8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
H Károlyi pártja újra trred, v így legalább is megkísérli,hogy föltájszadjon. Azok, akik három Mináris országrontó, nemzetbomlasztó /munkáljanak legfőbb segitőársai AtaR-aik, akik az ellenzéki padokról — előbb sunyin, azután Szüntelen bátran — süvítették az ántantbarátságot, akik a belső háború végzetes csatáinak első sorában vitézkedtek a gyönge elméjű és még gyöngébb jellemű gróf mellett, akik részt vettek a Nemzeti Tanácsban, forradalomban, forradalmi kormányokban, a most példátlan szemérmetlenséggel és a könynyen felejtő magyar türelmére számító vakmerőséggel politikai erkölcsbíróként mennek újra a közvélemény elé állai. Évtizedek kellenek, hogy az ország kiheverhesse az ő forradalmuk rémséges rombolásait, de ők a történelmi, sőt büntetőjogi, felelősség óriási terhét — mint port a kabátról, — könnyedén lefújják magukról s a vádló talárját vetvén egykori snns-culottejelmezükre, ítélkezni akarnak a mű fölött, ami végeredményben mégis csak az ő szörnyű tegnapjuknak eredménye. Aki már a háború előtti orosz ügynökökkel trafikált, a háború alatt az áruló csehekkel barátkozott, fölforgató jelszavakat üvöltött és csak akkor ment el a forradalmi bársonyszékből, mikor az események kihajtottaak belőle, — ahelyett, hogy bevárná az időt, amíg bíróság előtt felelhet minden tettéért, — mint bíró akar lenni! Aki a forradalom alatt azzal dicsekedett, hogy a szocialistákat ők ráncigálták be a forradalomba, jogrendért kiabál! Aki meghiúsította, hogy Károlyi „hazaárulását idejében* leleplezhessék, tetemre hívja a múltat és mosdatja a forradalom Szerecseneit. Még a szociáldemokrata párttól is méltán veszi rossznéven a polgári közvélemény, hogy a politikai és társadalmi forradalom bűnös előidézőiről nincs elítélő szava, de a felháborodásnak és az undornak micsoda mértékével nézzük azt, hogy ilyen eszközökkel akar újra életre kelni Károlyi Mihály forradalomi társasága, az a párt, amelynek mindezideig meg nem tagadott egyik vezére hol Bécsben, hol Pécsett, hol Bukarestben segít ellenségeinknek hálót szőni Magyarország megfostására. Lehetetlen oda nem kiáltani a nemzeti lelkiismeret ceterum cenzeóját ezeknek az uraknak. Bíróság elé a Károlyi-forradalom bűnöseivel! Budapest, 1921 május 5. ^ Csütörtök, VII. évfolyam, 9?„ 32. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: tív híre.... Korona | Fél ívre.. 240 Korona Kegyed évra 520 Korona | Elttíz évre 420 Korona Jubotiloviéban egy példány: 2 jugoszláv Korona Egyes példányszámára 2 korona SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. MUZEUM-KOBUT 3. SZ. Telefon: József 105-00, J. 105-00, J. 105-02. OB Szeptember 24-én Gyulafehérváron megkoronázzál a román királyt. Proklamátjáit /Erdély és Mostána egyesítését. — A románok országos ünnepségre készülnek. / — Iráát tudósítónktól. IBukarast Jsttsál. 1. A román kormány nagyv jelentőségű aktusra készül: szetember 2-j-én proklamációit fog ilibocsátjoa, amelyben kimondja Erdésfynek m a Magyarországtól elszakítok egér területnek Romániával volán, egyesítését Ugyancsak szeptember 24-én koronázás lesz Gyulafehérvárott, Ferdinóndot és Máriát koronázzák meg, mint az új területek királyát és királynéját. •A román kormány nagy országos ünnepségeket vett lenbe ebből az alkalomból. Az ünnepségek előkészítésére rendező bizottságot alakított, amelynek tagjai Coanda tábornok, Goga Oktavian, Iorga Miklós egyetemi tanár, Cristea Miron metropolita, Stefanescu és Antonescu építészek és Serena és Petrescu festőművészek. A rendező bizottság már el is készült az ünnepség terveivel. A koronázó szertartás számára Gyulafehérvárott a várbantemplomot fognak építeni, amely hű mása lesz a Tirjevertben levő ősrégi Donmesti székesegyháznak. A városban és a város határában díszkapukat fognak emelni, így arra a helyre is, ahol valamikor Vitéz Mihály fejedelem Gyulafehérvárra bevonult. Az ünnepségek a következő sorrendben fognak lefolyni: Szeptember 21-én reggel istentisztelet lesz a fentebb említett templomban, melyet egyenesen erre az alkalomra építenek. Istentisztelet után a király és a királynéra koronázó köpenyben, koronával a fejükön csapatszemlét fognak tartani. A délután folyamán népünnep lesz, este diszlakoma. A lakoma alatt fog elhangzani Erdély Romániával való egyesítésének prokamációja. Szeptember 25-én a király és a királyné, valamint a bukaresti vendégek visszatérnek a román fővárosba, ahol a Viktória-téren szintén ünnepélyes fogadtatáslesz. Apponyi bízik a főbb jövőben. Reméli, hogy még megéri sorsunk jobbrafordulását. Az Ujságiró egyesidóküdöttsége Apponyi Albertnál —Saját tudósitónktól —. A Magyarországi Újságírók Egyesülete legutóbbi közgyűlésén tiszteletbeli tagjává választotta Apponyi Albert, grófok A választást a thai napon off országiház kupolatermében küldtség vitte Apponyi Albertnek.Aküldöttséget Márkus Miksa elnök vezette, aki a következő szavakkal üdvözölte Apponyi Albert grófot: — Bár emlékezetem csak harminc esztendőre, terjed vissza, mégis azt hiszem, három évtized tapasztalata alapján is hitelesen állapíthatom meg, hogy Exellenciád ama ritka politikusok közé tartozik, akik sosem hízelegtek az újságíróknak, sosem barátkoztak velük, de mindig barátjaik voltak és akik azon érzéseiket, melyrtcés a személyük ellen irányuló támadások kiváltottak, — pedig voltak olyan idők, amikor Excellenciád aegtö bbet támadott politikusok közé tartozott. __ sohasem vitték át az újságírók személyére. Ilyen körülmények indokolttá tették volna, hogy az újságírók régebben keressék az alkalmat, hogy Exeellenciád iránti ! * Uszteletüknek, nagyrabecsü ősüknek, sőt árterein mondani, szretetüknek kifejezést adjanak. ír — Mégis azt merem mondani, hogy amikor a Magyarországi Újságírók Egyesülete legutóbbi közgyűlésén közfelkiáltással tiszteletbeli tagjává választotta Excellenciádal, nem ezekre a körülményeikre gondolt. Nem az újságírók Apponyiját választotta meg, hanem az ország Apponyiját, az ország öreg Toldy Miklósát, aki nem mint az Arany János hőse az olasz bajvívóval, hanem a fémvilág bajvívóival vette fel a küzdelmet. Az ország pajzsát sajnos, egészében nem hozhatta vissza, de visszahozta fényesen, mocsoktalanul, makulátlanul az ország becsületét és mi is elmondhatjuk a francia királlyal, hogy mindenünket elvették, csak becsületünket nem. Ez elsősorban Excellenciádnak köszönhető. Apponyi Albert gróf a következőket válaszolta: — Rendkívül nagy megtiszteltinak veszem, hogy maguk, akiknek kivattása az eseményeketnapról-napra bi-rálat alá venni, akik nap-nap után kifejezésre juttatják a közvéleményt, természetesen azt a közvéleményt, amelyben igen különböző hangok, igen különböző ítéletek nyilvánulnak meg, amely ítéletekből, hangokból a közhangulatot megállapítani, csak, hogy úgy mondjam, időbeli távlatból lehet, igen nagy megtisztelésnek veszem, hogy a közéletnek ezen nél-külözhetetlen, sokszor félreismert, sokszor hibás, de nagyrabecsült munkásai engem azzal tisztelnek meg, hogy szinte körükbe vonnak. — Sokszor részesültem a sajtó részéről kritikában, de ezt jótéteménynek tekintettem, mert a véges emberi elme és a gyarló emberi jellem nagyon rászorul arra, hogy éppen a kritika által bizonyos korlátok között tartássák, és eltévelyedéseire idejekorán figyelmeztessék. Ha pedig a kritika nem igaz, akkor nem is érinthet és így nem is bánthat, de nagyban és egészben elbírálva, azt kell mondjanom, hogy politikai pályámon át a napisajtó részéről érdemeimet messze túlhaladó méltánylásban és jóindulatban részesültem, amelyet eléggé hálásan meg nem köszönhetek. — Megemlékezett az igen tisztelt elnök úr és szónok úr az utolsó nagyobb jelentőségű tevékenységemről, amikor az országot kellett képviselnem, a legyőzött országot, a győzelmi mámortól eltelt és mégis a jövőtől nagyon félő hatalmasságokkal szemben. Amikor erre a nehéz útra elindultam, — most utólag már őszintén bevallhatom, — semmi legkisebb illúzióm, legkisebb reményem nem volt a tekintetben, hogy bármely materiális eredményt elérhessek. Egészen világos volt előttem, hogy már megállapított, meg nem változtatható, elhatározásokkal állunk szemben, úgy, hogy egy pillanatig sem hittem, hogy bármely nortériátis, megfogható eredmény tényleg elérhető legyen. Ezért, amikor innen eltávoztam, azoknak, akik engem üdvözölni szívesek voltak indulásomkor, ha reménytelenségemnek nem is adhattam kifejezést, hiszen utóvégre az ember tévedihet, mondom élin árulásomkor csak ezt mondtam: .Jegyért jótállok, az ország méltósága csorbát nem fog szenvedniEzt a fogadást munkatársaimmal együtt beváltottam.— Munkánknak meg volt az az eredménye, hogy kedvezőbb hangulatot teremtettünk magunkra nézve a nyugateurópai hatalmaknál. Hogy ezután mindenféle zavaró körülmények jöttek közbe, amikor ennek az etiuka-előtt magnak kalászt kellett volna érnie, azt ez alkalommal nem akarom sejtettetni. De miként az idén, a nemzetgyűlésen, is szó volt róla, megállapíthatom, hogy nemcsak szunnyad ez a kedvezőbb hangulat, hanem előbb-utóbb utat fog nyitni magának és ezért én törhetetlen bizalommal nézek hazánk jövője elé és ebben a korban, amely, inkább a pesszimizmus felé hajlik, a leghatározottabban optimista vagyok. Nem a közvetlen, hanem az olyan jövő iránt, amelyet Isten kegyelméből mint én is megélni remélek. (Élénk ellenzés.)