2000, 2018 (30. évfolyam) május
Lengyel László: Hazabüszkeségről
patriotizmus építőkövei nélkül semmit se érne mindaz, amit gondoltam, gondolok és gondolni fogok. Tévedés? Halott eszmék? Akkor az életünk is az. Ottlik Géza és Esterházy Péter gyilkos iróniával és nyelvi leleménnyel írták le történeti osztályuk hibáit és erényeit, vállalva a nehéz felelősséget. Bibó István és Kosáry Domokos, Mészöly Miklós és Hankiss Elemér tárgyilagos tisztességgel és fájdalmas felelősséggel írtak a középosztály és a belőle sarjadt értelmiség meghasonlásairól. Déry Tibor és Örkény István, Spiró György és Nádas Péter különböző sarkokból, különbözőképpen néztek szembe univerzális és magyar patrióta felelősségükkel. Oravecz Imre és Závada Pál, Gazsó Ferenc és Gombár Csaba, mint anynyian mások, akik a faluból vagy a városszélről jöttek, legyen az Békésszentandrás vagy Szajla, Hercegkút vagy Tótkomlós, s váltak első generációs értelmiségivé, megjárták a Rákosi-, a Kádár-, a rendszerváltás-, majd az Orbán-rendszer utcáit és zsákutcáit. Együtt vagyunk a nemzet. Hittünk és csalódtunk. Reménykedtünk és reményt vesztettünk. Mindig építettünk és soha nem romboltunk - de látnunk kellett, hogy amit építettünk, újra meg újra lerombolják. Polgárok és patrióták. Ki legyen a hősünk? Van Ottliknak egy kicsiny ceruzajegyzete 1849. május 20-ról és 21-ről, Budavár ostromáról. Hentzi, a vár parancsnoka, miután ágyútűzzel nem képes lerombolni a Lánchidat, háromszor üzen Clark Ádámnak, hogy jöjjön a híd lánckamráit megszabadítani a víztől, hogy elhelyezhessék a robbanószereket. „Csakhogy, aki kinyitotta a zsilipeket, és elárasztotta vízzel a lánckamrákat, az éppen a mérnök úr volt. Sejtette, mire készülnek Hentziék, és óvatosságból még a szivattyú hengerét is összetörte előbb, s csak azután ment haza lakására és feküdt ágyba, hogy semmi hívásra, üzenetre, fenyegetésre ki ne mozduljon onnan.” „Másnap Görgey kitűzi zászlaját Budára, Hentzi belehal súlyos sebesülésébe, Clark Ádám pedig felkelhet végre ál-betegágyából. [...] Ki legyen a hősöm ezen a napon? Az alantas csökönyösséggel haláláig védekező Hentzi? Igazi ostoba katona, nagyon alkalmas drámai főszerepre, nekem mégsem tetszik. A rejtélyes, hiú, éles eszű Görgey? Mint Szemerének, Kossuthnak, nekem is az a gyanú bujkál a szívemben, hogy ha győzött volna, a szabadság katonájából a győzelem diktátorává vedlik, s továbbmegyek: talán ő is érezte, hogy jelleméből ilyesfajta kényszerűség következik világosan, s azért kellett hibáznia, nehogy megverje az 2000 #5 25