2000, 2018 (30. évfolyam) május

Lengyel László: Hazabüszkeségről

patriotizmus építőkövei nélkül sem­mit se érne mindaz, amit gondoltam, gondolok és gondolni fogok. Téve­dés? Halott eszmék? Akkor az éle­tünk is az. Ottlik Géza és Esterházy Péter gyil­kos iróniával és nyelvi leleménnyel írták le történeti osztályuk hibáit és erényeit, vállalva a nehéz felelőssé­get. Bibó István és Kosáry Domokos, Mészöly Miklós és Hankiss Elemér tárgyilagos tisztességgel és fájdalmas felelősséggel írtak a középosztály és a belőle sarjadt értelmiség megha­­sonlásairól. Déry Tibor és Örkény István, Spiró György és Nádas Péter különböző sarkokból, különböző­képpen néztek szembe univerzális és magyar patrióta felelősségükkel. Oravecz Imre és Závada Pál, Gazsó Ferenc és Gombár Csaba, mint any­­nyian mások, akik a faluból vagy a városszélről jöttek, legyen az Békés­­szentandrás vagy Szajla, Hercegkút vagy Tótkomlós, s váltak első ge­nerációs értelmiségivé, megjárták a Rákosi-, a Kádár-, a rendszerváltás-, majd az Orbán-rendszer utcáit és zsákutcáit. Együtt vagyunk a nemzet. Hittünk és csalódtunk. Reményked­tünk és reményt vesztettünk. Mindig építettünk és soha nem romboltunk - de látnunk kellett, hogy amit épí­tettünk, újra meg újra lerombolják. Polgárok és patrióták. Ki legyen a hősünk? Van Ottliknak egy kicsiny ceruza­jegyzete 1849. május 20-ról és 21-ről, Budavár ostromáról. Hentzi, a vár parancsnoka, miután ágyútűzzel nem képes lerombolni a Lánchidat, háromszor üzen Clark Ádámnak, hogy jöjjön a híd lánckamráit meg­szabadítani a víztől, hogy elhelyez­hessék a robbanószereket. „Csak­hogy, aki kinyitotta a zsilipeket, és elárasztotta vízzel a lánckamrákat, az éppen a mérnök úr volt. Sejtette, mire készülnek Hentziék, és óvatos­ságból még a szivattyú hengerét is összetörte előbb, s csak azután ment haza lakására és feküdt ágyba, hogy semmi hívásra, üzenetre, fenyege­tésre ki ne mozduljon onnan.” „Másnap Görgey kitűzi zászlaját Budára, Hentzi belehal súlyos se­besülésébe, Clark Ádám pedig fel­kelhet végre ál-betegágyából. [...] Ki legyen a hősöm ezen a napon? Az alantas csökönyösséggel haláláig vé­dekező Hentzi? Igazi ostoba katona, nagyon alkalmas drámai főszerepre, nekem mégsem tetszik. A rejtélyes, hiú, éles eszű Görgey? Mint Szeme­rének, Kossuthnak, nekem is az a gyanú bujkál a szívemben, hogy ha győzött volna, a szabadság katoná­jából a győzelem diktátorává vedlik, s továbbmegyek: talán ő is érezte, hogy jelleméből ilyesfajta kénysze­rűség következik világosan, s azért kellett hibáznia, nehogy megverje az 2000 #5 25

Next