8 Órai Ujság, 1918. szeptember (4. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

Vasárnap, 1918 szeptember 1. ÚjRft. Tíz erdélyi rekonstrukció eddigi eredménytelensége TJ Csíkszeredai kölcsön — Jeliért nincs fa — Újabb hitelesítés ? — Saját tudósító­­iktól —, Ugron Gábor körútjában tett ígé­retek alig hangzottak el s máris kellemetlen tények szólnak amel­lett, hogy a rekonstrukciónak az eddigi mederben való továbbvitele lehetetlen, elhibázott dolog. Kide­rült, hogy a legjobban sújtott szé­kely városnak, Csíkszeredának új­jáépítésére tett előkészületek tel­jessége nem több, mint huszonöt vályogvető cigánycsaládnak mun­kába állítása, akiket téglatermelés­­re fogadtak fel, de már a vályog­vető cigányok fizetésére és egyéb kiadásokra a kormány egyetlen fil­lért se utalt ki, úgy, hogy kölcsön­zött pénzből kellett megkezdeni a Csíkszeredai „rekonstrukció" elő­készületeit, amint azt a kormány ottani lapja keserű gúnnyal lelep­lezi. • A legszükségesebb anyag,­­ az épületfa és deszka nem áll rendel­kezésére a rekonstrukcióval meg­bízott erdélyi királyi biztosságnak azon a Székelyföldön, ahol 20—30 fűrészgyárnak 80—100 gattere ont­ja az épületfa anyagot. Pedig anyag van, csak egy miniszteri rendelet hiányzik vagy késik: „A katonai felügyelet alatt működő faipari vállalatok kötelesek az épí­tőanyagot a katonaság részére szállított egységárban a rekon­strukció rendelkezésére bocsátani s a­ legközelebbi gyártás helyszíné­re szállítani". Ez, vagy ehhez hasonló rendelet késik s ezért történhetett meg a Széll-féle kormánybiztossággal az anomália, hogy 60 köbméter fa ki­termelése százezer koronát megha­ladó összegébe került az­­államnak. A feldúlt Székelyföldön az egy Csíkszeredát kivéve fából épült házat várnak a hajléktalanok, de a Székelyföldön két év óta e célra nem volt épületfa. A munkáshiány, talán még az anyaghiánynál is nagyobb. A különböző hatóságok egymás­után terjesztik fel a szakiparosokat felmentésre, sőt a honvédelmi mi­niszter külön is felszólította a fő­ispánokat az előterjesztések­ megté­telére, de a kérések egymásután érkeznek vissza „nem“­leges vá­lasszal. Pedig ha késik a segítség, a ha­társzéli községek lakosságának egy részét újból ki kell telepíteni ott­honából. Ez a szomorú tény rid­eg valóságában ígérkezik Tölgyes, Holló, Békás, Bélbor lakosságára, főként magyar lakosságára nézve s most augusztus végén ott tar­tunk, hogy a kitelepítés szomorú tényével komolyan kell foglalkoz­nunk. Galíciában magas katonai pa­rancsnokság vezetése mellett 80— 40 ezer katona dolgozik Galícia helyreállításán. Építőanyag talán éppen Magyarországból bővében áll rendelkezésre. Erdély két év óta csak vár, vár és rajong. Bolfour nem az egész untai nép kínsétainak tolmácsa Hohenlohe herceg cikke Solf államtitkár beszédéről — A há­ború folytatása az európai civilizáció pusztulását jelenti — Berlini munkatársunk távirata — Berlin, augusztus 31. A Neue Zürcher Zeitung-ban álta­lános érdeklődésre számot tartó cikk jelent meg Hohenlohe Sándor her­ceg tollából arra a beszédre vonat­kozólag, amelyet Solt német gyar­matügyi államtitkár legutóbb tartott. A herceg azzal kezdi cikkét, hogy már régen tartottak beszédet oly megfelelő időben és régen öntötték olyan megfelelően szavakba nem­csak a német nép, de az egész embe­riség érzelmeit, amint tette azt Solf, a német gyarmatügyi miniszter. Sza­vai, amelyeket a Deutsche Gesell­­schaft tagjaihoz intézett, viszhangot fognak kelteni mindenütt, ahol a há­borút öncélnak nem tekintik és sze­rencsére ilyen ember sok van min­denütt, a hadviselő és a semleges ál­lamokban egyaránt. Kétségtelenül a milliók nevében beszélt Solf, ami­kor hangoztatta, hogy meg kell ta­lálni a kiutat ebből a rettenetes­­ségből. A valóságban azonban a népek csak akkor tudnak kikerülni ebből a rémes zsákutcából, ha a­ hadviselő államok rá fognak találni közös fel­adataikra. Az angol külügyminiszternek joggal tett Solf szemrehányását az­ért, mert legutóbbi vádaskodó beszé­dével még mélyebbé ásta a Német­ország és Anglia közti szakadékot és joggal figyelmeztette őt arra,­­ hogy az ellenség gondolkodásának egyenességében még háborúban sem szabad kételkedni, mert az irtó had­járatra vezet. És igaza van abban is, hogy ilyen Balfour-féle beszéd csak arra lelkesít minden németet, hogy az ötödik háborús esztendőben ugyanolyan tűzzel harcoljon, mint harcolt 1914-ben Az ilyen beszéd hatása alatt min­den német meg van győződve, hogy ilyen ellenséggel nem lehet békét kötni, hanem tovább kell a harcot folytatni. Ezzel szemben Solf a népek lelki­­ismeretére hivatkozik, amikor arra hiv­­el, hogy ismerjék fel végre az emberiség magasztos céljait. Nem kétséges u­gyan, hogy min­den hadviselő állam népe a mai kin és szenvedésre vigasztalást a jobb jövő reményében lát, abban a jövő­ben, amely gyermekeinek békét és nyugalmat biztosít. Épen ezért a német miniszter a maga optimiz­musát nem adja fel. Mert Balfour ugyan ma még angol miniszter, de ez nem jelenti azt, mintha ő vol­na az egész angol nép kívánságá­nak tolmácsa. De ha most a nyugati események harcra tüzelnék is az angolokat, a reakció el nem marad és az angol nép újból Greyhez, Lansdownehez és Hendersonhoz fog fordulni. De maga Balfour sem fogja firtathatni a háborús céljait, mert — ebben Solfnak­ ismét igaza van — azok a célok a józan ész ellen vannak és az őrültség helyé­be egyszer mégis csak jönni kell a józan gondolkodásnak. Nem tudom — írjam a her­ceg cikke végén — hogy milyen hatást keltett ez a be­széd külföldön, annyit azonban már most el lehet mondani, hogy az a beszéd olyan szellemű, hogy azzal nemcsak minden német egyet­ért, de egyúttal minden külföldi is — tartozzék akár a semleges, akár ellenséges országhoz — kell, hogy a legnagyobb figyelemben részesítse, ha eszét a háborús vérszag még tö­kéletesen el nem vette. Minden jó­zan embernek be kell látnia, hogy az európai civilizáció pusztul el, ha a háború rövidesen véget nem ér. Solf elég bátor volt, hogy a mai időkben is megtalálja a józan ész szavát. Első­sorban a semleges ál­lamok lesznek iránta hálásak, mert az ő szenvedéseikre is gondolt. Bár­ha szavai ne volnának pusztába hangzók. A pillanat döntő, a játék az­ összes nemzetek sorsába megy. Breitner E. I 3IMI Másfél millió ember harcol a németek ellen a nyugati fronton Berlin, augusztus 31. (Wolff) A franciák és az angolok szünet nélkül folytatják Arras és Soissons között a nagy csatát anélkül, hogy eddig döntő eredményt értek volna el. E csatákban 27-én és 28-án Arras és az Avre között 28 angol hadosztályt vetettek harcba, ezek közül tizet egynél többször, az Avre és az Aisne között negyven francia hadosztályt, ezek közül ötöt kétszer. A harcokban részt vett tüzérségi formációk és egyéb csapatok­­ leszámításával egy hét lefolyása alatt kerek másfél millió em­bert vetettek harcba a német front ellen. Mindezek a hadosztályok teljesen kipihenten kezdték meg munkájukat s ezek voltak az antant legjobb csapatai. Az augusztus 28-ika óta eredmény­telenül folytatott áttörési kísérletüket az Arlette és az Aisne között az amerikaiak segítségével sem tudták elérni. Hiába ismételték meg 29-én az amerikaiak segítségével sűrű tagozású gyalogos csapatok­kal, tankokkal és 150 egységből álló repülőrajokkal az áttörő kísér­letet, mivel szokatlanul nagy veszteségükkel meghiúsult. Kincstári rendőrség a fináncok helyébe A pénzügyőrség átszervezése — saját tudósítónktól —. Aj békébe való átmenet lesz a pénzügyi kormányzat részére egyi­ke a legnehezebben megoldható pro­blémáknak. A folyton emelkedő há­borús kiadások a költségvetést any­­nyira túlterhelik, hogy a deficit egy részét folytonosan újabb adók behozatalával kell pótolni. A gya­korlat és a régi tapasztalat igazol­ja, hogy a fogyasztási adók folynak be a legpontosabban, mert ezeket a pénzügyőrség ellenőrzi. Az egye­nes adóknál elsősorban azért lehet­séges a nagymérvű eltitkolás, mert a pénzügyőrségnek megfelelő mun­kaerő hiányában nincs ideje az el­lenőrzésre. A háborús terheket azonban nemcsak a fogyasztási adók emelésével, hanem egyszerre fizetendő vagyonadóval is kell meg­oldani és ez adó behajtására meg­felelő szervezetről kell gondoskod­nunk. Ma az adók behajtásának ellenőr­zésével a Bach-korszakbeli szabály­zattal ellátott pénzügyőrséget bíz­­zák meg. Ennek a testületnek tag­jai a jelenlegi rendszer mellett kép­telenek az annyira sokoldalú, feltét­len magasabb előképzettséget igény­lő törvények és rendeletek káoszá­ban eligazodni. Németország már régen tudatára ébredt az adó­ellen­őrzés fontosságának, mert ott a mi pénzügyőrségünket helyettesítő Zoll-beamtereknél a legalsóbb rang­ban levő is tiszti rangban van. Hol vagyunk mi ettől, mikor azt kíván­juk, hogy legalább a szakaszpa­rancsnokokat, hat vagy ennél ma­gasabb középiskolai képzettséggel helyeztessenek a XI. fizetési osz­tályba. Sürgős kötelessége tehát a pénzügyi kormánynak, hogy a pénzügyőrséget átszervezze, illetve — és ez lenn­e a célszerűbb megol­dás — olvassza be egy újonnan felállítandó, az állam érdekeinek jobban­­r­elelő, m. kir. kincstári rendőrségi testületbe. Hogy a pénzügyi tisztviselők­­ne csak elméletileg, hanem gyakorlati­lag is elsajátítsák a pénzügyi törvé­nyeket, kötelezővé kellene tenni, hogy pénzügyi tisztviselő csak az lehet, aki a kincstári rendőrségnél legalább két évet szolgált. A m. kir. kincstári rendőrség szervezésével annak tagjai lennének­. Tisztikar: Vezérigazgató V. fiz. oszt. (kato­nai rang: vezérőrnagy. Igazgató VI. fiz. oszt. (ezredes). Főtanácsos VII. fiz. oszt. (alezredes). Tanácsos VIII. fiz. oszt. (őrnagy). Kapitány IX. (százados). Felügyelő X. (fő­hadnagy). Biztos XI. (hadnagy). Altiszti kar. Biztoshelyettes (tiszthelyettes). Főellenőr (főőrmester). Ellenőr (őrmester). A testületbe felvehetők volnának elsősorban azok, akik megfelelő képzettséggel a pénzügyi pályára készülnek. Másodsorban, akik kato­nai kötelezettségüknek eleget tet­tek­. Szakaszparancsnok biztos az lehetne, akinek 6 vagy ennél ma­gasabb, biztoshelyettes, illetve a szakaszparancsnok helyettese pe­dig az, akinek 4 vagy ennél maga­sabb középiskolai képzettsége van. A pénzügyminisztériumban vol­na a kincstári rendőrség igazgató­sága, élén a vezérigazgatóval. Me­gyei főparancsnokság a pénzügy­­igazgatóságnál, élén állana egr főtanácsos. Ezenkívül lennének ke­rületi parancsnokságok­­és szakasz­­parancsnokságok, melyeket kapi­tány, illetve biztos vezetne. Minden késedelmeskedés, mellyel a pénzügyőrség átszervezését ha­logatják a pénzügyi adminisztráció csődjét vonhatja maga után, amiért mindazokat terheli majd a felelős­ség, akik a­ magyar állam pénzügyi összeomlását megakadályozhatták volna Nem elég törvényeket és ren­deleteket gyártani, gondoskodni kell egy szervezetről is, mely azt végrehajtani képes. ö­cs és kir. Fenségeik József főherceg a 63 Augusz­ta főhercagasszony udvari és kamarai szállítói* HERCZEGH GYULA , ÉKSZERÉSZ Budapest, V., Gizella-tér 5.- Teofán 23—25. A n. a. közünké.? f.­rivér, fisyrdronbo ajánlja excluziv dús választóin raktárát. Ő cs. és Apostoli kir. Felsége legmagasabb elismerése.

Next