8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

Vasárnap, 1921. május 8. Ofcamneri volna a kaput. Fél hat tájt jöttek katonák, mondották, hogy nyitsák ki a kaput. Kern szaad kinyitni — mondotta erre ő is, meg a férje is. — Úgyis bemegyünk, ha nem is nyitják ki — mondották — ezért jobb, ha kinyitja. Arra jött Csermákné, megkérdeztük tőle, hogy szabad-e kinyitni. Erre Csermákné azt felelte, hogy kétszer már úgyis benyomták az ajtót, nyissuk ki és engedjük be a katonákat. Erre a fiam és én kinyitottuk az ajtót. Elnök: Biztosan emlékszik maga arra, még mer arra esküdni, hogy Csermákné mondta, hogy nyissák ki, nem csak azért mondja, mert fél, hogy megbüntetik, mert maga és a fia nyitották ki az ajtót? Tanú: Csermákné mondotta, erre meg merek esküdni. Tanú: A csendőröket hamarább elvitték, mint ahogyan aztán a lövés volt hallható. A Rudi fiam engedte ki őket. Elnök: Aztán visszajöttek a katonák? Csavattlci Dezsőné. (Pálya lán rajza.) Tanú:, Akkor visszajöttek mindjárt ugyanazok a katonák. Elnök: Meg mer esküdni, hogy ugyanazok voltak? Tanú: Azok voltak, ugyanolyan ruhában és a hangjuk is ugyanaz volt. Elnök: Hányat engedett be újra? Tanú: Hármat vagy négyet. Aztán fölmentek és nemsokára voltak a lövések. A cselédek mondták, hogy, a kegyelmes urat meglőtték. Elnök: Hány lövést hallott? Tanu: Csak egyszerre hallottam, mintha több puskából lőttek volna. Elnök: Hogy mentek ki a katonák? Tanú: Azt nem láttam. Elnök: Megismerne valakit az arcáról, vagy hangjáról azok közül, akik ott , voltak? Tanú: Nem én nem ismerem meg, régen volt az már. Elnök: Hogy mondta az a katona? Nénike eresszen be? * Tanú: Igen. Elnök (Kénhez): Mondja e szavakat: „Nénike eresszen be“. Kéri szavai után a tanú kijelenti, hogy nem emlékszik a hangra. Sem az ügyész, sem pedig a védők nem kívánják a tanú megesketését és a bíróság mellőzi azt. Az elnök ezután elrendelte Csermáknénak és Klein Józsefnénak szembesítését. Csermákné szemébe mondja Kleinnénak, hogy nem igaz, nem mondta neki, hogy eressze be a katonákat. Kleinné: De nézze nagysága, hogyne mondta volna, nem venném a lelkelyre, ha hazugság volna. A szembesítés eredménytelensége után Klein Rezső, a Boheim-villa kertésze, műszerészsegéd kihallgatása következik. A fiatalember előadja, hogy egész nap, a gyilkosság napján a városban tartózkodott, csak délben és estefelé ment haza. Midőn estefelé hazament, a villa előtt egy félig katonaruhába öjtözött alakot látott. A kaput becsukta, miután bement, majd benn anyja mondotta, hogy katonák van-nak benn, akik a csendőröket lefegyverzik. — Egyik katona megkérdezte tőlem, ki vagy te, mondottam, a kertész fia. Ekkor intett a kezével, tovább ment a csendőrök után. Majd elmentek a csendőrökkel, én akkor utánuk becsuktam az ajtót, még láttam, amint a katonák a csendőröket a Hungária-kert sarkiig kísérték, ott a csendőrök a liget felé fordultak. A katonák erre visszajöttek a villába. Én becsuktam előttük a kapuik A , katonák kiáltoztak: nyisd ki a kaput. Ekkor hozzám jött Wessely Margit, Roheimék szobalánya, anyám és Csermákné. Egy darabig tanácskoztunk, majd Csermákné azt mondotta nekem: Nyisd ki , fiam a kaput, mert újra betörik. Én haboztam, nem akartam kinyitni, mire ! Csermákné újból felszólított, hogy nyissam ki. Ekkor kinyitottam, egy katona nyomban benn volt,vele még három jött. Az első cigarettatárcájából mind a hármat cigarettával kínálta meg. A katonák azután a fegyvert levették vállukról és kezükben tartva mentek az előszoba ajtaja felé. Elnök: Nem gondolta ön, hogy ezek a katonák valami rosszat akarnak? Tanú: Nem, mert azt mondották, hogy ők fogják őrizni a csendőrök helyett a vállát. Amikor azután fölmentek, rövidesen, pár perc núlva, két lövést hallottam. Azt is láttam, amint a katonák egymás után a kerítésen kimásztak. Elnök: Az furcsa, hogy a kerítésen másztak,amikor a kapun is kinehettek volna. Tanú: A kaput én becsuktam, azon nem mehettek ki. Elnök: De hisz maga nyomdta, hogy a kapu meg volt rongálva és négy ember kifeszíthette volna a kaput, magam is voltam tanúja annak, hogy több ember egy megrongált kaput egyizben kifeszített. Tanú: Nem tudom, miért nema választották aztaz utat, tény, hogy én láttam, a kerítésen mentek ki. Elnök: Fölismerné azokat a katonákat, akik a csendőröket kikisérték ? Tanú: Nem, mert sötét volt. Elnök: Ugyanazok a katonák jöttek vissza, mint akik a csendőröket kikisérték ? Tanú: Igen. Elnök: Honnan tudja azt, amikor nem ismerte föl őket, mikor kimentek? Tanú: Mert a vezetőjük navanas volt, azt láttam. Elnök: Azt fölismerné? Tanú: Azt igen. Elnök: Hogyan nézett ki? Tanú: Alacsony, erős ember, angolos barna bajsza, erélyes, közel állott hozzám, így láttam. Elnök: Nem volt jellegzetes zsidós arca? Tanú: Ennek nem, a negyedik alak, ki félve, állandóan a bokrok közé tekintett, az már inkább zsidós arcú volt. Elnök: Fölismerné azt? Tanú: Fölismerném. Elnök: Amikor bejöttek a katonák, nem gyanította szándékukat? Tanú: Csak később, mert amikor beljebb jöttek, a vezetőjük hátraszólt: Készen vagytok! Nyissátok ki! És a katonák erre kinyitották fegyverük sivárját. Gadó: Megismerne itt valakit, akit a gyilkosság alkalmával látott? Tanú: Kéri arca hasonlít a vezetőhöz, de az alakja nem. Kéri sokkal magasabb. Gadó: Ilyen biztosan emlékszik ön? Akkor ön még sokkal kisebb volt, azóta megnőtt, így másképpen mérheti most szemmértékkel. Tanú: Most, hogy magasabb vagyok, még inkább látom a különbséget, a vezető akkoor is kisebb volt, mint én. Gadó: Nézzen hátra, ott is vannak a csendőrök mellett. Azokat nem ismeri? Hüttner és Sztanykovszky előlépnek. Tanú: Az alakjuk megfelel, de azok valamivel véznábbak voltak. Az elnök azután felmutatja az Érdekes Újság és Vasárnapi Újság egyik számát Pogány József fotográfiájával. Tanú: Ennek az alakját is látnom kellene, de a vezetőnek az arca kövérebb volt, mint a fotográfiáé. Kényes László: Ön azt mondta, hogy a katonák mindössze négyen voltak. Most azt kérdezem, ha többen lettek volna ott, önnek látnia kellett volna a többieket is? Tanú: Igen. Az után senki sem állt és nekem az előtérben látnom kellett volna. Dr. Salusinszky: Tiszáéktól leüzentek, hogy tartózkodjék valaki a kapunál, mert jönni fognak. Kire gondoltak? Tanú: Úgy hallottam, hogy a Radvánszky bárót várták. Gadó: Álljon fel Hüttner. Hallotta, hogyan vallott a tanú. Igaz az, hogy a kerítésen másztak ki? Hüttner: Nem tudok róla. Gadó: Ez a fiú engedte be önöket? Hüttner: Nem láttam, nyitva volt az ajtó. Gadó: A gyilkosság ideje alatt önök voltak a kertben? Hüttner: Igen. Gadó: Tehát nem igaz, amit ez a tanú mond? Hüttner: Én nem tudom, nem láttam. Gadó: Vagy ön, vagy a tanú nem mond igazat. Hüttner (hallgat.) Klein Rezső: Meg kell jegyeznem, hogy ezek a katonák követték el a gyilkosságot Sztanykovszky: Megjegyzést szeretnék íeni. 1919-ben Kovácsi László nevű fogolytársam azt mondta, hogy október 31-én a ligetbe ment haza. A Rohein’villa előtt, haladt el egyik ismerőse is akit meg is nevezett és ez látta, hogy a kerítésen keresztül másztak a katonák. Gadó (Hittnerhez) : Lehetséges, hogy Kéri előbb lefegyverezte a csendőröket? Uiittner: Nem tudom. Elnök (Sztanykovszkyhoz): Maga is nyilatkozott a főtárgyaláson erre vonatkozóan? Sztanykovszky: Így beszéltük meg előre, azért nyilatkoztam úgy. V.v.*,melyik tanú t. i. azt mondta, hogy egy alacsony ember volt az illető, erre én azt mondtam, hogy az vagy a Rés, vagy a Török, mert az lehetett alacsony. Klein Rezső kertész kihallgatását a bíróság ezzel befejezte, Szilassy ügyész a tanú megesketését nem kívánja. ■ Kényes László kér tt-i vitéz. Kapcsolatosan tanú vallomásával Plüttner Sándor megjegyzésére, kérdezem, hogy mivel indokolja Hüttner azt, hogy míg3 a kaputól a ház faláig terjedő helyen strázsált, mert hiszen maga vallja, így ezt tette, addig valaki ott elment, Klein Rezső tanúvallomása szerint ez kizárt dolog. Tanú: Látta, amint kimásztak a kerítésen a katonák. Ezt a műhelyben a barátjának is elmesélte, így a mellette dolgozó Kerecsényi Győzőnek is. A tanút vallomására a bíróság megeshet. Elnök: Hány katona kisérte ki a villából? . Tanú: Ketten A kaputól tíz lépésnyire szélnek eresztettek minket. A laktanyába mentem, ahol elmondottam, hogy lefegyverezték Tiszát. Nevettek rajtam. Jelentettem ezt azután az őrmesternek, majd Kiss járásőrmester úrnak. Hét órakor hallottam, hogy a kegyelmes urat meggyilkolták. Elstök: Ha tudták volna, milyen veszélyben van Tisza István, akkor is így viselkedtek volna? Tanú: Akkor felmentünk volna a kegyelmes úrhoz, ott őriztük volna, szükség esetén szembeszállottunk volna a támadókkal is. Elnök: Mondotta valaki önöknek, hogy a csendőröket is szétverték már a városban és hogy maguk az egyedüli kakastollasok, akik még szolgálatban állanak? Tanú: Beszéltek ilyesmiről. Elnök: Maguk lelki bizonytalanságban voltak talán? Féltek talán attól, hogy Veszély Pilargh, (Pálya Iván rajza.) olyan nagy dolog történik, amely a maguk lelki és testi erejét is fölülmúlja és ezért szerettek volna felváltást kapni? Tanú: Nem annyira a felváltás, mint inkább segítséget akartunk kapni. Elnök: Láttam én már olyan csendőrt, aki egymagában feltartóztatott egy egész tüntető tömeget. Tanú: Régebben én is csinálam ilyent, de akkor nem lehetett. Elnök: Felismerne valakit azok közül, akik künn voltak? Tanú: Pár percig tartott az egész, de két személyleírásra emlékszem. Az egyik magas, barna, nyírott bajusza, a másik törpe, erős, kopasz, bajusztalan. Elnök: Álljanak fel a vádlottak! Nézze meg, felismer-e valakit! Tanú: A Sztanykovszkyra mondanám, hogy ő lett volna, de aki ott volt, barni volt és bajuszt viselt. Elnök: Sztanykovszky akkor sem viselt bajuszt. A lábjait nem ismeri? Tanú: Voltak már velem szembesítve, nem ismerem őket. Elnök: Ezután felmutatja Pogány József fényképeit, de a tanú azt sem ismeri fel. A bíróság nem rendeli el a tanú megesketését, mert ez ügyből kifolyólag ellene is eljárás van folyamatban és már első fokon el is ítélték. Elnök ezután a főtárgyalás folytatását hétfő reggel kilenc órára halasztotta. --1 »• ‘ ' A Tisza-villa csendőrparancsnoka. A következő tanú Rákóczi Sándor volt csendőr főtörzsőrmester, aki Tisza István megöletésével kapcsolatban őrszolgálati kötelesség megszegésével vádolva, a hadosztálylakróság aztal hétévi börtönre ítéltetett. Rákóczi a gyilkosság napján a Roheim-villában volt hetedmagával, Tisza István személyének és vagyonának őrizetére kirendelve. Az elnök kérdésére előadta, hogy október 30-án délután nyolc csendőrrel Tisza István személyének és vagyonának őrizésére rendelték. Dömötöri inas fogadta őket a villában, aki egyik pincelakásban helyezte el őket és azt mondotta, hogy Tisza nem szereti, ha közvetlen körülötte járkálnak és így majd ő tesz intézkedéseket Tisza parancsára. Este hat órától másnap reggel hat óráig a villa körül a csendőrök állandóan járőrszolgálatot teljesítettek. Reggel hét órakor rendőr teljesített szolgálatot és este hat és hét óra között is feljött két rendőr. Reggel hét óra körül látta, hoy nagy teherautó áll meg a villa előtt, amelyben 15—20 fegyveres ember volt, katonák és civilek vegyesen. Lövöldöztek és azt kiáltották, hogy itt lakik Tisza! Ezt látva tanú, telefonálni akart karhatalmi parancsnokának, hogy jelentse a történteket, de nem kapott összeköttetést. Az inas elmondotta, hogy nem lehet beszélni, majd azt mondotta, hogy Tisza parancsára ne menjenek az udvarra.Kilenc óra után az inas azt mondotta, hogy katonák jönnek. Bagyó és Kiss nevű csendőröket küldötte ki, hogy nézzék meg, ki jött. Azok jelentették, hogy egy esőköpenyeges úriember két, magát századosnak nevező katonával kért bebocsátást. Azt is mondották még, hogy este eljönnek majd a kegyelmes úrhoz, tizenegy órakor, azután megint lövöldözést hallottak, akkor személyesen ment Tiszához és kérte őt, hogy az egyik kisinast engedje a laktanyába küldeni, a helyzetet jelenteni és karhatalmi erősítést kérni. Tisza erre azt mondotta, hogy nem kell. Délután két órakor lejött Tisza és egy doboz cigarettát adott a csendőröknek. Azt mondotta, hogy nem lesz semmi baj, ha lett volna, annak már meg kellett volna történnie. Csak ne mutatkozzunk az udvaron, mert a nép megrohanhatna minket. Elnök: Ki hallotta a kegyelmes úrnak ezt a kijelentését? Tanú: Csendőrtársaim is hallották. Egy órakor azután nagy lövöldözéseket hallottunk a villa körül. Intézkedni nem tudtunk. Fél hét óra tájban megrohantak bennünket és lefegyvereztek. Elnök: Mondja el ezt részletesen. Hiszen önre ebből már semmiféle kár nem háramolhat. Tanú: Dömötör László lejött hozzánk és azt mondta, hogy katonák jönnek. Én azt hittem, hogy a leváltás. Egyedül kimentem a folyosóra, ekkor az inas jelentette hogy a katonák felmentek a kegyelmi úrhoz. Mikor én felmentem, az ajtónál négy szuronyos katona állott a nyitott ajtóval szemben. Kettő felém fordult. A másik kettő felém sem nézett. Azok, akik felém fordulok, kérdezték, hogy mit akarok, de szóhoz sem jutottam, mert már beoldották oldalfegyveremet és levették sapkarózsámat. Két katona levezetett a pincébe. A folyosón is volt még szuronyos katona. A szoba ablakából láttam, hogy kinn is állottak még. Azt mondották, hogy senki se mozduljon, mert aki moccan, az halál fia. Elnök: Hát maguk hagyták magukat* Tanú: Kénytelenek voltunk. . 3 Vérgáíi legprímább, 96%-os, sötétkék kristályos. Pálinkarőzöüstök, mosóüstök, Vermore 11- rendszerű szőllőpermetezök vörösrézből , Szénkénegezek. Kén- máj, legolcsóbb árban kaphatók : Szontagh Pál rézárugyár, Budpest, Üllői uc 19. sz. ae salavgassii vérgyógyító rendelő-intézet VI . Dohány-u . 39. Rend.: 11—1-ig és 4—7-ig ékszert, aranyat, ezüsttárgyakat legmagasabb Schiller, Kecskeméti-utca 11! Lakást közvetít, Kertész-utca 27, fest. Zzt. Jakarit József 116-55. Ditrichstein Gyógyszertárakban, drogériákban bevezetett helyi k képviselők és utazók, jutalékos képviseletre kerestetnek. Ugyanott olaj, műszaki és festék anyagok eladásában bevezetett erők is felvétetnek. Jelentkezni d. u. 4—6-ig, Lázár utca 16. szám Lem. 2. IBSHIMBBBaBaB—MMHWBB—BWHrl*Wil II111 II III !■! Aranyat, briliáns ékszereket, platinát, ezüstöt, régiséget bárkinél magasabb áron vesz. Schwartz, Múzeum-körút 21. ékszerüzlet. Telefon : József 108—73. Zongora húszezer, pianínó huszonötezer Sternberg zongoratermében, Rákóczi-út 60.