168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1994-12-28 / 51-52. szám
A visszapofázás gyönyörűsége Hofi Gézával beszélget Mester Ákos ■ - Nem vagyok biztos abban, hogy ez egy vidám szilveszteri interjú lesz, Géza. Ugyanis.. - Miért, rosszkedvű vagy? - Hát van okunk röhögni? - Persze. Még azon is, hogy értelmiségi körökben újra divat a depresszió. ■ - Nem lehet, hogy egyszerűen csak kevesebb kedvünk van röhögni a közélet hülyéin és hülyeségein? - Nálam ez másként van, Ákos. Én csak röhögni tudok rajtuk. - Persze, mert a te egzisztenciád az ő hülyeségükre épül. - A mindenkori fő hülyéken mindig muszáj röhögni. Ez nem függ rendszertől vagy politikai hovatartozástól. Nyíregyházán, Békéscsabán, Debrecenben, Szolnokon egész sportcsarnoknyi közönség fetrengett jókedvében az előadásaimon, pedig azt senki sem gondolhatja, hogy ott csak az egyik vagy csak a másik politikai pártból jött volna össze a közönség. Amúgy lehet, hogy a tisztelt publikum politikailag aprítja, sőt gyilkolássza egymást, de engem megnyugtat, hogy valamennyien úgy érezhetik: az ő pártjukon állok. És nem is tévednek. - Ezt most úgy ér- ■ ted, hogy... - Úgy... Én a közönség pártján állok, az anyósom pártján, a kisemberek... - Várj csak, Géza, van neked egyáltalán anyósod? - Van, persze. És ha hiszed, ha nem, ő tényleg tudja. -Mit? - Azt, hogy az emberek mikor, mihez mit szólnak. - És most hogy van az anyósod? - Egészségileg? - Közérzetileg. - Úgy, ahogy te meg én, meg mindenki. Talán egy kicsit jobban, mint az előző turnusban. Például attól, hogy naftalinba teheti az árvalányhajat. - Nem ambicionálja, hogy nagyságos - Azt szeretné, ha megmaradhatna Margit néninek. És magyarnak. - Ezt most miért mondod? - Azért, mert ő az egyik szomszéd országból származó kisebbséghez tartozik. ■ -Na és? - Na és volt, akinek eszébe jutott, hogy akkor talán nem is magyar. Miközben világéletében itt élt, és a magyaron kívül semmilyen más nyelven nem beszél. De, ugye, nem igazán magyar neve van, ezért néhány agyalágyult szerint ő, szegénykém, idegen. I - Volt, akinek az is eszébe jutott, hogy te sem vagy elég magyar, Géza. — Sőt! Az jutott eszébe, hogy le kellene engem söpörni a színpadról. És jött a nagy leleplezés, hogy ez a szemtelen Hofi eredetileg Hoffman. I - Gondolom, a keresztleveled érdekelte a kézimunkatanárnőt... - Naná, majd a neveltetésem. | - Apropó: hol nevelkedtél? - Kőbányán. Anyám ott dolgozott Sterilében. | - Melyik cég a Sterilé? - Rosszul mondod: sterilé. Az egy üzem a Rózsa Sándor-paródia I Színház előadóművészének ,Ify Gézának Mikroszkóp ■ 5, a művelődésügyi miniszter elvtárs Önt a JÁSZAI MARI DÍJ fokozatával tüntette ki. Budapest, 1970. március 1 mm