2000, 2001 (13. évfolyam) november
Szergej Gennagyijevics Nyecsajev: A forradalmár katekizmusa
2000 24,8 százalékát (az összes magyar eredetű 9,4 százalékát) adták. Többségük tehát az Egyesült Államokban született másod-, harmad- stb. nemzedék köréből került ki, esetükben az etnikai identitás határai meglehetősen képlékenyek. Külön kérdés az amerikai és az etnikai identitás egymáshoz való viszonya, mely a választási lehetőségek egész skálájával jellemezhető. A kutatások azt jelzik, hogy ma az etnikai identitás - legalább is az európai származású fehér népesség esetében - önkéntes jellegű, tudati vagy énelmi választás kérdése, s mint ilyen, helyzetfüggő.4 . 1, bárhogy is értelmezzük a népszámlálási adatokat, bármelyik adatsort tartjuk is mérvadónak, tény, hogy ezek messzemenően befolyásolják az amerikai etnikai csoportokról alkotott elképzeléseinket. Nem meglepő, hogy a köznapi szóhasználatban főként a származás - meglehetősen félreértett, gyakran nagy merészséggel felfelé kerekített - adatai tesznek szert egyre nagyobb népszerűségre. Ez nem csupán az „óhazai" politikusok, újságírók, laikusok megnyilatkozásaira jellemző, hanem az amerikai etnikai csoportok tagjaira is. Ez nem magyar sajátosság, más csoportok is élnek efajta túlzással - egyes vélemények szerint a magyaroknál sokkal merészebben. A kollektív identitás szempontjából ugyanis minden csoport számára fontos a „hányan vagyunk?" kérdése. A létszám ösztönös, de sokkal inkább tudatos növelésével a kollektív önképet lehet erősíteni. Minél többen vagyunk, annál tekintélyesebbnek tűnünk, annál jelentősebbnek lehet a „mi" csoportot láttatni. Az etnikai csoportok létszáma közvetve a választási harcokban is szerepet játszik. Miután a választási eredményeket gyakran aránylag kevés szavazó is befolyásolni tudja, megnövekedett az „etnikai szavazatok" értéke, ezek képviselői, kormányzói, polgármesteri székek sorsát dönt(het)ik el. Ezért a politikusok is figyelik a statisztikai hivatal választási körzetenkénti kimutatásait. A „származás" kategóriájának bevezetése megváltoztatta az amerikai etnikai csoportok önképét, s e csoportokról a társadalom egészében kialakult képet. Korábban a népszámlálás visszatükrözte, egyben „szentesítette" az általános, a „hivatalos" fölfogást, miután csak bevándoroltakról és bevándorolt szülők gyermekeiről közölt adatokat, jelezve az asszimiláció gyors és egyenes vonalú lefolyását. 1980 óta megváltozott a kép, számszerű adatok jelzik a népesség etnikai-kulturális sokszínűségét, függetlenül attól, hogy kinek hányadfokú felmenője volt az, aki Amerika földjére lépett. Az etnikai megnevezések határai A fentiek legfontosabb tanulsága, hogy lehetetlen „amerikai magyarságról" - különösen „1,7 milliós & vír _ tMSwK ma v Rosszii v dokumencah, biográfijah, isszledovanyijah, Feniksz, Rosztov-na-Donu, 1996. 43-54.) SZ.Á. Hogy tekintsen a forradalmár önmagára? 1. § A forradalmár megpecsételt sorsú ember. Nincsenek egyéni érdekei, ügyei, érzelmei, kapcsolatai, tulajdona, még neve sincsen. Mindent elnyel benne egyetlen kizárólagos érdek, egyetlen gondolat, egyetlen szenvedély -a forradalom. 2. § Lénye mélyén és nemcsak szavalóan, hanem tettekben is, megszakított minden kapcsolatot a polgári renddel és az egész civilizált világgal, e világ törvényeivel, szokásaival, általánosan elismert szabályaival és erkölcsi berendezkedésével. Kérlelhetetlen ellensége e világnak, és ha e világban él, csak azért, hogy annál biztosabban szétrombolja. 3. § A forradalmár megvet minden doktrinerséget és lemond e világ tudományáról, melyet a jövendő nemzedéknek enged át. Csak egyetlen tudományt ismer: a rombolás tudományát. Ezért, és csakis ezért, tanulmányozza a mechanikát, a fizikát, a kémiát és olykor az orvostant. Ugyanebből a célból éjjel-nappal tanulmányozza az élő tudományt - az embereket, a jellemeket, a felfogásmódokat, a jelenlegi társadalmi rend összes feltételeit minden lehetséges területen. A cél ugyanaz marad, a leggyorsabb és legbiztosabb szétrombolása ennek az ocsmány (poganij) világnak. 4 § Megveti a közvéleményt. Megveti és gyűlöli a jelenlegi társadalmi erkölcs minden ösztönzését és megnyilvánulását. Számára minden erkölcsös, ami elősegíti a forradalom győzelmét, erkölcstelen és bűnös, ami hátráltatja azt. 5. § A forradalmár megpecsételt sorsú ember. Nem ismer irgalmat az állammal szemben, sem pedig általában a társadalom egész civilizált osztályával szemben, s tőlük sem szabad könyörületet várnia önmaga számára. Közte és köztük élethalálharc folyik, nyíltan vagy burkoltan, de szakadatlanul és engesztelhetetlenül. Hozzá kell magát szoktatnia a kínzások elviseléséhez• 6. § Amilyen kérlelhetetlenül szigorú önmagához, olyan szigorúnak kell lennie mindenki máshoz is. A forradalmi ügy kizárólagos és hideg szenvedélyének a gyöngédség, a rokonság, a barátság, a szerelem, a hála minden ellágyító érzését el kell fojtania benne. Csak egyetlen 53 AZ ETNICITÁS ÁRNYALATAI