7közlap, 2002. január-június (4. évfolyam, 1-48. szám)

2002-01-04 / 1. szám

DUNAÚJVÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK KÖZÉRZETI HETILAPJA 2002. január 4. péntek Megjelenik minden kedden és pénteken! évfolyam 1. szám — Ára: 48 Ft Vízben álló piramisok, lebegő kövekh A csoda az emberben van i 6>»s,4 S r A fenti címmel, illetve alcímmel a közelmúltban egy izgalmas és na­gyon szép kivitelű könyv jelent meg. Mint szerzőtársa, Lékó Sán­dor fogalmaz: „Egy évvel ezelőtt ta­lálkoztam először Sörös Istvánnal. Éppen ennyi idő kellett, amíg sok más segítőnkkel együtt összehoz­tuk ezt a könyvet, ami - gyanítom - meg fogja rázni a világot.” Nos, a könyvet elolvasva én is úgy érzem, nemcsak Magyarországon, de a világ több pontján is vihart kavar Sö­rös István munkája, amely egészen más szemszögből közelíti meg a pira­misok problémakörét, mint eddig bár­ki, ahogy másként nézi-látja ugyanazt a zongorát egy művész és másként egy szállítómunkás; nem kell, hogy egy régész ugyanazt lássa meg egy lelőhelyen, mint amit egy geodéta meglát. Anélkül, hogy a könyvet ezek­be a sorokba zanzásítanám, kiemelek néhány eredeti gondolatot, a kedves leendő olvasó figyelmébe ajánlva. folytatás a 3. oldalon Évzáró beszélgetés dr. Kálmán András polgármesterrel Mit hozott Dunaújvárosnak 2001? - Mögöttünk a XXI. szá­­ad első éve. Mit hozott ez 7 esztendő Dunaújváros­► presztízsben és nyara­­lásban? Polgármester ú r miként összegezné 2001 mérlegét? - Azt gondolom, hogy Du­­nújváros megítélése kedve­zőn változott 2001-ben is, az idősebb korosztá­­okban az a kép él városunk­­a 1, hogy nehézipari központ, z első szocialista város, a ihászat fellegvára. Ezt erő­tette, hogy a rendszerváltozást követően a ma­­gar kohászatból jószerével csak a Dunaferr ma­­adt talpon, ami pozitív üzenet. Sőt még a D­unaferr körül kavargó tavalyi,,,forgószél” is az i­­­­hászat életrevalóságát jelezte. A tava­­s­i spor.sikerek is számtalanszor ráirányították a gyermet Dunaújvárosra. Nem csupán az olimpi­­aa sportágakra gondolok, hanem mindazokra, melyekben a dunaújvárosi sportolók jól teljesí­­enek. Eredményeikről szinte mindenki értesül, akik köszönhetően gyakran szerepel Dunaújvá­­ri az újságok sporthíreiben. A 2001. év élspor­­olója címet nemcsak labdarúgónk, hanem egyik tűrepülőnk, valamint motorcsónak versenyzőnk­­ elnyerte. Nem akármilyen eredmény, hogy há­­om sportolónkat sorolták a legjobbak közé. Jel­zi, hogy nem egy alkalomra szólóan nyerte el Du­­naújváros a Nemzeti Sportváros címet, a sport élen van a mindennapi teljesítményekben. Más szemszögből is változik városunk megítélés e e gyre inkább kezdenek bennünket erős közép­­városnak tekinteni. Negyedik helyen­ ­ Tavaly vált ismertté a Magyar Tudományos Akadémia elemzése, amely szerint a megyei jo­gú városok között a négy leggyorsabban fejlődő város között a 4. helyen állunk, ami előkelő he­­yezés a 22 megyei jogú város mezőnyében. Csak Győr, Székesfehérvár és Tatabánya előz meg bennünket. Mindegyikük földrajzi elhelyez­­kedése, autópálya-kapcsolata jobb. A Dunaújvá­­osi Kereskedelmi és Iparkamara fórumán már említettem azt az imponáló adatot, hogy ebben a ciklusban eddig 38 milliárd forintot ruháztak be Du­­naújvárosban és 1300 új munkahely jött létre, Ami azt jelenti, hogy a város kohászaton kívüli para erősödött. Mind jobban elismerik kulturális aljesítményünket is. Aki itt jár, észreveszi, hogy megjelenésében már nem kifejezetten ipari jelle­gű város ez. Nyáron egy ismerősöm azt mondta, hogy Európa legszebb Duna-part­­jával rendelkezünk. Dunaújváros végül nyertese lett az 1962. évi partcsúszásnak. A partfal különle­ges műszaki létesítményből egy nagyon szép arborétumot hoztunk össze, kuriózumnak számító acél­szobrászati parkkal, amely két­évente új alkotásokkal gyarapodik. Ezt az értékünket az idegenek is észreveszik, számon tartják. Ész­reveszik azt is, hogy a város kultu­rális élete fejlődik. Nemcsak hely­ben váltott ki visszhangot a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házának felújítása, hanem országosan. Szakmai berkekben ezt a színházat korábban is elismer­ték, most pedig elmondható, hogy az épület jelle­gének megőrzése mellett a színpadtechnikát, a kulturáltságot tekintve Magyarország egyik leg­jobb vidéki színházának körülményeit tudtuk megteremteni. Említhetjük a zenei életet is, hi­szen a főiskola énekkara, vagy a város vegyes kara hírét viszi ennek. Diákkórusainkról sem fe­ledkezhetünk el. Évtizedek óta jó színvonalon tel­jesít a Móricz Zsigmond ének-zenei általános is­kola kórusa és a Széchenyi gimnázium kórusa is. Egy jó város - Mindezek azt jelzik, hogy ez a város fel tud mutatni a világnak és Magyarországnak egy olyan képet, amit az itt élők öt évtized alatt itt ki­alakítottak. Amiért én Dunaújvárost nagyon jó vá­rosnak tartom, hiszen nemcsak fejlett intézmény­­hálózattal rendelkezik, nemcsak kimagasló ipar­ral, kimagasló foglalkoztatási lehetőséggel, jó földrajzi helyzettel, hanem mindazzal, amitől egy város várossá lesz. Tehát azzal a kulturális élet­tel, azzal a kiemelkedő sportélettel, ami Dunaúj­városban folyik. Azt gondolom, hogy mindezt egyre inkább észreveszik az országban és hatá­rainkon túl is. A 2001. esztendő ilyen értelemben is gazdagabbá tette Dunaújvárost. - Vegyük sorba tételesen is 2001 legfonto­sabb eredményeit. Azokat, amelyek jelzik, hogy az imént vázolt folyamat lendülete nem hagyott alább. - Ha össze akarjuk foglalni az elmúlt év ered­ményeit, érdemes azt ágazatonként tenni. Kezd­jük a Dunaújvárosi Főiskolával. A 2000. év meg­hozta a főiskola önállóságát, ami új fejlődési pá­lyát nyitott meg. Ezt a város a maga eszközeivel segítette. Kevéssé közismert, hogy 2000-ben és 2001-ben is 50-50 millió forinttal járult hozzá a város költségvetése a főiskola fejlesztéséhez. folytatás a 4. oldalon A Dunaferr elmúlt egy éve Tóth László vezérigazgató összegzése Mint arról már beszámoltunk, Tóth László, a Dunaferr vezérigazgatója de­cember utáján év végi műszaki értekez­leten értékelte a vállalatcsoport elmúlt esztendejét. Félórás beszámolójának írott, szerkesztett változatát adjuk köz­re lapunk hasábjain, s ezt láthatják majd a DTV hétfő esti adásában is. Áttervezett esztendő - 2001. februárjában a vállalat irányításának az élén változás következett be, és ettől kezdve ve­zetem én a vállalatcsoportot. A gazdasági helyzet 2001. év februárjában sem volt már biztató. A Du­nai Vasmű szakemberei a nemzetközi véleménye­ket is figyelembe véve már tudták, hogy rossz évünk lesz, komoly gondjaink adódnak az értéke­sítésben. De bíztak abban, hogy várhatóan a ne­gyedik negyedévre felszáll a füst, változik a hely­zet, változnak az árak, és még józan számításokat is végzünk abban a reményben, hogy a negyedik negyedév produktumával mennyire tudnánk kom­penzálni az addigi veszteségeket. Ennek eredmé­nyeképpen vizsgálta át az új menedzsment azt a tervet, amit még az előző kollégáink készítettek. Megállapítottuk azt, hogy mindenféleképpen tart­hatatlan a korábbi elképzelés, és új tervet állítot­tunk föl. Már a tervkészítéssel egyidőben olyan, Dunaferrt érintő cikkek is megjelentek, amik a ter­vezés minden fázisát végigkövették: egyszer volt ennyi milliárd, egyszer volt annyi milliárd. A lényeg a lényeg: 2,9 milliárdos negatív tervet készítet­tünk. Ennek pozitívuma, hogy egészen a kilence­dik hónapig, de még talán a tizedik hónapban is óramű pontossággal tartani tudtuk. Néhányan - köztük én is - azonban úgy ítéltük meg, hogy a 11. illetve a 12. hónapban valószínűleg romlani fog a helyzet. Sajnos nekünk lett igazunk. Bonyodalmak a DFK és kokszoló körül A terv elkészítése után elkezdtük a végrehaj­tását, de mindjárt a legelején jelentkezett a köz­ponti karbantartás problémája. Ennek két sarka­latos pontja volt. Az egyik a mátrai hőerőműben elkészített kéntelenítő, amelynél ugyan nagyon jó munkát végeztek a kollégák, s minden a leg­nagyobb rendben is lett volna, de sajnos a szer­ződött pénz a mai napig nem folyt be. Ez egyes vélemények szerint 1 milliárd, más vélemények szerint másfél milliárdra tehető. Per, jogászok felkérése, próbálkozások, jelen pillanatban még itt tartunk. A második dolog a daruk ügye. A DFK Kft. olyan darukat gyártott, amelyekről azt kell, hogy mondjam: műszakilag jól néztek ki, minden a legnagyobb rendben volt, szépek is voltak. Amikor azonban felszereltük, üzemza­varok keletkeztek. Ezen üzemzavar eredmé­nyeképpen reklamációs tétellé vált a munkánk. Nem nagyon tudtuk bizonyítani, hogy nem mi vagyunk a felelősei ennek a bajnak. Tehát bele­mentünk két olyan szerződésbe, amiről enyhén szólva is meg kell állapítanom: nem vizsgáltuk meg elég alaposan, mit tartalmaznak, hogy mi­lyen hátrányokkal és milyen következményekkel járnak. Nem volt vége a központi karbantartás körüli bonyodalmaknak, halmazati ügyként jelentke­zett a bokszoló. Meg kell mondjam, hogy elég váratlanul, elég hirtelen jelentkezett a krízis. Először talán nekem szóltak, hogy valami baj van, be kell menni, és a baj az olyan nagy volt, hogy azóta is nyögjük, azóta is komoly gondja­ink vannak. folytatás a 2. oldalon 11^mm 11mm m Ki vállalná a gyermekem?...................... 2. oldal Tanácsok sikeres pályázatokhoz ........... 5. oldal Mm Sugárzó lakóházak?................................. 5. oldal m w _ jp. Operaházi díszletfestőként kezdte.......... 6. oldal &m m mm mm m mm Bőséges városi dicsőséglista ................. 7. oldal M Éjfél után .................................................. 8. oldal

Next