168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1998-02-17 / 7. szám

nek. A Király dedikálta már az asz­­szony blúzait, pólóit, de még a fe­hérneműjét is. És, természetesen, mindez - havi tízezerért - biztosít­va van. Jimmy születésnapja itt ki­vételes ünnep, ilyenkor a parfüm­jével telefújják a lakást. Kőházi András csillogó szemmel sorolja tovább: - A lányomat Mercedes Niko­lettnek hívják, mert az általunk annyira tisztelt Jimmy, a Király Mercedesszel jár. - Látom, dohányzik. Mit szív? - Ebben is igyekszik az ember egy kicsit őt követni, mint hűséges alattvaló, a Királyt. Nemrégiben drámai esemény történt. A Király fényképét valaki letépte a bejárati ajtóról. Kőházi Linda kétségbe­esett. -Teljesen el vol­tam ájulva, nem tudtam szóhoz jut­ni, hogy egy ekko­ra embert így meg­­becstelenítenek. - Sírt? - Zokogtam. Ma­gam alatt voltam. Nem tudtam elhin­ni és máig sem hi­szem el, hogy ez hiányzik. Most már min­den Jimmy-képre külön vigyáznak, mert mindegyiknek története van. Egy­más szavába vágva mesélik őket. - Itt volt a lába eltörve, a baleset után. - Mit szenvedett szegény, vérpadon volt. - És akkor is tartotta magát, azon a kis pamlagon ülve... Meg is sirattad, hogy most mi lesz vele. - Hogy az istenbe ne? Miközben Kőhalmiék ma is átné­zik kincseiket, mi imádottjuk ottho­nában járunk. Tüstént megtudjuk: Z. J. legutóbbi korongja gyémántle­mez, vagyis 250 ezer példány adtak el belőle. Jimmy elégedett. - Nem akarok olyan sze­rénykébe átmenni. Ez azért azt je­lenti, hogy a legkedveltebb énekes sztár vagyok. - Milyen ma itt legkedveltebb­nek lenni? - Nagyon-nagyon jó. - És ez mennyire nyilvánult meg, amikor négy évvel ezelőtt el­indult az országgyűlési választá­sokon? - Abszolút megnyilvánult. Ne­kem itt Csepelen, ahol lakom és jelölt voltam, iszonyatosan hamar összegyűltek a választási cédulá­im. Csak a Pozsgay-párt, amellyel szimpatizáltam, az volt egy picit gyenge. A párt tehát megbukott, de az énekes még ma is annyira sikeres, hogy védeni kell. A múltkor pél­dául valahol ki akartak tépni a ha­jából egy fürtöt. Krisztián, a sze­mélyi testőr azonban, mint most, a tévéfor­gatáson, akkor is résen volt. - Mikor Jim­­myék elmennek vacsorázni egy étterembe, elsőd­leges szempont az én tekintetem­ben, hogy ne hagyjam ezt a családi egységet kívülállók által megbontani. Pél­dául, hogy idege­nek ne menjenek az asztalukhoz. Mint mindig, most is kevés az idő, e röpinterjú végén megkérjük a művészt: videokazettán üzenjen a Kőházi családnak. Gyors felvé­tel, és - mert a képernyőn semmi sem lehetetlen - máris újra Orosz­lányban vagyunk. Együtt hallgat­juk, nézzük a Király mozgóképét és üzenetét: - A Kőházi családnak, András­nak, Lindának és a gyerekeknek szeretném ezt a dedikált felvételt elküldeni sok szeretettel: Zámbó Jimmy. - Nyuszi, odanézz! Anyu, úris­ten! - Ez nem lehet igaz! Köszön­jük, köszönjük... Sikoltozás és könnyek, köny­­nyek. Boldog a Kőházi család. Imidzs az Imidzs Joós István, a Magneoton cég főnöke épp sztárjelöltek közül vá­logat. Gyorsan kiszűri az érdekte­leneket és kiválasztja azokat, akik nem csupán énekelnek, de a közön­ség számára van sajátos mondani­valójuk is.­­ Még a sztár és sztár között is különbséget kell tenni. Van, akikről az a kép alakul ki, hogy olyan, mint én, a szívemből be­szél, ezt szerettem volna hallani. Van egy másik sztártípus, az azt mutatja, amilyen lenni szeretnék. Ez utóbbiakat veszi körül a bál­­ványozás. - És a fanatikus rajongó mire képes imádottjáért? - Bármire, a legnagyobb szélső­ségekre, őrültségekre. Fétisként kezeli akár eldobott cigaretta­­csikkjét, elmegy utána a világ vé­gére is. Fannynak is vannak ilyen rajon­gói. A tenger hullámjain hajózó elérhetetlen nőt látják benne. Pe­dig ő a reflektorfényben jobbára csak egy jól kitalált és jól eladható termék. Megtervezték a ruháját, haját, sminkjét, zenéjét, sokszor még az interjúit is. Levelek soka­sága ömlik hozzá naponta. Például ilyen sorokkal: „Szépséges, csak te tartod ben­nem a lelket itt Boszniában, csak a te zenédet hallgatom. Mindenki­nek van felesége, barátnője, ne­kem csak te létezel ismeretlenül is. Most odakint dörög és villám­ok, de legbelül nekem csak te vagy. Még akkor is, ha sohasem írsz nekem.” Valójában Fanny hétköznapi lány, akit gyakran bánt, hogy olyan dolgok is történnek vele, amelyekbe semmilyen beleszólása sincsen. És megdöbbentő élmé­nyek is érik. - Egy fiú évekig írt nekem leve­leket. Megkért,hogy menjek el ve­le vacsorázni, hogy éljünk együtt. Aztán azt írta: elmegy az idegen­légióba, talán ott egy kicsit meg­nyugszik a lelke. Utolsó levelében elbúcsúzott. Megtudtam: öngyil­kos lett. - Akiért ilyen végzetesen rajon­ganak, az valóban sztárnak tekint­hető?

Next