7közlap, 2001. július-december (3. évfolyam, 48-95. szám)
2001-08-07 / 58. szám
tközlap 2001. augusztus 7. kedd HELYI PANORÁMA Minek nevezzelek, háromkerekű? Trike Mezőfalván Nem a nyomda ördöge szólt közbe, nem sztrájkolt enki sem Mezőfalván a hétvégén. Ellenben számos, többnél szebb, a motorok és a motorozás iránt rajongókzámára szemet gyönyörködtető motorkerékpár és ike vonult fel a sportpályán megrendezett kétnapos tlálkozón. De hogy mi is az a trike? Ezt még a magyar vámosok sm nagyon tudják. Erről az az eset jut eszembe, amikor ;merősöm, még a 80-as években, német rokonaitól haatérve egy mindentudó mikrohullámú sütővel lépte át a magyar határt, és a vámosok simán elhitték neki, hogy az gy sima elektromos tűzhely, hiszen még fényképen sem ittak hasonlót - ennek megfelelően valódi értékének tőkékére értékelték fel. Természetesen ily módon ismerőim piti összegű vámmal megúszta az ügyet, és ezt a fgyvertényt akkoriban fennhangon hirdette is. Nos, valahogy így vannak ma a trike nevű jószággal a mostani vámosok, bár nem importáljuk. Viszont exportálik, hiszen Magyarországon talált alkatrészgyártóra-bezállítóra a legnagyobb német trike-gyártó cég, még 9 évvl ezelőtt, Bódis Sándor személyében. - Azóta vannak gondjaink a besorolással, mióta nem japán alkatrészeket exportálunk, hanem készre szerelt, implett motorokat készítünk az anyacég számára - mondja a kaposvári vállalkozás vezetője. - A tavalyi mezőfalvi motoros találkozó után számos tlefonhívást kaptunk. Egyre nő a hazai közönség részén is az érdeklődés ezek iránt a különleges járművek ánt - kapcsolódik a beszélgetésbe Auth József, akinek rajki székhelyű cégén keresztül történik a Boom és a folf típusú motorok szállítása a német anyacéghez. - A baj abból adódik, hogy nincs magyarországi besorolása a járműnek. Ezek Volkswagen motorral (nem is kicsivel: a felújítottak 1200-as, az újak 1600-as injektoros, katalizátoros motorral!) hajtott, háromkerekű motorok. Nem háromkerekűek viszont, aminek a Közlekedési Főfelügyelet minősíti azokat, hiszen nem hasonlítanak például egy fagyis triciklire. Nyugaton ezeket a járgányokat cabrio autónak minősítették, hiszen úrvezetői jogosítvány, „B”-kategória kell a vezetésükhöz, és kétszemélyesek. Ez alapján besorolni pedig a magyar hatóság számára komoly fejtörést okoz, ugyanis szerintük, aminek három kereke van, az háromkerekű. Egyelőre a tricikli elnevezést használhatjuk, és ez alapján kaphatnak próbarendszámot itthon járműveink. Bízunk benne, hogy hamarosan itthon is forgalomba helyezhetőek lesznek ezek az utakon nem kis feltűnést keltő trike-ok.. A vázat és az üléseket itthon gyártják, de a bőrből készülő oldaltáskák például pakisztániak. A felnik és a gumik az USA-ból érkeznek, az új motorokat pedig Mexikó szállítja, viszont a régi motorok felújításában a magyarok is részt vesznek. Személyes megjegyzést fűznék itt és most a dologhoz. Abból is mindjárt kettőt. Az egyik az, hogy - ahogy mondani szokás - nagyapámnak is két füle volt, mégsem volt szatyor..., a másik pedig az, hogy nem mostanában fogom elfelejteni, milyen félelmetesen jó érzés egy ilyen járgány hátsó ülésén utazni... Koczka Kata 5. oldal Olyan egyenes a Venyimi út ezen szakasza, hogy senki sem értette: a Suzuki hogyan mehetett úgy neki a villanyoszlopnak, hogy két helyen is eltörte. Csak egy csattanás volt, s az ott lakók mire felocsúdtak vasárnap éjjeli egy óra körüli álmukból, már a rendőrségi autókat is a helyszínen látták. Mint megtudták, az egyik szomszéd szólt nekik. A Suzuki magányosan, de világítással tapadt rá az oszlopra, amelyről lelógott az egyik villanyvezeték. Vezetője sehol, a légzsákok felfújódása jelezte csupán: nem magányosan, mint egy horrorfilm szereplője indult el, hogy oszlopot törjön a kertes családi házas övezetben. Ült valaki benne vagy valakik, de aztán a törés-zúzás után elinalt. Rosszindulatú feltételezés lenne ebből bármiféle következtetést levonni. Tételezzük fel, hogy miután oszlopnak ment az autó, neki sietős volt a dolga, s odébb állt. De ez is meg a többi is mind-mind csupán feltételezés... A tény az oszlop és az autó, mindkettő törötten, no és rendőreink... Az utca lakói a járdáról figyelték az éjszakai előadást. Tisztán hallották, hogy a rendőrségi adóvevőn bemondják a jármű rendszámát, majd megtudják, hogy kulcsi a tulajdonos, de valahonnan azt is, hogy az anyós rácalmási, s hogy a feleség éjszakás a vasműben. Hamarosan a fiatalasszony is már a helyszínen volt. Nézte a gazdája hagyott autót, törölgette a szemét, s a szemlélődök megtudták a kétségbeesett szavaiból azt is, hogy alig kéthónapos volt a jármű. Közben újabb beszélgetések, s már azt fülelték a kéretlen szemlélődök, hogy nem találják a vezetőt a kórházban sem, de másfele is érdeklődtek. Sebesülés nyoma ugyan nem volt... de a gazda sem. Közben megállt két külföldi kamionos, a rendőröktől tudakolták, hogy merre jutnak le a kikötőhöz. Az egyik éjszakás rendőr, azt mesélik, jóvágású volt, udvariasan németül utasította útba az elkeveredetteket... Eközben megérkeztek Dédászosok, előbb egy kis kocsival. a Amolyan szemrevételezők... Aztán mire az autómentő úgy bő másfél óra múlva elvitte a járművet, elmentek a rendőrök is, felvonult az egész apparátus. Az út szakaszán hosszában álltak a járművek. Autók, teherautók, daru. Hozták az új villanyoszlopot, felállították, kötötték vissza rá a drótokat. Az ember csak hitetlenkedve nézte, hogyan tudtak vasárnap hajnalra ennyi munkást összeszedni. Lassan hajnalodott, mire minden a helyére került... csupán a magányosan tört villanyoszlop jelzi a vasárnap éjjel történteket, amelyek egyaránt szólnak szerencséről és szerencsétlenségről, felelősségről és felelőtlenségről. íme egy laza helyszínrajz... Néhány óra egy éjszakából, mégis maga az élet. -Így- Venyimi úti kaland Optimista krimi pozitív felhangokkal Látogatóban: a rácalmási hármasikreknél Nagy Emese, János és György június 23-án, a jdapesti Schöpf-Mérei Kórházban jött a világra, 160, 1590, 1460 grammal. Nagy izgalommal írta ezt a napot a Nagy János-Vígh Zsuzsanna szaspár, hiszen már hónapok óta tudták, így három baba születésére kell készülük. A harminckettedik héten, császármetéssel világra segített gyermekek közül a slány egy rutinműtétként számon tartott beaukozáson esett át két hete, egyébként részségesek. A két és fél kilót elérve, múlt sütörtökön, mindhárman hazatérhettek éleikkel rácalmási otthonukba. Többszöri időpont-egyeztetés után érkezte meg hozzájuk. A masszív kerítés mögött gönyörű német juhász fogadja az érkezőt, és ár rohan is tovább a szomszéd áttévedt macsija után. Takaros kis ház teraszán ültet le aa vádfő. A hőség még este fél hétkor is tombol, répen gondozott gyep, szőlőlugas, vereényeskert pihenteti a szemet, a kutya a gyepet vadássza. Várnom kell, hiszen a szoptás még folyik. Amíg várjuk az anyukát, a férjjel iszélgetünk. Szavaiból érzem, zavarban van. írüli a feltűnést, nem szeret szerepelni. Nagyon ildog, hogy apa lett, és hogy egyszerre három érmekkel ajándékozta meg a sorsa, az külön oda a számára. Nagyon lánypárti, azt sem unta volna, ha mindhárom lánynak születik, és neje műtétje miatt így aztán - ha lehet ilyet ondani - még külön is aggódott. Megérkezik az lyuka. Zsuzsa, a rácalmási tanítónő első nézésre fáradtnak tűnik. Második ránézésre idig meglepően karcsúnak. A terhesség alatt szedett 16 kilót ugyanis már leadta. Boldog, mert a gyermekek egészségesek, és mert van annyi teje, hogy nem is kellene pótlást adnia a kicsiknek, ha a kórházban - elsősorban a vitaminok miatt - kötelezően elő nem írták volna nekik a tápszereztetést. Rendszeresen kell a gyerekeket a pesti kórházba ellenőrzésre vinni, egyéves korukig mindenképpen. A házba lépve bemutat a kis konyhában éppen mosogató édesanyjának, aki Bajáról jött segíteni a lányának. A fiatal nagymama ragyog, egy pillantásából megértem, túl van az aggódás nehéz óráin, felszabadultan tud örülni lánya boldogságának. A konyhából nyílik a „babaszoba”. A ház egyetlen szoba méretű helyisége. Merthogy jelenleg harminckét négyzetméteren élnek. Egymás mellett áll a három kiságy, a levegőben finom babaillat. Két elégedetten szuszogó és egy, kicsit sírdogáló csöppség. Istenem, miből lesz a cserebogár... Három a nyári takaró, három a cumi, három a cumisüveg. Mindenből három, míg csak fel nem nőnek... Egy gyors fényképezés után a teraszon beszélgetünk Zsuzsával tovább. Természetesnek érzem aggodalmát, hiszen a kicsik fokozottan fogékonyak mindenféle betegségre. Gyermekorvost is fogadtak, aki kijár majd hozzájuk, hogy ne kelljen majd mind a három gyermeket bevinni a városba, ha az egyikkel gond lenne. - Reméltük, hogy a három csemete már az új házba születik, de az építkezés befejezését nem várták meg a bébik - mondja az édesanya. - Mostanra ráadásul már az is kiderült, hogy nem kaphatunk szocpolt, mert csak akkor lennénk jogosultak a három gyermek után járó két és félmillió forintra, ha csak egy telkünk lenne. Mivel azonban két, egymás melletti telkünk van, amelyek egyikén folyik az építkezés, és a másikon álló kis házban lakunk, nem vagyunk rá jogosultak. A telkek hivatalosan nincsenek egyesítve, és egyelőre megoldhatatlan a számunkra a jogi rendezés. Több százezer forint lenne az illeték akkor is, ha ajándékozási szerződéssel a gyermekek nevére kerülne az egyik telek. A kisház melletti támfalon vészjósló repedés. Mióta kotorják a Dunát, csúszik a partfal... Nagy boldogság és nagy felelősség a gyermekvállalás, úgy általában is. Nem mindennapi feladat azonban három, szinkronban éhes, szomjas, pelenkacserére, fürdetésre, dédelgetésre váró baba ellátása. Az anyuka pihenése egyelőre vágyálom, hiszen a gyerekek háromóránként szopnak, Gyurika ráadásul - ha hagynák - másfél óráig is elszunyókálna szopás közben, így az édesanya két etetés között, ha nagyon ügyes volt, fél órát pihenhet. Éjjel-nappal. Nem panaszkodhatom, mert áldott jó gyerekek ők, az éjszakák sem rosszabbak, mint a nappalok. Könnyebb lesz, amikor már majd ritkulnak az étkezések, addig meg csak túléljük valahogy... - mondja, és fáradt arcán mosoly fut át. A boldog édesanya mosolya, akin érzem a régi-régi emlékeimből felmerülő anyatejillatot. Talán mondanom sem kell, hogy mekkora anyagi áldozatot kíván hármasikreket felnevelni. Hiszen ők nem „örökölnek” egymástól sem ruhákat, sem cipőket, és nem mindennapi mennyiségben fogynak náluk az eldobható pólusok. És egyszerre fognak iskolába is járni... A DTV és a 7 közlap rendszeresen figyelemmel kíséri a hármasikrek életét, a Menta magazinban, illetve az újságban rendszeresen beszámolunk majd a családról, a gyermekek fejlődéséről. És ha megengednek egy megjegyzést, én a magam részéről nagyon bízom benne, hogy gyakran cseng majd a szerkesztőségben a telefon, és sokan érdeklődnek, hogyan juttathatják el adományaikat Nagyéknak. Koczka Kata