8 Órai Ujság, 1919. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

Szombat, 1919. február 1. A makói zavargások részlete­ — Saját tudósítónk tekf­onjelentése — Makó, január 31. A Makón lefolyt halálos kime­netelű zavargás, amelyről a 8 órai Újság tegnapi számában már meg­emlékezett, teljes részletességgel csak ma került nyilvánosságra. A makói 5 legfiatalabb korosztály ugyanis csak azzal a feltétellel volt hajlandó bevonulni, hogy nem Sze­geden, hanem Makón fog­szolgáink és újoncok kívánságát teljesítet­­ték és a tüzérekhez osztották be őket, ahol egy Makón költözött székely századdal együtt tartották fenn a rendet. Néhány nappal ez­előtt parancs érkezett, hogy a la­kosság fegyvereit szolgáltassa de is elrendelték a tüzérek lefegyvere­zését is. Ez nagy izgalmat keltett a tüzérek között, akik egy értekez­leten elhatározták, hogy megakadá­lyozzák lefegyverezésüket. A ta­nácskozás alatt történt, hogy a vá­­­­rosháza tetejéről egy lövés dördült el és megsebesített egy tüzért. A tüz­s­zérek erre hazaszaladtak fegyver­ért, de mire a városházához vissza­tértek, ott már a csendőrök és a székely katonái­ gépfegyvertisztel fogadták őket. Két óráig folyt a harc, amelynek nyolc halott és h­úsz sebesültje van. Végül is a tüzérek maradtak felül és a csendőröket és a székelyeket Kis-Zomborig szorí­tották vissza. A makói hatóság Szegedről kért segítséget, ahonnan két zászlóalj és egy üteg tüzérség ment Makóra, ve­lük ment a szegedi szocialista párt néhány kiküldöttje és ezek a ren­det Makón helyre is állították. A makói szociáldemokrata párt veze­tősége tárgyalásokat kezdett a csendőrparancsnokkal, hogy a csendőrök ne térjenek vissza a vá­rosba. A szegedi katonai parancs­nokság pedig megindította a nyo­mozást, hogy ki provokálta a tüzé­reket a városházáról leadott lövés­sel. A weimari nemzetgyűlés •— Bécsi munkatársunk telefonjelentése — Bécs, január 31. Berlinből jelentik. A német nemzetgyűlés február 6-án délután 1 órakor fogja Weimarban első ülését tartani, még­pedig korelnök elnöklésével. Korelnökké valószínűleg Plannbuch Vilmos szociáldemokrata képviselőt fogják kikiáltani, aki 1841 ben született és most Berlin­ben kapott mandátumot. A nemzetgyűlés tagjai a tanácskozás idején napidíjat kapnak. M. Naoher. M alá helyezhető-e a volt német császár? Berlin, január 31. Clémenceau miniszterelnök a bé­kekonferencia elé terjesztette fran­cia jogtudósok véleményét arról a kérdésről, vajon vád alá h­e­­lyezhető-e a volt német császár. A francia jogtudósok a maguk álláspontját többek kö­zött egy leve­let indokolták meg, melyet állítólag Vilmos volt császár is annak idején Ferenc Józsefnek. A B. Z. am Mittag jól informált helyről arról értesül, hogy ez a le­­vél hamisítvány Ez az írás első­jében több mint két évvel ezelőtt a francia sajtóban jelent meg és már ekkor megcáfolták a valódiságát. A levelet egy spanyol kar­lista gróf hamisította, aki a háború első hónap­jaiban Ausztriában élt. A gróf avval a megjegyzéssel adta át a levelet francia újságíróknak, hogy azt B­e­r­c­h­­­o­­­d gróftól kapta. Noha nyilvánvaló volt, hogy a volt császár képtelen volt arra, hogy­ ilyen levelet megírjon, min­den józan ésszel ellenkezik az a föltevés, hogy Berchthold gróf ilyen levelet bárkinek megmutatott volna. Sutyos ÜÉilSilÉ 6 IfeiliSfilílClÉ Lőpores hordón is, az egész világ Newyork, január 31. (A Magyar Távirati Iroda szik­­ratávirata a budapesti naLo-pllo­­ntás utján.) Az United Press pári­si tudósítója jelenti: Amilyen mér­tékben a konferencia tárgyalásai előrehaladnak, a nehézségek ugyanolyan arányban tornyosul­nak. A minden elől összeütköző ér­dekellen­étek közepette csak a vi­lágos fej és a biztos kéz akadá­lyozza meg, hogy egy szik­ra föl ne robbantsa azt a lőporon hordót, ame­­lyen a világ ma ül. Napon­ta a világ manden részéből újabb hírek érkeznek társadalmi és poli­tikai zavrokró. A szerbek és az olaszok elkeseredetten hadakoznak az adriai kikötők hova­tartozásának ügyében. A m­ontenegróiak hevesen tiltakoznak az ellen, hogy akaratuk ellenére Jugoszláviába kebelez­zék be őket. A csehek és a lengyelek h­adban á­llnak .Szilézia miatt, Magyarország és Románia éles ellentét­be került az erdélyi kérdés miatt, Németország és Lengyelország mobilizáltak egymás ellen. A bolsevikiek harc­­ban állanak Oroszországért úgy Kína, mint Japán igényt tartanak Kisázsiára, az ausztráliai aspirációk pedig ellentétben van­nak az ázsiai népek óhajaival a Csendes Óceán-­ szigetek ügyében Ezalatt pedig titkos szerződések még tovább komplikálják a f­éke ügyét. Ilyen komplikáció támadt Angoléra Pás­ és Hedzsas között, noha Anglia kész Damaszkuszt Hedzsasnak átengedni. Egy­ más ellentét Anglia és Japán között ke­letkezett a Csendes Óceán északi részén fekvő szigetek dolgában, amelyeket Japán követel. A legko­molyabb ellentét azonban Francia­­ország, Anglia és Olaszország közt az Adria keleti partvidékének odá­ig érése dolgában támadt, amely kérdés a legnagyobb mértékben ér­dekli­­a jugoszlávokat. Olaszország­­ ezenkívül Afrikában is engedné­ nyékét kiván, hogy ezzel ellensú­lyozza Angliának és Portugáliá­nak ottani befolyását. Az olaszok érzéséről némi foga­lom alkotható d’Annonzió­­n­a­k legutóbb megjelent panaszos iratából. Az olasz költő, aki még nemrégiben a szövetségeseket az egekig magasztalta, kijelenti eb­ben az írásban, hogy a franciák megrészegültek a győzelemtől és túl akarnak járni mindenkinek az eszén. Az amerikaiakról azt állít­ja, hogy köpönyegük alá dugták idealizmusukat, a valóságban pe­dig most befejezték a világ legna­gyobb üzletét Az angolok alig vé­gezték be véres munkájukat, mikor máris kitátják szájukat, hogy min­dent elnyeljenek. Olaszországnak pedig ezalatt a nadrágszm­át még­­jobban össze akarják szorítani. Milyen békét óhajtanak ránk-kényszer,seui? — kérdi a költő. Gall békét, angol békét, vagy a csillagos lobogó békéjét. Egyik nemzet sem aratott nagyobb győ­zelmet, mint Olaszország s ezért­ az Alpesoken és a tengeren Olasz­ország római békét akar, mely méltó legyen hozzá. ha szük­séges, szembeszállónk egy uj ösz­­szeesküvéssel is, kezünkben grá­náttal, fogaink között késsel Ilyen hangon nyilatkozik most d’Annun­­zio a szövetségesekről. A mindenütt, lábrakapott harcos hangulat ellenére sem szabad az ügyeket túlzott pesszimizmussal te­kinteni. E pillanatban a konferen­cia valamennyi kérdésről képtelen ugyan vasbaöntött megállapodáso­kat létesíteni, meg fogja azonban teremteni az alapot, amellyel az­után a békeliga épülete pihenni fog. 3 Károlyi fegadta az egyetemi tanács küldöttségét „A forradalom október 31 -én nem fejeződött be”­ — Az elnök az új generáció tanításáért — Harmóniát kíván a kormány és az egyetem között — Saját tudósítónktól — Az egyetemi tanács küldöttsége jelent meg ma délelőtt Károlyi Mi­hály köztársasági elnök és Berin­ke­j Dénes miniszterelnök előtt, hogy átnyújtsa neki az egyetmi ta­nács memorandumát. A küldöttség vezetője Moravcsik Emil rektor volt, tagjai pedig Kmotskó János theológiai, Angyal Dávid filozófiai, Király János jogi és Krompacher János orvoskari dékánok. A köztársasági elnöknél Morac­­csik Emil, a kü­ldöttes­ szónoka is­mertette az egyetemi tanács hatá­rozatát és jelentette, hogy a hét új tanár kinevezése az egyetem au­­tonómiáját bizonyos fokon megsér­tette. Kijelentette, hogy az egyetem tanárai eskütételük alkalmával arra is fogadalmat tettek, hogy az egye­tem autonómiáját tiszteletben tart­ják. Felolvasta, az erre vonatkozó eskümintát. Az egyetem autonómiá­ja szokásokon, törvényes intézke­déseken és a ratio educationis alap­ján áll. Ez utóbbi állapítja meg, hogy az egyetemi tanárok kineve­zése milyen eljárás szerint törté­nik. A jelért esetben igaz, hogy két jelöltre nézve az előbbi közoktatás­ügyi miniszter kikérte a fakultás véleményét, de mindössze hét napos záros határidőt, szabott meg. A jogi kar a felterjesztést el is készítette, de arra már nem volt idő, hogy azt fel is terjeszhes­se. Ezután átnyúj­totta az egyetemi tanács memoran­dumát, majd igy ázott: — Mi nem akarunk külön hatal­mat biztosítani magunknak, sőt egyenesen a békés megegyezést óhajtjuk. Célunk, hogy na keres­sük azt, ami bennünket elválaszt, mert azt akarjuk, hogy az erők­ egyesüljenek a jelen átalakulás megszilárdítására. Ne méltóztassuk a­ mi állásfoglalásunkat renitenske­­désnek, h­anem olybá venni, hogy mi kötelességünket teljesítjük. Károlyi Mihály köztársasági el­nök válaszában a következőket min­det­te: — Jelenlegi hivatásomban in­tézkedési jogom nincs, mert az intézkedés joga a minisztert és a minisztertanácsot illeti, érdem­­eím tehát választ nem adhatok. Annyit azonban általánosságban elmondhatok, hogy méltányolni­­­­ tudom azt, hogy a tanári kar az az egyetem autonómiája fölött gondosan őrködik, viszont a ta­nári karnak is meg kell azonban értenie, hogy forradalmi időket élünk é,­ hogy a­ forradalom ok­tóber 31-én még nem fejeződött be. A forradalom rendszerválto­zást jelent, amelynek az egész vonalon meg kell történni, így tehát a tudomány és az eszmék terjesztés© terén is normális idők­ben lehetne talán a lor­­alitások­­ra többet adni, mint manapság. A kormány azonban, amely­ a for­radalomból született, kénytelen volt túltenni magát sok régi in­tézményen és ezért mi vállaljuk is a felelősséget. A kormány meg­találta a módját annak, hogy az előző közoktatásügyi mi­niszter átirata révén betartja a szabályo­kat és én, amikor miniszterel­nök voltam, magam is magamé­vá tettem a kormánynak ezt az ál­láspontját, hogy olyan új­­taná­rokat kell küldeni az egyetemre, akik garanciát nyújtanak, hogy az új irányzat is képviselve­ lesz ot­t. Most nem a szerszálhasoga­­tások idejét éljük, hanem olyan időket, amikor gyorsan kell cse­lekedni. Az egyetemen két-három év alatt lehet már egy olyan új generációt nevelni, amely az új szellemnek megfelel. Nagyon fon­tos, hogy olyan tanokat hirdesse­nek az egyetemen, amelyek a gyö­keres rendszerváltozást tudomá­nyosan is igazolják. Amikor te­hát kijelentem, hogy méltányo­lom az önök eljárását, kérem, találják meg a módját annak, hogy helyreálljon, a harmónia a kormány és az egyetem közö. . Ha a kormány az önök iáspontja ellenére is azon az ál­lásponton lesz, hogy vegyék ki az esküt a kinevezett új tanároktól, akkor méltóztassék ennek eleget tenni. Az elnök ezután hosszasabban elbeszélgetett a küldöttség tagjai­val. Az egyetem tanácsa, ezután Be­­rinkey Dénes miniszterelnököt ke­reste fel, akivel hosszabb ideig tar­tó tárgyalásokat folytatott. Beavatott helyről arról értesü­lünk, hogy amennyiben az egyetem tanácsa nem tenné magáévá a kor­mány álláspontját, a kor­mány az egyetem élére kormány­biztost fog kinevezni. Sajtócenzúra Szárijáéban Zágráb, január 31. . A Szarajevóban megjelenő vala­mennyi lapra nézve elrendelték az előzetes cenzúrát . I MM Win A forradalmi napok hiteles krónikája. Képekkel. —____.... — Kor. 16.—

Next