8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

A Bethlen Isíw&h... 1350 mülló n­áiísr­iyasufafi íBlísssíÉsérs, 131 millió a Hozufahra. A nemieigyfiiis ma! Slése. — Saját tudósítónktól — Rakovszki­ István elnök háromne­gyed tizenegy órakor mindössze tiz kép­­viselő jelenlétében nyitotta meg a nem­­ze így ülés mai ülését. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után föl­­olvasták az indítvány- és interpellációs könyvet. Az indítványok között szere­pel Andaházy-Kasnya Béla ismeretes indítványa a botbüntetés és­ a numerus citusus eltörléséről. Ezt az indítványt azonban formai hibák miatt nem tár­­­lyal­hat­ja a­­nemzetövelés. A mai ülésre tíz interpelációt jegyeztek be, ame­lyeknek tárgyalására egy órakor tér át a Ház. A költségvetési javaslat tárgyalása során az első szónok ► Aagi János (Eger), aki azt fejtegeti,­­ hogy a­ nemzet a választások idején nagy reményeket fűzött ehhez a nem-­­zetgyüléshez, amelytől a keresztény és nemzeti gondolat kiépítését várta. A nemzet azt várta, hogy ez a nemzet­gyűlés fogja talpra állítani a leron­gyolt, megcsonkított országot, hogy ez a hely lesz a­­konszolidáció fóku­sza. Uc. a nem­zetgitalis n­em tudta a nem­­scipők ezeket a reményeit valóra vál­tani. Nem kutatja, mi elnnek az oka. Lehetséges, hogy az, hogy a kiválótt, nagy magyarok sértődötten félre állot­tak, a keresztény és nemzeti irányzat vezérei pedig inkább párt emberek vál­tál­, mint keresztények. (Úgy vall­ a kisfjázdó párton.) A nemzet fülünk várta, hogy a leroni’.JU tekin­te­yesét helyreíilistuk. — De ez nem történt meg, sőt azt kell látnunk, hogy annak az egyelyen tekintélynek is, am­iyel a nemzet azért, hogy rávezette a keresztény és nemzeti irányzat útjára, maga felé emelt, még ennek a tekintélynek ha a kormányzónak tekint­éllje is csorbát esinvedett. Nem szabad m­egengedni, hogy a kormányzó és a hadsereg tekin­télyét­ a legkiébit­ csorba is essék. (Taps az An­drássy-pártt­an.) Eredendő a hibája a nemzetgyűlésnek, hogy a párt­­vezérek nem tudtak egységes pártot ala­kítani. Van itt a nemzetgyűlésben­­ sak egyrondán gondolkozó képviselő, és még sem tudják egymást mutatóim. Berkit Gyula: MM sok a mituszt­­jelölti (Derűlaig.) Nag­y János: Ilideg számlással kell mérlegelni minden izgató eszmét, amely a nap lenk­ébe belekerül.* Ilyen izgató eszme a királykérdés is. Minden türelmetlen Ilabsburg-ágens, minden nagyokat remélő szerb-, cseh-, románi­­oriens a mai politikai viszonyok között sírját ásza­ a nemzetnek. Bán minden flabáburg-puccs, de minden olyan kí­sérlet is,­­ amellyel ellenségeink gyilko­sainak tetszését akarjuk megnyerni. Gaál Gaszton: Köztársasági mozga­lom! Nagy János: Nem szabad szolgála­tába állni azoknak, akik a magyar lapokat kitiltják s a forradalmi­­ szel­lemet, a bolsevizmust tenyésztik. .. Belföldön is azért engedik meg a bol­­sevizmust, azért ápolják kinövéseit,­­ hogy az évezredes magyar szellem minden erejét eltapossák. Iszonyú bűn volna­, ha akár legitimista, akár sza­badkirály választási alapon pártok ala­kulnának, amelyek azután a választá­sokon a mérgezés üszkét dobnák a nép közé. Láttuk, h­ogy az antant ke­zében haszontalan sakkfiguráknak állítanak be. A húsvéti látogatás is az antant sakkhúzása volt. Ali­g be kell gombolkoznunk ebben a kérdésben, hogy azután, ha dönthetünk, szabadon, minden külső befolyástól mentesen te­­hessük azt. Egy másik mérgező tünetet is lát, és ez az, hogy mindenfelé azt hallja, hogy protestáns­ uralom kezd kialakulni.­­ Berky Gyu­l: Például Debrecenben! Nagy János: A minisztereket ferve­zet szerint osztályozzák, viszályt adat­nak szítani és ha nem kapunk kézbe, a Hugenották operát fogjuk lejátszani, ahol katolikusok és protestánsok­ ösz­­szekapnak és egy Meyerbeer csinálja hozzá a muzsikát. Izgatással van a li­beralizmus kérdése is és szégyenbe akarjá­k hozni az országot­­sokan, mintha mi a sötét középkorban, él­nénk. Pedig, hát ha megvizsgáljuk ezt­ a kort, az nem­ is volt olyan sült, mert ma is bámulattal nézzük­­műveszi alkotásait és megállapíthatjuk,­­tio’gy ott volt idealizmus. LT Csizmadia Sándor: Közápj&r? Az volt a nagyszerül Hat monjujfik vissza oda? d J. Nagy János: Ha a rój' níjrrá­s ve­zetők azon a korszakod necinek sorna keresztül, mint m­r, ufisképpen 'gon­dolkodnának. .­. a l.fer­isztétis, amely a jogot, a politikai $ a köz.szabadt­ano­kat teremtette meg, az a­uveru­izm­us... Meskó Zoltán: v agy m&s zug a buti Nagy János. .­­ . az a liberalizmus, amely tanszaboldogat valósított meg, erkölcsi alapot követett és gondosko­dóit arról, hogy a verseny egyenlő kö­rülmények közt folyhasson. Az a libe­ralizmus, amely a tekintély tisztel­et, az erkölcsi megbecsülés és általában az erkölcsi szempont­ok hirdet­ésével vett öss­zkripcsal­ns, az nekünk is kell, arra mi is esküszünk. Keresztény liberalznus ! Budavári­ László: Ez a keresztény liberalizmus! Kasnya Iléna: Nincs keresztény libe­ralizmus! N-Ury János:­­ Az a liberalizmus, amely képesített a felekezettjeléti­­­­ségre, a kozmopolitaságra és amely­nek megengedésével megadták az ala­­pot a marxizmus és a kommunizmus rendszerének kifáradására, ám a v­ész­­*.után későőbb az összes szabadságokat felfalta . . . Csizmadia Sándor: És most van sza­badság? Nagy János:... «- a liberalizmus, amely a jogegyenlőséget hirdette, de csak bizonyos körükben .. Drózdy Győző: Ma is igit veti! Csizmadia Sándor:­­és most van sza­badságé (Kezével a pa-trt veri.) Az elnök figyelmezteti Csizmadiát, hogy közbeszólásaira­ ne zavarja a ta­­nácskozás menetét. Nagy János:... az a liberalizmus, amely a szabadság túlzásait nem merte lenyesni és minden­­destruktív erő el­fért köpönyege alatt, nekünk ez a libe­ralizmus nem kell, mert ebbe a nemzet belepusztul. Csin­­adzti Sándor: Menjünk vissza rr középkorba! Úgy látszik, nekik ez a legjobb! Nagy János: Ilyen izgató szer a sokszor hangoztatott jogrend kérdése is. Kérdi, val­-e jogrend Írországban, A­ngliában, Német­országban, az oro­szoknál, Baranyában, Szabadban és másutt? Ebből írem következtet arra, hogy ne legyen jogrend, sőt követeli, hogy legyen. Két tényezőt ismer el, a­melyek a jogrendért felelősek: a bel­ügyminisztert és a honvédelmi mi­nisztert. A belügyminiszter ismert közigazgatási tehetségében és erényei­ben garanciát lát arra, hogy a konszo­lidációt és a jogrendet megteremti, megszilárdítja és minden tényezőt a maga működésének helyére állít. Föl­kiállások •­ Hát akkor m­ég sincs jogrend! Nagy János: Ma is a jogrenddel ho­zakodnak elő azok, akik meg akarják bontani a jogrendet és az ország egy­ségét. (Nagy zaj és ellentmondás a bal­oldalon.) Kasz­ua Béla: Jogrendet akar?. .Vén­yén Orgovánijból * Csizmadia Sándor: Aki nem tud ara­­busul, ne beszéljen arabusul! Nagy János: S miért nem követelték a jogrendet, amikor a kimenetüket meggátolták? Giesswein Sándor: Követeltük ak­kor is! Nagy János tiltakozik minden kilen­gés ellen, jöjjön az bárhonnan is. Szilágyi Lajos: Maguk a katonák tiltakoznak a­­ kilengés megjelölés cím. Nagy János: Ez a mérgezés meg van még a h­ím­zet szervezetében. A nemzet lusi, mint a szervezet is, amely csak akkor tűri a mérgezést, h­a dög-­ rováson van. Csizmadia Sándor: Azt látom magán! Nagy János: A munkásokat a bör­tönbe vetették, de az uszítók személye sérthetetlen! Csizmadia Sándor: És Magyarország nagyjait nem vetették börtönbe? Nézze a történelmet! Nagy János ezután arról beszél, hogy a kezdeményezőket, a Károlyi­­kormány bűnöseit még nem vonták felelősségre. A mérgező tünet benne bán a nemzet testében és a nemzetnek láz ,lmái vannak. Ezen segíteni kell. Ki kell venni a mérget a beteg testből, hogy felépülhessen. Olaszországban már régen kommunizmus volna, ha a fascisták nem lennének. Giesswein Sándor: Beszéljen Bozen­­rel! Mit tettek ott a­z astisták, micsoda vérengzést, gyilkolást vittek ott véghez­ . Ezután a zsidókérdésről beszélt. El­itéli a túlzókat, akik kivételes törvé­nyekkel akarják a­ kérdést megoldani. De nem helyesli azok politikáját sem, akik a fölidézett kérdéshez nem mer­nek hozzányúlni. Kivételes törvények­kel nem lehet megoldani a zsidókérdést. Egyrészt azért nem, mert ez a faj, a­mely úgy a forradalmat, mint a kom­munizmust is a maga hasznára tudta fordítani, oyan kitűnő mimikri-saját­ságokkal bír, hogy kivételes törvények nem használnak ellenük. Gál Gaszton (gúnyosan): Talán a ki­vételes törvényekből is hasznot csinál­nának! Nagy János: Maguknak a tisz­tességes zsidóknak kell a bűnösöket megbüntetni. A m­egbocsájtás kere - lény erény. De hogy ha folyton meg­­súj­tunk, az hülyeség! A költség­eté­­st egyébként elfogadja. t­ *­­rW Csütörtök, 1921. május 5. Andrássy Gyula beszéde. Ezután g* Andrássy Gyula állott föl szólásra: — Tisztesit íláz! Nem kívánok a belpo­litikai kérdésekkel foglalkozni, ezt már megtettem­ a k­o­m­­á­nyzo­gmut­atkoz­ás al­kalmává!. Azóta n­em­ történt újabb eset, amely a belpolitikával való fog­lalkozást szükségessé tenne- A tekhite­­­eket szeretném újból ráterelni a kül­­politi­kára, anélkül azonban, hogy Európát nézz­nk. Alkalmat ad erre a felszólalásra egy kedvező eset is. A londoni parlament vitája, amely az e­ső örvendetes jelét mutatja Európá­ban. Ebben a vitában sok olyan dol­got hoztak­ fel, amely nem felel meg teljesen a magyar álláspontnak, de nem szabad elfelejteni, hogy oly par­­lamintben folyt le ez a vita, mellyé­­hosszú ideig ellenséges viszonyban ál­lottunk. A bajok oká­n kisántant. — Ha figyelemmel átolvassuk ezt a vitát, azt látjuk, hogy meleg, rokon­szenves hang vonult át rajta Magyar­­ország iránt. Ez a kormány, amelynek feladata a kedvezőtlen békét meg­okolni, egészen más húrokat penget m­ost, mint gy évvel ezelőtt. Egy évvel ezelőtt már Newton és lord Briyce és mások felvetették a magyar kérdést s rokonszenvel nyilatkoztak rólunk. Ak­kor a külügyminiszter nevében fel­szólalt egy ál­amttkár és az uralkodó kaot­ikus közgazdasági viszonyokat Magyarországnak­­tulajdonította.­ Most már ugyanez az államtitkár egészen másképp nyilatkozott. Most már nem Magyarországban keresi a hibát, h­a­nem­ a kisalltaidban. Azt mondja, hi­gy a gazdasági kibontakozás akadálya az, hogy Magyarország szomszédai é­len­­séges tízüsed­el viseltetnek Magyaror­szág iránt. Ez a kijelentés óriási hala­dás. Jele annak, hogy belátják, hogy Magyarország nem akarja veszélyez­tetni az európai békét, csak a saját l­étfenntartásához szükséges viszo­nyokat akarja csendes, békés munká­vá­ megteremteni. A bajok oka a kisántánt, amely rossz lelkiismeretének hatása aluli reánk tör, ki akar bennün­ket irtani, akiket mások fegyyve­­­­rével győzött le. Mikor az álamtitkár megindokolja ezt a kegyetlen békét, elismeréssel nyilatkozik Magyarországról. Bámul­ják, — mondotta, — azt az önural­mat, amelyet Magyaroszár­ tanúsított legul­óbb is Károly király látogatása alkalmából. Anglia hangulata megváltozott — javunkra.­­‘• A hangulat azonban az utolsó idő­ben lényegesen megváltozott. Magyar­­országról Károly király látogatásával kapcsolatban azt mondták az angol parlamentben, hogy bámulattal adóz­nak azért a bölcsességért, és önura­lomért, amelyet Magyarország tanú­sított es alkalommal. Egyes szónokok .Olyan melegséggel nyilatkoztak Ma­gyarországról, mintha ők maguk is magyarok volnának. Helyesnek tarta­nám, ha ezeknek tudomására jutna, hogy itt a nyilvánosság előtt a ma­gyar nemzet nevében köszönetet mon­danak nekik. (A nemzetgyűlés éljen­zéssel fogadta a felolvasott neveket.) Drózdy Győző: Figyeljünk arra is, mit mond­ a jóvátétel, bizottság! Andrássy Gyula gróf: Az angol par­lamentben csak ketten volta­k, akik a kis­antánt álláspontjára helyezkedtek és magyarázni kezdték a kisantánt el­járását. Azonban ezek is nagyon mér­sékelt hangot idettek meg és a béké­ről senki sem szólott, mint igazságos békéről, sokan inkább a célszerűségről és az enyhítő körülményekről szóltak, amelyek megmagyarázták, hogy miért kellett igen szigorú feltételeket hozni. Robert Cecil arra mutatott rá beszédei­ben, hogy Magyarországot nem Tria­­nonban törték darabokra, hanem Ma­gyarország nemzetiségei voltak azok, amelyek előzetes állásfoglalással ezt a helyzetet meg­terem­tették s így a fele­lősség ezért a bűnért nem a nagy­ án­­fontot terheli, hanem mag­ukat a ma­gyarországi nemzetiségeket. Látjuk te­hát, hogy a feldarabolást olyan lény­­nek veszik, amelyért az erkölcsi fele­lősséget nem akarják vállalni. Hogy a nemzetiségek állásfoglalását mi okozta, elég ráisutatnunk arra, hogy az utolsó percben, amikor le voltun­k győzve, nemzetiségeink egy része megbízatás nélkül határozott és mondta ki az el­szakadást. De, hogy ez így történt, az az ára tánc következetes munkájának volt eredménye. Az elszakadás a legyő­ződés hisztériájának következtében tör­tént meg és szította ezt a vágyat az H Íft€S-f«€$ molyre jobban d 5 vívod ne b, no, mint h­ata hát­ára a* szépségére. Eat a kincsét­ gondosan kell ősitnie, mert különben csakhamar csarbenhag­yja. X módiin kozmetika hóia ismer gyorsabb ca csodálatosabb^ hatású szépséggondosló és berájsoló Bzexe­­ket, mint a D5a?ia.3Refl£»©Lé5tRÉH DSaft&.PUCER B!£MA­ £­S!KERESZAFPAN Ki­denütt Yaph&tö !

Next