168óra, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-06-12 / 23. szám

Levélhullás A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek és szükségtelen konfrontációhoz vezethet­nek. A leveleket általában rövidítve­­ az ilyenkor elkerülhetet­len javításokkal szerkesztett formában adjuk közre. Kevés olvasói levél váltott ki ak­kora érdeklődést, felzúdulást, mint az, amit Dávid Mátyásné írt Orbán Viktorhoz. Egyébként publicistánk is az ipacsfai nyugdíjas tanárnő le­velére válaszolt lapunk 3. oldalán. A több tucat olvasói hozzászó­lásból válogattunk egy egész oldal­nyit. Tisztelt Mester Ákos úr! Betöltöttem a 70. életévemet és még soha nem reagál­tam újságcikkre. Ezt talán a korábbi évtizedek okozta fásultság, beletörődés okozta. Most azonban úgy érzem, hogy az Önök szeretett lapjában (II. évf. 22. sz.) megje­lent, Dávid Mátyásné nyugdíjas tanár Orbán Viktorhoz írott leveléhez nekem is lenne némi hozzáfűznivalóm. Levél Orbán Viktor dr. úr, parlamenti képviselőnek,­­ egyben válasz Dávid Mátyásné nyugdíjas tanárnak Ipacsfára Kedves Fiam! A Fidesz megalakulásától rokonszenvvel figyelem működéseteket. A Nagy Imre és társai temetésén mon­dott beszéd után pedig én­­ aki a nagymamád lehetnék végtelen tiszteletet éreztem irántad bátorságodért, mindazért, amit az én nevemben is elmondtál. Minden szavaddal, gondolatoddal azonosulni tudtam akkor és a mai napig is. Fiam! Én nem kívánlak kioktatni, én csak kérni szeretnék! Maradj meg olyannak, amilyennek megismertelek. Maradj nyílt, egyenes, őszinte, konok és következetes. Szívből kívánom, hogy mindannyiunk épülésére járd végig emelt fővel utad, maradj ember, akit nem ront m­eg a hatalom mámora. Maradjon meg gyermekien őszinte szókimondásod, tisztességed, ifjúi lendületed. Generációm nevében megkövetlek benneteket a vét­künkért, amelyet ellenetek és magunk ellen is vétettünk. Megkövetlek benneteket a gyávaságunkért, alázatos be­letörődésünkért, fásultságunkért. Soha ne ismerjétek meg ezeket az érzéseket! Egy nagymama, aki nemcsak a szívére, hanem az eszére is hallgatott: Tápay Istvánné 1084 Budapest, Aurora u. 10. Levél Orbán Viktor dr. parlamenti képviselőnek. Kedves Fiam! Megbuktál az első vizsgán három tárgy­ból: bírálatból, stílusból és emberségből. Nem tehetsz róla, mert még éretlen, ta­pasztalatlan vagy, összetéveszted a Parla­mentet a diszkóval. Még sokat kell tanul­nod, Fiam. Komolyra fordítva a szót, fi­gyelj rám. Parlamenti felszólalásod megdöbbentett nemcsak engem, hanem, azt hiszem, min­den jóérzésű magyar embert, néhány kivé­tellel, akik elégedetten mosolyogva, éini-Tisztelt Tanárnő! Ha írására egészen röviden, lényegretörően szeretnék reagálni, egy szó is elég lenne: nem. Nem tudok igazat adni Önnek. Levelemet nem Orbán Viktor nevében vagy védelmében írom. Neki erre igazán nincsen szüksége. Mondhatnám inkább, az „ügy” érdekében, ha ez nem merítené ki a nagyképűség fogalmát - tehát nem mondom. Fogunk még egy jó ideig vitatkozni azon, mi is a dolga egész pontosan az ellenzéknek, de az nem, amit ön megfogalmazott. Hiszen ön is kategorikusan elutasította Orbán Viktor par­lamenti fellépését, mivel nem értett egyet vele. Természetesen, ehhez Önnek joga van. Egy képviselőnek nincsen joga ugyanehhez? Egy­szerűen azért, mert fiatal? Arról, hogy kik té­vesztik össze a tisztelt házat (Tisztelt Házat?) a diszkóval vagy mással, beszélhetnénk, de ezt az ott ülők közül már jó néhányan megtették. Nem csodálkoznék, ha rövid időn belül azt hal­lanám, visszalépett ennyi meg ennyi képviselő, mert ebben a cirkuszban nem szeretnének ilyen szégyenteljes szerepet vállalni. Visszatérve levelére, valami régről ismerős csendült ki belőle. Ti, fiatalok csak várjatok, amíg mi, bölcs és tapasztalt öregek kigondoljuk nektek, mi a dolgotok, miért kell lelkesednetek. Aztán mindent bele! Ezt úgy hívták, hogy KISZ. De hol van a KISZ? Itt van viszont a Fidesz, és ha valaki fiatal, ráadásul még ellen­zéki is, akkor pontosan úgy kell gondolkodnia és tennie, mint Orbán Viktornak és társainak. Szabó Miklós, nyugdíj előtt álló pedagógus Mogyoród, Lenin u. 24. Kedves Dávid Mátyásné! Megdöbbenéssel olvastam a 168 órában megjelent levelét. Meg kell mondanom, hogy igen kellemetlen érzéseket ébresztett bennem. Vagyis nemcsak bennem, hanem a fiatalok és a jóérzésű emberek többségében. Úgy tűnik, nem vette észre, hogy megtör­tént a rendszerváltás. Már nem az MSZMP vagy az MSZP van hatalmon. Tehát az ellenzéknek nem az a dolga, hogy lapuljon és mindig igazat adjon a kormánynak! Hanem az ország és a nép érdekeit szem előtt tartva javítani próbálja annak javaslatait, határozatait, adott esetben a kormányprogramot. Ön olvasta ezt? Mert én igen, és tökéletesen azonos a vélemé­nyem Orbán Viktoréval. Mindazonáltal nem érzem magam cinikusnak. Őszintén druk­koltam az MDF-nek, hogy megfelelő kormányprogramot terjes­­­szen elő, ami valóban mindannyiunk érdekeit szolgálja. De ha egyszer nem sikerül, akkor miért ne lehetne megtámadni? Miért sajnálja, hogy Orbán Viktor ilyen nyíltan elmondta a vélemé­nyét? Vagyunk jó néhányan, akik nagyon örülünk, hogy ő is helyet foglal a Parlamentben. Aki őt ismeri, tudja, hogy mennyi mindent tett ilyen fiatalon. Óriási szerepe volt abban, hogy most már itt is demokrácia van. Illetve: kellene lennie. Hi­szen ha az ellenzék nem mondhatna ellent a kormánypártnak, akkor nem lenne értelme az egész ellenzékiségnek. Szűcs Erika Budapest Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a 168 óra hátsó borítóján Dávid Mátyásné nyugdíjas tanár levelét Orbán Viktorhoz. Engedjék meg, hogy leírjam a véleményemet. Elsőként a megszólításon akadtam ki: „Kedves Fiam!” Dávid Mátyásnénak nem szabadott volna megfeledkeznie arról, hogy egy olyan embernek írt levelet, aki már lassan harmincéves lesz, aki maga is családapa. Ebből, gondolom, következik, hogy a levél egész stílusával nem vagyok kibé­külve. A következő problémát a „parlamenti felszólalásod meg­döbbentett nemcsak engem, hanem, azt hiszem, minden jóér­zésű magyar embert...” kijelentés okozta számomra. Ezt szeretném kikérni magamnak, és megírni, a néni rosszul hiszi. Nem vagyok egyedül, sokan értünk egyet Orbán Viktor felszólalásával, remélem, ettől még jóérzésűek és magyarok maradunk. „Az ellenzék nem ellenség" kijelentésről csak annyit, én úgy gondolom, erre a megállapításra egy embernek lett volna igazán joga. Antall Józsefnek. Ő ezzel szemben megdicsér­te(!) a lelkes fiatalokat, mondván: a dolgukat végezték. Azzal jómagam is egyetértek, hogy a stílusuk, a hangszí­nük egy kicsit bizalmatlan, (vagy ha a néninek úgy jobban tetszik) ellenséges. Ezt azonban nem szabad a szemükre vetni. A Fidesz volt az első olyan szervezet Magyarországon, amely nyíltan kimondta: az országban többpártrendszer szükségeltetik. Tudom, hogy manapság ez már közhelynek számít, akkor viszont még tabu volt. Mégis kimondták, leír­ták, bár féltek, hogy másnap reggel az első út a börtönbe fog vezetni. Nem egy példa volt arra is, hogy elhelyezkedni vágyó fiatalokat megkérdeztek, Fidesz tagok-e, és ha a válasz igen volt, előfordult, hogy nem vették fel őket. Lehet azon csodál­kozni, hogy ezek után túl sok indulat gyűlt össze bennük, hogy nem elég higgadtak? Nekünk, fiataloknak tetszik a Fidesz. Igenis ilyen képvise­lőkre van szükségünk. Miért kell ezeket a lelkes és szókimon­dó képviselőket megtörni? Ha elveszítik a lelkesedésüket, ki fogja a parlamentben azt mondani, hogy: nem!?Talán az­­időközben ellenzékbe vonult­­ MSZP? Majoros Krisztina 1068 Budapest, Rippl-Rónai u. 25 Tisztelt Asszonyom! Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok tagja a Fidesznek, Orbán Viktort pedig csupán közéleti szereplései foly­tán ismerem, személyesen nem. Ezt azért bocsátottam előre, ne­hogy azt gondolja, hogy „ hivatalból" állok Orbán Viktor mellé Önnel ellentétben engem nem az a bizonyos parlamenti felszó­lalás döbbentett meg bár magamat jóérzésű magyar embernel tartom­, sokkal inkább az Ön nyilt levele. Úgy vélem, hogy nem Orbán Viktornak vannak fogalmi zavarai, hanem Önnek. Össze­téveszti a konstruktív, felelős ellenzéket azokkal a bólogató­jáno­sokkal, akik az elmúlt negyven évben ültek a magyar parlament­ben. Az előbbi fogalom azt jelenti, hogy az ellenzék -felismerv azt, hogy az ország kormányozhatóságának megőrzése rendkívül fontos - nem törekszik mindenáron a kormány megbuktatásán, nem támadja annak intézkedéseit pusztán azért, mert azok nép­szerűtlenek. Ugyanakkor jogosult és egyben köteles is az ellen­zék kíméletlenül bírálni a kormány intézkedéseit, ha azok a ország érdekeivel ellentétesek, jogosult és köteles rámutatni a intézkedések hibáira és hiányosságaira. Úgy gondolom, Orbá Viktor az Ön által kifogásolt felszólalásában pontosan ezt tetti Nemcsak üres „nem”-eket és elutasításokat mondott, hanem részletesen és logikusan megindokolta véleményét. Dr. Buta Zoltá 25 éves jogát 114­7 Budapest, Czobor u. 56/i Tisztelt Tanárom! Megbukott a sokadik vizsgáján, bírálatból. Nem tehet róla, bár Ön már tapasztalt és érett. Sajnos, életfelfogását viszont az a hagyományos séma béklyózza, miszerint a fentebb említett jelzőket csakis negyvenéves kor felett érdemelheti ki az ember, a képviselő. Dr. Orbán Viktorhoz irt leveléből nemcsak azt tudhattam meg, hogy rosszérzésű magyar vagyok - hiszen a felszólalás tartalmával egyetértek -, hanem újra olvashattam a múlt rendszer hangzatos jelmondatait, meg a „ tapasztalt nemzedék " „ lényeget felfogni nem képes” hányadának kedvenc szólamait. Nem tudom, miért éppen Orbán személyén keresztül bírálja a Fideszt. Kevéssel a Nagy Imre-temetés előtt csak a fiatalok részéről nem volt még szónok, aki vállalkozott volna erre a felelősségteljes történelmi beszédre. Orbán Viktor nyílt és kellően szókimondó fellépésével ekkor nemcsak a fiatalok, de az idősebb generációk nevében is beszélt. Az Ön által kifogásolt parlamenti felszólalásában azt jelezte, hogy az alkotmány szerint nem irányelvekről, hanem konkrét programról kellene vitatkozni. Elismerte: nehéz lehet négy évtized után először szabadon kormányt alakítani, de mindezt figyelembe véve is csalódottak, mert konstruktívak csak kész program ismeretében lehetnek. Ha rendszeresebben figyelemmel kísérné az eseményeket, minden bizonnyal meggondoltabban ragadna tollat, így talán elkerülhetné, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mint Csengey Dénes a parlamentben június 6-án, amikor egy elkapott félmondatot félreértve támadta a Fidesz egyik képviselőjét. A Fidesz azt adja a fiataloknak, amit korábban nem kaphattak meg. Hogy kijelentéseik milyen hatással vannak ránk, azt majd megítéljük mi, fiatalok. A Fidesz 22 tagú frakciója csakúgy, mint a szövetség első emberei egyébként nem támadhatatlanok, bizonyíték erre a múlt hét végén lezajlott III. kongresszus is. Tisztelt Dávid Mátyásné! Szent-Györgyi Albert írja Örült majom című könyvében: negyvenéves kora után az ember gondolkodása egysíkúvá válik, nem képes befogadni új eszméket... és eluralkodik rajta a nyájszellem, az elé álló vezetőket minden fenntartás nélkül hajlandó követni... Almási Gábor, 25 éves borász 1024 Budapest, Szilágyi E. fasor 5. 30

Next