8 Órai Ujság, 1918. október (4. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-10 / 237. szám

C*utai titk, 10x8 október ill. CSSfixJSciBttS Még egyre terjed a spanyol betegség : A főváros orvosokat és gyógyszerészeket kér a hazvezetőségtől — Adják vissza a Zita-kórházat — s Nem fostja a munkát a fertőt­lenítő intézet — Korlátozni kellene a vasúti forgalmat — A közegészségügyi bizottság ütés® tz isMá szenefel cuilöcer 204k| SKI&ojszt&titolift — Saját tudósítónktól — A főváros közegészségügyi bi-­i­zottsá­ga ma délelőtt Bódy Tivadar , dr. polgármester elnöklésével ülést­­ tartott, amelyen jelentést tettek az influenza, illetve a spanyolnátha elleni intézkedésekről. Vissei Ede dr. tanács­jegyző is­mertette azokat az intézkedéseket, amelyek eddig történtek és amelyek­ről mi már részletesen beszámol­tunk. A jelentés kapcsán a polgár­­mester még pótlólag hozzáfűzte,­­ hogy a­ belügyminiszter a mozik, mulatók és egyetemek bezárását nem tartja szükségesnek, illetve a mozikra vonatkozólag korlátozáso­kat állított fel, intézkedett továbbá, hogy a szükséges gyógyszerek kel­lő mennyiségben rendelkezésre áll­janak, megkereste­­a katonai ható­ságot, hogy a katonai szolgálatot teljesítő gyakorló orvosokat két hó­napra mentsék fel. A tiszti főorvos jelentése Szabó Sándor dr. tisztifőorvos tette meg ezután jelentését. Megál­lapította, hogy a behurcolás ma is naponta tíz-tizenkét esetben ismét­lődik. Hogy honnan hurcolják be, azt pontosan megállapítani nem le­het és csak mint adatot említi meg, hogy tegnapelőtt pl. Újpestről huszonötezer orosz katonát hoztak a fővárosba. Ami a betegség elter­jedését illeti, az az egész főváros­ban egyenletesnek mondható és kü­lönösen a tizenhét-harminc éves korhatárok között lép fel. Érdekes, hogy a nők százaléka sokkal na­gyobb, mint ír férfiaké. Az a baj, hogy sokan lábon hordják a beteg­séget, dolgoznak, amikor lázasak, pedig ez a betegség olyan, hogy a láz elmúlása után is még legalább két-három napig az ágyat kell őriz­ni. Október 1-től 9-éig 144 haláleset fordult elő, a kórházban pedig 84-en haltak meg. Tavaly ugyanebben az időszakban tü­dósokban 58-an hal­tak meg. A tavalyi szeptemberben 95 volt­­a halálesetek száma, az idén 296, összehasonlítva, az 1889—1890- ben fellépett járvány alkalmával történt megbetegedések számát, lé­nyeges változás nem mutakozik. Tegnap 610 bejelentett eset volt, a Szent Gellért-kórháziban 727-en fe­­küsznek. Minthogy elegendő üres ágy nem áll rendelkezésre, a kato­nai hatóság, illetve a közegészség­­ügyi főnök, a tisztifőorvos közben­járására hozzájárult ahoz, a­ogy a Zita-kórház három pavillonját ilyen betegeknek elhelyezésére használják Felemlítette a tisztifőorvos, hogy az orvosok a bejelentést nem győ­zik. Különben is az egész bejelen­tés és az ennek nyomán alakuló statisztikai adatok nem­ nyújtanak ■, megfelelő alapo­t megbízható adatok­­ gyűjtésére, mert rengeteg az olyan eset, melyet orvos nem is látott. Nagyban és egészben a betegség könnyű lefolyású, bár a bajokat te­tézi az is, hogy sok esetben hívná­nak orvost, de nincsen. Ezért intéz­kedés történt, hogy az olyan orvos,­­ aki sok ilyen beteget kezel, kummu­­lative jelenthesse be az eseteket és intézkedést kér atekintetben is, hogy a katonai hatóságok a buda­pesti gyakorló orvosok közül leg­alább 150-et engedjenek át és mint­hogy a gyógyszertáraknál is rosz­­szak az állapotok, mintegy 100 gyógyszerész átengedésére is szük­ség volna. Szólott azután a főorvos arról, hogy a fertőtlenítőintézet nem győ­zi a betegek szállítását. Tegnap pl. 200 beteget kellett szállítania, ami a nagy távolságokat és azt tekintve, k­o­gy selejtes lóanyag áll csak ren­delkezésre, roppantul megnehezíti a munkát. Ezért fel kellene kérni a Vörös­ Keresztet, hogy öt autót en­gedjen át, mert ilyen módon a szállí­­tás minden nehézség nélkül eszkö­zölhető lenne. Azonkívül kérni kel­lene, hogy a Zita-kórházból még több pavillont engedjen át a katonai hatóság. Bejelentette a főorvos, hogy a Mária Terézia­ téri óvoda melletti napközi otthont be kellett zárni, mert ott egy gyermek spa­nyol náthában megbetegedett. Be­számolt azután a főorvos arról a ta­pasztalatáról, hogy az iskolák be­zárása nem nagyon segít a hajón, mert amikor az iskolákat bezárták, rengeteg rosszul öltözött gyermek órákon át ácsorog burgonyáért, zsírért és más élelmicikkekért. Vé­gül szembeszállt azzal a híreszte­léssel, mint hogyha a betegség a tü­­dőpestissel volna azonos. Ez rémhír. Zárják be a kávéházaikat is Meisels Vilmos dr. mihdmben hoz­zájárul a főorvos fejtegetéseihez, de azt kívánja, hogy a kezelőorvos fel­szólítására a súlyos beteget azonnal szállítsa a fertőtlenítő intézet a kór­házba. Friedrich Vilmos dr. szük­ségesnek tartaná járványorvosok al­kalmazását. Gerber Béla dr. azt hangsúlyozta, hogy a járvány még mindig erősebben és erősebben lép fel, ez ellen egy védekezés van, hogy az összes olyan helyiségeket és he­lyeket, amelyeket a közönség töme­gesen keres fel, zárják be. Mindenek­előtt radikális intézkedésekkel kell megakadályozni a villamosok túlzsú­foltságát.­­Svájcban még a kávéháza­kat is bezárták, itt sem ár­tna, ha délben 1192-ig a kávéházak­ zárva maradnának és állít­ó­­ban csak este volnának nyítvatarthatók. Szabó Sándor dr. tisztifőorvos re­flektált a felszólalásokra és rámuta­tott arra, hogy a Svájcban életbelép­tetett rendszabályok nem váltak be. A kávéházoknik néhány órára való bezárása céltalan dolog, azonban az iskoláknak további nyolc napra való bezárása nem ártana. Nagyon fon­tos az is, hogy azokat a helyeket, ahol igen sok ember fordul meg, pl. a pályaudvarokat, vásárcsarnokokat stb. tisztántartsák. E tekintetb­en igen szigorú intézkedések tör­éntek. El­sősorban azonban az orvoshiányon kell segíteni. A vasúti közlekedés korlátozását Reiner Ede dr azt szeretné, ha­­ az orvosok megkülönböztetett figye­lemben részesülnek a villamosva­­sutakon. — Dr. Boros Ernő abszo­lút radikális óvóintézkedéseket sür­get, ilyen volna az is, ha a színhá­zakat bezárnák. Háborús járvány­nyal állunk szemben. Elég fiatal élet pusztult már el, nincs jogunk könnyelmüsködni. A vasút is nagy­ban terjeszti a járványt országszer­te s ezért a vasúti forgalmat csök­kenteni kellene olyanformán, hogy csak hatósági engedéllyel legyen le­hetséges az utazás megokolt esetek­ben.­­ Wendttrdt dr. kórházigaz­gató megismétli indítványát, hogy járjanak el abban az irányban, hogy a katonaság bocsásson kórhá­zi ágyakat rendelkezésre. A Zita­­kórházat adják át véglegesen, vagy a járvány tartamára egészen. A katonaságnál több ezer üres ágy van Budapesten, a kórházakban pp- 1 dig 2-3 nap múlva egyetlen üres ágy sincs. Laum­ Jann József azt szeretné, ha az élelmiszerjegyek kiadásánál meg­akadályozzák a tömeges összejöve­teleket. A bizottság ezután a főor­vos előterjesztéseit elfogadta s az orvosok ás gyógyszerészek felmen­­tése érdekében sürgősen megteszi a szükséges lépéseket. Elhatározta végül a bizottság, hogy a főváros iskoláiban elrendelt szünetet ok­tó­­ber 20-áig bezárólag meghosszab­bítja. . 3 ifejes külpolitikai elhatárolások ért Kánlyi a délszlávoknál és a tótoknál keres tv — Saját tudósítónktól — Feszült várakozással néz az or­szág a­­külpolitika nagy eseményei elé és senki sem tudja, milyen újsá­gokat és milyen elhatározásokat hoz a holnap. A pártvezérek a minisz­terelnök előterjesztésére kihallgatá­son jelentek meg a király előtt s az a hazafias, komoly elhatározás, amely politikai életünk komoly té­nyezőit egységes összhangba hozta, biztosítéka annak, hogy ezeken a ki­rályi audienciákon Tisza, Andrássy és Apponyi véleményei és tanácsai jelentősen hozzá fognak járulni az események előbbreviteléhez. Ugyan­csak a miniszterelnök előterjeszté­sére jelenik meg kihallgatáson Ká­rolyi Mihály gróf is, aki már régeb­ben kért audienciát. A kormány most, a parlamentáris gyakorlathoz híven, neki is módot nyújtott nézetei kifejtésére. Bulgária kiválása s a törökországi, kormányváltozás, annak következ­ményei egyformán fontosak a kül­­politikai kérdésekben, amelyekben azonban Wilson válasza a legna­gyobb és döntő jelentőségű. Nem­csak annak tartalmát, hogy mit fog mondani, de azt is, hogy hogyan, kü­lönösen pedig azt, hogy a központi hatalmak együttesen, vagy Németor­­szágnak­ és a monarchiának isülön­­b­ülön ad-e választ, feszült érdeklő­déssel várják magyar politikai kö­rökben is, mert ehhez képest fog ala­kulni további állásfoglalásunk a béke érdekében. Kétségtelen az, hogy a külpoliti­kában és a belpolitikában a békével kapcsolatban fontos változások lesz­nek, mert az új helyzet, új viszonyok minden embert új állásfoglalás, új meggondolás és új elhatározások­ elé állítanak. Mindenekelőtt meg kell érteni, hogy nincs szó válságról s az erről terjesztett hitek­épes, vagy cél­­zatos kitalálások esuván. Ma min­den tényező előtt az ország nagy ér­deke lebeg, a hatalm* államiság sért­hetetlensége, terülteti inteoritási érin­tetlensége az a cél, amely a komoly államférfiak egyesíti. A rtwaktepíri egységes**" vízj­s: eseményekte A politikának azon­­a­ táján, ahol mindig a különlegességeket árulgat­­ták, most is tele van a zsákjuk a h­ií­hordóknak a legképtelenebb és legegyügyübb híresztelésekkel. Bi­zonyos helyről megint felröppen­tették a már jól ismert álhírt, amelyet a munkapárt bomlásáról már ennyiszer terjesztettek mester­ségesen a közvéleményben, miköz­ben ők maguk bomlottak százfelé. Szinte felesleges ezekkel a koholt mesékkel komolyan foglalkozni. .A munkapárt felfogása teljesen egy­séges s mindenki egyetért abban, hogy mik a mai idők közvetlen fel­adatai, mire kell minden magyar erőt becsületesen, az egyéni célok és okok félretételével egyesíteni. A munkapárt bomlását közel két év óta annyiszor mesélték a legkülön­bözőbb alkalmakkor, hogy komoly ember m­a is csak mosollyal fogad­hatja ezeket a dere koholmányokat. A Tisza-kormány távozásakor, az Esterházy-kormány kinevezésekor épúgy mesélték, hogy a munkapárt felbomlik, mint később, amikor Wekerle jött, vagy amikor a válasz­tójogi javaslatot tárgyalni kezdték. Nem volt olyan alkalom, amit ezek a híres iztelásó fel ne használtak vol­na ennek a mesének a terjesztésére, amelyek a harctéri győzelmek vagy kudarcok utá­n mindannyiszor ép­úgy mesélgettek, mint a belpolitika, vagy a külpolitika újabb fordulásai­nál. Éretlen ugatás az egész: a munkapárt teljesen egységesen vár­ja a nagy idők nagy elhatározásait, sem jelszavaknak, sem csábítgatá­­soknak nem adja oda magát, hanem csak azt nézi, mit követel ma az or­szág helyzete. A világpolitika vál­tozásai, a belső körülmények alaku­lásai, az ausztriai események , a magyar viszonyok eltolódása esetleg új kérdések, új feladatok elé állítja a komoly államférfiak elhatározását, az igazi helyes politika lényege ép­pen az, hogy mindig az adott viszo­nyokhoz alakul s az uj kérdésekre ad új feleletet s nem a régi jelsza­vakhoz, hanem a nemzeti élet teljes­ségének követelményéhez ragasz­kodik. Károlyiéi, és a KGpt­sép. Ezzel szemben a konjunktúra-po­litika'' amelytől az ellenzéki pártve­­­zérek: Apponyi, Andrássy sőt írkr-­­ látszik Vázsonyi is teljesen elpu­­dúltak, természetesen a maga ki® köreit rajzolgatja és bódult ábrán­dokat sző holmi kurzusváltozásról, amely magától értetődőleg őket juttatná uralomra. A Károlyi-párt úgy sürög-forog, olyan nagyképűen rendezkedik, mintha tényleg komoly reménye lehetne a maga különleges politikája érvényesítésére. Károlyi Mihály jobbra-balra tárgyal s mint egy ál-homo-regius, hol a délszláv problémát, hol a nemzetiségi kér­dést, hol a szociális problémát kör­­özgeti. Tárgyalgat a tótokkal, a dél­­szlávokkal, szeretne tárgyalni a szocialistákkal, megbeszéléseket folytat Du­la Mátéval, a tót vezér­rel és más nemzetiségi vezetőkkel, hogy a maga politikai súly kicsál­yát velük bástyázza körül. szo­cialisták nem igen állnak é nek, de a délszláv­okkal állt660.■ nár meg is van az uj megc. . esés. Csodálatos, hogy a leg?. t­öbb magyar párt, amely régente a legnagyobb hazaárulásnak mi­­nősítette, hogy a kormányok a nemzetiségekkel megegyezést keres­tek, most egyszerre hő barátja lett a nemzetiségi törekvéseknek. Amikor a régi szabadelvű párt, majd a mun­kapárt igyekezett a nemzetiségi kér­dés méregfogát kihúzni , a nemzeti­ségek komoly vezetőivel méltányo­san megegyezni, ezért mindannyi­szor halált kiabáltak rá a szabadal­mazott hazaffyak. Most mégis egy­szerre nekik lett sürgős a nemzeti­ségi béke, amelynek felbor­zásán a múltban annyit fáradoztak. Az egész ország érzi a mai pillanatok nagy­­szerűségét és szörnyű felelősségét, minden komoly tényező összefog, hogy a békében egy egységes, erős Magyarországot biztosítson, de Ká­rolyiék ma is csak a hatalomra jut­ás vad handabandázását csinálják. És mulatságos miniszteri listákat készí­tenek, jelentéktelennél­ jelentéktele­nebb tagjaik reménybeli kielégítésére Szerencsére azonban az események irányát a komoly tényezők elhatáro­zása adja, akiknek egye­értése a leg­nagyobb biztosítéka az ország jövő­jének.

Next