2000, 2000 (12.évfolyam) október
Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyev: Szuzdali levelek
csit legalább begyógyítsam a sebet, melyet a börtön ejtett rajtam azzal, hogy hiába vesztegetem itt az időmet. A legszörnyűbb az életben, ha elvész az idő, mert az emberi élet szokatlanul rövid és tétlenülértelmetlen is. A börtön viszont megszakította tudományos munkámat, ráadásul annak legkritikusabb és számomra legérdekesebb pillanatában. Szállnak az évek és tudományos terveim szertefoszlanak, így megérted, miért idegesítlek folyton a könyvekkel. 1932. június 10. Egy keveset dolgozom. Ha lassan is, de haladok előre. Egyre merészebb tudományos tervek rajzolódnak ki előttem. Az őrületbe kerget, hogy meg vagyok fosztva a lehetőségtől, hogy megvalósítsam őket. 1932. július 25. Látogatásod fellekesített, és úgy néz ki, hogy el fogom kezdeni művem folytatását. 1932. szeptember 1. Ha módom volna bizonyos kérdéseket tanulmányozni, átfogó művet alkotnék, melyben egy majdnem teljes és befejezett elméleti rendszert fejtenék ki. Visszatekintve azonban azt kell konstatálnom, hogy munkámmal felettébb lassan haladok. Az elmúlt néhány évben végsőkig elfoglalt - ezt te tudod a legjobban - a hivatali szolgálat, most pedig, oly hosszú ideje már, a börtönhatóságokat szolgálom. A kiesett idő tudata nyomaszt, méghozzá kimondhatatlanul. 1932 októbere A múlt héten írtam néhány töredéket. Kétségtelen, hogy ez a legörvendetesebb esemény az én örömteli életemben e szent kolostorban. 1932. október 20. Nem vagyok beteg, de továbbra is rosszul alszom, s ezért ködös a fejem. Látogatásaid mindig lelkesítenek. Nagyon kérlek, hogy vedd meg és haladéktalanul küldd el nekem a Büntetőtörvénykönyvet, úgyszintén, ha van, valamiféle kiadványt a szovjet bírósági eljárásokról, és az Alkotmányt is. Ez nekem nagyon fontos. Szeretném gondosan átismételni, amit a szovjet jog alapjairól tudok. 1932. december 8. Mind gyakrabban gyötör a gondolat, hogy mi okból és kinek a számára mélyülök én el a tudományban. Ha nem hajtana az önzetlen tudásvágy, bele lehetne őrülni az egészbe, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem így végzem majd. 1933. március 17. Ma van a születésnapom. A börtönben születek ezen a sivár napon. Kár a múló időért, visszahozhatatlan. 1933. április 7. Erőt kell gyűjtenünk és meg kell őrizni magunkat, meg kell őrizni a szellemi frissességet és a reményt. Ezeket végső soron csak magában, a saját tudatában találja meg az ember. Mélyen igaza van Spinozának, mikor azt mondja, hogy a bölcs ember mindenekelőtt nyugodt. 1933. június 1. Mi van veled és mi van Aljonkával?– Már rég semmit sem tudok rólatok. Vajon éltek-e, egészségesek vagytok, gyötör-e a nélkülözés, emlékeztek még rám vagy már elfeledtetek? Fokozatosan keményedik a szívem, és óriási erőfeszítésbe kerül, hogy le tudjam győzni idegeim parancsát, melyek azt mondják, verjem a falba a fejem. 1933. szeptember 15. A napokban ismét láttam Andrejeva elvtársnőt. Arról a kérvényről is beszéltem vele, melyet nemrég Kalinyinnak küldtem. Elmondta, hogy a kérvény már a Központi Végrehajtó Bizottságban van, elvi döntést igényel, melyet még nem hoztak meg. 1933. október 18. Időm 90%-ában gondolataimba merülök. Talán még soha nem volt ez így. Közben szörnyűnek érzem, hogy nem jut időm arra, hogy szépirodalmat olvassak, megborotválkozzam, megtisztítsam a cipőmet, néha még arra sem, hogy megigyam a teámat. 1933. november 1. A könyveket, melyeket küldtél, 10-én postázom. Sohasem bántam meg az életben, hogy azt a tudományágat választottam, amelyet választottam. De ha ma kellene döntenem, valószínűleg elbizonytalanodnék. Lehet, hogy ez tudatalatti kényszerreakció annak a tudománynak a fejlődési körülményeit és sikeresélyeit látva, melynek az életemet szenteltem. 1933. november 29. Tegnap levelet kaptam a mamától, teli szomorú és keserves hírrel. Meghalt a papa. Haldoklik Szerzs. Maga a mama is nagyon rossz állapotban van. És miért e kegyetlen csapások, melyek mint egyik villám a másikat, úgy követik egymást? Lehet, hogy ez csak a kezdet és egyelőre elképzelni sem tudom, hogy mi mindent vesz még el tőlem az élet a közeljövőben. A régiek hittek a sorsban. E hit eleddig idegen volt tőlem. Most érzem azonban, hogy mély, filozófialilag magasröptű értelem rejtőzik benne. Furcsa, de így történt, alig néhány napja apámat láttam álmomban, aki egy fehér koporsóban feküdt. 1934. január 17. Munkaképességem még mindig igen csekély. De próbálok dolgozni. Az utóbbi időben mintha sikere- 69 SZUZDALI LEVELEK