168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1998-02-17 / 7. szám
nek. A Király dedikálta már az aszszony blúzait, pólóit, de még a fehérneműjét is. És, természetesen, mindez - havi tízezerért - biztosítva van. Jimmy születésnapja itt kivételes ünnep, ilyenkor a parfümjével telefújják a lakást. Kőházi András csillogó szemmel sorolja tovább: - A lányomat Mercedes Nikolettnek hívják, mert az általunk annyira tisztelt Jimmy, a Király Mercedesszel jár. - Látom, dohányzik. Mit szív? - Ebben is igyekszik az ember egy kicsit őt követni, mint hűséges alattvaló, a Királyt. Nemrégiben drámai esemény történt. A Király fényképét valaki letépte a bejárati ajtóról. Kőházi Linda kétségbeesett. -Teljesen el voltam ájulva, nem tudtam szóhoz jutni, hogy egy ekkora embert így megbecstelenítenek. - Sírt? - Zokogtam. Magam alatt voltam. Nem tudtam elhinni és máig sem hiszem el, hogy ez hiányzik. Most már minden Jimmy-képre külön vigyáznak, mert mindegyiknek története van. Egymás szavába vágva mesélik őket. - Itt volt a lába eltörve, a baleset után. - Mit szenvedett szegény, vérpadon volt. - És akkor is tartotta magát, azon a kis pamlagon ülve... Meg is sirattad, hogy most mi lesz vele. - Hogy az istenbe ne? Miközben Kőhalmiék ma is átnézik kincseiket, mi imádottjuk otthonában járunk. Tüstént megtudjuk: Z. J. legutóbbi korongja gyémántlemez, vagyis 250 ezer példány adtak el belőle. Jimmy elégedett. - Nem akarok olyan szerénykébe átmenni. Ez azért azt jelenti, hogy a legkedveltebb énekes sztár vagyok. - Milyen ma itt legkedveltebbnek lenni? - Nagyon-nagyon jó. - És ez mennyire nyilvánult meg, amikor négy évvel ezelőtt elindult az országgyűlési választásokon? - Abszolút megnyilvánult. Nekem itt Csepelen, ahol lakom és jelölt voltam, iszonyatosan hamar összegyűltek a választási céduláim. Csak a Pozsgay-párt, amellyel szimpatizáltam, az volt egy picit gyenge. A párt tehát megbukott, de az énekes még ma is annyira sikeres, hogy védeni kell. A múltkor például valahol ki akartak tépni a hajából egy fürtöt. Krisztián, a személyi testőr azonban, mint most, a tévéforgatáson, akkor is résen volt. - Mikor Jimmyék elmennek vacsorázni egy étterembe, elsődleges szempont az én tekintetemben, hogy ne hagyjam ezt a családi egységet kívülállók által megbontani. Például, hogy idegenek ne menjenek az asztalukhoz. Mint mindig, most is kevés az idő, e röpinterjú végén megkérjük a művészt: videokazettán üzenjen a Kőházi családnak. Gyors felvétel, és - mert a képernyőn semmi sem lehetetlen - máris újra Oroszlányban vagyunk. Együtt hallgatjuk, nézzük a Király mozgóképét és üzenetét: - A Kőházi családnak, Andrásnak, Lindának és a gyerekeknek szeretném ezt a dedikált felvételt elküldeni sok szeretettel: Zámbó Jimmy. - Nyuszi, odanézz! Anyu, úristen! - Ez nem lehet igaz! Köszönjük, köszönjük... Sikoltozás és könnyek, könynyek. Boldog a Kőházi család. Imidzs az Imidzs Joós István, a Magneoton cég főnöke épp sztárjelöltek közül válogat. Gyorsan kiszűri az érdekteleneket és kiválasztja azokat, akik nem csupán énekelnek, de a közönség számára van sajátos mondanivalójuk is. Még a sztár és sztár között is különbséget kell tenni. Van, akikről az a kép alakul ki, hogy olyan, mint én, a szívemből beszél, ezt szerettem volna hallani. Van egy másik sztártípus, az azt mutatja, amilyen lenni szeretnék. Ez utóbbiakat veszi körül a bálványozás. - És a fanatikus rajongó mire képes imádottjáért? - Bármire, a legnagyobb szélsőségekre, őrültségekre. Fétisként kezeli akár eldobott cigarettacsikkjét, elmegy utána a világ végére is. Fannynak is vannak ilyen rajongói. A tenger hullámjain hajózó elérhetetlen nőt látják benne. Pedig ő a reflektorfényben jobbára csak egy jól kitalált és jól eladható termék. Megtervezték a ruháját, haját, sminkjét, zenéjét, sokszor még az interjúit is. Levelek sokasága ömlik hozzá naponta. Például ilyen sorokkal: „Szépséges, csak te tartod bennem a lelket itt Boszniában, csak a te zenédet hallgatom. Mindenkinek van felesége, barátnője, nekem csak te létezel ismeretlenül is. Most odakint dörög és villámok, de legbelül nekem csak te vagy. Még akkor is, ha sohasem írsz nekem.” Valójában Fanny hétköznapi lány, akit gyakran bánt, hogy olyan dolgok is történnek vele, amelyekbe semmilyen beleszólása sincsen. És megdöbbentő élmények is érik. - Egy fiú évekig írt nekem leveleket. Megkért,hogy menjek el vele vacsorázni, hogy éljünk együtt. Aztán azt írta: elmegy az idegenlégióba, talán ott egy kicsit megnyugszik a lelke. Utolsó levelében elbúcsúzott. Megtudtam: öngyilkos lett. - Akiért ilyen végzetesen rajonganak, az valóban sztárnak tekinthető?