28-as Újság, 1918 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1918-11-29 / 1. szám
2 HÉTRŐL-HÉTRE. Miskolcz, november 28. — Csókolom a kezét, asszonyom. Megbocsát, ugye, hogy a nagyságost elhagytam, de a kormány, úgyis eltörli a címeket és a rangokat. No meg ez a megszólítás rövidebb és éppen azért több melegséggel, több közvetlenséggel lehet kiejteni. Tehát: asszonyom! Hol volt? Hol járt? Több mint egy hónapja nem láttam. — Spanyol után vagyok. — Spanyol után, de francia előtt... — Szemtelen. Én a betegséget gondoltam, nem a megszálló csapatokat. Úgy bizony, kedves barátom. Olyan lázam volt, hogy majd belepusztultam. — Rettenetes. Bár a szép asszonyoknak jól áll az arcukhoz a magas láz — ha egészségesek. De betegen lázasnak lenni, az nagyon kellemetlen lehet, asszonyom. Mit szól hozzá? Mi minden történt itt amióta nem találkoztunk ?! A király elmaradt tőlünk és itt a köztársaság. Szereti a köztársaságot, asszonyom ? — Hogyne. Mindig szerettem azt a társaságot, amelyik közbe jön... Amelyik közben szokott előfordulni... A közé. Ezek a legjobb társaságok. — No és a forradalom első napjait sem látta? — Feküdtem akkor. — Örökké sajnálhatja, asszonyom. Micsoda lelkesedés, ujjongás, az örömek micsoda féktelen tobzódása volt. A 10 es honvédek leszedték a sapkarózsájukat és azután csak a szélrózsát nézték... Annak aztán minden irányában elszéledtek. — Szentpáli vörös szalagot tűzött föl. Rimóczy meg a kalapja köré is vörös pántlikát kötött. Koller rögtön fáklyás zenét akart rendezni. Frank pedig az első öt percben meg akarta alakítani a radikális pártot. El is határozta, hogy ő lesz az elnök, Rosenberg Márton az alelnök, Barta Jenő a titkár és Koller: a párt zöme. És csakugyan, mindig együtt láthatta az ember őket, az egységes pártot. A vörös szín jegyében zajlottak le az első napok, asszonyom, Reisinger meg Groszmann Zsiga csak nézték, hogy mi lesz ebből ? Mi lesz a világból, ha mindenki szocialista lesz ? — kérdezte Groszmann. — Akkor a Világ is szociáldemokrata lap lesz. — felelte rá Koller, a forradalom anyakönyvvezetője. — Miért anyakönyvvezetője? ! — Mert ő járt mindenüvé, hogy eleskesse az embereket. Az ő kezébe tették le az esküt a legtöbben. — Később még az iskolaszolga sem merte tanár urnak szólítani, csak „Tanácsos urnak“. „Koller nemzeti tanácsos urnak!" Hja! Ilyen a forradalom, asszonyom! — Nagyon sajnálom, hogy mindezt nem láthattam, nem élvezhettem. Beszéljen róla, kedves barátom, minél többet. — Szocialista lett a vasút is, asszonyom. Sőt még Vidats is belépett a szociáldemokrata pártba és kijelentette, hogy ő érzésében mindig szocialista volt. Ő már a tavaszi vá-