2000, 1995 (7.évfolyam) március

Voigt Vilmos: A modern himnuszok

ki dekrétumok segítik. Már a francia forradalom idején a sok ezer példányos, osztogatott röplapok álltak e cél szol­gála­tában. Ám mindig volt spontán érdeklődés is, főként az ideiglenesen betiltott vagy alig megtűrt himnuszok ese­tében. Minthogy a változások (meg a misztifikálás) mö­gött legtöbbször valódi politikai érdekek, olykor cselszö­vények figyelhetők meg, a művelődéstörténet valóságos kisiskolája a modern himnuszok (és egyéb nemzeti stb. szimbólumok) kutatása. Szinte a legtöbb himnusznak megírható lelkesült és lelkesítő, fellengzős, ugyanakkor a kuriózumra irányuló, kissé gunyoros változata. Az identi­fikálás és a politikai szimbólumképzés talán legszebb kuta­tási területe ez. Köztudott tény, hogy igen ritkán használ egy-egy nép, kultúra egyetlen ilyen alkotást. Még akkor is, ha (mint például Angliában) egyetlen hivatalos himnusz van, sőt ez változatlannak is látszik, felbukkan mellette több, hasonló funkciójú vers és dal. Angliában például a Rule, Britannia, Ausztráliában a God Save... mellett saját himnusz az Advance, Australia Fair, Kanadában az O Canada (amely­nek van egy francia nyelvű és egy angol nyelvű változata), Új-Zélandon a God defend New Zealand. Dél-Afrikában az angol himnusz mellett az 1919-ből származó Die Stem van Suid Afrik búr nyelvű dala terjedt el, 1952-ben ennek angol fordítását nyilvánították himnusszá, majd 1959-ben a Stem... vált az egyetlen hivatalos himnusszá. Gyakran idegenek teremtik meg a „nemzeti" himnuszt. Sűrűn emlí­tik például, hogy az uruguayi (és a paraguayi) himnusz ze­néjét egy magyar földről származó katonazenész készítette. Az úgynevezett „bantu himnusz", Nkosi sikerei'­­ Afrika („Isten, áldd meg Afrikát") több országban is hivatalos himnusz (Tanzánia, Zambia, a dél-afrikai Transkei). Sok, nemrég függetlenné vált országban nyilvános pályázat útján jelölték ki a himnuszt, de a mű olykor a politikai mozgást jelezve eltűnt. Ám ugyanezt a gyakorlatot már a múlt század óta ismerjük. A latin-amerikai szabadsághar­cok során például 1821-ben a győztes San Martin tábornok így szerezte a perui himnuszt. Cipruson ma két himnusz van, illetve egy sem. A görögök a görög, a törökök a török himnuszt éneklik. Gyakran „lopják" a himnuszokat, moz­galmi dalokat egymástól a különböző irányzatok. A nácik még az általuk betiltott Internacionálét is ellopták (és Nacionálénak nevezték). A vörös zászlóról szóló olasz szoci­alista dalt (Bandiera rossa) az olasz fasiszták saját zászlójuk­ra alkalmazva énekelték: Bandiéra nera. Máskor nagyvo­nalúbb volt a kölcsönzés. Amikor 1946-tól Magyarország köztársaság lett, a régi, Kölcsey-féle „klerikális" Himnusz és a „nihilista" Vörösmarty Szózata (mindkettőt a Horthy­korszak frekventálta) háttérbe szorítására egy új, köztársa­sági induló népszerűsítése kezdődött (állítólag szép ered­ménnyel). Ez voltaképpen a francia Chant du Depart Raics István fordításában, Chénier verse, Méhul dallama. Magyar szövege így kezdődött: „Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig..." Minthogy eredetije 1793-ból való, ma ez a „legrégibb" magyar himnusz. Egyszersmind a legújabb is, sőt mára el is felejtették. Nemcsak a himnuszok régmúltja, hanem közelmúltja, jelenük és jövőjük is igazán érdekes téma. Biztosak lehe­tünk abban, hogy tartalmilag, formailag, előadásmódjukat és szerepüket tekintve is még sok minden történik velük. Érthető, miért választotta a kis San Marino himnuszának egy 10. századra datálható korál dallamát... szöveg nélkül. E klasszikus régiségű dallam hallatán mindenki arra gon­dol, amire akar. 52 VOIGT VILMOS

Next