168óra, 2012. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)

2012-03-08 / 10. szám

Kultúra Kiállítás A polgár lakása Empire és biedermeier - ez a címe a Budapesti Tör­téneti Múzeum elegáns ki­állításának, amely a hazai bútordivat változásán (a ti­zenkilencedik század első feléről van szó) túl bemu­tatja a legérdekesebb tech­nikai változásokat (tulaj­donképpen a bútoraszta­­losság fejlődését), ezek társadalmi okait (például, hogy az ébenfa hiányát mi­lyen ravasz festési mód­szerekkel küszöbölték ki azokban az évtizedekben, amikor éppen a fekete szí­nű bútor volt divatban), és finoman érzékelteti azt a folyamatot is, ahogyan egy divatirányzat a legmaga­sabb köröktől a nemességen és a polgárságon át megérkezik persze rengeteget alakulva, változ­va­­ a parasztbú­torokhoz. Képet kaphatunk a Habsburg Biro­dalom és Ma­gyarország bútor­­gyártásának vál­tozásairól is a cé­hes ipartól az el­ső komoly gyára­kig (a sok eredeti dokumentum — engedély, számla — között a régi nyelv értékeire figyelő lá­togató örömmel fedezheti föl a „bútorgyárnok” kife­jezést). Végül képet kapha­tunk a bútorgyártás techni­kai részleteiről (hogyan ácsoltak össze akkoriban egy nagyszekrényt, vagy milyen huzatanyagokat használtak a korban), és egy korabeli gyógyszertár és polgárlakás (valójában egy polgári módon élő pesti tudós lakása) megte­kintésével tehetjük teljessé az élményt. Nádas Sándor Varázsszemes csövesek 1924, a hazai rádiózás debütálása óta számos cég ontotta a különféle készülékeket a zsebben el nem férő zsebrádiók­tól, a táskaként lóbálható hordozhatókon és a kis néprádió­kon át az előbb csak lemezjátszóval (gramofon), majd már magnóval is rendelkező csúcsszuper világvevőkig. Nekünk, magyaroknak mégis a háromarcú Orion-véd­­jegyes volt a minőség, a megbízhatóság jelképe. Kamarakiállítást rende­zett a világhír felé a kerü­letből elindult Orion gyár rádiókészülékeiből az Angyalföldi Művelődési Ház. Az itt látható kéttu­catnyi készülék persze aligha lehet képes arra, hogy akár a nagy műsza­ki szakgyűjtemények, akár a világhálón megta­lálható virtuális katalógu­sok és a technikatörténet iránt elkötelezett gyűjtők anyagaival vetekedjék, de az, hogy testközelből szemlélhetők meg ezek az öreg rádiók, minden­képp gondolatébresztő. Nagy időknek tanúi, fon­tos hírek, élmé­nyek közvetítői voltak. Látható itt vezetékes ké­szülék: két állo­más, a Kossuth és a Petőfi véte­lére volt alkal­mas csupán. Ennyi is elég - vélhette már akkoriban is a politika -, meg aztán minek is csavargatná felelőtlenül a melós, a paraszt, az értelmiségi az állomáskereső gombját; a végén még ráakadna Lon­don, Amerika vagy a Szabad Európa hullámhosszára, s csak kiakadna. A drót meg csupán a hivatalnak ked­ves hangot adta tovább: határozatokat, vidám zenét, mozgalmi dalokat, a munka frontján aratott sikereket, többnyire jó híreket. Mégis ezeknek a készülékeknek a közvetítésével is­merkedhetett meg a magyar ifjúság Csilicsala bácsi csodáival, a zeneirodalom klasszikusaival és a legfris­sebb slágerekkel, rádióra adaptált irodalmi alkotások­kal, követhette élőben, ahogy Kocsis lő, góóól... vagy azt: „A kormány a helyén van.” 3 Nagy korok tanúi ezek a masinák. Dobozaik derék­­ asztalosok munkái. Csövesek. Hibátlan formatervezési gy remekek. Hajdan a lakás fontos bútordarabjai voltak. 3 Zölden világító varázsszemük furcsa emlékeket idéz.­­ (Orion: a technika és a dizájn bravúrja. Látvány- 5 tárlat az Angyalföldi József Attila Művelődési Köz­­­­pontban.) Berkó Pál 1 21­8 Óra

Next