168óra, 2012. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
2012-07-19 / 29. szám
Krúdy, Pékár és Pilisy Róza Toldi boss Krúdy Gyula nevét, munkáit minden irodalomkedvelő ismeri. Pékár Gyuláét már kevésbé. Pilisy Rózáét jóformán senki, pedig frekventált műintézete volt hajdanán. Közös történetük kulisszatitkaiba LIPP TAMÁS avatja be az olvasót. És közben képbe kerül Toldi Miklós is. Krúdy Zsuzsa megszámlálta: édesapjának százharminchárom szerelme volt. Az író titkainak nagy tudója, Perepatits Antal azt figyelte meg, hogy „regényei öt nő köré kristályosodnak”. Más irodalmárok más fontos hölgyeket emeltek ki a népes csoportképből, abban viszont mindenki egyetértett: Pilisy Róza közöttük van. Kaméliás hölgy Krúdy és Pilisy Róza megismerkedését Perepatits így írja le. A századvég egyik téli éjszakáján Krúdy fölkereste Gáspár Imre barátját, hogy szigorúan előlegbe, míg nem tudja elhelyezni legújabb kéziratát, némi pénzt kérjen vacsorára. Gáspár azt válaszolta, pénze neki sincs, de vacsorával azért szolgálhat. Azzal átadott egy aranyszegélyes meghívót vacsorára Pilisy Róza házához. Nekem szól, mondta Gáspár, de neked jobban fognak örülni... Krúdy később sokat és szeretettel írt Gáspárról, egy helyütt megjegyzi: „Szőke, karcsú, fodros és választékos, de nem sok hajlandóságot mutatott a női nem iránt.” Nos, Krúdynak tényleg örültek, Pilisy Róza valószínűleg ekkor fogadta először nevezetes ágyába. 1896-ot írtunk: Róza negyvenéves, Krúdy húsz. Egy életre szóló, bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük. Pilisy Rózáról kevés tárgyszerű adat áll rendelkezésünkre. Néhány fénykép, egy-két regény az OSZK- ban (mert regényt is írt). Mindjárt a források számbavételekor azonban érdekes jelenségbe botlunk: az egyébként tárgyilagos, a legnagyobb írókat is néhány bekezdéssel elintéző Szinnyeiben hosszan és részletesen olvashatunk róla (Magyar írók élete és munkái): „A Budapesti Hírlapban (1894. 72. sz.) a következőket találtam róla feljegyezve: „A magyar kaméliás hölgy. Egy érdekes asszony, akit jól ismernek a budapesti viveur-világban, Pilisy Róza, tegnap este öngyilkossági kísérletet követett el Magyar utczai lakásán és halálos sebesülést ejtett magán. Egész nap idegesnek és szomorúnak látszott, hét órakor este egy látogatójával beszélgetett közömbös dolgokról, midőn hirtelen félbeszakította a beszélgetést, átment a szomszédos szobába és az íróasztalon fekvő revolverrel keresztüllőtte magát.” Szinnyei még tovább részletezi az esetet, beszámolója mindenesetre azt mutatja, hogy maga is érdeklődött a viveurvilág (fordítsuk korhelynek?) iránt. Pilisy Róza 1857. december 1-jén született Pilisen. Krúdy szavaival: „[...] apátián leányka [...], akit az ottani katolikus egyház anyakönyvébe Schumayer Rozália néven jegyeztek be. Szerelemgyerek volt. Atyját ama hetyke dragonyostisztek között kellett volna keresni, akik a múlt században, az elnyomatás éveiben a császár hatalmát jelentették Pest megyében.” A kislányt a nagyszülők nevelték tizenhat éves koráig, ekkor megismétlődött a családi minta: Róza elszökött egy hadnaggyal. K. hadnagy a vasúti kocsiban még szerelmes szavakat duruzsolt a lány fülébe, de másnap reggel, a pesti szállodában már ezt mondta (legalábbis Róza később így mesélte Csillagok, regény az életemből című írásában): „Együtt ehetünk, aztán kikísérem a vasútra. Tizenegy órakor indul a vonat, egykor már otthon lehet...” A keresztes vitéz Csakhogy Rózának már nincs viszszaútja. Pesten kellett megvetnie a lábát. Azt több kortárs is megerősítette, hogy gyönyörű, sudár, szőke, kék szemű teremtés volt. Végigjárja a Pestre szakadt lányok szokásos útját, amelynek végállomása ugyanaz szokott lenni. Először virágot árult... Márai gyönyörű regényében, a Szindbád hazamegyben olvashatjuk: 40 168 Óra