168óra, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1991-03-12 / 10. szám

gyarország és Kína közötti diplomáciai kap­csolatok életben tartása jelentheti azt is, hogy egy kínai külügyminiszter találkozik a ma­gyar külügyminiszterrel, akár Pekingben, akár Budapesten. Az azonban, hogy a hazánkba látogató kí­nai külügyminisztert a Magyar Köztársaság elnöke, a Magyar Köztársaság miniszterelnö­ke, a Magyar Köztársaság parlamentjének az elnöke fogadja, ez mindenképpen olyan túlzó politikai színezetet kölcsönöz ennek a látoga­tásnak, mintha semmiféle súlyos politikai vé­leménykülönbség nem lenne a kínai kor­mányzat, a kínai hatalom és a magyar de­mokratikus kormányzat között. Vélemé­nyünk szerint a gazdasági tárgyalásoknak az a megfelelő formája, ha a magyar kül­gazdasági miniszter, a magyar ipari és ke­reskedelmi miniszter, a magyar mezőgazda­­sági miniszter, a magyar hírközlési minisz­ter vagy ezeknek a minisztériumoknak a beosztottjai intenzív tárgyalásokat folytat­nak kínai kollégáikkal. Fogkrém és gumibot - Véleménye szerint mit szalasztottunk vol­na el, ha nem hívjuk meg a kínai külügymi­nisztert? K. T.: Sok-sok tízmillió dollárt, természete­sen. Fontos dollárkitermelő hely nekünk Kí­na, mi nem politizálhatunk érzelmi alapon. Nincs veszélyesebb, mint a legmélyebb, a leg­őszintébb érzelmeinkre hallgatva politizálni, akkor szoktuk a legnagyobb bakokat lőni.­­­­ Pedig eléggé megtapsolták itt a Litvániá­ból érkezett parlamenti delegációt. K. T.: Mi magunk biztattuk a parlament külügyi bizottságát, hogy hívja meg a litván parlament külügyi bizottságát, ez nagyon fon­tos térség, és nagyon természetesnek tartjuk ezeket a kapcsolatokat, de... ! - A vilniusi televízió előtti téren néhány hét­tel ezelőtt olyan feliratok is megjelentek: Tienanmen tér. K. T.: Igen, és ki lehetett volna írni azt is: Salgótarján. Ez valóban így van... - Nem kétféle erkölcsi mérce ez? K. T.: Nem, mert itt, mondom, nem érzelmi mércével kell mérnünk. Minket, uram, nem azért tartanak, hogy szépeket mondjunk. Pe­dig emlékszünk arra a fiúra, hogy ott állt a tank előtt. Ne gondolja uraságod, hogy mi hülyék vagy feledékenyek vagyunk. Fidesz-szónok: „Ezért kell nekünk kijönni ide, a Parlament elé, márciusi ifjaknak, március idusán azért, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Nem lehet semmiféle gaz­dasági racionalitás, politikai-diplomáciai érdek, nem lehet semmi fontosabb, mint azok a fiatalok, akiket szidások, akiket tan­kok, akiket páncélautók, akiket gumibotok tiportak össze, vertek agyon. Nem lehet semmi, sem a kínai fogkrém, sem a kínai gazdasági kapcsolatok, fontosabb annál, hogy tudjuk, még ma sem mernek eljönni a kínai diákok velünk együtt emlékezni és emlékeztetni, mert félnek...”­­­­ Önről elég nehéz feltételezni, hogy képes lenne érzelmi elemek nélkül megítélni a 89- es nyár kínai eseményeit, hiszen valami ha­sonlóhoz volt már szerencséje. D. T.: Soha nem szoktuk tagadni, hogy a Fidesz politikája nem érzelemmentes politika, azonban a politikai döntéseinket nem a végig nem gondolt és pillanatnyi érzelmek vezetik. Ugyanezt a kérdést, gondolom, fel lehet tenni például,Göncz Árpáddal kapcsolatban is. Göncz Árpáddal kapcsolatban, aki az 1956- os magyar forradalmi szabadságharcot köve­tően életfogytig terjedő szabadságvesztés­büntetését volt kénytelen elszenvedni, aki kö­zel tíz évet töltött Kádár börtöneiben, s aki­nek tudnia kell, milyen fontos a politikai véle­ménynyilvánításuk miatt bebörtönzött és ár­tatlanul elítélt emberek számára, a „politikai szolidaritás” kifejezés. Göncz Árpádnak ez miért nem jut eszébe, amikor fogad egy kínai külügyminisztert ? ■­­­ Meglehetősen bonyolult ez az ügy... K. T.: Szörnyű nehéz kérdés ez, róka fogta csuka, csuka fogta róka állapot. Szenvedünk is miatta eleget. Az adott pillanatban úgy ér­zem, hogy a kormány nem tehetett egyebet, mint hogy a kínai külügyminiszter látogatási szándékát - aki érvényes meghívással rendel­kezett - tudomásul vette, és fogadta őt a sza­bad demokrata köztársasági elnök csakúgy, mint a demokrata fórumos miniszterelnök. - Mikor hívta meg őt Jeszenszky Géza? K. T.: Ha ugyan ő hívta meg, mert lehet, hogy ez a meghívás még az előző kormányzat­tól volt, de ezeket a meghívásokat az új kor­mányzatok mindenütt érvényesnek ismerik el. Hívatlan betoppanók ’'- Az SZDSZ-nek mi a véleménye a történ­tekről? PETŐ IVÁN: Bár a Fidesznek oroszlánré­sze volt abban, hogy a külügyminiszter távol tartotta magát a parlamenttől, de mi is tet­tünk ezért valamit. Az SZDSZ nevében én mondtam el, hogy mi is helytelenítjük a kínai külügyminiszter parlamentbe jövetelét. Véle­ményünk szerint szükség van Kína és Ma­gyarország között az államközi kapcsolatok­ra. De ha a kínai külügyminiszterrel úgy bán­nánk, mint ahogy a Fidesz bánna, akkor saj­nos nagyon sok állam- és kormányfővel kéne ilyen keményen bánnunk, hiszen Kínánál kö­zelebbi országok államfői is megtették azt, vagy majdnem azt, amit a kínai kormányzat vagy a kínai vezetés, amikor csapatai egy ré­szének tisztázatlan körülmények között a beavatkozás lehetőségét biztosították a pol­gári lakossággal szemben. Ugyanakkor van egy másik része is a kérdésnek: a kínai külügyminiszter parlamenti látogatása. Megkérdeztem a ház elnökét, hogy jön-e a külügyminiszter a parlamentbe? Ő azt mondta, hogy nem tudja biztosan. Más je­lekből is azt sejtjük, hogy a kormány a sa­ját vendégeit, ha kedve van, akkor behozza a parlamentbe, ha nincs kedve, akkor nem hozza be. - Megmutatni a „parlamentjét”? P. I.: Olyan ez, mint egy üzemlátogatás - mondta egy szabad demokrata képviselő. Előbb az üzletfelekkel tárgyalnak az irodá­ban, aztán leviszik őket a műhelybe, megmu­tatják nekik, hogy valódi termelés is áll az üzleti tárgyalások mögött. Azt hiszem, jobb lenne, ha a parlament üléstermébe - legalább­is parlamenti ülés alatt - tényleg csak valami­féle egyeztetett megállapodás alapján lehetne bárkit behozni. Hiszen így ki vagyunk szolgál­tatva annak, hogy egyszer csak betoppan va­laki, és egy számunkra elfogadhatatlan ember megjelenésére kell esetleg valamilyen látvá­nyos módon reagálni. Jobb volna, ha ez elke­rülhető lenne. S Pető Iván: „Az SZDSZ is helytelenítette a kínai külügyminiszter parlamentbe jövetelét" A világ ma is borzadva gondol vissza erre... Antall József miniszterelnök fogadja Csien Csi-csen kínai külügyminisztert 13

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék