2000, 2018 (30. évfolyam) május
Lengyel László: Hazabüszkeségről
eszméket. Senkit el-, ki-, le nem taszítottunk. Tudtuk, Erdélyt már kétszer uraink elvesztették, harmadszor nem akartuk. Közös gondolatunk volt, hogy szülőföldünkön, Magyarországon és Erdélyben, a Vajdaságban és a Felvidéken együtt kell boldogulnunk, úgy, hogy a nemzetállamok határai átlátszóvá válnak s lebomlanak. Hittünk egy európai Magyarország és egy európai Románia közös jövőjében. Nem volt vezérünk. Nem volt kinyilatkoztatás. Beszélgettünk. Lehetne így, vagy lehetne másként. Voltunk, akik voltunk. És véltük, közösen leszünk, akik leszünk. Ilyenkor el kell gondolkodnom, hogy mi történt volna velem, ha nem anyám jön ki Budapestre apámhoz 1947-ben, hanem apám megy Kolozsvárra és ott születek, növök fel. - Amilyen őrült te vagy, hát bizony agyonvernek - mondta volt később Kányádi -, de ami késik, nem múlik. Már évek óta, immár levonulva a bálványosi hegyoldalról Tusnádra, a magyar miniszterelnök az erős nemzetállam monológját mondja - nemcsak a közös magyar-román jelen és jövendő vész el, hanem a közös magyar-magyar jelen és jövő is. Nincs párbeszéd. Latolgatás. Közös gondolkodás. Van vezér. Van nemzeti vonal. Nincs már közös Európa, de van megint az erőszakos és történetileg bukott, egységes nemzetállam. A határok nem lebomlanak, hanem újraépülnek. A magyarországi nemzeti többség üzeni Bálványosról a világnak: a nemzetállamé a jövő, és a nemzetállamban a többségnek mindenre joga van. Magyarország a magyaroké! Az áhítatos romániai magyar kisebbség lelkesen visszhangozza. S vajon mit fogunk tenni, ha visszaüzen a román, a szerb, a szlovák és az ukrán egységes nemzetállam: itt csak a többségnek van joga! Románia a románoké! Szlovákia a szlovákoké! Szerbia a szerbeké! Ukrajna az ukránoké! Itt csak a többségnek lehet nyelve, történelme, intézménye, vallása, mert ez az ő egységes nemzetállama! Ha neked nem tetszik, hogy a nyelvünk, történelmünk, intézményünk román, szerb, szlovák és ukrán, akkor takarodj! Harmadszor készülünk elveszteni Erdélyt, mint pogrom után a zsinagóga veretlen maradt öreg zsidója nem hálálkodom nem is kérdem hogy őket miért s engem miért nem mert szeretsz Uram szeretsz Te engem és legközelebb nem hagysz veretlen 2000 _ 27