8 Órai Ujság, 1919. október (5. évfolyam, 78-99. szám)
1919-10-05 / 78. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra,... 15 Korona, | Félévre. .. 80 Korona. EgifíSS példfáigSZám ár300 Silléi1. Negyedévre .. 42 Korona. | Egész évre 100 Korona. Cenzunasí Nuthu Vasárnap, V. évfolyam 78. sí. Q fottio^fí Szerkesztőség és Kiadóhivatal , Budapest, IV., Muzeum*ftörut 3. sz. Illás uralata és vesztett háború. Van-e nemzet, van-e társadalom, amely ily csapások súlya alatt földre ne hullana? Ezeréves történelmünk küzdelmeiből, elődeink kitartó törekvéseiből tudunk-e példát venni, tudunk-e tanulságot meríteni, ami, a megalázottságból életre kelni akaró szomorú, fáradt, meggyötört új honalapítók? Mert letörve, szétszaggatva voltunk már többször is, — de erkölcsileg igy a porban soha sem. Életérdekeinkért folyt a háború. Nem akartuk sem a pusztítás rettenetességét, sem idegen államok birtokát. Ha szomorú lett is a vég, — nem volt dicstelen az erőfeszítés. Ha a vérben, vagyonban hozott áldozatok fájó sebeket vertek is a szivekbe és az állami lét gazdasági erőit megrongálták is, — nemzeti létünk erkölcsi forrásai mocsoktalanságukban uj hajtásra serkenthették volna a megtépdesett tölgyet és a szapora munka bő termésre hozta volna az elhagyott ugart. Beismerjük és tudjuk, hogy nagy a mi vétkünk, az európai kultúra ellen intézett forradalmi rombolás miatt. De ez a pusztító förgeteg nálunk nem az orosz nyavalya haza sodrott képviselőinek szereplésével vette kezdetét, hanem előbb a nemzeti gondolat lelkesítő érzéseit, a nyugati demokrácia kívánatos eszméit csillogtatta a hosszú háborúban kifáradt, erőiben megtört, jobb jövőt váró nemzet előtt.A mi sorsunk beteljesedése nem a vesztett háborúval, hanem akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a nemzet nagy érdekeivel léha módon visszaéltek azok, akiknek történelmi pillanatban a nemzet sorsának intézése osztályrészükül jutott. Hosszú idők izgatásai előzték meg e napokat és érlelték az eljövendő szomorú eseményeket. Történelmi múltúnkat becsmérelték zavaros ideológok, akik új eszméiknek biztos talajt teremteni közvéleményükben képtelenek voltak. Az ország sorsának intézésében fáradhatatlan, sikert mutató, tekintélyünket emelő államférfiakat ítéltek haálra olyanok, akiknek tehetsége, erkölcsi feledhetetlensége hiányzott ahhoz, hogy egy nemzet legszentebb javainak gondozói lehessenek. De hiába volt szóval, írással, rajongók gyülevész hadának minden ünneplő lármája, hamar kiábrándító, fájdalmas tudatra kellett ébrednünk: pogányok jöttek hazánk szent berkeibe. Az állami élet minden szervétől megfosztva, a törvények tisztelete lerombolva, gazdasági életünk bénán, társadalmi létünk züllőben, tervszerűen így készítették elő ezt az országot, hogy a bolsevizmus rémének és egy kalandorhorda rablógazdálkodásának ellenállásra képtelen zsákmányává legyen. A vesztett háború rettentő sorsa megrázta a szomszéd Ausztriát is. Letaszította vezető helyéről a nemrég hatalmas Németbirodalmat. De e nemzetek vezérei a sorsdöntő órákban megtalálták egymást. Öszszefogtak, megmentették múltjuk értékeit, a szélsőségeket, ha kellett a hatalom eszközével is, leverték és ma új alkotmányuk modern hajlékában mindannyian fedél alatt vannak. E történelmi napokban mindenki vonja le nálunk is cselekedetének következéseit. Vonják le a tanulságot azok, akik mögötte álltak azoknak a férfiaknak, akik e tíz hónap alatt szerencsétlen hazánknak vezetői, kormányzói akartak lenni. Vonják le azok a politikai pártok, amelyek új ellentétek szításával és új megpróbáltatásokkal akarják tovább marcangolni ezer sebtől vérző társadalmunkat. De vonják le a tanulságot azok is, akiknek ma a szerencse vagy egyéb véletlen az ország sorsának intézésében szerepet szánt. Ne ragaszkodjanak egy percig sem a hatalomhoz, ha az országnak ebben a nehéz napokban használni nem tudnak. És ha új sorsunk születésénél nem lehet helye annak, akit a köztudat a háborúért vétkesnek ítélt nem szabad ott lenni a forradalmi rombolás egyetlen tettesének sem. fgiifflp Ml inni o forriÉi tamil*! Adjanak számot az eltékozolt millliárdokról! — Az októberi puccsra 620 milliót költöttek az ország pénzéből. — Pénzügyi krach miatt bukott meg a Berinkey-i kormány. — Saját tudósítónktól. — Szörnyű a felelősség, amely azokat terheli, akik ezt a szerencsétlen, országot, az októberi forradalom óta vezették — egyre lefelé a teljes összeomlásig. De eza felelősség nem merülhet ki abban, hogy egy nemzet átka és kétségbeesett haragja kísérli a külföldre szökött Károlyit és társait. Nemcsak a magyar törvények, hanem a politikai erkölcs is szigorúan követeli, hogy mindazok, akik október 31-ike óta a kormány tagjai voltak, bírái után politikailag és büntetőjogilag felelősségre vonassanak. A Károlyi — majd Berinkey-kormányok — alatt égbekiáltó könnyelműséggel, pazarolták az ország vagyonát. Alig öt hónap alatt több mint négy és fél milliárdot tékozoltak el az állam vagyonából. Az őrjöngő és fékevesztett költekezés megdöbbentő kicsapongásaira csak néhány adatot kell idézni, amelyet mint koronatanú maga Szende Pál miniszter közölt annak idején egy ankéten, amikor az ország pénzügyi helyzetéről tájékoztatta a sajtó vezetőit. Eszerint elköltöttek a forradalom első napjainak költségére 610 milliót ,4 leszerelésre 560 milliót. Munkanélküliek segélyezésére 300milliót. A hadsereg költségeire átadtak Böhm akkori hadügyminiszternek 800 milliót. A Fényes László vezetése alatt álló nemzetőrség szervezésére 80 milliót. Amikor az ankét résztvevőinek megdöbbent ámulatát láttaa pénzügyminiszter, ezzel a szellemességgel mentegette a kormány eszeveszett pénzszórását: — Hja, választanunk kellett a gépfegyver és a papirospénz között és mi az utóbbit választottuk! Sikerült is a kormánynak minden hitelt teljesen kimeríteni úgy, hogy a végén már a budapesti bankoktól volt kénytelen egy kölcsönt kikényszeríteni, március harmadik hetében pedig már az utolsó százmillió iselvette az Osztrák-Magyar Banktól, amely ezzel becsukta páncélszekrényét Károlyiík előtt. Azok, akik a Berinkey-kormány utolsó napjainak történetét ismerik, nagyon jól tudják, hogy a kormány lemondásának egyik legfőbb oka a teljes pénzügyi krach volt. Abban, hogy március 21-én a magyar kormány lemondott, szinte több része volt a pénzügyi eszközök teljes kimerüléséinek, mint a Vyx-féle jegyzéknek, amelyet Károviék csak ürüövül használtak fel, hogy a bolsevisták kezére játszák a hatalmat. Ama rettentő politikai bűnök, a külfölddel szemben elkövetett s hibák és az országban véghezvitt intézményes rombolás mellett, ahogy a Károlyiés Besinker-kormányokkülpolitikaihelyzetünket lehetetlenné és minden belső nemzeti erőt tehetetlenné tettek, legvétkesebb vakságuk éppen ez a pénzügyi gazdálkodás volt, amelyben az elszámolatlan milliók szétfolytak , amelyben a százmilliós kiadások újabb milliárdos adósságokkal f*1''hették a hó,honi terhétől máris roskr.do-' zó nemzetet. Csakhogy mis a háborús költségek a lehető legnagyobb takarékossággal, de mindenesetre a legpontosabb felszámolással kerültek kiadásra s bizonyos részben az ipar, mezőgazdaság és kereskedelem dolgozóihoz kerítetek vissza, addig a forradalmi kormányok a munkátlanok, a szétzulló katonatömegek és a kétes exiztenciák falánk seregei között szórták szét az adózók keservesen keresett pénzét. Az októberi forradalom erkölcste-lenségének pokoli mélysége tárul fel, ha arra a hatszázhúsz millióra gondolunk, amit ennek a pár napos ország, csalásnak titkos céljaira elherdáltak az államkincstárból. Micsoda szennyes csatornákon öntötték az aranyat a soha fel nem fedezhető feneketlen ciszternákba, ahol a Heltai Viktorok, Kéri Pólók, Dobó őrmesterek és egyéb forradalmi hősök kanalazták fel véres tiszteletdíjukat. Ezek az elköltött milliárdok az öt éves szenvedéstől sanyargatott magyar nép keserves filléreiből fizetett és nagyúri hazardériával elpocsékolt millióra dőlt, az égre kiáltanak! Ezt csak úgy szárazon elvinni, az állam értékeinek ilyen hűtelen kezelését csak úgy célszerű külföldre való utazással elintézni nem lehet. Ezért felelni kell a forradalmi kormány tagjainak. A legfőbb számszék, ha át fogja vizsgálni ezeket a kiadásokat, kétségtelenül egész sereg megdöbbentő adatot fog még felszínre hozni, de az, amit máris tudni lehet, tökéletesen elegendő, hogy a felelősségrevonás megindulhasson és pedig nemcsak a politikai per, hanem a közönséges büntetőjogi eljárás is. Tudni akarjuk ennek a forradalmi hatszázhúsz millió sorsát épp úgy, mint a Bőhm hadügyminiszter ,,őexcellenciájára" bízott 800 millió és a nemzetőrség elszámolatlan 80 millió sorsát. Az 1848. III. t.-c. i-ik §-a megállapítja a miniszterek felelősségét, kis mondván, hogy a minisztériumnak mindegyik tagja mindennemű hivat.