2000, 1991 (3.évfolyam) július

Lengyel László: Félúton

Félúton ELSŐ RÉSZ: AZ ANTALL-KORMÁNY EGY ÉVE LENGYEL LÁSZLÓ A­­L .Antall József kormányának egyéves működésében irányítási szempontból három szakasz különböztethető meg. Az első 1990 áprilisától 1990 novem­beréig tart. Ez az irányítási, kormányzati koncepció kialakítá­sának, a minisztériumok új felállásának korszaka. 1990. ok­tóber végén, a taxisblokád társadalmi ellenállása kormány­válságot idéz elő, amelynek következtében megkezdődik az egyes kormánytagok kicserélése és a minisztériumok szerepé­nek átértékelése. Az átalakítás átmeneti szakasza 1991 már­ciusáig tart. Ezután, a harmadik szakaszban, többé-kevésbé létrejön a kormány új felállása új programok alapján. A koalíciós kormány megteremtése (1990. április-november) Az 1990-es tavaszi választásokon három, ún. középjobb párt koalíciója győzedelmeskedett. A koalíció legnagyobb pártja, a Magyar Demokrata Fórum a párt elnökét, Antall Józsefet javasolta miniszterelnöknek. A kormányfő egy­szerre alakította ki a kormányzati irányításra vonatkozó koncepcióját és annak politikai feltételeit. A kormányzati koncepció lényege a következő: az erős politikai kormány Biztos parlamenti többség birtokában, gyenge köztár­sasági elnökkel, gyenge érdekképviseletekkel szem­beni erős politikai kormány, amelynek legfőbb fel­adata a politikai rendszerváltás. Az erős politikai kor­mány felváltja a közepesen erős vagy gyenge, gazda­ságra összpontosító gazdaságirányító kormányokat. A politikai kormány feladata, hogy a rendszerváltás alaptörvényeit kidolgozza és az Országgyűlés elé ter­jessze. b) erős kormányfő A kormányban a miniszterelnök személyes felelőssége a legnagyobb, tőle függ a kormány programja, össze­tétele, stratégiája. A miniszterelnöki hatalom biztosí­tékai: a miniszterelnök egyben a legerősebb kor­mányzó párt elnöke; a miniszterek ellen nem indít­ható külön bizalmatlansági indítvány, csak a kor­mány ellen, ezért a miniszterek egyértelműen a kor­mányfőtől függenek, aki személyesen választja ki őket; a miniszterek mellett megbízható politikai ál­lamtitkárok tevékenykednek a miniszterelnök kine­vezése alapján; a Miniszterelnöki Hivatal - főleg an­nak Gazdaságpolitikai Titkársága - jelentős koordi­náló szerepet tölt be; a miniszterelnököt közvetlenül segítik a bizottságokat vezető tárca nélküli miniszte­rek és tanácsadók. c) új kormányzati, államigazgatási felépítés A közigazgatás, a kormányzati munka és a gazdaság­irányítás három kulcsminisztérium és a Miniszterel­nökség együttműködésén nyugszik: a közigazgatásért felelős Belügyminisztérium (a belügyminiszter a mi­niszterelnök általános helyettese), a külpolitikáért felelős Külügyminisztérium és a gazdaságot szolgáló Pénzügyminisztérium. A gazdaság kormányzati befo­lyásolására a Pénzügyminisztérium magába olvasz­totta az Országos Tervhivatalt és az Árhivatalt, a pénzügyminiszter a fő gazdasági miniszterekből álló Gazdasági Kabinet elnöke. A Pénzügyminisztérium a szociális állam háromszögében a költségvetésért és a jövedelmek befolyásolásáért felelős csúcsminisztéri­um, a másik két irányító pont, a munkanélküliség, az átképzés, az érdekegyeztetés megoldására kialakított Munkaügyi Minisztérium, és a szociális háló szövését vállaló Népjóléti Minisztérium. d) kormányzati koordinálás A minisztériumok által elkészített előterjesztéseket egyezteti és véleményezi a Gazdasági Kabinet, majd előterjeszti a kormány ülésére, amely határoz. A pár­tok közötti egyeztetés a miniszterelnök és a frakcióel­nökök dolga. e) szakértők megőrzése és bevonása A miniszterek között nem lehet volt MSZMP-tag, de a minisztérium harmadik embere, az adminisztratív államtitkár esetében már csak a szakértelem számít. Az apparátusokban meg kell tartani és meg kell nyugtatni a régi szakértőket, hogy munkájukra hosszú távon szükség van. A koncepció megvalósulása: aa) Az erős kormányt nem, a politikai-ideológiai kor­mányt sikerült létrehozni. A kormány saját egységének hi­ányában, a múltból örökölt gyenge kormányzati helyzet következtében képtelen erőt kifejteni, hatni a folyama­tokra. Az erőt csak mutatja. A kormány politikai felépí­tése azt jelenti, hogy működése nem szabályozott közigaz­gatási aktusokon - szakmailag alátámasztott, igen-nem ala­pon eldönthető előterjesztéseken, feljegyzéseken - keresz­tül valósul meg, hanem politikai alkukon, egymás közötti politikai deklarációkon keresztül. A kormány a külpoliti­kai, a párt politikai, a tájékoztatáspolitikai kérdésekre kon­centrál. Politikai és ideológiai alapon szemléli a külkap­csolatokat, a gazdasági szereplőket. A politikai-ideológiai kormány olyan politikai rendszer­váltást céloz meg, amelyen már vagy túlvagyunk, vagy nem érdemes a kormánynak csinálnia, mert nem rá, hanem a társadalom önszerveződéseire tartozik, így a politikai-ideo­lógiai kormányfelépítés és kormányzati alapeszme kizárja, vagy legalábbis megnehezíti, hogy a kormány a gazdaság­ i tanulmány a Pénzügykutató Rt. Jelentések az alagútból 1991 című anyagának háttértanulmányaként készült. 3 LENGYEL LÁSZLÓ

Next