100 %, 1929-1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1929-10-01 / 1. szám

lémája azonban egyszersmind (és elválaszthatatlanul az itt jelzettektől) a kapitalista gazdasági egységek, az imperialista államok egymás közötti harca a piacért. A nemzetközi ellentétek kiélesedésének kérdése. Az új világ­háború kérdése. Még­pedig világháború a szó legszorosabb értelmében. Mert a gyarmati és félgyarmati sorban levő országok, melyek eddig első­sorban objektumai voltak az imperialista hatalmak versengésének, a világ­háború befejezése, az orosz proletárforradalom győzelme óta fokozódó mértékben harcolnak az imperialista kizsákmányolás ellen. A piacért való versengés tehát ma már nemcsak az imperialista hatalmak között élesíti az ellentéteket, hanem szembeállítja egymással — világméretekben — az imperialista kizsákmányolókat és a gyarmati kizsákmányoltak százmillióit. És ha mindebben hozzávesszük, hogy a százötven millió lakosú Szovjet­unióban már tizenkét éve épül a szocializmus, hogy a szocialista építő­munka puszta létezésével mélyíti az ellentéteket a kapitalizmuson belül, tiszta képünk lehet arról, hogy milyen a munkásmozgalom helyzete ma, tíz évvel a világháború befejezése után. A kapitalizmus eme belső és külső ellentéteinek élesedése mindjobban moz­gásba hozza a munkásosztályt. A munkásmozgalom ilyetén való felélénkülése azonban távolról sem jelent békés, sima fejlődést, lassú, „fokozatos“ hala­dást a szocializmus felé. Ellenkezőleg. Ezzel a fejlődéssel szükségképpen vele jár a polgári állam és társadalom fokozódó nyomása a munkásságra. A polgári állam és társadalom nagy erőket koncentrál arra, hogy a munkásokat, főleg a fiatal munkásokat a polgári ideológia befolyása alá vonja. Ez a kísérlet a mai fiatal munkásnemzedék sajátos fejlődése miatt igen ellentmondó eredményekhez vezet. A fiatal nemzedék nem igen ismeri a háború előtti munkásmozgalmat. Ez egyfelől azt jelenti, hogy gyengébbek a marxista tradíciói, másfelől azonban azt is, hogy a háború előtti revizionista ideológiától is kevésbé van megfertőzve. Ez a fiatal mun­kásnemzedék, melynek gyermekkorába esik a háború és az akut forradal­mak ideje, kétségkívül kevésbé áll a régi polgári ideológia hatása alatt, mint az idősebbek, elfogulatlanabb velük szemben, kevésbé érzi szilárdnak a polgári társadalmat, könnyebben hajlandó az egész polgári ,,kultúrá‘‘-t eldobni vagy közönyösen elhaladni mellette, hajlamosabb szembeszállni vele. Ezért könnyen visszhangot kap nála a marxizmus forradalmi tanítása, különösen most, amikor úgyszólván a testén érzi a kapitalista rendszer válságait. De nem szabad e mellett elfelejteni azt sem, hogy ugyanaz a fiatal munkás­nemzedék — ugyanezen okokból — fogékonnyá válhatik a legkülönfélébb ideológiai mérgezések részére, feltéve, hogy olyan helyről és olyan adago­lásban kapja ezeket a mérgeket, hogy azt hiheti, most jutok hozzá az igazi forradalmi tanításhoz, így lehet világszerte sportmozgalommal és annak pol­gári és félpolgári ideológiáival, különböző szexuális problémákkal, a „nevelés" kérdésével, stb. kisebb-nagyobb tömegeket leszakítani az osztályharcos munkásfiatalság testéről. A burzsoázia és összes ideológiai segédcsapatai teljes erővel bele is feküsznek ebbe a munkába.

Next