168óra, 2012. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)
2012-03-08 / 10. szám
Kultúra Kiállítás A polgár lakása Empire és biedermeier - ez a címe a Budapesti Történeti Múzeum elegáns kiállításának, amely a hazai bútordivat változásán (a tizenkilencedik század első feléről van szó) túl bemutatja a legérdekesebb technikai változásokat (tulajdonképpen a bútorasztalosság fejlődését), ezek társadalmi okait (például, hogy az ébenfa hiányát milyen ravasz festési módszerekkel küszöbölték ki azokban az évtizedekben, amikor éppen a fekete színű bútor volt divatban), és finoman érzékelteti azt a folyamatot is, ahogyan egy divatirányzat a legmagasabb köröktől a nemességen és a polgárságon át megérkezik persze rengeteget alakulva, változva a parasztbútorokhoz. Képet kaphatunk a Habsburg Birodalom és Magyarország bútorgyártásának változásairól is a céhes ipartól az első komoly gyárakig (a sok eredeti dokumentum — engedély, számla — között a régi nyelv értékeire figyelő látogató örömmel fedezheti föl a „bútorgyárnok” kifejezést). Végül képet kaphatunk a bútorgyártás technikai részleteiről (hogyan ácsoltak össze akkoriban egy nagyszekrényt, vagy milyen huzatanyagokat használtak a korban), és egy korabeli gyógyszertár és polgárlakás (valójában egy polgári módon élő pesti tudós lakása) megtekintésével tehetjük teljessé az élményt. Nádas Sándor Varázsszemes csövesek 1924, a hazai rádiózás debütálása óta számos cég ontotta a különféle készülékeket a zsebben el nem férő zsebrádióktól, a táskaként lóbálható hordozhatókon és a kis néprádiókon át az előbb csak lemezjátszóval (gramofon), majd már magnóval is rendelkező csúcsszuper világvevőkig. Nekünk, magyaroknak mégis a háromarcú Orion-védjegyes volt a minőség, a megbízhatóság jelképe. Kamarakiállítást rendezett a világhír felé a kerületből elindult Orion gyár rádiókészülékeiből az Angyalföldi Művelődési Ház. Az itt látható kéttucatnyi készülék persze aligha lehet képes arra, hogy akár a nagy műszaki szakgyűjtemények, akár a világhálón megtalálható virtuális katalógusok és a technikatörténet iránt elkötelezett gyűjtők anyagaival vetekedjék, de az, hogy testközelből szemlélhetők meg ezek az öreg rádiók, mindenképp gondolatébresztő. Nagy időknek tanúi, fontos hírek, élmények közvetítői voltak. Látható itt vezetékes készülék: két állomás, a Kossuth és a Petőfi vételére volt alkalmas csupán. Ennyi is elég - vélhette már akkoriban is a politika -, meg aztán minek is csavargatná felelőtlenül a melós, a paraszt, az értelmiségi az állomáskereső gombját; a végén még ráakadna London, Amerika vagy a Szabad Európa hullámhosszára, s csak kiakadna. A drót meg csupán a hivatalnak kedves hangot adta tovább: határozatokat, vidám zenét, mozgalmi dalokat, a munka frontján aratott sikereket, többnyire jó híreket. Mégis ezeknek a készülékeknek a közvetítésével ismerkedhetett meg a magyar ifjúság Csilicsala bácsi csodáival, a zeneirodalom klasszikusaival és a legfrissebb slágerekkel, rádióra adaptált irodalmi alkotásokkal, követhette élőben, ahogy Kocsis lő, góóól... vagy azt: „A kormány a helyén van.” 3 Nagy korok tanúi ezek a masinák. Dobozaik derék asztalosok munkái. Csövesek. Hibátlan formatervezési gy remekek. Hajdan a lakás fontos bútordarabjai voltak. 3 Zölden világító varázsszemük furcsa emlékeket idéz. (Orion: a technika és a dizájn bravúrja. Látvány- 5 tárlat az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban.) Berkó Pál 1 218 Óra