168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)

2003-04-30 / 18. szám

MÚLT IDŐ Az első világháborúban egy súlyosan sebesült ka­tona utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer Pick szalámit ehessen. Mi­után teljesítették kérését, a haldokló állítólag fel­gyógyult sérüléséből... Honnan e nemes húské­szítmény, amely persze nem csupán elixir, hanem élvezeti cikk, s a Tokaji mellett Magyarország egyik élelmiszer-ipari szim­bóluma? Dr. Pick Tamás pszichológus és az ELTE megbízott előadója csalá­di elbeszélésekből jól is­meri nagyapját, Pick Már­kot, aki a híres szalámi­gyárat alapította. S persze emlékszik édesapjára, Pick Jenőre, akit a nyilasterror és a sztálini diktatúra egy­aránt üldözött, de sem fe­lesége, sem gyermekei kö­nyörgésére nem volt haj­landó elhagyni az orszá­got. Az államosítás után az egykori gyártulajdonos még por­tásként is dolgozott. SZÉKELY ILONA írása: Pick Márk terménykereskedő 1869-ben alapítja vállalkozását. Akkor még csak néhány mázsa szalámit készítenek. A szalámi Dél-Olaszországból származik, ahol eredetileg szamárhúsból gyártották, és fü­stölés nélkül, a szabad levegőn érlelték. 1886- ban a nagyapa kifejezetten sza­lámigyártásra kér iparengedélyt. Magyarországon - az olasz re­cepttől eltérően - a tizenkilence­dik századtól füstöléssel készítik a szalámit. A Pick cég már a kez­detektől kizárólag érett, két-há­­rom éves mangalica húsából gyártotta a finom terméket. A disznókat erre a célra Szeged környéki tanyasi gazdák hizlal­ták. Olajos magvakkal tilos volt etetni őket. A mangalica inkább húsra, mint szalonnára hízott, így alacsony volt a koleszterintartal­ma. Miután leszúrták a disznót, ,Az első szegedi laikus húsvizsgáló tanfolyam előadói és hallgatói 1910 évből"

Next