8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

4 Károly király és Zita királyné Zürichbe érkezett. Olaszország nem küldött ultimátumot a magyar kormánynak. Séos, április 7. akrut a Netta Sürcher Zeitung­ je­lenti, Károly király a menetrend­szerű gyorsvonattal este 7 óra 40 perckor Zürichbe érkezett. A ki­rállyal együtt jött Zita királyné is. Milánó, ápr. 7. (Svájci távirati ügynökség.) A. Cor­­riere della Sera jelenti: Az olasz kor­mány Károly király ügyében nem inté­zett ultimátumot a magyar kormány­hoz, mint azt különböző lapok jelen­tették, csupán tudtára adta a magyar kormánynak, hogy a magyarországi tartózkodás mielőbbi befejezését óhajtja. Az osztrák keresztény­szocialisták állásfoglalása. Bécs, ápr. 7. A keresztényszocialista párt tegnapi értekezletén Malaja képviselő Károly király magyarországi útjáról a követ­­kezőket iinondotta: — Szóvá kell tennem ezt az utazást, mert tudom, hogy a keresztény­­­Szocialista párt magatartását a párt egyes tagjai élesen bírálják. Szentben a szociáldemokratáikkal, akik a köztár­saságban valami vívmányt lártat, és szemben a nagyném­­etekkel is mi nem titkolhatjuk, hogy sorainkban igen so­kan vannak olyanok, akik egész szív­­vel-lélekkel csüngnek az osztrák múl­ton. Az új viszonyoknak alárendelik magukat, de semmi okot sem látnak a lelkesedésre. Felelős helyen nem lehet másként cselekedni, mint ahogy a ke­resztényszocialista párt cselekedett. A mi helyzetünkben állást kell foglal­nunk minden olyan lépéssel szemben, amely akár élelmezésünket veszélyez­tetné, akár a rendkívül lassan nekilen­dülő termelést döntené ismét kaotikus állapotba. A mim­iiiiiíiMor M­űy István és MmH ééié isii. Magyar Mos szenzációs vallomása Hoffmann György hadnagy bünparácn. —■ Saját tudósítónktól. , A katonai törvényszék dr. Liszkay András századoshadbiró vezetésével a mai napon olyan bűnügy fő tárgyalását kezdi meg, amelynek anyaga az októ­beri forradalom feltárása. Bepillantást nyerhetünk e bünpör révén az össze­esküvésbe, amelyben Károlyiék és cin­kostársaik szélhámosok, katonaszöke­vények, az utcáról felszedett éretlen gyerkőcök hadával aláaknázták az or­szágot. •A bünpör vádlottja Hoffmann György 22 éves tartalékos hadnagy, akit dr. Sztupka László őrnagyhadbitó-ügyész zendülés bűntettével vádol. A vádirat részletesen ismerteti a nemzeti tanács megalakulását és a katonatanács meg­szervezését, amelynek a vádlott is tagja volt- A katonatanács fő feladata a budapesti katonai csapatok forra­dalmasítása volt és a tanács tagjai rá­bírták a katonákat, hem fellebbvalőik parancsának ellenszegülne, a nemzeti tanácshoz csatlakozzanak. Hoffmann György a katonatanács kémirodáját vezette, tájékoztatta a katonatanácsot a budapesti csapatok létszámáról és a városparan­csnokság S altak édeséről. Azonkívül merényletet tervezett Károly király ellen is. Természetesen a kato­natanács tagjai tevékenységükért anyagi támogatásban részesültek. A fő tárgyalásbra rendkívül so­k ta­nút idéztek meg, többek közöt­t Fried­rich Istvánt, valamint a Tisza-féle gyil­kossági bűnpör vádlottjait is. A tárgyalás. A katonai törvényszék délelőtt 9 óra­kor kezdte meg a tárgyalást. A tárgya­lásvezető kérdéseire a vádlott elmondta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Amit tett, az­ önálló független Magyarország érdekében tette. Elmondta, hogy a Ci­­zella-téren október 5-én egy előtte isme­retlen százados szólította meg és hívta föl őt, mint magyar embert a Károlyi­párt Gizella-téri helyiségeibe, hogy ott politikai híreket hallgasson meg. Föl is ment és ott tényleg hallott is politikai híreket. Bemutatták a párthelyiségben több akkor szereplő politikusnak. Meg­mondották neki hogy ezek a politi­kai személyiségek nagy demonstrációt fog­nak megszervezni és önálló független Ma­gyarország kivívása érdekében. Így ala­kult meg a Nemzeti Tanács is azzal a célzat­tal, hogy ezeket a függetlenségi eszméket kivívja. A nemzeti tanácsra az esküt nem, tette le, csupán fogadalmat tett a­­katona­torsák. A katonatanács kémosztályának azonban sem tagja, sem vezetője nem volt és kémkedési szolgálatokat nem teljesí­­tett. A Kőbányán átvonuló csapatokról Csernyák szárzadost kellett volna értesí­­t­enie Csernek kívánságára, de ezt nem tette meg. .Szolgálatot nem akart teljesí­teni. Alaptalan az is, — vallja, — hogy őfelsége vonatának kisiklatására töre­kedett volna. Erről csak az újságokból értesült,­­a­ tárgyalásvezető kérdése után Sztupka őrnagy ügyész intéz kérdéseket a vádlott­hoz. Hoffmann elmondta, hogy tudtával a Károlyi-párt a képviselőházhoz memo­randumot intézett Magyarország önálló függetlenségének kivívása érdekében, így tehát ő egy tudott törvényes és őfelsége jogara alatt kivívandó cselekedet szolgá­latába szegődött. Tudja, hogy mint ka­tonatiszt nem szabadott volna politizál­nia, de akkor mindenki politizált. A védő kérdéseire elmondja, hogy a vádlottról tudja, hogy ré­szt ve­tt a katona­tanács működésében, de nem hiszi, hogy fontos szerepe lett volna. A forradalom kitörésében azt hiszi semmi szerepe nem volt. A lánchídi tüntetést a katonataniáca ellenezte, tudomása szerint Fényes László és Friedrich vezette a tüntető tömeget. Az Országház-téri eskütételnél, amelyen Linder nevezetes beszéde elhangzott 2000 tiszt volt jelen és 8—10 tábornok. Ezzel bizonyítani akarja, hogy a hangulat a katonatanács mellett volt. Szünet után Fleischer Ferenc kommu­nista bűncselekmények miatt internált egyetemi hallgatót hallgatták ki tanúként. Lényegtelen felvilágosításokat ad a for­radalom alatti jutalmi pénzek kifizetésére vonatkozólag, különösen arra az összegre, amelyeket Lachne Hugó utalt ki. A tanút vallomására megeshették. A Tisza-pör vádlottai, mint tanuk. A következő tanú Sztanykovszky Tibor joghallgató, akit a Tisza-féle bím­perben a hadbíróság halálra ítélt. Elegáns civil­­ruhában megbilincselve vezették elő. El­mondja, hogy a katonatanács célja a ma­gyar eszmék kivívásáért való propaganda volt a katonaság között. Nem tud arról, hogy a vádlott résztvevője volna a király vonatának kisiiklatási tervében. Elmondja, hogy a katonatanácsban Szilágyi nevű hadnagynak tettek fogadalmat. Az a foga­dalom azonban nem a régi eskü feloldása volt. Az eskümintát október 28-án Kéry Pál szövegezte. A 10.000 koronás kifize­tésről tud, annál a vádlott is jelen volt, úgy tudja Csernyák hívta őket Hadzsics századoshoz, a pénzek kifizetőjéhez no­vember 3-án. Hogy J­offmannt ki hívta Hadzsicshoz, arról nem tud. A pénzeket különböző ormon kapták. Felszerelési­­költség, élelmezési költség és egyéb koi t­rbba­rcnafelé pénzt, azokat századosokká léptették elő. " Sztupka ügyész intéz ezután kérdéseket a tanúhoz a pénz kifizetését illetőleg. A védő­ügyvéd kérdéseire válaszolva a tanú előadja, hogy nem tud­­arról, hogy a vádlott tagja volt a Károlyi-forradalom előtt működő úgynevezett állandó bizott­ságnak. A Lovas vívóteremben tartott ér­tekezletről sem tud. A Károlyi-pártban találkozott több po­litikussal, többek között Epek Jánossal is, aki hangoztatta, hogy cselekedetük csakis a törvényes magyar érdekek kiküz­­désáért történik. A katonatanács bizalmi ülésein nem vett részt, pénzt kapott 10.000 koronát Hadzsics századostól a honvédelmi minisztérium egyik szobájá­ban, borravaló költségei megtérítése cí­mén. Igaz, hogy mindössze néhány száz korona volt költsége. Laehne Hugótól is kapott 6000 koronát ruhafelszerelésre, ezt az összeget vissza akarta utasítani, de Lacimé kijelentette, hogy a miniszter­tanács utalta, ki az összeget, nyugodtan elfogadhatja. Ambrus Sándor dr. védő kérdései után a bíróság a tanuk lehallgatását rendelte el Az első tanu Hüttner Sándor főhad­nagy, aki egyenruhában jelent meg a bí­­róság előtt Elmondta hogy a katonata­nács megalakítása tisztán a polgárháború elkerülését célozta és célja volt az, hogy a karhatalom fegyvert ne has­zn­áljon a polgárság ellen. A nemzeti tanács közös intéző bizottsága volt a Károlyi-párthoz csatlakozott pártoknak és párttöredé­keiknek. A katonatanácsban mindig a pártprogrammról beszéltek és csak annak és nem egyes személyeknek érdekében cse­lekedtek. A tisztek szerepe az volt, hogy az egyes laktanyákban ennek az eszmé­inek híveket szerezzenek. Hoffmann György személyével kapcsolatban nem tud arról semmit, hogy a vádlott Károly király gödöllői tartózkodása utáni utazása alkal­mával a vonatkisiklatás tervezésében részt vett volna. Elmondta, hogy homá­lyosan emlékszik arra, hogy Friedrich a katonatanácsnak elégtelen működéséért szemrehányást tett volna. Nincs tudomása arról, hogy a vádlott kémszolgálatot tel­jesített volna ezt úgy tudja Sztany­­kovszky tette. Arról sem tud, hogy Hessz Aladár kémkedett volna. A tanúhoz ezután Sztupka ügyész intéz a kérdéseket. Tanú elmondja, hogy a forra­dalommal kapcsolatosan nagyon sok bizal­mas intim részletet tud, de abban olyan részletek vannak, amelyek elmondása so­rán kénytelen lenne embereket megne­vezni, akikre nézve vallomása azok sza­badságába, esetleg életükbe is kerülhetne. Magyar Lajos Friedrich István szerepéről. A következő tanú Magyar Lajos, akit rabruhában, megbilincselve vezetnek a tárgyalóterembe. Magyart a szegedi csil­lagbörtönből szállították ide tanúkihallga­tásra. A tárgyalásvezető a bűneset leop­hatja, majd kérdéseire válaszolva Magyar­­előadja, hogy a vádlottat nem ismeri, mert sikkor a Károlyi-forradalom alatt igen sok emberrel érintkezett és így nem emlékszik reá. Elmondja, hogy akkoriban több katonatanács működött, így a 11-es tanács a Károlyi-párt kebelében a kör helyiségében. De volt például a Meteor­­kávéházban is egy működő katonatanács. Ők tárgyaltak a katonatanácsbeli em­berekkel. A tanács elnöke Csernyik szá­zadra volt. A katonatanácsnak fontosabb kitűzött célja nem volt, mint ahogy a nem­zeti tanácsnak sem volt. Mindenesetre a kormányhatalom átvételére törekedtek, és pedig azért, hogy olyan politikusokból álló társaság köthesse meg majd a fegy­verszünetet és folytathassa a béketárgya­lásokat, akik között már nincsenek a há­ború t­éli­­lépésében r­észtvett politikusok. A Nemzeti Tanácsnak határozott pro­­grammja nem volt. Az események sodor­ták bele abba, amit tett. Csernyák mint a katonatanács elnöke, elégedetlenkedett a katonatanács mű­ködésével, ezért vissza is vonult, be­teg lett és Batthyány Tivadar gróf vette át a vezetést. Ekkor történt az, hogy a királytól a kormány visszavette az esküt és a nem­zeti tanácsnak esküdött föl A katona­tanács feladata voltaképpen az volt, hogy a katonatisztek közt agitáljanak egy 12 pontból álló programra keresztülvitele ér­dekében, amelynek során például ilyesmi mint ,,földbirtokreform“ is szerepelt. A nemzeti tanács tagjai között azonban nem érték be azzal, hogy csak ilyen kis munkásságot fejtsenek ki, hanem a forra­dalom előkészítésére törekedtek és bizalmi embereket igyekeztek szerezni. Kialakult ugyanis az az álláspont, hogy az agitá­­ciót rosszul szervezték, szabadságolt tűze­tek. Magyar Lajos folytatta vallomását. El­mondta, hogy az októb­er 31-­ei éjszakát nem a 11 -ei katonatanács, hanem a Szántó Béla későbbi hadügyi népbiztos intézőszerv természetesen a nemzeti ta­nács volt. Azonban az egyes középületek megszállását nem is a katonaság intézte, így például a Teréz-központ­ba egy civil ment be és kijelentette, hogy az épületet a nemzeti tanács nevében lefoglalja. Sztupka ügyész: Kérem, szerkesztő úr, mit tud ön arra vonatkozólag, hogy Fried­­rich István milyen szerepet vitt ezekben, a dolgokban. Magyar Lajos: Én csak az igazat mondhatom, ugy­e? Figyelmeztettek engem arra a tanúkihallgatások elején, hogy csak az igazat valljam. Engem tanúvallomásomat, illetőleg senki sem befolyásolt, de nem is gondol­hattak arra, hogy én esetleg bármikor is a törvényszék előtt hamis tanúvallomást tegyek. Az ügyész kérdésére Magyar elmondta, hogy a 11-es katonatanács és Pogány ka­tonatanácsa között antagonizmus fejlődött ki, sőt valóságos anarchia volt az egyes tanácsok között. Pogány megbízólevelet kapott Kunfytól az összes katonatanácsok "megbízóival való tárgyalásra és arra, hogy a torzsalkodásokat megszüntesse, amelyeknek most már valóságos személyi éle is volt és egységes katonatanácsot szervezhessen, így magéhoz ragadta a ha­talmat. A védő kérdéseire válaszolva elmondja, hogy Hoffmann György vádlott nevétt sohasem hallotta. Majd elbeszéli a város­parancsnokság megszállásának eddig még­ nem ismert és kétségkívül nagy érdekes­­­ségű történetét. Hogyan szállták meg a város­­parancsnokságot. A városparancsnokság megszállását nem­ katonaság intézte, ez olyképen történt, hogy az október 30-iki éjszakán, amikor a keleti pályaudvartól egy indulni akaró menetszázadot visszahozták, nem tudták, hogy hova helyezzék el ezt a századot, Tarbay Sándor és Biró Lajos azt taná­csolták, hogy a Reáltanoda­ utcai iskolába menjenek, mert ott kaphatnak szállást. Útközben azonban bementek a várospa­­rancsnokság épületébe, de nem megszál­lási szándékból, hanem csak azért, hogy ott szállást kaphassanak. A város­parancs­nokság épületében lévők azonban azt hit­ték, hogy ez egy megszálló katonai csapat és nagyon szívesen fogadták őket. Kunfi beszédet intézett hozzájuk, beszéd közben a városparancsnokságon lévők kijelentet­ték, hogy ők foglyoknak tekintik magu­kat. Erre Kunfiék a legnagyobb mérték­ben csodálkoztak. Ez volt a városparancs­­nokság megszállásának története, a kato­natanácsnak ehhez semmi néven nevezendő köze nem volt. Elmondja még Magyar, hogy október 31-én éjjel, Szántó, későbbi népbiztos sze­mélyesen intézkedett, Liehne Hugó sze­repe csak másodlagos volt, ő csupán a nemzeti tanács pénztárosa volt. Károlyi Mihály, Csernyák egyizben, ha jól emlék­­szik a Lánchidi-tüntetés délutánján meg­gátolták, hogy a fegyvergyár munkásai a gyárat kifosszák és a munkásságot rábe­szélték, ne­hogy vérontás történjék a csendőrség és ő köztük. Tanú esketését, mivel a nemzeti tanács tagja volt, a bíró­­ság mellőzi. Lengyel László, a Tisza-ü­gyben letartóz­tatásban lévő gyógyszerész a következő tanú. Elegáns megjelenésű gyerekarcú fiatalember, kezei megbilincselve. El­mondja, hogy a katonatanács megalaku­lását illetőleg tudja, hogy a vádlott a kémszervezetnél működött, kisebb ten­gerészcsapattal teljesített szolgálatot főleg Kőbányán és környékén. A tárgyalásvezető kérdésére nagyon zavarosan felel. Nem tudja megmondani, hogy értesüléseit honnan szerezte, csak azt tudja, hogy a vádlottat megbízták kémkedéssel, hogy teljesítette a rábízott feladatot, azt nem tudja. A vonat ki­sikla­tást, illetőleg úgy tudja, hogy egy huszár­­osztagot bíztak meg a sínek felszedésével. Ezt az aktust a vádlottnak kellett volna vezetnie. A katonatanácsnál esküt tettek arra, hogy vérüket is készek feláldozni a független és önálló Magyarország kivívá­sáért. Működésüket titokban tartották éss azt senkinek sem árulták el. A vádlott a tanú vallomására megjegyzi, hogy a tanú a Tisza-gyilkosság tárgyalá­sán másként vallott. A felolvasott jegyző­könyvekből ez be is bizonyult. Utolsó tanúként a mai napon Pásztor Béla filmrendezőt hallgatták ki. Pásztor a katonatanács megalakulásának körül­ményeiről beszél. A vádlott működését illetőleg, semmi lényegeset nem tud A tárgyalást holnap reggel 9 órakor folytatják. Péntek, 1921 április 8 Kerékpárokat gumikat* kwtáku&ratkaferenzse* /tiSiwSk két nagybani gyári árban 30%, árleszállítással ez állítunk vidékre is* kijegyzek ingyen! .

Next