168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-05-09 / 2. szám
Összefüggéstelenül beszélt Búcsú a Kádár-korszaktól Megkezdték a történelmi felülvizsgálatot Május 8-án délután 3 órakor véget ért a Kádár-korszak. Két napra rá levél érkezett Kádár Jánostól a Központi Bizottsághoz. A régi első titkárra emlékeztető, kristálytisztán megfogalmazott sorok sokakban kétségessé tették a Központi Bizottság döntésének jogosságát. Hiszen aki ilyen pontosan képes megítélni a saját helyzetét, az nincs ráutalva arra a gyámkodásra, amely minden politikai szerepétől megfosztotta. A 168 óra munkatársa, Farkas Zoltán megkereste az MSZMP szóvivőjét, Major Lászlót, hogy hiteles forrásból tájékozódjék a történtekről. A Reuter hírügynökség ismertette Kádár János egészségi állapotát, és megemlítette, hogy a pártelnök az MSZMP Központi Bizottságának múlt havi ülésén „hosszan és összefüggéstelenül” beszélt saját felelősségéről. Figyelmen kívül hagyva Grósz Károly kísérleteit, hogy félbeszakítsa a felszólalást. Mi történt valójában ezen a KB-ülésen? Mit mondott Kádár János? Az a benyomásom, hogy a magyar közvélemény és a pártközvélemény is megoszlott Kádár János távozásának megítélésében. Éppen ezért nem ártana tisztázni néhány mendemondát. A beteg iránti tapintatból nem szóltunk részletesen a történtekről, hiszen ez a személyiség jogait érintette volna. Most azonban, a tisztázás érdekében, hadd menjek vissza az időben egy kicsit. Novemberben került sor Kádár János kézműtétjére, amely korántsem volt olyan egyszerű, mint amilyennek előtte gondolták. A műtét után a várt fölgyógyulás - laikusként is tanúsíthatom, hozzáértők is mondják - nem következett be. - Ön kapcsolatban állt Kádár Jánossal? Közelében volt, gyakran látta őt, találkozott vele? - Hogyne, többször találkoztam vele, amikor az orvosok engedélyezték, hogy időnként bejöjjön a Központi Bizottság székházába. Az idők folyamán tovább romlott fizikai és pszichés állapota - februárban különösképpen. Bizonyára az akkor bekövetkezett politikai események - köztük 1956 átértékelése - hatására is. Áprilisban, az említett KB-ülésen Kádár János a délutáni szünet után valóban megjelent. Bár többen megpróbálták lebeszélni - hiszen nagyon gyenge volt fizikailag is -, ragaszkodott felszólalásához, mondván: ki tudja, hogy egészségi állapota megengedi-e, hogy még egyszer szót kérjen. Végül nagy erőfeszítések árán állva beszélt, több mint egy órán át. A Reuter értesülése többé-kevésbé pontos. Drámai volt a megjelenése: egy lefogyott, testileg is megtört ember állt több mint egy órán át szemben a testület tagjaival. - Erről a beszédről - ezek szerint - használható jegyzőkönyv sem készült. - Nem, mert rendkívül szubjektív hangú és improvizált beszéd volt. A jelenlévők búcsúnak tekintették a felszólalást, búcsúnak a testülettől és az aktív politikai szerepléstől. - Fontosabb politikai fejleményeket is érintett? A szűkszavú közleményekből az derül ki, hogy elsősorban saját felelőssége foglalkoztatta. - Ez így pontatlan, mert a saját felelősségét is több alkalommal említette, de az elmúlt harmincegynéhány esztendő számos eseményére is utalt, kitért külföldi vezetőkkel folytatott tárgyalásaira, régebbi politikai, illetve központi bizottságok munkájára. De éppen az izgatott improvizáltság miatt, a felszólalásból nem lett olyan beszéd, amely a korábbi Kádár János-beszédekre emlékeztetett volna. ■ - Hogyan fogadta a Központi Bizottság ezt a beszédet? - A párt elnökének állapota, fizikai megtörtsége az, hogy mekkora fizikai erőfeszítésébe kerül, hogy egyáltalán szavak jöjjenek ki a száján sokkolta a Központi Bizottság jelen lévő tagjait. Megdöbbentő volt mindez azért is, mert hosszú idő óta nem találkoztak Kádár Jánossal, hiszen -emlékezetem szerint - utoljára 1988 őszén, múlt év októberében vett részt KB-ülésen. Ez volt az a bizonyos ülés, amelyen két dolgot szögezett le. Egyrészt közölte, hogy magára nézve kötelezőnek tartja a Központi Bizottság minden határozatát. Másrészt pedig megerősítette a pártértekezlet vonalvezetését.. Ezen a legutóbbi KB-ülésen ezek szerint nem is volt vita arról, hogy egészségi állapota miatt Kádár Jánost fel kell menteni? - Nem volt vita. De hadd kezdjem ismét az előzményekkel. A felmentést megelőző eseményekkel. Grósz Károly főtitkár konzultált Kádár Jánossal a KB-ülést megelőző héten, a lakásán járt, hiszen ott kezelik Kádár János - amennyire ismerem a beszélgetés tartalmát - akkor úgy döntött, hogy a párt érdekeit és saját állapotát figyelembe véve, mint fegyelmezett ember, ismét a testület kezébe adja a döntést. Máskülönben is mindig hangsúlyozta, hogy alárendeli magát a pártfegyelemnek, a testületi döntéseknek. Ezért - orvosi vélemények alapján, amelyekből az volt kiolvasható, hogy állapotában nem várható olyan látványos javulás, amely az aktív munkavégzést megengedné - úgy döntött a testület, hogy mentesítik Kádár Jánost a pártelnöki tisztség és a központi bizottsági tagság alól. - Hogyan közölték ezt Kádár Jánossal? A válaszlevelet olvashattuk, de személyesen miként reagált erre a döntésre? Amennyire én tudom, Kádár János nem a sajtóból értesült erről, hanem a KB képviseletében, még az ülés folyamán fölmentek hozzá, hogy közöljék vele. Kádár János, amint megkapta a KB levelét az ülést követő napon, fölhívta a párt főtitkárát telefonon, és a döntéssel kapcsolatos teljes egyetértéséről biztosította. Kérte a főtitkárt, hogy látogassa meg, mert - bár ennek nincs hagyománya sem a mi párttörténetünkben, sem másutt - úgy gondolja, hogy kötelessége válaszlevelet írni a Központi Bizottságnak. Grósz Károly az Országgyűlés ülésének első napján (az egyik szünetben) meglátogatta Kádár Jánost. Akkor kapta kézhez azt a válaszlevelet, amely aztán a lapokban megjelent. Ezeknek a fejleményeknek a tisztázása azért is elkerülhetetlen, mert azóta napvilágot látott a budapesti reformkor nyilatkozata, mely szerint Kádár János felmentése elsősorban politikai indítékú, és megkérdőjelezik azt, hogy a rossz egészségi állapot volt a döntés kizárólagos oka. A Magyarország című hetilap most Kádár Jánossal készített interjúsorozatot kezdett közölni. A Kádár-korszak történelmi-politikai felülvizsgálatát is megkezdték. A kételkedők tehát jogosan találnak összefüggést a pártelnök fölmentése és az újonnan felszínre kerülő dokumentumok között.... - Ilyen politikai spekulációba nem mennék bele, mert a Központi Bizottság valóban kimondottan egészségügyi okok miatt döntött így. - Hogyan született a Magyarország-interjú? - Kanyó Andrásnak, a Magyarország jelenlegi főszerkesztőjének (korábban, amikor még a Népszabadság főmunkatársa volt), interjút ígért Kádár János. Erre, különböző okok miatt, nem került sor. De minthogy erre az interjúra tett ígéretet legkorábban (utána a Népszava következett volna, de erre már nem kerülhetett sor), a Magyarország frissen kinevezett főszerkesztője élt jogával. Kádár János végül, néhány beszélgetés erejéig, kötélnek állt; egy fényképész is jelen volt a beszélgetések kezdetén, így került sor - tudomásom szerint március 10-e és április eleje között - az interjúra. De aztán ez a beszélgetéssorozat is töredékes maradt. Később Kádár János már nem volt olyan egészségi állapotban, hogy folytatni tudja... - Ezek szerint nemigen várhatjuk, hogy újabb interjúk szülessenek? - Ismerve az összes körülményeket, az a benyomásom, hogy nem. Legyen szabad megjegyeznem: egy nagy politikus betegségéhez némileg másként, és a napi politikai konjunktúra szempontjait mellőzve szoktak közeledni más országokban, ahol bizonyára fejlettebb a politikai kultúra, mint nálunk. Kekkonen finn elnök hoszszan tartó betegségére vagy Pompidou francia elnök betegségére gondolok. Finnországban vagy Franciaországban senki sem kérdezte, az elnöknek mi a betegsége, miért beteg, hol kezelik, miért nem lehet, mondjuk, egy társadalmi bizottságnak látnia. Furcsa módon efféle csak nálunk fordult elő. Bizonyára a korábbi tájékoztatáspolitikának, az elhallgatásoknak is szerepük van abban, hogy a magyar közvélemény ennyire „kiéhezett”. De, úgy hiszem, mindenkinek éreznie kellene, hogy meddig lehet elmenni, hol az a határ, amelyet a személyiségjogok megvonnak, s hol kíván tartózkodást az etika.