8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-09 / 75. szám

s Éjjeli Mi­izis PestiiMp. Egy kereskedő, akit revolverrel­­üldöznek. Jr — Saját tudósu­ik­tól. A budapesti rendőrség két nap óta komplikának látszó és eléggé érde­kes külügyben is folytat nyomozást, amelynek l élettelen eredményei ez­­ideig még nii­csenek és éppen ezért a főkapitányság az ügyről hivatalos köz­léseket egyelőre nem tesz. A L­árai Újság munkatársa a rendőri nyomozás anyagát képező bűnügyről nem hiva­talos uton, de megbízható forrásból szerzett értesüléseket. Információink szerint a főváros közelében lévő Pest­­újhely községben még kedden este nagy utcai verekedés volt, amelyben Vízi József, Ferenczy Lajos, Fehér Mátyás ottani lakosok és Badel Dezső pestújhelyi kereskedő vettek részt. A politikai hátterű verekedésben két re­volverlövés is eldördült. A revolvergo­lyók szerencsére emberéletben nem tettek kárt és sebesülést sem okoztak. Az utcai verekedés folytatása a pest­újhelyi rendőrségen zajlott le, ahol még kedden éjszaka Vizi József felje­lentést tett Badel Dezső kereskedő ellen, hogy őt két revolverlövéssel meg akarta ölni. A feljelentésre Badel Dezső kereskedő fiát és hetvenéves édes­­atyját előállították a pestújhelyi rend­őrségen, ahol szerdára virradóra egész éjszakán át vallatták. Badelék szerdárn délelőtt szabadultak a rendőrségtől és Badel Dezső keres­kedő ezután Budapestre jött, ahol a fő­­kapitányságon egészen más beállítású feljelentést tett. Elmondta a főkapi­tányságon, hogy Vizi József és két társa már hónapok óta állandóan ül­dözik, azzal vádolják, hogy a proletár­­diktatúra alatt tevékeny szerepet ját­szott. Az üldözés kedden este utcai ve­rekedéssé fajult, Badelt az ellenségei, mikor gyanútlanul hazafelé tartott, az utcán megtámadták és a veszekedés he­vében Vizi József előrántotta a revol­­verét s kétszer a kereskedőre lőtt. Badel bejelentése alapján a főkapi­tányságon megindítoták a nyomozást és a vizsgálatot a pestújhelyi rendőr­ség szerepének tisztázására is kiterjesz­tették. A vizsgálat eredményei egyelőre még imeretlenek, annyit azonban sike­rült megállapítanunk, hogy a nyomozó detektívek Vizi Józsefet és két társát csütörtökre virradó éjszaka az állam­­rendőrségre előállították. A főkapitány­ságon zárt ajtók mögött folytatták a kereskedő engesztelhetetlen politikai ellenségeinek kihallgatását és az ügyről csak ennek befejezése után­ fognak hi­vatalos jelentést kiadni. u. -íj-m~­­-xr-n. Briant tis rei­dszablyokat terve­z Németors­zág ellen. It Pár­is, ápr. 8. Briand ma ujabb megbeszélést foly­tatott Fajai már sállal, valamint az E­ gy­e­sül!­­,valam­ol nagykövetével. Ezek­nek a tanácskozásoknak politikai kö­rökben nagypj­esstőséget­ tulajdoníta­nak. Azokkal a rendszabályokkal hoz­zák ugyanis kapcsolatba, amelyeket Németország ellen május 1-én esetleg életbe léptetnek, ha Németország vona­kodik kötelezettségeinek a kívánt mér­tékben megfelelni. Prága, á­pr. 8. *­ Tribuna értesülése szerint Fran­ciaország rövidesen követelni fogja Csehországtól, hogy a katonai szank­ciók végrehajtásában is részt vegyen. Cseh körök pesszimisztikusan ítélik meg a külügyi helyzetet. isti Mr. pffiis az OITENOE kftvtházban VARJAS az Isti tTisni 35 IC ■dUorral. (leves, sült, feselét, tészta). OftJiLs Ma­x Szombat, 1921 április 9 ff­étfőre általános sztrájk fenyeget Angliában. Az angol bányászokkal nem sikerült a megállapodás. — Katonai intézkedéseket tett a kormány. / Londony&pr. 8. A bányatun­jdonosok és kmunkásaik között megindított tárgyalásokat meg­szakították, ugy, hogy Jb Anglia általába sztrájk­­ előtt ág. Több bányában tenorral akadályoz­ták meg a m munkáktól azt a néhány munkást, aki dolgosat akart. Új l­­otadon, április 8. (Reuters) A m­unkások vezetői ki­jelentik, hogy mára hétfő déli 12 óráig a helyzet nem változik, abban az esetben az általános sztrájk elke­rülhetetlen. Abban reménykednek azonban, hogy a helyzet néhány órán belül megváltozhatik. London, ápr. .8. (Reuter) 1A szénbányákból újabb rendzavarások híre érkezik. Bonessban (Skócia) a sztrájkolók bombákat vetet­tek a bányába és kényszerítették az igazgatót, hogy küldje el a szivattyúk kezelésére jelentkezett önkénteseket és oltassa el a tüzet.­­Lamarkban (Skócia) a bányaszivattyúk kezelésére jelentke­zett önkéntesek a sztrájkolók fenyege­tésére kénytelenek voltak munkájukat abbahagyni. Rhondda vidékén (Wales) számos bánya víz alá került. Wates­­town-ban és Taylorstown-ban a sztráj­kolók körülzárták a bányákat és kény­szerítették az igazgatóságot, hogy vo­nultassa ki az egész személyzetet. Dur­­ham vidékén csaknem valamennyi kohó kihűlt. A Yorkshire északi részén levő vasgyárakban és a Tees folyó vidékén levő kohókban a munkát beszüntették. Berlin, ápr. 8. Az International News Service je­lenti Londonból. A kormány és a bá­nyamunkások értekezlete után a bá­nyamunkások végrehajtó bizottsága ta­nácskozást tartott. A tanácskozáson Hodge, a munkáspárt tagja, hosszabb nyilatkozatot tett, amely igen engesz­telhetetlen hangú volt. A vasutasok és a szállítómunkások külön tanácskozá­sokat tartottak. Az értekezleten résztvevők sze­rint általános sztrájk áll küszö­bön. Berlin, ápr. 8. Az East Európa jelenti Londonból. A Hyde-parkot elzárták a közönség elől, mert a parkban szikra táviró-állo­mást rendeztek be. A parkban tábo­roznak az írországi és a rajnai csapa­tok, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy megvédjék a bányák szivattyúit kezelő legénységét. Máltából két gya­logezredet rendeltek a fővárosba. A kormány elrendelte, hogy ezentúl a fontosabb élelmiszerekből, min­t a tej­ből és a húsból csak meghatározott fejadagokat­ szabad kiszolgáltatni. Poleibb­eli Istaátf 40.000 koronát kapott, m­int a katonatanács tagja. Hadzsics százados Rontása. — Klszallgatták Laefine Hugaí.­ ff— Saját tudósitónktól. —* A katona! Ismtetőtörvényszék ma folytatta a tárgyalást a zendüléssel vá­dolt Hoffmann győri* tartalékos had­nagy bűnügyébe* . Mielőtt a mai Tárgyalásról szóló tu­dósításunkat közölnék, szóvá kell ten­nünk, hogy lapunk tegnapi számából — nyomdai hiba folytán, — kimaradt Magyar Lajos tanúvallomásának ez a mondata: „A tizenegyes katonatanácsot Friedrich István és Laehne Hugó ala­­kították“. A mai tárgyaláson Hadzsics Emil százados volt az első tanú. Vádlottat november elsején, vagy másodikán lát­hatta, amidőn Csernyák százados ve­zetésével mintegy harminc katonatiszt jelent meg a hadügyminsztériumban. Linder miniszter utasította őt, foglalja névjegyzékbe a megjelenteket és más­nap jöjjenek el a miniszterhez. A név­jegyzéket későbben visszakapta a mi­nisztertől, aki megjegyezte azoknak a neveit, akik valamilyen összeget kap­nak. Tanú az előirányzott összegeket az illetőknek kifizette. Ebben az időben több katonata­nács volt a tizenegyes katonataná­cson kívü­l és ezeknek a tagjai mind feljártak a miniszter nyakára pénzért és különböző állásokért. Ezért nem tud visszaemlékezni hatá­rozottan minden egyes emberre, aki ott megfordult. Azt tudja, hogy Csernyák százados ötvenezer koronát kért a maga számára és amidőn tanú azt válaszolta, hogy erről a miniszternek jelentést kell tenni, Csernyák erőszakoskodott, be­ment a miniszterhez és hevesen vitat­kozott vele. Hogy megkapta-e a pénzt, nem tudja. Az a benyomása, hogy Csernyák me­g akarta zsarolni Lindert. Annak idején, amidőn a katonata­nács tagjainak fejenként tízezer koro­nát kellett kifizetni, a miniszter utasí­tására az állampénztárból egy milliót hozattak a hadügyminisztériumba, hogy legyen pénz a költségek és a pro­­pagancia fedezésére. A miniszter sem önként fizetett ezek­nek az embereknek, hanem presszió alatt állott. Amikor Pogány új katona­­tanácsot alakított, Linder azt mon­dotta, hogy fel kellene oszlatni a ka­tonatanácsot, mivel most már ezek maguknak vindikálják a forradalom dicsőségét és csak zsarolnak. Friedrich is kapott pénzt. Tanú Linder egyenes utasítására adta át a pénzt a katonatanács tagjai­nak dicsérő szavak kíséretében, többek között ezeket mondva: „Önöknek örökre há­s lesz a nemzet11. Linder­­nek az volt a kívánsága, hogy a kato­natanács tagjait helyezzék vidéki állo­másokra élelmező tiszteknek és ott fejtsenek ki további propagandát. A miniszter így akarta eltávolítani ma­gától ezeket az embereket, akik foly­ton zsaroltak. Tanú maga állította ki a menetleveleket számukra a régi rend­fokozat megjelölésével. Mikor az ille­tők feljöttek a minisztériumiba, nem fogadták el a menetleveleket és zúgo­lódni kezdtek. Tanú erre kijelentette előttük: „Az urak akkor nem katonák"­. Azután meghajtotta magát és elment. Tudomása van arról, hogy ebben az időben Pogány hatvanezer, Csernyák ötvenezer és Friedrich negyven­ezer koronát vett fel. Tanú nem mondta azt a katonata­­nács tagjainak, hogy odakinn a vidé­ken, ha ügyesek lesznek, vagyont szerezhetnek. Arról nem hallott, hogy Hoffman őfelsége vonata ellen me­rényletet tervezett. A következő tanú Gál Kálmán 33 éves államvasúti ellenőr, a Máv. csend­őrség tartalékos főhadnagya. A forra­­dalom napján megbízást kapott, men­jen az Astora-szállóba, ahol a Nem­zeti Tanács tartózkodótt és kérdezze meg is küldte azt a sürgönyt az üzlet­­vezetőségnek, melynek tartalma sze­rint egy bizonyos időpontban, a sze­mélyforgalmat be kellett volna szün­tetni. El is ment az Astoria-szállóba, ahol nag­y sürgés-forgás volt. Sokáig várt az egyik szobában, majd egy má­sik szobába akart bemenni, de úgy emlékszik, ott azt mondották, hogy nem lehet bemenni, mivel Fried­rich István tárgyal odabenn. Hogy az utcán tudja magát igazolni, igazolványt kért. Ki is állított neki egy igazolványt egy ismeretlen ka­­­tonatiszt, ak kijelentette előtte, h­­a nemsokára nagy dolgok fognak tenni, kevesebb lesz egy pár emberrel. Laehne Hugó kihallgatása. A bíróság ezután Laehne Hugó 50 éves nyugalmazott államtitkárt hall­gatta ki, aki ellen jelenég internálási eljárás van folyamatban és aki az állam hadereje elleni bűnténnyel is volt vá­dolva. Hoffmannt ismeri. 1918 novem­ber 9-én a minisztertanács megbízta ta­nút, szrelje le valamilyen módon a ka­tonatanácsot, amely a kormánynak kel­lemesen volt A tizenegyes katonata­nács továbbra is az Astoria-szállóban maradt, ahonnan a Nemzeti Tanács a Városházára költözött. Akárki is érdek­lődött a Nemzeti Tanács helyiségeiben, a katonatanács átvette az üzeneteket és a maga felelősségére a Nemzei Ta­nács értestése nélkül intézkedett. Ezért akarta a minisztertanács lehetetlenné tenni a katonatanácsot. Az ügyész kérdésére elmondta a tanú, hogy a J Bobé és Horváthy Gvanovics de­cemberi havában megjelentek nála és pénzt kértek, ő azonban­ a miniszterelnökséghez uta­sította ő-eietét egyúttal kiadta a na­rancsot tikárának, hogy többet semmit se engedjen be, aki a katonatanács ügyében valamit akar. Később hal­lotta, hogy Dobó még egyszer megje­­lent a minisztériumban és fenyeget­­űzve pénzt követelt. A védők kérdésére kijelenti, hogy Hoffmann az akkori időkben egyálta­lában nem vitt szerepet. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy Hoff­­mann a pénz kifizetése előtt aggá­lyoskodott és nem akarta elfogadni, továbbá arra a kérdésre, igaz-e, hogy Laehne erre azt válaszolta: „Ha Fe­renc József ki tudta, fizetni Fehérváry adósságát, akkor Ön is elfogadhatja ezt!“ A tanú azt válaszolta, hogy nem emlékszik arra, hogy ilyen kijelentést tett volna. Laehne vallomása után a tárgyalás­­vezető kérdésér© Hoffmann hadnagy kijelenti, hogy annak idején ő csu­kát­ta le­ Vágót és Laehne volt, aki ki­szabadította, mint barátját. Laehne erre kijelenti, hogy ez nem áll, Vágóval mindössze egyizben találkozott, aki akkor tőle harmincötezer koronát kért. Januárban másodszor i­s megjelent a lakásán, de ő nem fogadta és ezt ki is jelentette Vágó védőjének, Bányai- Bischitznek. A következő tanú dr. Fischer Fe­renc, aki 1918-ban mint orvos teljesí­tett szolgálatot a városparancsnokság­nál. A vádlottra vonatkozólag lényeg­telen valloanást tett, csak arra emlék­szik nagyon homályosa­n, hogy eg­y k ízben látta­ a vádlottat századosi rend­fokozattal./ jé A bejelö­lt Friedrich István nem­­ jelent meg. A tárgzatásvezztő azután megálla­pítja, hogy a­ többi beidézett tanú, k­ö­z­ö­tt vitát Em­m­rí­eh István nemzetgyű­lési képvielőő nem jelent meg. Az ügyész és védők előterjesztései után a bíróság úgy határozott, hogy amennyi­ben az illetők a holnapi tárgyaláson nem jelennek meg, vallomásaikat a jegyzőkönyvekből fogják felolvasni. A holnapi napra tanúiként vannak beidézve dr. Farkas Elemér minisz­teri osztálytanácsos, Nagy Barna mi­niszteri titkár, Bleszkányi Lajos szá­zados, Dormándy vezérőrnagy, Schnetzer volt hadügyminiszter, Gottl Jenő ezredes-hadbíró, dr. Csillény András volt miniszter, Bús-Fekete László újságíró és mások.

Next