7közlap, 2004. január-február (6. évfolyam, 51-54. szám)

2004-01-13 / 51. szám

3­5 AJÁNLÓ Újév, új szokások, új árak Január elseje. Míg egyesek­nek pihenéssel, vagy épp jó­­zanodással telt, addig az üz­letek eladói munkával töltöt­ték az év első napját. A Donbaszé a Vas­műi Együttműködés indul a Donbasz Ipari Szövetség és a Dunaferr között. Pro Urbe Civitate 2003 - gazdára talál­tak a díjak A Dunaújvárosi Televízió és a 7 közlap a HÍD Dunaújváros és Környéke Egyesület véd­nökségével átadta a Pro Urbe­a Civitate díjat. Tripláztak az Acél Bi­kák! Ladányi Balázs fantasztikus teljesítrményével megvédte Magyar kupa címét a dunaúj­városi jégkorongcsapat az új­pesti kupadöntőben. K [UNK] [UNK] [UNK] Egy döntetlen íze... I Olykor édes, máskor keserű is lehet. Ezen élmé­nyeit osztja meg Ferling Ber­nadett Önökkel. INGYENES LAPUNKNAK 36. OLVASÓJA VAN! Egy szó nálunk 5.500 forintot ér! Dr. Kálmán András polgármester 2003-ról és 2004-ről Ami fontos volt és lesz Dunaújvárosban Nem volt átlagos év Dunaújváros történetében 2003. Ezzel az összegezéssel kezdte tavalyi utolsó sajtótájékoztatóját karácsony előtt dr. Kálmán András pol­gármester, aki évértékelő és az önkormányzat előtt álló legfontosabb teendőket felvá­zoló összefoglalóját lapunk kérésére kiegészítette szá­mos, a tájékoztatón nem érin­tett témával is. Döntések a Dunaferr privatizációjáról Dunaújváros legnagyobb fog­lalkoztatójával, a Dunaferrrel kapcsolatos igen fontos állami döntések 2003-ban születtek meg, amelyek az itt élő emberek életére és a térség jövőjére nagy­mértékben hatni fognak, hiszen mind a mai napig a Dunaferr a legnagyobb foglalkoztató, emelte ki dr. Kálmán András. folytatás a 6. oldalon Fekete tej • Fekete Györgyi • Vannak színházi darabok, amiket, ha megné­zünk, fájnak. Nincs ebben semmi különös, hi­szen a művészeteknek ez­­ is­­ a dolguk, hogy tükröt tartsanak nekünk, amibe belenézve, meg­égünk valamit, amit talán észre sem vennénk. így voltam én a Fekete tej megnézésekor. Bi­zony bevallom sírtam, akár lehet szégyenleni való is a könnyezés egy színházi előadáson. És különben is mi a fenyőt keres egy lap címoldalán egy színházi előadás méltatása? Nem is megyek bele a darab leírásába, itt ez a hely nem arra való. Arról beszélnék inkább, ami fájt. Azt azért a hűség kedvéért meg kell jegyez­ni, hogy a darab helyszíne valahol a volt Szovjetúnió valamelyik mai nevenincs települé­sének vasútállomása. Olyan hely, ahol csak rit­kán állnak meg a vonatok, a legtöbb pedig átro­han rajta. A szereplői pedig­­ akár mi is lehet­nénk. Miért is? Utóbbi évek - úgy mint rendszerváltozás - szintén keresztül rohantak rajtunk. Volt valami, aztán nem lett, jött valami, amivel még mindig nem igen tudunk mit kezdeni. Össze vagyunk za­varodva, ha bevalljuk, hanem... Teljes tudatha­sadásban élünk. Mi nem azt akartuk és nem ezt akartuk, s fogalmunk sincs, hogy mit is, és mi­ként... S most egy kicsit, nem is kicsit, nagyon összezavarodtunk. Hogy is volt ez? Azt hallgattuk évtizedeken keresztül, hogy miénk a gyár, meg hogy magunknak építjük... Most meg ízlelgetjük a szót, hogy privatizá­ció... S valamilyen sejtéseink vannak arról is, hogyan és miképp lesz majd ezután... Miközben reménykedünk, hogy semmi nem történik, leg­alábbis semmi olyan, ami a mi életünket jelen­tősen befolyásolja. Legalábbis rosszabb irány­ban. Illúzióink vannak, ideáink, s lám közben itt rohan körülöttünk a világ, ami már messziről és erősen hunyorgatva sem hasonlít a korábbiak­hoz. De hogyan is hasonlítana. Perceken belül az Eu tagjai leszünk, s a lel­künk mélyén ezzel is tele vagyunk idealizmussal és reménnyel. Vastag euróval teli borítékokat látunk magunk előtt fizetés napján. S közben nem akarjuk tudomásul venni, hogy ez a lépés ez azzal is jár, hogy erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy egyáltalán legyen hely, ahonnan borítékot kaphatunk. A munkahely ajándékká, labilis ékszerré válik, ami ma van, de ha a világpiac, és a gaz­dasági környezet, vagy a saját balfácánságunk úgy hozza, akkor huss eltűnik, s nem lesz tovább. Itt rohan körülöttünk egy világ, egy olyan világ, amely számtalan izgalommal és lehető­séggel van tele, kinyíló kapukkal,ugyanakkor számtalan kínnal is, amelyekkel nem tudunk és nem is akarunk nagyon mit kezdeni, miközben magunkban hordozzuk a régiből még számunk­ra kedves illúziókat. S ha bevalljuk, ha nem, nem értünk semmit sem, s nem tudjuk, hogy ez a világ, amiben mindent képesek nyilvántartható pénzösszeggé váltani számunkra mit adhat. Valahol, a néhai szovjet birodalomban van egy vasútállomás - a darab szerint - ahol itt fe­lejtett emberek élnek, miközben átrohannak raj­tuk a vonatok, egy olyan világ fele, amiből még csak alig-alig értenek valamit. S közben a pero­non összetört üvegből lecsurgó tej fekete lesz. „Csomagolt” a bizottság — Nem javasolják az önkormányzati lakások értékesítését — Az Egészségügyi és Szociális bizottság csütörtöki ülésén a többi napirendi pont között kétféle csomagot is tárgyalt. Az önkormányzat pénzügyi egyensúlyát biztosító intézkedés­­csomag (közismertebb nevén: Sze­keres-csomag) 6-os pontját tárgyal­ta először a bizottság. Az előírt fel­adattal összefüggésben az önkor­mányzati tulajdonú lakások elide­genítésével kapcsolatban foglaltak állást.­­ A lényeg, és ami újdonság az eddigi tervekben, hogy nem ja­vasolja az önkormányzati tulajdo­nú szakemberlakások elidegeníté­sét a bizottság - tájékoztat Hum László, az Egészségügyi Iroda ve­zetője. - Különösen a Szent Pantaleon Kórház vonatkozásában olyan szakemberhiánnyal kell szá­molnunk, hogy ha ez a lehetőség is megszűnik, a szakemberek ide kö­tésére, akkor rosszabb helyzetbe kerülhet az intézmény. A továbbiakban egy szerződés ratifikálásának az előkészítését vé­gezte a bizottság. Ez a szerződés a múlt évben jött létre az Egészség­­ügyi Minisztérium, a Szent Pantaleon Kórház és az önkor­mányzat között. Az adósságkon­szolidációs, illetve reorganizációs szerződéscsomag határidős meg­hosszabbítását véleményezte a bi­zottság, és felmerült az is, hogy meg kell hosszabbítani a II. sz. Rendelőintézet értékesítésének folyamatát. kiki i Ha megtalálja a mai lapunkban a „passzázsokkal” szót, akkor a he­lyes megfejtők között négyezer forint értékben vásárlási utalványt, ezeröt­száz forint értékben szőnyeget sorsolunk ki. Önnek nincs más dolga, mint hogy kivágja és beküldje címünkre azt a mondatot, amiben a nyerő szavunk szerepel, és máris részt vesz a sorsolás­ban. Beküldési határidő: 2004. január 19. Ne felejtse el a borítékra ráírni saját nevét és címét, telefonszámát! Címünk: 2400 Dunaújváros, Barátság út 2. A 2003. december 16-ai számunkban megjelent „promontoron” szó feladványunkra 92 helyes megfejtés érkezett. Közülük sorsoltuk ki Abonyi Mihályné, Dunaegyháza, Rózsadomb u. 2. szám alatti Kedves Olvasónkat. Nyereményét a Sajtóházban (Dunaújváros, Barátság út 2. sz. alatt) veheti át. A játék támogatói: Harmónia Virágbolt (Hosszú sor I. - a volt orosz laktanyával szemben) Tószegi Cukrászüzem (Dunaújváros, Papírgyári út 2.) Binder Bizsu (Dunaújváros, Dózsa Gy. út 12.) Domex szőnyegáruház (Dunaújváros, Papírgyári út -Kokszoló út sarok) — Hagyományteremtő céllal... — Megdöbbentő megkülönböztetés! A dunaújvárosi városháza színházterme adott otthont szombaton a Fejér megye jó tanuló roma diákjait köszöntő kulturális rendezvénynek, amely ének, zene, tánc szavalat mellett és el­gondolkodtató, sőt döbbenetes adatokkal szol­gáló előadásoknak és fontos tájékoztatóknak is helyet adott. A dunaújvárosi városháza színházterme adott otthont szom­baton a Fejér megye jó tanuló roma diákjait köszöntő kulturális rendezvénynek, amely ének, zene, tánc szavalat mellett és elgondolkodtató, sőt döbbenetes adatokkal szolgáló előadásoknak és fontos tájékoztatóknak is helyet adott. A megyéből mintegy 400 jól tanuló, azaz 3,5-es érdemjegy átlagot elérő, illetve túlszárnyaló roma gyermek és szüleik voltak hivatalosak a tehetségüket és szorgalmukat elismerő műsoros programra, amely dr. Kálmán András polgármester és Hosszú János, a Fejér Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége elnökének köszön­tőjével és Szabó Gábornak, a Fejér Megyei Önkormányzat elnöke megnyitójával vette kezdetét. Taps és könnyek Dr. Kálmán András népmesei hasonlattal élve a kisebbségi helyzetben jól teljesítőket a legki­sebb, szerencsét próbáló fiú sike­rességéhez hasonlította, méltatta teljesítményüket és azt hangsú­lyozta: „nagyon szívesen adtunk helyet ennek a rendezvénynek.” Hosszú János a hagyományte­remtő célt emelte ki, azt, hogy a következő években is legyen ilyen rendezvény Dunaújváros­ban. Szabó Gábor emberi, peda­gógusi és önkormányzati politi­kusi megközelítésből értékelte és méltatta a megyében élő roma di­ákok teljesítményét. taps Ami utána következett, azt és könnyek kísérték. Sohonyai Éva perkátai diáklány, a Horváth Mihály Gimnázium Irodalmi Drámai Tagozatának ta­nulója csillogtatta meg tehetsé­gét, énekelt gyönyörűen és szív­­szaggatóan és prózamondásban is bizonyította, hogy mit tud. Ám ami utána következett... folytatás a 4. oldalon

Next