A Világgazdaság, Magyarország első gazdasági napilapja 1968. októberében, az ún. Új Gazdasági Mechanizmus bevezetésének időszakában próbaszámmal indult útjára, az első igazi lapszámot 1969. január 3-án, pénteken vehette először kezébe az – akkor még csak igen szűk körű – olvasóközönség. Korábban nem is volt ilyen szaklapra szükség, mert minden központi utasítások alapján zajlott, a vállalatok egyáltalán nem, vagy csak csekély önállóságal rendelkeztek. Így a mindennapi, friss információk nem voltak szükségesek a boldoguláshoz. A hatvanas évek végére azonban enyhült a szigor, a hazai vállalatok egyre önállóbbá váltak, s piaci szereplőkként valahogy tájékozódniuk kellett egyrészt a hazai eseményekről, másrészt pedig a külgazdasági történésekről, hiszen nyitottunk Európa felé. Ennek a kettős igénynek a kielégítésére alapították a Világgazdaságot.

„Új világgazdasági lap mutatványszámát tartja kezében a Kedves Olvasó. Új nemcsak abban az értelemben, hogy a jelenleg is megjelenő magyar napilapok száma eggyel szaporodik; új, mert gazdasági napilapunk Magyarországon eddig nem volt. Felvethető a kérdés, van-e valami sajátos oka annak, hogy éppen most jelenünk meg ilyen újfajta sajtótermékkel. Természetesen van. A gazdaságirányítás új rendszere közismerten nagyon megnövelte a gazdálkodó egységek döntéshez szükséges információigényét; különösen megnőtt az igény a külföldi piacokról származó információtömeg iránt, hiszen — mi tagadás — ez a fajta információ a régi gazdaságirányítási rendszerben csak a külső piacokkal közvetlenül érintkező szervek rendelkezésére állt. Ma, amikor a termelővállalatok nyereségét közvetlenül befolyásolják exportértékesítéseik, illetve importbeszerzéseik eredménye, magától értetődő, hogy a vonatkozó információra igényt tartanak. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a nyereségérdekeltségtől vezérelt külkereskedelmi vállalatoknak is ma több, mélyebb, sokoldalúbb információra van szükségük, mint az „ómechanizmusban”. Nehezen képzelhető el, hogy a minisztériumok és egyéb, gazdasági kérdésekben érdekelt központi szervek érdemleges döntéseket hozhatnának például fejlesztési kérdésekben a Magyar Népköztársaság külső piacai helyzetének ismerete, fejlődésük és várható fejlődésük figyelemmel kísérése nélkül. A Konjunktúra- és Piackutató Intézet és a Magyar Kereskedelmi Kamara úgy véli, hogy a népgazdaság részéről ma felmerült valóságos igényt elégít ki, úgy is mondhatnák, hiánycikket pótol a lap megjelentetésével. Szándékunk nemcsak az, hogy informáljunk a világgazdaság, a külső piacok és a magyar külkereskedelem helyzetéről; hozzá is szeretnénk segíteni Olvasóinkat, hogy az adott lehetőségek bonyolult szövevényében el tudjanak igazodni és ki tudják választani a maguk számára optimális megoldásokat.”

A lapkészítés ötlete és a Világgazdaság elnevezés is Tardos Márton nevéhez kapcsolódik. A néhány éve elhunyt közgazdász – többek között az SZDSZ alapító tagja – ebben az időben a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal behatóan foglalkozott, így tisztában volt azzal, hogy mennyire szükség van erre a lapra. Azonban a Kádár-korszakban a lapalapítás sem egyszerű, pártengedély feltétlen szükséges. Ennek megszerzése egy hosszadalmas folyamat eredménye: a kezdeményezést a párt agitprop illetékesei megtárgyalják, ha pozitív a megítélés, átadják az ügyet a Tájékoztatási Hivatalnak, amely kijelöli, hogy mennyi papírt kaphat az adott lap, illetve a nyomdát, mely szintén az ő hatáskörük alá tartozik. Ezt a hivatalos procedúrát azonban a VG megúszta, mivel szükségességét a Tájékoztatási Hivatal is elismerte. Így nagyjából 3-4 ezer példány kinyomására elegendő papírt biztosítottak és kijelölték a Zrínyi Nyomdát. A tulajdonos a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet (Kopit) volt közösen, a kiadással pedig megbízta a Hírlapkiadó Vállalatot. Tehát más volt a tulaj és a kiadó is, így még ez által is kontrollálni tudták a tartalmat. Ennek ellenére a VG-nek elég nagy szabadsága volt, lazíthatott a tájékoztatási monopóliumon, s olyan – az akkori sajtóorgánumoknak elérhetetlen – forrásokkal rendelkezett, mint a Reuters, Globe Reuters, AP-DJ, UPI. Nem csak a Magyar Távirati Irodából (MTI) szerzett információkat tudta leközölni. Szabadságához hozzájárult az is, hogy nem az utca népének szólt, többek között magas ára miatt, amit csak a vállalatok engedhettek meg maguknak.

A Világgazdaság Magyarország üzleti életének mindennapjaiban jelentős szerepet játszik már évtizedek óta: a Világgazdaság mindmáig megbízható, naprakész, objektív információforrás, az üzleti élet befolyásos, mértékadó lapja. A lap igyekszik minden olyan információt közzétenni, amely fontos lehet a gazdasági élet szereplőinek: a vállalati és pénzügyi élet szereplőinek, a kormányzati szerveknek és önkormányzatoknak. A tényekre alapozva vizsgálja a magyar és nemzetközi gazdaságot, vállalatokat, az EU eseményeit. A belső szerzők mellett neves külső szakértők foglalnak állást a tényekről. A Világgazdaság az információszolgáltatás, véleménynyilvánítás mellett fontosnak tartja a tanácsadást is, segít eligazodni a befektetési és pályázati lehetőségek között, a cégek működtetésével, adózásával kapcsolatos kérdésekben, az emberi erőforrás témájában. A képet ágazati, régiós és ország mellékletek, szakoldalak színesítik. A Világgazdaság a döntéshozók elérésének hatékony kommunikációs eszköze.