8 Órai Ujság, 1920. július (6. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

3 dóit és nagyatádi Szabónak a földmi­­velésügyi tárcát kínálja föl. Ezután egynegyed egykor Haller István kultuszm­iniszternél jelent meg Bethlen, akinél azonban mindössze 25 vérem­ időzött. E tárgyalás után Haller István a következőket mondotta a 8 Órai Újság munkatársának: — Bethlen István gróf deszignált miniszterelnök most közölte velem a kabinetalakításra vonatkozó ter­vett, az én személyemre vonatkozó­lag azonban nem sikerült megegyez­nünk. E tekintetben egyirányúan máris negatív az eredmény, más irányban pedig függőben tartottuk a döntést. A mi értesülésünk szerint Bethlen a népjóléti tárcával kínálta meg Hal­tért, amelyet az visszautasított, mert csak a kultusztárcát hajlandó elfo­gadni. A volt nemzeti egyesülés pár­tiak épp oly kevéssé hajlandók Beth­len személyi és tárgyi terveit támo­gatni, mint a kisgazdák. Bethlen egy órakor Bleyer Jakab nemzetiségi mi­nisztert kereste föl, aki azonban Teleki kultuszminiszterségét kifogásolta, s így a másik keresztény politikus sem venne részt a Bethlen-kabinetben. A keresz­­tényszocialisták ragaszkodnak ismere­tes külön kívánságaikhoz is, s a volt keresztény politikusok körében általá­nos a vélemény, hogy amennyiben Bethlen ragaszkodik terveihez, aligha lehet ttilátása a kabinetalakításh­oz. Iletőben folytatja a tárgyalásokat, és deszignáns miniszterelnökkel a A­frai Ujsán­t munkatársának ma dél­bel alkalnyi toll beszélni. Bethlen István a nyilvánosság számára csak annyit mondokt: —­ A dolgok jelentős stádiumában n­em nyilatkozhatom■ Egyelőre azon­ban mindenesetre folytatom a tár­­gyalásokat. .. A délután folyamán Bethlen Ferdi­­nánd­ Gyula igazságügyminisztert, az új párt leendő elnökét kereste föl, majd Korányi Frigyes pénzügyminisz­terrel és Tmich Gusztáv kereskedelem­ügyi miniszterrel tárgyalt. Megbuktatják Bethlent. A Bethlennel­­ímó tárgyalás után nagyatáb Szabónfal biz­almás hívei ér­tekezlete tarlovak­ Ennek egyik részt­vevője, egy akció állású Politikus, a küvedre­lyet mondotta a S­árai Urság munkatársának: — Ezt a kabinet-listát nem fogadjuk el. Ha Bethlen ehhez ragaszkodik, akkor mánd megbukott és nem fogjuk vállalni miniszterelnöknek. A kisgazdapárt elég áldozatot hozott a fúzióval, nem mehe­tünk a nép elé egy olyan kormánnyal, amely a többség bizalmát nem bírja , akiktől nem várhatjuk a programm meg­­valósítását. Ha Bethlen mindenáron ez­zel jön, akkor megbuktatjuk és útilaput kötünk a talpára ! Itt van az új egy­séges, párt, más is lehet miniszterelnök, aki a mi programmunkat teljességében elfogadja s a megfelelő embereket állítja a megfelelő helyre. A fúziót állják és az most már mindenesetre megmarad! Alkalmunk volt egyébként érintkezni a nemzeti egyesülés több politikusá­val, akik színtén hasonlóképpen nyi­latkoznak- A kisgazdapártban földmű­ves népből való képviselők nagy része már határozottan ki is jelentette, hogy nem támogatja Bethlen kormányala­kítását. DOüDDooonaacoaDCEiaDDn^coaa Enyhití&a boj&otttft? I Bécs, iff­ius 14. Szakszervezeti körökkől a Mittags­­post a következőkről rártesül: Tekintettel! Ausztrál* súlyos helyze­­tére, melyben a Lilcsekélyebb élelmi­­szerbehozatalávalm tartja nélkülözni, és arra, hogy az osztrák kormány már eddig is tanujelét adta annak, hogy a bojkott megszűnése dolgában lojálisan közre akar működni, a Magyarország elleni bojkott tekintetében legközelebb enyhítés várható­ _______________ IrJIC­GOtfRpsS ___ __ WW Hl tezete férfiak Bpest, József­ körút 3 es reezóro r __ Ágoston Péter védekezése. A népbiztosok bünperének mai főtárgyalása. /­­V^Aaráf tudósítónktól. r— Mi. délelőtt a volt hev^ttes külügyi népbiztos, dr. Agostn­r Péter állott a biroság előtt. Ágostom Pétert szereplé­se révén az országban már a háború előtt is sokat ismerték és a vélemén nyek róla is legellentétesebbek voltak. A mai védekezése, mikor múltját is­­fe­ertetiigz igazat adott azoknak, akik ^-w van ellentétesen —, de mindig szélsőségek felé hajló irányzatok har­­cosának tartották. Dr. Stocker Antal elnök reggel 9 óra­kor nyitotta meg a főtárgyalást. A mai tárgyalást dr. Ágoston Péter kihallgatá­sával kezdették meg, aki vallomásában a következőket mondotta: Nem érzi magát bűnösnek, majd pa­naszt emelt a miatt a bíróság előtt, hogy a­­gyűjtőfogházban készített jegyzeteit elvették, holott ezekre a tárgyalás folya­mán égető szüksége volna. A népbiztosok pere — helyzet­tragédia. — Ez a per a mi helyzetünkből folyó, mondhatnám, helyzettragédia, i mert ha megmaradt volna a bolseviki rendszer, azt hiszem, azok, akik e per vádlottai, szin­tén vádlottak lettek volna, úgy, amint annak idején Trazen. Titusz szenátor el­len is pert indítottak Nero korában, aki Nero rendeleteire vagy hallgatott, vagy ellenezte azokat. Tudtommal az összes je­lenlevő vádlottak vagy hallgatták, vagy ellenezték az indítványokat. Ez a per történelmi jelentőségű és úgy fognak róla tudni, miként mi tudunk Trazea Titusz peréről. Teljes elismeréssel van a magyar bíróság képzettsége iránt, de szükségesnek tartaná, társadalomtudós és történelemtudós szakértőknek való meg­hallgatását. — Az egész per oka, tulajdonképpen a háború. Amikor felettünk leélnek, akkor nagyon sosc államférfiú felett is monda­nak ítéletet, akinek már szobra van, vagy készül a szobra. — A háború tartama alatt az egész állami szervezet megváltozott. A köz­ellátás érdekében olyan intézkedéseket valósítottak meg, amelyet sokan állami szocializmusnak neveznek, de szerintem inkább állami kapitalizmus, mert hiszen az állam a tőkéket vonta magához. A fontos az, hogy mindenki az államtól várt mindent és azt hiszem ez a fel­fogás ma is megmaradt. Tizenhárom évig volt Nagyváradon a k­épiroda és a szegényiroda vezetője. Al­kalma volt tapasztalnia a nép gondolko­dásmódját. A háború a nép fölfogásában gyökeres változást okozott. Abból, hogy a háború alatt megengedték megbízott útján való házasságkötést, sokan azt hit­ték, hogy ez a többnejűséget jelenti. — Nagyon nagy ellentét volt és van a fix fizetésű emberek és a szabadfoglalko­zásúak osztálya között. . .Minden embernek némi fátum is dolgozik a jövőbeni fölfogása kiépülésé­nél. Erdélyben és a Tiszántúl voltak a kurucok és nyugaton a labancok. Bizo­nyos, hogy nem­­csak a belső meggyőző­dés okozza azt, hogy ki sodródik jobbra, vagy balra. A történelemben igazságról nem lehet beszélni. — Ki kell jelentenem, hogy én úgy érzem, hogy az antant-missziókkal való tárgyalásaink során mindenkor korrekt voltam. Az összesség érdekében működ­tem mindig. Amikor népbiztossá tettek, nem kérdezték, milyen meggyőződésű vagyok. Föltételeztem, hogy tudták. Én maradtam, aki voltam, mert, a meggyőző­désemet nem szoktam változtatni. Talán terhelőnek tetszik és helyzetemre súlyo­­sítólag hathat, mégis kijelentem­, hogy a forradalmak őrülete engem nem kapott el. Kétségtelen, hogy a négy évet meghaladó háború nagy mértékben hozzájárult az erkölcsök megváltoztatásához. Tapaszta­latom, hogy a négy éves önmegtartózta­tás nagyban hozzájárult az errupcióhoz s hogy a forradalom ilyen formában kitört. Nem részes a bolsevizmus meg­teremtésében.— A bolsevizmus megvalósításában nekem nem volt részem. Szocialista ma­radtam és ezt dokumentáltam szóval, írásban, külső és belső magatartásomban. — Bizonyos, hogy mi az országot sok bajtól megvédtük. Mi lett volna nélkü­lünk? Mi nélkülünk, akik most itt vád­lottak vagyunk, hoggy mi történt volna az országgal, azt ma még senki sem tudja. Beismerem, hogy sokan rosszul csinál­ták a dolgukat. Tán én is ilyen vagyok. De meggyőződésem, hogy senki sem csi­nálta volna jobban. Nem elbizakodottság itt .­&H . V . ' - ez részemről, hanem a tények ismerete. — Voltaire szerint a fájdalom reális, de a boldogság nem reális. Mi a fájdal­mat hárítottuk el, hogy mennyit, nem tu­dom, de hogy sokat, az népi lehet vitás. A bolsevizmus nem kommunizmus. A mi kommunizmusunk sem ugyanaz, mint apai a bibliai kommunizmus volt. — Ezt a gondolatot dolgoztam fel. A zsidók útja­­ című munkámban, amely azon alapszik, hogy a zsidóság szűnjön meg. Soha Magyarországon nem jött volna létre az úgynevezett bolsevizmus, ha a polgárság nem lett volna olyan ke­véssé bátor és nem lett volna olyan ke­véssé szorgalmas. Erősebb kifejezést nem akarok használni. Tapasztalatból tudoma, hogy a polgárság akkor, amikor az első forradalom kitört, mindenütt őrségeket alakított a rend fentartására.­­ Amikor bizonyos tényeket a váddal szemben tagadok, ne tessék azt követ­keztetni, hogy én elveimet tagadom meg. Nem szűntem meg szociáldemokrata lenni és nem is szűnök meg. — Mikor már meg volt a háború, láttam, hogy nagy veszélybe döntötték az országot, amit senki sem akart elhinni.­­ Volt egy jóbarátom Nagyváradon, nem­­ tudom él-e (Ágoston itt elakadt beszédé­ben és könnyes szemmel állt néhány per­cig) — Ő sem koncedálta, hogy én job­ban láttam a dolgokat, mint Tisza Ist­ván, vagy II. Vilmos császár, ő is őrült■ nek tartott. A proletárdiktatúra előz­ményeiről keveset tudok. Ezután az elnök S percre tsrténetet adott. v . Ágoston murffja. Sziget után Ármillon Péter saját ma­gául, származásr­ról, lelki világáról be­­szél. Azt mon­dta, hogy az ő lelke telve fa­n pietánrel és ne olvassák rá egyik fvagy má­sik művét, mintha ezek között ösMöütközés lenne, mert azokban csak igazságot irta meg. Bár mindenki azt irta volna , akkor ma más világban élne Magyarország. Gondolkozásmódját szülei­től örökölte, úgy lett szocialista is. Elmondja, hogy 20 esztendővel ezelőtt ő is volt bíró és prakszisa alatt igen kü­lönös dolgokat tapasztalt. Egy ízben volt egy pere, mezben egy paraszt volt a vádlott, aki önvédelemből fegyvert emelt gazdája ellen, ő ezt a parasztot fölmen­tette, azzal az indokolással, hogy még a féregnek is joga van magát megvédeni. Ezen ítélete természetesen nagy ellen­szenvet váltott ki ellene, úgy, hogy az emberek alig fogadták köszönését. Ő azonban mindezekkel nem törődött, csak haladt előre a kijelölt után. Megalakí­totta Nagyváradon a népirodát, a nap­közi otthont, mely arra volt jó, hogy a gyermekek, kiknek szülei egész nap dol­goztak, felügyelet alatt legyenek. Ez a nagyváradi tevékenysége igen lényeges, mert azt mutatja, hogy mindig szocia­lista volt és ennek dacára jótékonykodott, habár ez ellenkezik a szocialisták elvei­vel, mert ezek azt mondják, hogy a jó­tékonykodások csak a polgári társadalom oszlopait erősítgetik. Áttér ezután arra, hogy miért nem választották őt meg kollégái dékánnak. Beszél a hadsereg demoralizálásáról és arról, hogy mi okozta a keresztény le­génység elzüllését. A harctérről hazatérve nem érdeklő­dött nagyon a politikai események iránt, mert nem tudta beleélni magát az itt­honi dolgokba. A forradalomkor mindenki forradalmár volt, mert békét akart. Kunfi és Weltner kérésére elfogadta a kormánybiztos-főispáni megbízást. Köz­ben a románok jöttek előre és már Ko­lozsvárig értek. Neki felajánlották, hogy ha ott marad Váradon, prefectus lesz, de ő ezt nem fogadta el.. Feljött Budapestre, hogy megakadá­lyozza Nagyvárad átadását. Tárgyalásai közben felkereste Fényes Lászlót, a nem­zetőrségek országos kormánybiztosát is, aki a minisztertanácshoz küldötte kéré­sével. Ilyen előzmények után kínálták meg a belügyi államtitkársággal, amit el is fo­gadott. Abban az időben a tisztviselők minden kicsiségért gyüléseztek s a depu­­tációkkal mindig őt keresték fel. Mikor a tisztviselők megkérdezték, hogy belépjenek-e a szocialista pártba, azt mondta, ne lépjenek be. A Károlyi-kormu­tyt minden oldalról támadták. Ezekből a támadásokból az lett, hogy a jobblldan­ támadás is a bal­­oldal­­javára változott meg.­­ A magyar bolsevikiek. A Károlyi-forradalom ismertetése után rátér a magyar bolseviknek szereplésére. J& cALJwarikiehnfik. miauti facto azok voltak és nem kommunisták. Tudomása szerint Károlyi intézkedett, olyan ügyben, hogy a Népszava támadóit,'­ mint politikai foglyokat kezeljék. Az­ ellenállás gondolata mindenütt befolyá­­­solta a hangulatot és így a második for-­­radalmat a Vyx-féle szétdaraboló jegyzék­ váltotta ki. A munkástanácsnak nem volt tagja, jelölték ugyan, de meg­bukott. Nem tudja pontosan, melyik mun-­­kástanácsi ülésen, de az egyiken jelen­ volt, amikor Kun Béla valami lelkesítő beszédet tanított. A gyűjtőfogházban tör­­­tént tárgyalásokat a szakszervezeti em­­­berek háta mögött folytatták le. Ágostot­ Péter előadását ekkor félbe,­ szakította az elnök és öt percre felfüg­­gesztette a tárgyalást. Szünet után Ágostoné ismerteti­­a proletárdiktatúra­ kikiáltását. Az A­n­unkástanáros ülésén rövid ideig­ volt Jelen firmán hazament. Másnap, reggi az egyetemre ment, ahol a dékáni­ szó­mbart találkozott több tanártársával,­ akit­ fratuláltak neki a külügyi helyettesi népbiztosi kinevezéséhez­. Őt ez meglepte,­ mert semmiről sem tudott, sem a Károlyi­ lemondásáról, sem a minisztériumok­ megszüntetéséről. Az egyetemről a nyu­gati pályaudvar felé ment és útközben­ látta a statáriumról szóló rendeletet ki is ragasztva, amelyen az ő neve is szere­­­­pelt. Akkor a rendeletről n­em is gondol­­­kozott. 7) J _ M — : Kun Bélával Kolozsvárott találkozott ugyan, de közelebbről nem ismerte. A diktatúra alatt első találkozásukkor azt mondta Kun, hogy nincs szándéka orosz kommunizmust csinálni itt. Később azon­­ban rájött, hogy több ilyen kérdésben ha­zudott Kun Béla. Az itteni társaságban Kun kommunista volt, a többiek pedig bolsevikiek. Ő egy pillanatig sem tudta elgondolni, hogy itt ilyen dolgok fognak történni. Az akkori körülmények mérleg í­gelése után a megbízást elfogadta. Kun­­­nal abban állapodott meg, hogy ő ad,­­­minisztrátor lesz és a nyugati orientáló-­ dánt végzi. A március 22-iki nappal van összefüg­­­gésben az ő ismeretsége Borghese herceg­gel. A beszélgetésük nem magánemberek beszélgetése volt. Tárgyaltak az ország jövőjéről és fejlődéséről. Arról is volt szó, hogy ez a kérdés Olaszországgal is meg­valósítható, de ő ezt nem vette akkor fon­­tolóra. Akkor még csak arra gondolt, hogy Magyarországot meg kell védeni. Kun Béla akkor azt állította, hogy tíz orosz segítségre biztosan számíthatunk. Az első napok teljesen tisztázatlanok,­ zavartak voltak, s úgy fogta fel a hely­zetét, mintha a belügyből áthelyeznek volna a külügybe. Csak későbben állapí­tották meg, hogy ő is részt vehet a kor­mányzótanácsi ülésen. Egyiken meg is je­lent, de nem tudja, kik voltak ott, kik tartoztak oda, mert csak keveset ismert közülök. Az ülések nagyon vásári jelle­gűek voltak. Általános politikai helyzet, kérdéseket tárgyaltak és ha valaki egy új tervvel jött, nagy ügyrendi vita követ­­kezett azután. Ezért váltak át két bi­­zott­sággá, politikai és gazdaságira. Tudo­mása szerint mindkét bizottságnak 5—5 tagja volt. Lehet, hogy a tagok változtak, de erről nem tud. A gyűléseken min-­­denki lehetőleg a maga álláspontját akarta érvényesíteni. A régi szocialisták,­ köztük Landler és Pogány, húzódtak a baloldal felé, későbben ide csatlakozott még Varga is. Ezután a szocializálásról szóló rende­­let meghozataláról beszél nagy részletes­séggel. A gyűlésekről még azt mondja el, hogy jegyzőkönyveket nem vezettek, nem­ olvastak fel, nem is hitelesítettek. A tárgyalás során felmutatott jegyző­­könyvekre azt mondja, hogy ilyeneket nem látott ott és talán meg is állapít­ható, hogy honnan származnak. A gyűlé­seken nem volt szavazás, hanem a Kun előterjesztésére készítették elő a rendele­teket a már említett maidon. Elnök a tárgyalást két órakor bere­keszti s foly­títását péntek reggel 9 órára tűzte ki„^^ Csütörtök, 1920 július 15. TÖRLEY PEZSGŐ ISMÉT KORLÁTLANUL KAPHATÓI EXPORTRA VAGYONTÉTELEKBEN 13. KÖZVETÍTŐK KIZÁRVA. Törley pezsgőgyár központi iroda, Budapest, Vili., Eszterházy­ utca 22. -

Next