8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-09 / 75. szám
s Éjjeli Miizis PestiiMp. Egy kereskedő, akit revolverrelüldöznek. Jr — Saját tudósuiktól. A budapesti rendőrség két nap óta komplikának látszó és eléggé érdekes külügyben is folytat nyomozást, amelynek l élettelen eredményei ezideig még niicsenek és éppen ezért a főkapitányság az ügyről hivatalos közléseket egyelőre nem tesz. A Lárai Újság munkatársa a rendőri nyomozás anyagát képező bűnügyről nem hivatalos uton, de megbízható forrásból szerzett értesüléseket. Információink szerint a főváros közelében lévő Pestújhely községben még kedden este nagy utcai verekedés volt, amelyben Vízi József, Ferenczy Lajos, Fehér Mátyás ottani lakosok és Badel Dezső pestújhelyi kereskedő vettek részt. A politikai hátterű verekedésben két revolverlövés is eldördült. A revolvergolyók szerencsére emberéletben nem tettek kárt és sebesülést sem okoztak. Az utcai verekedés folytatása a pestújhelyi rendőrségen zajlott le, ahol még kedden éjszaka Vizi József feljelentést tett Badel Dezső kereskedő ellen, hogy őt két revolverlövéssel meg akarta ölni. A feljelentésre Badel Dezső kereskedő fiát és hetvenéves édesatyját előállították a pestújhelyi rendőrségen, ahol szerdára virradóra egész éjszakán át vallatták. Badelék szerdárn délelőtt szabadultak a rendőrségtől és Badel Dezső kereskedő ezután Budapestre jött, ahol a főkapitányságon egészen más beállítású feljelentést tett. Elmondta a főkapitányságon, hogy Vizi József és két társa már hónapok óta állandóan üldözik, azzal vádolják, hogy a proletárdiktatúra alatt tevékeny szerepet játszott. Az üldözés kedden este utcai verekedéssé fajult, Badelt az ellenségei, mikor gyanútlanul hazafelé tartott, az utcán megtámadták és a veszekedés hevében Vizi József előrántotta a revolverét s kétszer a kereskedőre lőtt. Badel bejelentése alapján a főkapitányságon megindítoták a nyomozást és a vizsgálatot a pestújhelyi rendőrség szerepének tisztázására is kiterjesztették. A vizsgálat eredményei egyelőre még imeretlenek, annyit azonban sikerült megállapítanunk, hogy a nyomozó detektívek Vizi Józsefet és két társát csütörtökre virradó éjszaka az államrendőrségre előállították. A főkapitányságon zárt ajtók mögött folytatták a kereskedő engesztelhetetlen politikai ellenségeinek kihallgatását és az ügyről csak ennek befejezése után fognak hivatalos jelentést kiadni. u. -íj-m~-xr-n. Briant tis reidszablyokat tervez Németország ellen. It Páris, ápr. 8. Briand ma ujabb megbeszélést folytatott Fajai már sállal, valamint az E gyesül!,valamol nagykövetével. Ezeknek a tanácskozásoknak politikai körökben nagypjesstőséget tulajdonítanak. Azokkal a rendszabályokkal hozzák ugyanis kapcsolatba, amelyeket Németország ellen május 1-én esetleg életbe léptetnek, ha Németország vonakodik kötelezettségeinek a kívánt mértékben megfelelni. Prága, ápr. 8. * Tribuna értesülése szerint Franciaország rövidesen követelni fogja Csehországtól, hogy a katonai szankciók végrehajtásában is részt vegyen. Cseh körök pesszimisztikusan ítélik meg a külügyi helyzetet. isti Mr. pffiis az OITENOE kftvtházban VARJAS az Isti tTisni 35 IC ■dUorral. (leves, sült, feselét, tészta). OftJiLs Max Szombat, 1921 április 9 ffétfőre általános sztrájk fenyeget Angliában. Az angol bányászokkal nem sikerült a megállapodás. — Katonai intézkedéseket tett a kormány. / Londony&pr. 8. A bányatunjdonosok és kmunkásaik között megindított tárgyalásokat megszakították, ugy, hogy Jb Anglia általába sztrájk előtt ág. Több bányában tenorral akadályozták meg a m munkáktól azt a néhány munkást, aki dolgosat akart. Új lotadon, április 8. (Reuters) A munkások vezetői kijelentik, hogy mára hétfő déli 12 óráig a helyzet nem változik, abban az esetben az általános sztrájk elkerülhetetlen. Abban reménykednek azonban, hogy a helyzet néhány órán belül megváltozhatik. London, ápr. .8. (Reuter) 1A szénbányákból újabb rendzavarások híre érkezik. Bonessban (Skócia) a sztrájkolók bombákat vetettek a bányába és kényszerítették az igazgatót, hogy küldje el a szivattyúk kezelésére jelentkezett önkénteseket és oltassa el a tüzet.Lamarkban (Skócia) a bányaszivattyúk kezelésére jelentkezett önkéntesek a sztrájkolók fenyegetésére kénytelenek voltak munkájukat abbahagyni. Rhondda vidékén (Wales) számos bánya víz alá került. Watestown-ban és Taylorstown-ban a sztrájkolók körülzárták a bányákat és kényszerítették az igazgatóságot, hogy vonultassa ki az egész személyzetet. Durham vidékén csaknem valamennyi kohó kihűlt. A Yorkshire északi részén levő vasgyárakban és a Tees folyó vidékén levő kohókban a munkát beszüntették. Berlin, ápr. 8. Az International News Service jelenti Londonból. A kormány és a bányamunkások értekezlete után a bányamunkások végrehajtó bizottsága tanácskozást tartott. A tanácskozáson Hodge, a munkáspárt tagja, hosszabb nyilatkozatot tett, amely igen engesztelhetetlen hangú volt. A vasutasok és a szállítómunkások külön tanácskozásokat tartottak. Az értekezleten résztvevők szerint általános sztrájk áll küszöbön. Berlin, ápr. 8. Az East Európa jelenti Londonból. A Hyde-parkot elzárták a közönség elől, mert a parkban szikra táviró-állomást rendeztek be. A parkban táboroznak az írországi és a rajnai csapatok, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy megvédjék a bányák szivattyúit kezelő legénységét. Máltából két gyalogezredet rendeltek a fővárosba. A kormány elrendelte, hogy ezentúl a fontosabb élelmiszerekből, mint a tejből és a húsból csak meghatározott fejadagokat szabad kiszolgáltatni. Poleibbeli Istaátf 40.000 koronát kapott, mint a katonatanács tagja. Hadzsics százados Rontása. — Klszallgatták Laefine Hugaí. ff— Saját tudósitónktól. —* A katona! Ismtetőtörvényszék ma folytatta a tárgyalást a zendüléssel vádolt Hoffmann győri* tartalékos hadnagy bűnügyébe* . Mielőtt a mai Tárgyalásról szóló tudósításunkat közölnék, szóvá kell tennünk, hogy lapunk tegnapi számából — nyomdai hiba folytán, — kimaradt Magyar Lajos tanúvallomásának ez a mondata: „A tizenegyes katonatanácsot Friedrich István és Laehne Hugó alakították“. A mai tárgyaláson Hadzsics Emil százados volt az első tanú. Vádlottat november elsején, vagy másodikán láthatta, amidőn Csernyák százados vezetésével mintegy harminc katonatiszt jelent meg a hadügyminsztériumban. Linder miniszter utasította őt, foglalja névjegyzékbe a megjelenteket és másnap jöjjenek el a miniszterhez. A névjegyzéket későbben visszakapta a minisztertől, aki megjegyezte azoknak a neveit, akik valamilyen összeget kapnak. Tanú az előirányzott összegeket az illetőknek kifizette. Ebben az időben több katonatanács volt a tizenegyes katonatanácson kívül és ezeknek a tagjai mind feljártak a miniszter nyakára pénzért és különböző állásokért. Ezért nem tud visszaemlékezni határozottan minden egyes emberre, aki ott megfordult. Azt tudja, hogy Csernyák százados ötvenezer koronát kért a maga számára és amidőn tanú azt válaszolta, hogy erről a miniszternek jelentést kell tenni, Csernyák erőszakoskodott, bement a miniszterhez és hevesen vitatkozott vele. Hogy megkapta-e a pénzt, nem tudja. Az a benyomása, hogy Csernyák meg akarta zsarolni Lindert. Annak idején, amidőn a katonatanács tagjainak fejenként tízezer koronát kellett kifizetni, a miniszter utasítására az állampénztárból egy milliót hozattak a hadügyminisztériumba, hogy legyen pénz a költségek és a propagancia fedezésére. A miniszter sem önként fizetett ezeknek az embereknek, hanem presszió alatt állott. Amikor Pogány új katonatanácsot alakított, Linder azt mondotta, hogy fel kellene oszlatni a katonatanácsot, mivel most már ezek maguknak vindikálják a forradalom dicsőségét és csak zsarolnak. Friedrich is kapott pénzt. Tanú Linder egyenes utasítására adta át a pénzt a katonatanács tagjainak dicsérő szavak kíséretében, többek között ezeket mondva: „Önöknek örökre hás lesz a nemzet11. Lindernek az volt a kívánsága, hogy a katonatanács tagjait helyezzék vidéki állomásokra élelmező tiszteknek és ott fejtsenek ki további propagandát. A miniszter így akarta eltávolítani magától ezeket az embereket, akik folyton zsaroltak. Tanú maga állította ki a menetleveleket számukra a régi rendfokozat megjelölésével. Mikor az illetők feljöttek a minisztériumiba, nem fogadták el a menetleveleket és zúgolódni kezdtek. Tanú erre kijelentette előttük: „Az urak akkor nem katonák". Azután meghajtotta magát és elment. Tudomása van arról, hogy ebben az időben Pogány hatvanezer, Csernyák ötvenezer és Friedrich negyvenezer koronát vett fel. Tanú nem mondta azt a katonatanács tagjainak, hogy odakinn a vidéken, ha ügyesek lesznek, vagyont szerezhetnek. Arról nem hallott, hogy Hoffman őfelsége vonata ellen merényletet tervezett. A következő tanú Gál Kálmán 33 éves államvasúti ellenőr, a Máv. csendőrség tartalékos főhadnagya. A forradalom napján megbízást kapott, menjen az Astora-szállóba, ahol a Nemzeti Tanács tartózkodótt és kérdezze meg is küldte azt a sürgönyt az üzletvezetőségnek, melynek tartalma szerint egy bizonyos időpontban, a személyforgalmat be kellett volna szüntetni. El is ment az Astoria-szállóba, ahol nagy sürgés-forgás volt. Sokáig várt az egyik szobában, majd egy másik szobába akart bemenni, de úgy emlékszik, ott azt mondották, hogy nem lehet bemenni, mivel Friedrich István tárgyal odabenn. Hogy az utcán tudja magát igazolni, igazolványt kért. Ki is állított neki egy igazolványt egy ismeretlen katonatiszt, ak kijelentette előtte, ha nemsokára nagy dolgok fognak tenni, kevesebb lesz egy pár emberrel. Laehne Hugó kihallgatása. A bíróság ezután Laehne Hugó 50 éves nyugalmazott államtitkárt hallgatta ki, aki ellen jelenég internálási eljárás van folyamatban és aki az állam hadereje elleni bűnténnyel is volt vádolva. Hoffmannt ismeri. 1918 november 9-én a minisztertanács megbízta tanút, szrelje le valamilyen módon a katonatanácsot, amely a kormánynak kellemesen volt A tizenegyes katonatanács továbbra is az Astoria-szállóban maradt, ahonnan a Nemzeti Tanács a Városházára költözött. Akárki is érdeklődött a Nemzeti Tanács helyiségeiben, a katonatanács átvette az üzeneteket és a maga felelősségére a Nemzei Tanács értestése nélkül intézkedett. Ezért akarta a minisztertanács lehetetlenné tenni a katonatanácsot. Az ügyész kérdésére elmondta a tanú, hogy a J Bobé és Horváthy Gvanovics decemberi havában megjelentek nála és pénzt kértek, ő azonban a miniszterelnökséghez utasította ő-eietét egyúttal kiadta a narancsot tikárának, hogy többet semmit se engedjen be, aki a katonatanács ügyében valamit akar. Később hallotta, hogy Dobó még egyszer megjelent a minisztériumban és fenyegetűzve pénzt követelt. A védők kérdésére kijelenti, hogy Hoffmann az akkori időkben egyáltalában nem vitt szerepet. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy Hoffmann a pénz kifizetése előtt aggályoskodott és nem akarta elfogadni, továbbá arra a kérdésre, igaz-e, hogy Laehne erre azt válaszolta: „Ha Ferenc József ki tudta, fizetni Fehérváry adósságát, akkor Ön is elfogadhatja ezt!“ A tanú azt válaszolta, hogy nem emlékszik arra, hogy ilyen kijelentést tett volna. Laehne vallomása után a tárgyalásvezető kérdésér© Hoffmann hadnagy kijelenti, hogy annak idején ő csukátta le Vágót és Laehne volt, aki kiszabadította, mint barátját. Laehne erre kijelenti, hogy ez nem áll, Vágóval mindössze egyizben találkozott, aki akkor tőle harmincötezer koronát kért. Januárban másodszor is megjelent a lakásán, de ő nem fogadta és ezt ki is jelentette Vágó védőjének, Bányai- Bischitznek. A következő tanú dr. Fischer Ferenc, aki 1918-ban mint orvos teljesített szolgálatot a városparancsnokságnál. A vádlottra vonatkozólag lényegtelen valloanást tett, csak arra emlékszik nagyon homályosan, hogy egy k ízben látta a vádlottat századosi rendfokozattal./ jé A bejelölt Friedrich István nem jelent meg. A tárgzatásvezztő azután megállapítja, hogy a többi beidézett tanú, között vitát Emmríeh István nemzetgyűlési képvielőő nem jelent meg. Az ügyész és védők előterjesztései után a bíróság úgy határozott, hogy amennyiben az illetők a holnapi tárgyaláson nem jelennek meg, vallomásaikat a jegyzőkönyvekből fogják felolvasni. A holnapi napra tanúiként vannak beidézve dr. Farkas Elemér miniszteri osztálytanácsos, Nagy Barna miniszteri titkár, Bleszkányi Lajos százados, Dormándy vezérőrnagy, Schnetzer volt hadügyminiszter, Gottl Jenő ezredes-hadbíró, dr. Csillény András volt miniszter, Bús-Fekete László újságíró és mások.