2000, 1989 (1.évfolyam) december

Lengyel László: Hajnalban

Hajnalban LENGYEL LÁSZLÓ ,Magyarországról jövök, hölgyeim és uraim, ismerik ezt a messzi földet? Mondhatatlanul vonz és izgat engemet ez a sajátságos pld, de nagyon nehezen szánom el magamat, hogy Magyarországra utazzam, mert a vonat reggel hét órakor szokott indulni a Nyugati pályaudvarról Magyarország felé, és ez borzasztó. Pláne téli reggel. Milyen barátságtalanok a pályaudvarok csarnokai. Milyen sokáig áll ez a vonat. Alhattam volna még vagy tíz percet. Áll, áll. Nem, elindult, már durukkol a pályaudvar, teherkocsik jönnek mozdony nélkül, meg raktárak, meg gépházak, meg palánkok, meg farakások, szemaforok, híd, házak, állatkert, vurstli, Angolpark, kaszárnya, ügetőversenypálya, nyaralófalvak Vecsésig, Vecsésen túl Magyarország..." SZÉP ERNŐ: MAGYARORSZÁGRÓL JÖVÖK M­A. T­Ó M­agyarországból jövök, amely az értelmiség alatt helyezkedik el. Na nem mintha az értelmiség nem volna Magyarország, csak éppen ez a Magyarország valahová a Kerepesi, a Jászberényi vagy a Soroksári útra esik, onnan, ha az ember balra fordul, a fehérvári gyártelepekbe, Győr külvárosába és lakótelepei­be, a pécsi uránvárosba ütközik, ha meg tovább húz a vonattal jobbra, akkor az egri dohánygyár, az ózdi beton­város, a leninvárosi telepi ligetek világába ér. Középre tartó életmód, biztos megélhetésért, munkahelyért, a ház felépítéséért, a gyerek beiskolázásáért folyó harc, a kiskert, a kicsiny, de biztos autonómia - ez a nagyüzemi szakmunkásság, technológusok, mérnökök hierarchizált és jól szervezett világa. És ez egy kelet-közép-európai szociáldemokrácia természetes szülőhelye. Csakhogy itt nem találni ma pártba szervezett szociáldemokratákat. E Magyarország szociáldemokrata érzelmű, csak éppen nincs meg a szociáldemokrata mozgalma, pártja. Vonakodik felkelni, s kora hajnalban nekivágni e második Magyaror­szág gyár- és lakótelepeinek. Azok pedig komor szürkeség­ben, gépdörejben szociáldemokrata problémákról zúgnak, szociáldemokraták nélkül. Soha még annyira pártot nem vártak Magyarországon, mint a szociáldemokrata pártot, és éppen ezért hiányzik ez a párt. Menjünk közelebb a problémához. A Kádár-korszak gazdasági fellendülésének idején jelentősen javult a nagy­üzemi munkásság relatív helyzete, azáltal, hogy immár nemcsak a biztos munkahelyre számíthatott, hanem egyes vezető szakmákban magas keresetekre az első gazdaságban, és további magas kiegészítő keresetekre a második gazda­ságban. Az ily módon megszerzett személyi jövedelmek a nagyvállalatok egy részénél még vállalati kedvezményekkel is bővültek (lakás, üdülés, szociális ellátás stb.), s ami a legfontosabb, a Kádár-korszak 1960-as évek köze­pétől a 80-as évek elejéig biztosította a jövedelmek hasznos elköltésének lehetőségét. A megnövekedett bányász-, ko­hász-, hegesztő-, vegyipari szakmunkás első és második jövedelmeket lakásépítésre, telekre, utazásra, autóra, la­kásberendezésre, a gyerekek taníttatására lehetett fordíta­ni. A felfelé törekvő munkásságnak immár biztosabb szak­mai erkölcse, civilizált lakása, minőség- és egyszersmind egy relatív egyenlőségtudata alakult ki. A szociális bizton­ság, a lassú előrehaladás, a magánélet szentsége, a fogyasz­tói egyenlőség mind-mind lefejtették a rendszer álkommu­nista bőrét, s alatta egy szocialista, szociáldemokrata szim­pátiát hordoztak. Mindehhez járult mind a perifériára szorított szegényektől, mind a felső, elit csoportoktól való elkülönültség, értelmiségellenesség, sőt a politika megveté­se. Érts a szakmádhoz, becsüld meg magadat és a szaktársa­idat, tartsd be a műhelyben kialakult szolidaritást, lásd el a családodat, és ne hagyd, hogy bárki belepofázzon az ügyeidbe. Ez a műhelydemokrácia határozza meg fillérre a béreket, mert nincs az a vezető, aki szembe tudna szállni egy műhely szokásaival, ez teremti az egymás házainak építésébe besegítő munkásokat, ez a műhelydemokrácia alakítja ki az értékítéletet nemcsak a végzett munkáról, hanem a vezetésről, a mérnökökről és technikusokról, ez terjeszti el, hogy mit érdemes megnézni a tévében, melyik cikket kell átfutni a lapokban. Mindenki arról beszél, hogyan kapált a hétvégén, ki-ki behoz valamit abból, amit termelt stb. Piacot és vállalkozást akarnak? Innen kerülnek ki a vgmk munkásai, akik akarják is meg nem is azt a piacot. Ezek a nagyvállalati dolgozók mennek bérharcba egy alsó-középosztályos, kiszorulóban lévő pedagógus bérének négyszereséért. A Kádár-korszak legmélyebben talán itt hagyta azt a nyomot, hogy nem a politikai harccal, hanem a gazdasági alkudozással lehet elérni azt, amit az ember akar. Minek 3 LENGYEL LÁSZLÓ

Next