168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)

1994-12-28 / 51-52. szám

A visszapofázás gyönyörűsége Hofi Gézával beszélget Mester Ákos ■ - Nem vagyok biztos abban, hogy ez egy vidám szil­veszteri interjú lesz, Géza. Ugyanis.. - Miért, rosszkedvű vagy? - Hát van okunk röhögni? - Persze. Még azon is, hogy értelmiségi kö­rökben újra divat a depresszió. ■ - Nem lehet, hogy egyszerűen csak kevesebb kedvünk van röhögni a közélet hülyéin és hülyeségein? - Nálam ez másként van, Ákos. Én csak rö­högni tudok rajtuk. - Persze, mert a te egzisztenciád az ő hülyeségükre épül. - A mindenkori fő hülyéken mindig mu­száj röhögni. Ez nem függ rendszertől vagy politikai hovatartozás­tól. Nyíregyházán, Bé­késcsabán, Debrecen­ben, Szolnokon egész sportcsarnoknyi közön­ség fetrengett jókedvé­ben az előadásaimon, pedig azt senki sem gondolhatja, hogy ott csak az egyik vagy csak a másik politikai párt­ból jött volna össze a közönség. Amúgy le­het, hogy a tisztelt pub­likum politikailag ap­rítja, sőt gyilkolássza egymást, de engem megnyugtat, hogy vala­mennyien úgy érezhe­tik: az ő pártjukon ál­lok. És nem is téved­nek. - Ezt most úgy ér- ■ ted, hogy... - Úgy... Én a közön­ség pártján állok, az anyósom pártján, a kisemberek... - Várj csak, Géza, van neked egyáltalán anyó­sod? - Van, persze. És ha hiszed, ha nem, ő tényleg tudja.­­ -Mit? - Azt, hogy az emberek mikor, mihez mit szólnak. - És most hogy van az anyósod? - Egészségileg? - Közérzetileg. - Úgy, ahogy te meg én, meg minden­ki. Talán egy kicsit jobban, mint az előző turnusban. Például attól, hogy naftalinba teheti az árvalányhajat. - Nem ambicionálja, hogy nagyságos - Azt szeretné, ha megmaradhatna Margit né­ninek. És magyarnak.­ ­ - Ezt most miért mondod? - Azért, mert ő az egyik szomszéd országból származó kisebbséghez tartozik. ■ -Na és? - Na és volt, akinek eszébe jutott, hogy akkor talán nem is magyar. Miközben világéletében itt élt, és a magyaron kívül semmilyen más nyel­ven nem beszél. De, ugye, nem igazán magyar neve van, ezért néhány agyalágyult szerint ő, szegénykém, idegen. I - Volt, akinek az is eszébe jutott, hogy te sem vagy elég magyar, Géza. — Sőt! Az jutott eszébe, hogy le kellene en­gem söpörni a színpadról. És jött a nagy leleple­zés, hogy ez a szemtelen Hofi eredetileg Hoff­man. I - Gondolom, a keresztleveled érdekelte a kézimunka­­tanárnőt... - Naná, majd a neveltetésem. | - Apropó: hol nevelkedtél? - Kőbányán. Anyám ott dolgozott Sterilében. | - Melyik cég a Sterilé? - Rosszul mondod: steril­­é. Az egy üzem a Rózsa Sándor-paródia I Színház előadóművészének ,Ify Gézának Mikroszkóp ■ 5, a művelődésügyi miniszter elvtárs Önt a JÁSZAI MARI DÍJ fokozatával tüntette ki. Budapest, 1970. március 1 mm

Next