2000, 1995 (7.évfolyam) március

Voigt Vilmos: A modern himnuszok

2000 1843 május 20-án érkezett Berlinbe két finnországi egyetemista, Abraham Herman August Kellgrén és barát­ja, Robert Tengström. Csakhamar megismerkednek az ott tanuló magyarokkal is, és nyilván ők mutatták meg nekik a Szózat szövegét, talán a német fordítással együtt. 1843 októberében tér vissza a két barát Helsinkibe (pontosab­ban Helsingforsba). 1844. június 11-én doktorálnak, az ehhez kapcsolódó ünnepségeken hazafias költemények hangoznak el. A vedégek között van a kor nagy költője, a svéd nyelven író Johan Ludvig Runeberg is. Kellgren az irodalmi folyóiratok szervezésében is vezető szerepet vállal. 1845. április 14-én a helsinki Morgonbladet újság hasáb­jain jelenik meg Ungersk Nationalsäng („Magyar nemzeti dal") címmel (csak H. K. aláírással) Vörösmarty Szózatá­nak svéd nyelvű fordítása. Ugyanez napvilágot látott a Necken című költői almanach 1846-os évfolyamában is, amely azonban már 1845 karácsonyán az előfizetők asz­talára került. 1846 tavaszán készíti Runeberg e költemény hatására is a maga hazafias versét Várt land („Hazánk ) címmel. A vers kéziratát többen ismerik, 1847-ben átad­ják megzenésítésre is. 1848-ban Runeberg költeménycik­lusának (Fänrik Stäls sägner) nyitó darabjaként jelenik meg, ám ekkor már széles körben ismert volt, és például a finnországi nemzeti-függetlenségi mozgalom legnagyobb­szabású diák-dalosünnepélyén, az 1848. május 13-án tar­tott Flóra-ünnepségen a Helsinki melletti Gumtäck/Kum­pula mezőin ez volt a legfőbb esemény. Ekkor már Fredrik Pacius dallamára énekelték, vagyis a mai hivatalos finn himnusz mindkét része készen állt. Runeberg költeménye, a Värt land a mai finn állami himnusz. Hamar elkészült a vers finn nyelvű fordítása, ma ezek közül Paavo Cajander 1889-es finn szövegét használják a legtöbben. A két világháború között független Észtország himnusza a finn himnuszt követte. Pacius zenéjét átvették, a költő Johann Voldemar Janssen (1819-1890) Mu isamaa... („Hazám") költeménye a finn Maamme-laulu (vagyis a Várt land finn fordítása) gondolatvilágát követi. Ez először az 1869-es első nagy észt dalosünnepélyen hangzott fel. Ugyanezt követte a kis lív nép „himnusza is. Természete­sen ezekben Vörösmarty hatása már csak áttételes. Ma úgy látjuk, a Szózat fordítása csak egyik összetevője volt Runeberg költeménye létrehozásának, ám az a tény, hogy a finnekkel rokon magyaroknak már volt „nemzeti dala", amelyet 1845-ben finnországi svéd fordításban tet­tek közzé, éppen a „nemzeti dal" irányába befolyásolta Runeberg gondolatvilágát. Egyébként a Szózat heroikus múltszemléletének itt csak nyomai találhatók, a Várt land (és következményei) inkább a szegény, ám szép honi táj érzelmes megjelenítését adja. Természetesen a himnuszok mindig egymásra hasonlí­tanak, ezért néha ott is rokonságot tételezhetünk fel, ahol ez nem több egybecsengésnél. A magyar himnusz kezdetét gyakran dicsérik azért, hogy itt a legméltóbb első szóként az „Isten" szerepel. Am a God save the King és a Bozse, carja hranyi! ugyanez, sőt az orosz cári himnusz ellentételeként az 1873-as nagy lett dalosünnepélyen megfogalmazott lett himnusz, Dievs svéti Latviju! („Isten, áldd meg Lettorszá­got!") is így kezdődik. A magyar Szózat többé-kevésbé sza­bad cseh fordítása az 1860-as években olyannyira népszerű volt, hogy később túlzó magyarok egyenesen a Szózatnak a csehek által való eltulajdonítását emlegették. E név nélkü­li, forrás nélküli hazafias verset egyébként a lengyel haza­fias dal, a Jeszcze Polska... („Nincs még veszve Lengyelor­szág...") dallamára énekelték. A Jeszcze Polska... bonyolult keletkezéstörténetét itt nem részletezve megemlítjük, hogy közismert formájában 1797-ből ismerjük, amikor Napó­leon itáliai hadjáratában a lengyel légió indulójaként buk­kant fel. Otthon tiltják, ám ez is utal népszerűségére. Már a 19. század elején ez szolgál a pánszláv himnuszok minta­képéül. Ezek sorában első a cseh Hej Slované, jeste nak slo­vanská fee zije! („Fel szlávok, él még a mi szláv nyelvünk!"), amely elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia szláv né­pei körében terjedt. 1939 és 1944 között ennek szlovák változata volt a szlovák himnusz. 1945 után, amikor a ko­rábbi jugoszláv himnuszok használhatatlanná váltak, és az először kiszemelt Internacionálé sem mutatkozott megfele­lőnek, a Hej Slované szerb változata, a „Hej szloveni!" vált az új Jugoszlávia himnuszává, azonban szöveg nélkül, csak a dallam. (Ennek nemcsak a pánszláv szöveg múltja lehe­tett az oka, hanem a korábbi jugoszláv himnusz három­nyelvűsége, többstrófás volta és egyéb nehézkességei is.) Amikor az 1917-es októberi forradalom után önállósági törekvések jelentek meg Ukrajnában, itt az 1864 óta ismert hazafias dalt („Nem pusztult el még Ukrajna, amíg csak él a szabadság... ) népszerűsítették, amely azért is áll olyan közel a Jeszcze Polska...-hoz, mivel Lemberg/Lviv/Lwów ukrán színházában keletkezett. Végeláthatatlan és körfor­gásszerű a himnuszok története. • * ^^^^sszefoglalás helyett, stílsze­rűen inkább refrénként térhetünk vissza a modern himnu­szok néhány főbb vonására. Először is szinte mindennek lehet himnusza: politikai mozgalomnak, pártnak, munkahelynek, sportegyesületnek, városnak, területnek, népnek, vallásnak, országnak, nem­zetközi szervezetnek és még sok mindennek. Ezek funkció­ja, előadásmódja, frazeológiája hasonló. Önmegfogalma­zás, áldáskérés, az együvé tartozás hangsúlyozása, a jövőre vetett tekintet jellemzi ezeket. A szöveghez zene is társul, mégpedig kórusszerű , nagyzenekarral előadható módon. Az ünnepélyes, temetői zene, az egyházi zenéhez hasonló méltóságú dallam, gyakran pedig az indulószerű, lelkesítő rivalgás egyaránt népszerű, és egyazon himnusz különböző hangszerelései jól jelzik az átmeneteket is. Másodszor azt kell említeni, hogy a himnuszok előadási körülményei sem mindennapiak: egyéb társadalmi szim­bólumokkal (zászlók, ünnepségek, díszszázad, ünnepi szín­helyek, évfordulók) elválaszthatatlanul összefüggnek. En­nek következtében is módosulnak, részeik elhagyására ke­rül sor. A „hallgatóságtól" is együttműködést igényel, ez néha csak a megszabott viselkedésre, máskor az együtt éneklésre is kiterjed. Rendszerint kiemelkedő helye van az oktatásban, kötelezővé teszik ismeretét (gyakrabban, mint például az alkotmányét). Idézni is számtalan alkalommal szokták. Néha parafrázisairól, ritkábban paródiáiról is van tudomásunk. Rendszerváltozáskor igen gyakori, hogy mó­dosítását követelik vagy javasolják. Szeretet és gyűlölet övezi. Harmadjára azt is jól megfigyelhetjük, hogy a legtöbb nemzeti (vagy nagy jelentőségű) himnusz története igen összetett, váratlan fordulatokkal teljes. Még a kérdéskör történészei is szeretik a homályban maradó, misztikusnak tűnő elemeket („egyetlen éjszaka készült", „nem tudjuk, honnan származik", „egyszerű ember alkotta meg"). Meg­lepő, milyen rohamos sebességgel tud egy-egy ilyen alko­tás elterjedni. Ujabban ezt ünnepélyes rádióadások, elnö-51 A MODERN HIMNUSZOK

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék