168óra, 2009. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)

2009-02-26 / 9. szám

egykori középbirtokos­ként, s a maradék gazdasá­got is kivették a kezéből ­­Budapestre költözött al­bérletbe ifjú nejével. Őt még a háború előtt ismerte meg. Visszatérvén össze is házasodtak, elváltak, majd ismét megházasodtak, s megint elváltak. Első fele­ségétől született fia, János. A nehéz esztendőkben ­a legnehezebbeken már túl voltak - kertgondozóként kereste kenyerét Bálint György, főként Pesterzsé­beten. Később a Mányi Ál­lami Gazdaságba került ­­„protekcióval” - segédag­­ronómusnak, majd főagro­­nómus lehetett. Ötvenhat forró napjaiban a munkás­­tanács választotta meg. Megúszta annyival, hogy néhány hónap múlva levál­tották. Mindig is földközelben maradt - leszámítva egy rövidke minisztériumi s az Állami Biztosítónál töltött szakaszt -, a szó átvitt és valódi értelmében egy­aránt. Tudományosan is előbbre léphetett volna, ha egy akadémiai potentát a korszellemnek megfelelő indoklással nem teszi taccsra a dolgozatát. Késett a kandidátusi, de meglett. A rendszerváltás után a szabad demokraták keres­ték meg. („Mindig közel állt hozzám a liberalizmus, a szolidaritás, a toleran­'izda Kultúra cia.”) Örült, amikor Ma­gyar Bálint 1994-ben fel­kérte, legyen Érd, Diósd, Százhalombatta képviselő­­jelöltje. És honatya lett, pártjának egyik agrárszak­értője. Ma is aktív, tagja az országos tanácsnak. Fájlal­ja, hogy az SZDSZ „nem olyan már, mint régen”. És hogy nem hallgattak rá, amikor arról győzködte őket, milyen fontos a me­zőgazdaság. Szoba a kekszgyárban A föld az élet. Egy új élet reménye. Négy éve (a Rotary Club tagjaként) ér­telmes munkát keresve be­szélt Vecsei Miklóssal is, aki miniszteri biztosként foglalkozott a hajléktala­nok ügyével. Ma a Máltai Szeretetszolgálatnál teszi ezt. És amikor kísérletkép­pen Tarnabodra költöztet­tek pár hajléktalant, hogy ott megkapaszkodjanak, talpra álljanak, Bálint gaz­da vállalta, hogy megtanítja őket a gazdálkodás alapjai­ra. Rendszeresen lejár hoz­zájuk, előadásokat tart, ta­nácsokkal szolgál. Ezért „A hajléktalan emberért” elnevezésű az az elismerés, amelyet évente ítélnek oda. Negyedikként kapta meg. Haza is hívták, Halmaj­­ugrára. Kekszgyár műkö­dött a szülői házban. Igaz­gatója, Olga Pavlova - egy magyar férfi orosz neje ­­felújíttatta, irodává alakít­tatta, emeletet is húznak majd rá, ahol lesz egy szo­ba is, amelyet Gyuri bácsi­nak tartanak fenn. „Legutóbb, amikor ott­hon jártam, még ráismer­tem egy-egy zugra. Leül­tem az ablak elé, néztem a Kékes tetejét és a régi ko­vácsoltvas kilincseket. Mint gyerekkoromban.” Most Sashalmon lakik, harmadik feleségével. Bá­lint gazda csaknem nyolc­vanéves volt, amikor meg­házasodott. Nejével kertvárosban él. Naná. ■ 168 Óra ■ 39

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék