168óra, 1994. június-december (6. évfolyam, 26-52. szám)
1994-12-28 / 51-52. szám
Hofi Géza mondja Szentigaz. A rendszerváltástól még senki nem lesz tehetséges. Zalai Hírlap, április 23. Az MDF-ről Megfelelne az egypártrendszer nekik, ha ők lennének az az egy párt. Népszabadság, március 12. Nosztalgia Ahol rend van, ott az erős politikus megsértődik, ha a humoristák elfeledkeznek róla. Mai Nap, április 24. konzervgyárban. Ott teszik be a halakat a sterilébe. Amikor megkapták az élüzem címet, akkor azon problémáztak, hogy mit írjanak ki: azt, hogy „A halüzem élüzem” vagy azt, hogy „Az élüzem halüzem”. Nem viccelek... Szóval, az anyám ott volt először betanított munkás, később helyettes műhelyfőnök. Apám meg a Dohánybeváltóban melózott. ■ - Mondd csak Géza, gyerekkorodban te kinek bohóckodtál? - A húgomnak, az anyámnak, az osztálytársaimnak. A tanáraimnak is óra közben. De ezzel nem volt mindig nagy sikerem náluk. - Rossz gyerek voltál? - Fene tudja. Csibész voltam. Jópofa. De tudod, a bohóckodó gyerekre vagy azt mondják, hogy jópofa, vagy azt, hogy pofátlan. - Igen. És ez a kétféle megítélés aztán végigkísérheti minden közéleti bohóc életét; akár parodista az illető, akár publicista. - Na, értem, hogy érted. Ebből a szempontból a pojáca és a kommentátor sorsa elég hasonló. - Abból a szempontból is, hogy mindkettőnek szüksége van publikumra. Gondolom, te színésznek készültél. - Csodálkozni fogsz, én inkább arrra készültem, hogy majd felmegyek a színpadra, és ott csak rajtam lesz a fény, és mindenki engem néz. - Egyáltalán nem csodálkozom. A színésznek játszótársak is kellenek, ez biztos, mert, mondjuk, a 111. Richárdot nehéz egyedül eljátszani. De a te egyszemélyes műfajod nem társakat igényel, csak személyzetet, így van. De hát nem volt más választásom, érettségi után jelentkeztem a Színművészetire. Mind a három vizsgán átmentem... - De hiszen... - Várj, három egymást követő évben mindig átmentem egy vizsgán, így kell érteni. Básti Lajos mindig fölvett az első vizsgán, Simon Zsuzsa mindig kirúgott a másodikon. - Elkeseredtél? - Naná. Gondold el, utána nem kaptam még működési engedélyt sem az ORI-tól, pedig szegény Alfonzo is protezsált. Aztán meghallgatott a Vidám Színpadon egy rendező, és csóválta a fejét, hogy amit én nyújtok, az nem az a színvonal. - Kiről van szó? - Mindegy. Már nem rendező. Én meg aztán voltam melós a porcelángyárban... ■ - Azt olvastam, hogy porcelánfestő voltál. - Ipari porcelánt festettem, nem vázát. És kocsitoló is voltam a téglagyárban. I -Hogyan lettél mégis színész? - Úgy, hogy elvégeztem Rózsahegyi színiiskoláját, utána meg Szendrő Józsi bácsi szerződtetett Debrecenbe. ■ - Segédszínésznek? - Játszottam én ott főszerepet is. Igaz, hogy soha sem úgy, hogy rám osztották, hanem mindig beugróként. Józsi bácsi odajött, és megkérdezte: - Mit csinál ma este, Hofi? - Semmi különöset - feleltem - ráérek. — Mennyire örülök - csapta össze a kezét Józsi bácsi -, akkor maga lesz ma este a francia király a János vitézben... Tizennégy komoly szerepet kaptam így Debrecenben. De az én igazi főszerepeim premier után jöttek. A színészklubban. Ott én mindenkit ! Hofélia