2000, 1991 (3.évfolyam) március

A. R. Mageddon: Rövid bevezetés a hekatombológiába

2000 a­dorokat megelőző kor azték kreatív (indukált) hekatom­bászatát.­ A határesetek, mint például a tatár hekatombászat ko­lerás ürülékbe mártott nyílvesszeje, vagy az Államok had­serege által síksági indiánoknak ajándékozott, himlővel fertőzött takarók, de általában a fejlett biológiai hadviselés eredményei átmenetek e hagyományos felosztás tekinteté­ben, ezért interdiszciplináris kutatást kívánnak. A szakirodalom alapján egy hekatombológiai esemény­ben négy aspektus jelentkezik: a conatus (szándék), subi­ectum (áldozat), actio (tett) és actor (tettes). A diszciplí­na nagyjai, mint Arisztotelész, rabbi Hallál, Necans Mag­nus, A. Schicklgruber és mások egyetértenek abban, hogy a fenti négy aspektus egysége alkotja a hekatombológia tárgyát. Ez az elmélet az ortodox vagy holisztikus heka­tombológia. A fenti meghatározást vitatja a W. Kehlenschnitt pro­fesszor és folyóirata, a párizsi Targetos kiadónál megjelenő Cadaver köré csoportosult avantgárd kadaverista irányzat, mely csupán az egyszerű végtermék (a subjectum) talaján áll. Ez azonban egyértelműen csak hullászat, s mint ilyen, nem azonos a hagyományos hekatombológiával. Mindenesetre a praktikus és a teoretikus öldökléstudo­mány hívei között kialakult ellentétek a kadaveristák el­különülésével, valamint az elmélet és a gyakorlat egyenjo­gúságának elismerésével mára megszűntek. Kisebb eltérések vannak az abszolút értékű illetve pro­porcionális vagy népességrészarány, illetve a mennyiség vagy a minőség alapján klasszifikáló hekatombológiai is­kolák között.­ A hekatombológia egy különös válfaja a kereszténység. Ez a csoportosulás a hekatombológia legnagyobb eretnek mozgalma. Tanaik lényege, hogy ún. feltámadásban hisz­nek, mely valójában egy mindenkire kiterjedő inverz he­katomba. E szekta egyébként kétezer éve ragaszkodik ah­hoz, hogy ami tudományunk állása szerint a condition hu­maine, az csak egy, ha isteni közbeavatkozással is, de gyó­gyítható crudelitas incurabilis dolorosa bilateralis permagna. II. A hekatombológia rövid története a naiv hekatombászattól a jövő mészárlattanáig. Megölé Saul az ő ezerét, Dávid az ő tízezerét. I Kir. 18,7. Minden eddigi történelem hekatombák története.­ Közis­mert, hogy az első hekatombásznak Káint szokás tartani, aki egyetlen tettével az emberiség egynegyedét irtotta ki. Tettének civilizációs hatása beláthatatlan, hiszen a sikeres végrehajtás érdekében fel kellett találnia a kőbaltát. Álta­lában véve kimondhatjuk, hogy hekatombológiai célok érdekében fejlesztették ki a civilizáció legfőbb eredménye­it, mint a trójai faló, a görögtűz, a géppuska, a mustárgáz, az atombomba, hogy a tankot és a tengeralattjárót vagy a repülőt ne is említsük. A prehisztorikus korokban azonban per definitionem nem beszélhetünk módszeres mészárlatról, legfeljebb spontán hekatombászati gyakorlatról.10 A fejlett közel-keleti (asszír, perzsa) kultúrák száraz nek­rográfiái csak csírájukban hordozták az elméleti reflexió igényét. Valódi tudomány először a görögöknél bukkan fel, bár egyes izraeli kutatók szerint a prioritás kérdésében szó­ba jöhet még rabbi Hallál és rabbi ben Miszmut vitájának talmudi hagyománya (ld. III. fej. Káin-paradoxon.) Athén nemcsak a hekatombológiában, de a hekatombá­szatban is Hellász igazi nevelőjének bizonyult. Mütiléné ese­tében Diodotosz álhumanizmusa még csak kisebb hekatombát eredményezett, a jeles méloszi hekatombászat azonban már hosszú időre példát mutatott a görög politikusoknak. Arisztotelész volt az első hekatombológiai mű szerzője. A Techné hekatombologiké sajnos töredékes, de híres meg­határozása az emberről, a recnov­­eKax0|xp0X.0yiK0V még ma is él. (A definíciót Tortullianus majd animal hecatombi­fex-ként fordítja latinra, amivel sajnálatosan az aktív je­lentésére egyértelműsödik a terminus.) Rómából származik a hekatombológia első pedagógiai emléke. C. Julius Caesar ugyanis népszerűvé vált dalokkal megújította légionáriusainak szisztematikus hekatomboló­giai képzését: mille, mille, mille, mille, mille decob­vimus - énekelték a diadalmenetekben." A naiv hekatombológia virágkorának legfontosabb do­kumentuma a Biblia, amelyben először találkozhatunk a teocentrikus hekatombológia elveivel. Egyes dekonstrukti­vista hekatombológusok állítása szerint a 6. parancsolat ugyan tagadná a hekatombológia alapvető princípiumát, de az érv nem állja ki a filológia próbáját. Csak Mózes II. könyvében 23 olyan parancs van, ami kimondottan heka­tombológiai fogantatású. A hekatombászat történetének fényes eseményeit feles­leges felsorolnunk. Elég annyit mondani, hogy gótoknak, vandáloknak, hunoknak, normannoknak, magyaroknak nincs okuk szégyenkezni későbbi korok fejlettebb techni­kája ellenére sem. Az óhekatombológiai irodalom első teológiai művei ak­kor születtek meg, amikor a kereszténység előjött a kata­kombákból. Quintus Tortullianus Pendex Anima naturale ter damnata c. művéről bizonyítható, hogy alapvetően be­folyásolta Szalamiszi Epiphanioszt, aki anti-órigenista mű­vében kimondja az apokalypsis panton elvét."­ A kora középkori mészárlattan (scientia terraristica) el­méleti fejlődésének jelentős lépcsőfoka a „habeas cadave­rem" elv", amit jegyezzünk meg, hamar követett a magyar Aranybulla."­ Ezt egészítette ki az örökletes öldöklési jogo­kat mindkét ág számára biztosító tortorica sanctio a 14. században. A nagyskolasztika egyik legérdekesebb hekatomboló­giai dokumentumát nemrég fedezték fel a vatikáni könyv- G H. Cortez, Cor­da evaginata, Tenochtitlan, Quetzalcoatl ed., 1529. Vitatja Lévi-Hull, A., La hécatombologie sauvage, Paris, Edi­tion Egorge, 1977. 7 A proporcionális (aránylati) iskola szerint a hekatombák mi­nőségét (exitas, Ex) a depopulatio (Dp) és reális densitas (Rd) hányadosa adja, azaz: Ex= míg az abszolút (számtagi) nézet szerint Ex=Op. 8 Ehhez ld. még H. Unleben és M. Tötenthat. Weltgeschichte aus massenmörderischer Sicht, Weissberg, 1968. ' Marx-Engels: A hekatombológiai kiáltvány. Párizs, Garotte, 1848. 58 A. R. MAGEDDON 10 Feliksz Csukcsevics Besszmertnih: Konyec neandenalov­­ nas Sztálin? Vorkuta, GPU kiad. 1937. "A korabeli állapotokat jellemzi Cicero, amikor így fakad ki: O tempora, o mortes! 12 K. Thanatides, Maximalism in Hecatombology. Hastings, Harald William ed. 1066.­ " Lásd: Mitteilungen des Gemetzelhistorischen Museums zu Skagge­rak. 14 Lásd­ erről Werberőczy, I. in: Okmányi hullászat, Új folyam, MDXIV (1514), p. 312.

Next