8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra.... 40 Korona | Fél évre .. 240 Korona Negyedévre 220 Korona | Egész évre 400 Korona Jugoszláviában egy páfdány: 21 jugoszláv Korona Egyes példányszám ára 2 főosrona SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. MÚZEUM-KÖRÚT 3. SZ. Telefon: József 105-00, J. 105-01, J. 105-02. Corvin Mátyás lovas ért szobra helyébe Jarku Áb­­rahámot állítják­ föl a h­ódiló ro­mánok Kolozsvár főterén Fadrusz János fenséges művét valami mú­zeumba rejtik ott, hogyan­ emlékez­tessen a régi­­dicsőségre. Mátyás király aranybabértérhomloka Er­dély szívében a­­agyar kard, a magyar igazság és a magyar mű­veltség büszke erejét hirdette, amellyel Hunyadi János fia a vi­lág egyik első országává tette e ha­zát. A turáni őserő a reneszánsz fényes zománcában tündökölve je­­lenedett meg ebben a szoborban, ám a­ hódítónak kényes mi­b­en volt ez a szellemidézés, amely az ezer­éves Magyarországra, a nyugati műveltség védőére, a vitézi és em­beri erények nemzetére emlékezte­­k’Híaó»v­a­l.ó,és izgatópak emléket, aki a havasi mócok vad­ságát zúdította a magyar műveltség végváraira s aki a sötétség és gyű­lölet fanatizmusától részeg töme­geket gyilkolni, gyujtogatni, becs­­teleniteni és rabolni vitte a magyar udvarházakba. Hollós Mátyáshoz Kelet és Nyugat császárai küldték alázatos követeiket s ő mégis az áhitat hódolatával fogadta a tudóst és a művészt, ha­­messze földről — a bölcsesség és szépség ajándékát hozta a magyarnak. Jaisku a né­peket igázó osztrák kamarilla fize­tett bérence volt, aki akkor tá­madta hátba a magyart, amikor az ismét nagy lépést tett, hogy sza­­badságot adjon az elnyomottak­nak. íme! A bukaresti kéz felrob­bantja a történelmi felség művét, hogy egy martalócot hazug dicső­ségbe tündököltessen! Hiába! Kincses Kolozsvár min­den lakója az arcán pirosló harag­gal, ökölbe szorult kézzel, de hi­deg megvetéssel fog elmenni ma­gyarok ezrei gyilkosának szégyen­­szobra előtt. A román király is hiába koronáztatja magát Gyula­­fehérvárt, — Erdély lelkének . ki­rálya mindenkoron Mátyás marad, ki ott született, egy kicsinyke ház­ban és ott áll ma is láthatatlanul a nagytemplom falai előtt, mint őre a múltnak és hírnöke a jövőnek! Erdély koronáját nem csinálhatják új ékszerészek, ha a világ legszebb ékköveit rakják is rá, — mert Szent István koronája — az örök misztikus klenódium, — ott lebeg a leroskadt Erdély homloka fölött.­­ Mátyás szobrát ledönthetik, de nem dönthetik le Kolozsvár hitét s ezer Janku-szobor kevés ahhoz, hogy egyetlen magyarban: megin­gassa ezer szenvedéses és dicsőséges fiév szent birodalmát. ^ Hljfiijf­ii nÉl^i^fÉjs suspszflíiíssÉl. kflUBlell Biztosítaná Bell az értelmiség vezetű szerepét. A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés mai ülését féltizen­egy órakor nyitotta meg Bottlik József alel­nök. A mult ü. és jegyzőkönyvének hitelesítése után Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter­ a zárolt szesz fel­használásáról szóló jelentését terjesz­tette elő. A költségvetési vitában elsőnek Giesswein Sándor szólalt fel. Elöljáró­ban azokról a törekvésekről­­beszélt, ame­lek különösen Angliában már a háború alatt jelentkeztek abban az irányban, hogy a népek békéjét a nagy néptömegek teremtsék meg. Tiltakozik :iz /'km. f.ogy nálunk a n--ír,/ -i.közíté­let, mint defetizmust állítsák be. A nemzeti eszme nagy és szép gondolat, de veszedelmessé válik, ha bálványt csíná­nak belőle. Beszél a fascistákról, akiket Ébredő Olaszoknak nevez. El­ismeri a fascisták jószándékát, de módszerükben nem találja mert a ke­resztényi gondolatot. Ez a módszer ott épp úgy, mint nálunk is, diszkreditálja a keresztényi eszmét. Erről a módszer­ről szólván, kérdi, hogy mire való még mindig a különítmények intézménye mire keljenek a milliárdokat felemésztő különítmények még ma­ is, amikor mindenütt takarékoskodást hirdetnek. Zinich Vidor: Nincsenek már külö­nítmények! Andaházy-Basnya Béla: Magad val­lottad, hogy nyomoztak ellened! . Jogrendet! Giesswein Sándor ezután a magyar­országi jogrendről beszél. Nagy János a múltkori beszédében azt mondta, hogy másholl sincs jogrend. Lehetsé­ges, hogy vannak máshol is zavargá­sok, de ott legalább egy erős hang mindig azt mondja, hogy legyen jog­rend! Nekünk is ezt kell hangoztat­nunk, mert ha nincs teljes jogrend, el­égedet­lenség érlelődik a lelkekben és ez új felfordulásra vezethet. Ami­kor az egyik oldalon azt látják, hogy az internált táborokban 40.000 ember van, köztük olyanok, akiket másfél év óta még ki sem hallgattak, olya­nok, akik a kommunizmusba önhibá­jukon kivül kerültek és abban az idő­ben sok jót is tettek, mmig a másik­ oldalon olyanokat látnak, akik a kom­munizmus alatt csak rosszat tettek, ezzel szemben most is előkelő tisztsé­gedet viselnek­ ... Drázdy Győző: Ezek a kurzusbe­liek ! Giesswein Sándor: . . . nem­ csodá­lom, hogy a nép elégedetlenkedik. Jogrendet kívánunk és ezt már egy éve kimondta itt a nemzetgyűlésben az, akit ön a parlamenti pátrárkájá­nak tisztel: Apponyi Albert gróf. (Él­jenzés.) Gieswein Sándor: El kell tüntetni mindent, ami a külföld előtt azt a lát­szatot­­ kelheti, hoy nálunk fehérr terror volna. Magának a miisztele­­­löknek beszédéből azt veszem k,hogy az a lépés, amelyet annak idején a jogrend visszaállításának érdekében tettek, nem volt hiábavak." A miisz­­terelnök is kijelentette,­­­­ogy belátható időn belül visszaállít­ják a gyülekezési jogot, a sajtószabadságot. Hogy ezt szükségesnek tartja a miniszterelnök, at is v­an­fak lépésnek tulajdonítja, amely párakon fe­lállva követelte a közszabadságokat. Sándor Pál: Már nem hazaárulás ezt k ktvánni! Wesswein: A külpolitikáról szólva, a miniszterelnök azt mondotta, hogy annak magyarnak kell lennie min­­denekelőtt. Ént is úgy értelmezi, hogy külpolitikánknak a magyar érdekeket kell szolgálnia. A külföldön 1848-ig nem is ismerték a magyarokat. 1848-ban az emigránsok ismertettek meg­ bennünket. Amerikában még mindig a Kolssuth-kultusz. Kossuth ■ neve az­, amelynek alapján a magyarokat meg-, ité’üü­k. Igyekezzünk kimenni a kül­földre és elismerést, nevet szeretni magunknak. Giesswein: Ápolni kell a szociális­ gondolatot, amelynek egyik jelentős­ része az agrár­kérdés. Rendes lakást kell adni úgy a városi, mint a falusi, szegény embereknek, mert ez elsőrendű­ nemzeti érdek. A sajtószabadságról szólván, követeli, hogy csak egyetlenegy szempont ve­zesse ebben a kormányt, az, amelyet Deák Ferenc mondott: Nem szabad ha­zudni! Ezután a választójogról beszélt Giesswein. Ellene van minden meg­szorításnak. Azoktól, akik egyszer már gyakorolták a választójogot, azt nem lehet elvenni. Nincs bizalommal a kor­­mány iránt, a költségvetést nem fo­gadja el. Apponyi Albert gróf beszéde. Apponyi Albert gróf: Az az akció, amelyet Giesswein képviselő úr felállí­tott a tagozódás dolgában, megállhat rendes időben, szerintem ezt a köve­telményt káros volna felállítani ebben az egészen rendkívüli, normális mére­tekkel nem mérhető helyzetben, mint a mai. A nemzeti rekonstrukció érdeké­ben nem látom szükségesnek, hogy ma­gyar embert magyar embertől mély szakadékok válasszanak­ el. Azt nem tartom bajnak, hogy a kormányban olyanok is helyet foglalnak, akik mint kiváló szak­fér­fiak kerültek helyükre és nem mind olyanok, akik politikailag egyetértenének. Támogatja a kormányt. Támogatni kívánom azt a kor­mányt, mert összeállításában is lé­nyeges haladást látok a konszoli­dáció felé.­­ Nem mondom, hogy ez a kormány mindenképpen kielégít, de haladást lá­tok benne afelé a cél­­felé, amely en­gem is vezet. Ezt nem megzavarni, ha­nem előmozdítani akarom.­A költség­­vetéssel kapcsolatban a kérdések hár­mas csoportjával kell foglalkoznom: a belügyi, a hadiü­gyi és a külügyi kér­­d­ésekkek . .­Pénzügyi kérdésekkel: nem kí­vánok foglalkozni, mert teljes bizalom­­­mal­­ viseltetem a pénzügyminiszter iránt." A külügyi kérdések terén nagyon megkönnyebbítette­­feladatomat An-­­­drássy Gyula gróf képviselőtársam­ legutóbbi beszéde. Andrássy Gyula gróf­ nemcsak az angol parlamentnek reánk­­ vonatkozó munkáját ismertette, hanem külpolitikánk legfőbb irányára is olyan , megállapításokat tett, amelyeket én is­­ magaménak vallhatok. Mégis maradt ezen a téren mondani­vallóm. A leg­utóbbi ülés óta ugyanis nóvum történt, amelyről lapjaink még nem adhattak tudósítást. Ez­ a nóvum az angol felső­­háznak a magyar béke ratifikálásával­­ foglalkozó ülése. Ezen az ülésen ismé­telten felszólaltak régi barátaink: lord­ Newton és lord Bryce, akik igen szi-­ gorúan bírálták a­ magyar békeszerző-­­ dést, amelyet a felsőház ülésén lordi­­ Curzon védelmezett. Nem foglalkoztha­­­­tam behatóan a felőháznak ezzel az­­ ülésével, mert nincs előttünk az ülés lefolyásának teljes szövege, csak a kül­­­ügy­miniszter beszédének rövid váz- ■ lata. Lord Curzon kifejezést adott az­ Angol nemzet elismerésének a magyar nemzet iránt. Hasonló kijelentést tett az:­alsóháziban a kormány képviselője,­ hogy ,tudniillik „a jóvát­eli bizottság méltányosság szerint fog elju­stai Ma­­­­gyarországgal szemben is, éppúgy, mint­­ Ausztriával. Jóvátétel! követeléseket egyáltalában nem támasztani, annyit jelentene, mint­ félreismerni Magyar­­országon a bűnrészeségét a háborít felidézésében*4. . Nem akar szembe­­fannniraAá Garzon lorddal a ha*­i

Next