8 Órai Ujság, 1921. május (7. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

/ Csütörtök, 1921. május 5. 5 Vallomások Tisza Mm halálos sérüléseiről. / fi nagy per tárgyalásának 18 ik napja. Ezután dr. Kenyeres Balázs a sérülé­sekre vonatkozólag tette meg észrevéte­leit, amelyek mindenben egyeznek dr. Minnich tanár véleményével. Utána a fegyverszakértők kihallgatására került a sor. Garsich Lajos bites törvényszéki fegy­verszakért­ő, Servánovics István másodosz­tályú fegyvermester és Herkovits másod­osztályú fegyvermester fegyverszakértők előtt elnök felolvassa a helyszíni szemle adatait, hogy a fegyverszakértőkkel azt ismertesse. Ezután Gersich Lajos fegyverszakértőt hallgatja ki a bíróság. A­ szakvélemények során elmondta, hogy azok a lövedékek, melyeket a falból kiszedtek, különbözők. Az egyik majdnem tökéletes. Ez okoz­hatta a halálos sérülést. A másik lövedék tulaj­donképpen csak lövedékrészlet, ez érhette a parkettet, és onnan vágódott a falba. A golyók nyolcmilliméteres Manlicher-fegy­­verből származtak. Gadó: A haslövés származhatott-e From­­mer-pisztolytól? Szakértő: Nem valószínű, mert a golyó­­rész, amely ezt a sebet ejtette, Manlicher­­fegyverből származott. Nézetem az, hogy gróf Tisza Istvánt a hátsérülés fekvő helyzetbe érhette. Ezután Szervinovics István II. osztályú főfegyvermester, katonai fegyverszakértőt hallgatták ki. Szerinte a töltények 1916- ba® készültek. A lövedékeket több fegy­verből lőhették ki. Az egyik lövedék Weiss Manfréd gyárában készült, a másik pedig más gyárban. A fegyverszakérttő­" szakértői véleményezése közben felmerül Tisza István gróf átlőtt órája megtekin­­tésének a szükségessége, ezért vtfsok ké­résére a Tisza-család képviselője bejelenti hogy intézkedik a családnál lévő óra &$’■ szerzése^iránt. / Elnök ezután szünetet/rendelt!/W. Szünet után Vcrsott­sk u*'­s Rezső le­­szerelt katonai fegyverszakértőt hallgatja ki a bíróság. Az elnök kérdéseire bizony­talan válaszokat ad a kilőtt golyók irá­nyáról és a lövések nyomairól. Ellentét­ben a törvényszéki hites szakértőtől, egy harmadik lövésről is beszél, amit Gersich csak mint gerlerlövést ismer föl. Vélemé­nyét azonban megindokolni nem tudja. Gersich bizonyítgatja,, hogy miután nem teljes lövedék a talált golyó, feltétlenül egy másik lövegtől elvált és elcsapódott maradvány. Pisztolylövedék nem lehet, mert ólomsúlya nagyobb, mint a pisztoly­lövedékek ólomsúlya. Az ólom az acél mögött van­­— mondja — és az ólom sú­lyosabb, mint az acél. Így tahit az acél egyedül semmi körülmények között nem hatolhatott messzebb, mint az ólom, ebből következik, hogy különálló lövedék nem lehetett. Elnök a fegyverszakértők meg­hallgatása­ után kijelenti, hogy amennyi­ben a bíróság a­ fegyverszakértők véle­­ménykülönbségéne­k tiszt­ázását lényeges­nek tartja, esetleg más fegyverszakértő­ket fognak kihallgatni. A szakértők kihallgatása után a tanú­­kihallgatásokat kezdte meg a bíróság. Özv. Babits Sándorné vasalónő az elnök kér­déseire a következő vallomást adja: gróf Tiszáéknál voltam alkalmazásban, mint vasalónő. Október 31-én délelőtt láttam, amikor az esőköpönyeges úr­­imént, A kegyelmes úr egész az ajtóig kísérte ki. Azt is hallottam, hogy­ a köpönyeges úr ezt mondta.­ imádom a Tisza-családot és kénytelen vagyok mégis igy járni. Aztán odafordult a többi katonához és azt mondta nekik: Gyerünk. Gadó: Hját volt ott több katona, is? Tanú: Volt öt vagy hat. Az egyik még szólt is a kegyelmes úrhoz. Elnök: Mit mondott neki? Tanú: Azt mondta a kegyelmes úrnak, hogy a keresztény vagyis hát a nemzeti párthoz csatlakozzék. A kegyelmes úr azt válaszolta annak a katonának, hogy édes fiam, ennek itt most nincs helye. Gadó: Az a katona miféle ember volt? Úri embernek nézel,­ ki ? Tanú: Nem, közönséges közkatona volt és a beszéde is azt árulta el, hogy nem úri ember. Nem tudta, jól kifejezni azt se, hogy a kegyelmes úr hová csatlakoz­zék. Aztán én lementem a szobába. Este­felé a gyerekeimnek mesét olvastam föl, amikor za­j hallatszott a folyosóról. Fi­gyelni kezdtem. Ilyen szavakat hallottam. Letépni, megkötözni, szégyeljék magukat. Gadó: Ki mondta egeket és kinek? Tat­u: Úgy tudom,­­ csendőröknek mondták, mert azoknak a szobájuk volt az én szobám mellett. Még azt is hallot­tam: meghurcolni a parlament előtt. Gadó: Mondták azt is, hogy Tiszát őrizni ! Tanú: Ezt nem, hallottam. Gadó: A katonai tárgyaláson ezt is mondta. Tanú: Nem hallottam, nem emlékszem. Kil­éptem a folyosóra és ott a kanyarodó­nál egy fegyveres katona állott. Megijed­tem és visszahúzódtam. Amikor elmentek az ajtóm előtt, az egyik így szólt: Itt­ is­­csendőrök lehetnek, mert eloltották a vil­lanyt. Erre én hirtelen meg­gyújtottam, kinyitottam az ajtót és mondtam a kato­náknak, hogy itt nincsenek a csendőrök, csak én vagyok a gyerekeimmel. *— Akkor ott három katonát láttam. Az egyik derék ember volt, a másik alacsony tagbaszakadt, a harmadik kövéres ember. Katonasapkát viseltek mind a hárman, fegyvert nem láttam. Azután láttam még két vékony suhanó formájút, akiknél nem volt fegyver. A magasabbik embernek nyí­rott bajusza volt, a kicsi megödit az ajtó­ban, mintha maga sem tudná, mit csinál­jon. Erre odamentem és megkérdeztem, velünk mi történik. „Semmi"­, mondotta. „Magyarország felszabadul." A másik ki­sebb fiatalember meghallotta ezt és azt mondotta: „remélem nem fél." Azt mon­dottam, nem félek. Ők eltávoztak az elő­­szoba felé vezető folyosón. — Én megállottam és vártam, hogy mi lesz. ^kijött Kutiné és a többi konyha­Elnök: Fel tudna-e ismerni valakit azok közül a katonák közül? ■~ fTanu: Népi tudom bizonyosan. Elnök: Nézzen végig azokon, akik a vádlottak padján ülnek. Tanú végigtekint a vádlottak padján, majd Kéri Pálra mutatva így szól: Evvel­ az úrral volta­m szembesítve, akkor ráismer­tem, de most nem mernék rá esküdni. Elnök: hát annál volt fegyvert Tanú: Volt. Elnök: Most, nem ismerné fel? Mist sem tudna felismerni? Tanú: Újra körülnéz. Nem. Elnök: Hát az esőköpenyegest nem tudná felismerni? Tanú: Újra nézi a vádlottakat, mialatt Vágó hangosan ezt mondja: „Itt!" Elnök: ha még egyszer megkísérelni, hogy ilyen megtévesztő megjegyzést te­gyen, szigorúan megbüntetem. Tanú: Nem tudom megismerni, mert hiányzik s. köpenyeg. Elnök: Álljon föl Gaertner! Gaertner föláll és az ő különöse® ka­rakterisztikus lépteivel a tanú elé áll. Elnök: Ez volt! Tanú: Ez volt! Megismerem még a mozdulatáról is. Elnök: Akkor mondja a szemébe, hogy katonákkal járt a villában! Tanú: hát igen. Gaertner: Valótlan. Elnök: Álljon fel, Kéri. Elnök jó tanúhoz): Ez is hasonlít ahoz a katonához. Tanú: Hasonlít. Elnök: Meg mer rá esküdni! Tanú: Nem. Elnök: Hát Guertnerre, az esőköpenye­gesre? Tanú: Erre inkább, nem nagyon bizo­nyosan, de mernék. Elnök: Ottan hátul nem lát vakkit, akit megismer? Tanú: Nem. Elnök (Hüttnerhez) : Álljon föl.­­(Ta­núhoz) ( Megismeri? Tanú: Nem. Elnök: Most álljon föl Sztanykovszky! (Tanúhoz) : Ezt megismeri? Tanú: Nem. Olyan fiatalos, de nem az. Ezután dr. Szilassy királyi ügyész azt indítványozza, hogy tegyenek Kéri fejére katonasapkát és úgy szembesítsék a ta­núval. Tanú: hattam már katonasapkában is. Kéri: Ön azt mondotta vallomásai so­rán, és amikor velem annak idején szembesítették, hogy kövér, telt arcról is­mer meg. Igaz ez? Tanú: Igaz. Kéri: Kérem majd annak megállapítá­sát, hogy amikor a szembesítés megtör­­tént, már akkor is sokkal soványabb vol­tam, nem­ kerek, de feltűnően beesett arcú. .Vágó-Wilhelm Jenő ké­rdi a tanútól, hogy mikor vele szembesíttték, megis­merte-e J .beliekkel a konyha, felöl hallata est. Közi­ben a három katona közül az egyik azt mondta, hogy sx ajtót be kell csukni. Ott fegyverek vannak, mondottam, kívülről nem csukódik, csak belülről. Kutiné erre mégis becsukta az ajtót. A katonák tovább mentek, hogy merre nem is tudom, talán a hallba mentek, vagy egy másik után. Mi mindnyájan fel akartunk menni, én különösen a hallba akartam menni, hogy megnézzük, mi van ott. Csak néhány lép­­csőn mentem fel. Velem együtt volt az egyik kis inas. Ott a lépcsőn állva csak azt hallottam a kegyelmes asszonytól: „Nem... nem!“ Lassú időközben mon­dotta ezt a kegyelmes asszony, azután fegyver dördült. Ki­a ijedten visszaszaladtam gyermekeim­hez, akik roppant megijedtek. Rövid idő múlva jött valaki és mondotta, hogy or­voshoz kell menni. Gyermekeim nagyon félte­k, hogy meggyilkolják őket és így velük maradtam, hanem az inas, a Fejes 8lanyi ment a Betesda-kórházba orvosért, aki mindjárt jött is. A kegyelmes úr ak­kor már nem élt. Mikor mi is felmentünk a hallba, láttam, valamint azt is, hogy Almásy Denise­­grófnő nagyon vérzett, de haja eltakarta sebét. Akkor nem hallot­­tam, hogy a tetteseket felismerte volna valaki. A tanú az elnök kérdésére kijelenti, hogy nem tudja pontosan megmondani a három katona merre ment föl. A hallban az egyik ajtó előtt egy szürkekpönyege® alakot látott, de a köpönyegesnek alakjára, sem az arcára ne­m emlékszik. Más alakot sem látott, sem beszédet nem hallott. Összesen négy lövést hallott. Azt tudja, hogy a csendőrök szobájából mormogás hallatszott. A csendőrök csak éppen tiltakozhattak a katornák ellen, de nem történhetett meg, hogy egymásra tá­madtak volna. Tanú kijelenti, hogy nem. Vágó kijelenti, hogy akkor felismerte.­­Elnök megállapítja, hogy a hivatalos jegyzőkönyvben nincs ennek nyoma. Vágózsilért­­a­­rt, amikor szembesítették valameint a tárgyaláson és miért mon­da : nem tudom ,bizonyosan felismerni. Tanú: Azért sírtam, mert a kegyelmes úr meghalt, nála nekem, jó dolgom volt és most gyermekeimmel kenyér nélkül maradtam. Gaertner Marcel te­s még a tanúhoz néhány jelentéktelen kérdést­, amire tanú vallomásaiba® imár válaszolt. Az elnök ezután egy csoportképet mu­tat a tanyn­ak, aki az egyik arcot isme­e­résnek találja. Kitűnik, hogy Dobó. Tanú ezután kijelenti, hogy csak a had­­bíróságon tartott tárgyalásról ismeri fel az arcot, a villában nem látta. Az elnök rendeletére ezután katonasap­kát adnak Kéri Pálra, hogy tegye fel és húzza mélyen a szemére. ■­ Mikor ezt Kéri megtette, a tanú kije-­­ lenti, hogy hasonlít­­z illetőhöz, aki a gyilkosság délutánján ott járt a ka­tonákkal, a villában, de annak még­­ mélyebben a szemére volt húzva, a sapka. — Arra meg mernék esküdni, hogy ha­­soiúit, —- mondósig, — de arra, hogy ő volt, nem. A tanút ezután a bíróság megesketi, amivel a mai főtárgyalás véget ért. Foly. * tatása péntek reggel kilenc órakor kezdő­dik. *- ; A fegyverszakértők. — Saját tudósítónktól' — Féltig órakor nyitotta meg a mai fo­gyalást dr. Gadó István elnök. Dr .J/ttrzs­­unszky Hugó rendörorvos, fötan^^bs ki­hallgatásával sprezdődik a m^^tárgyalás. Az elnök kérdéseire elmaptja, hogy a gyilkosság után­szentk0v alyi főkapitány­­helyettes vaseetéséveL*bizottság szállott ki a Kohóim-vajába­n*en­nek a bizottságnak volt az orvosht~*frután mentek ki, de mire kiértek, Tisza István holtteste már szak­szerű kötésekkel volt ellátva a sebesülé­sek helyén és már ágyban volt. A kötése­ket felemelte és kegyeletesen megvizsgálta a sérüléseket. Két lősebet konstatált, az egyik feltétlenül halálos volt, a másik 8— 1­ 7 nap alatt gyógyuló lett volna. Vallo­másának további részében a sérülésekre vonatkozó észleleteit ugyanúgy adja elő, mint a tgnapi napon dr. báró Radvánszky Béla. Elnök kérdéseire tanú kijelenti, hogy a kiszállott rendőri bizottság a gyilkosság után megejtette a sürgős nyomozati cse­lekedeteket. Hullajegyzőkönyvet is felvet­tek, tanú diktálta. Homályosan emlékszik már csak arra, hogy valami tiszt járt a gyikosság utáni órákban a villában, aki a kormány részvétét fejezte ki a család előtt. Elnök elébe tárja tanúnak 1019. évi szeptemberi vallomását, mely szerint kifejezetten emlékezett erre vissza. Tanú fenntartja ezt a vallomását. További kér­désekre elmondja, hogy a főkapitányig központi ügyeletén első­segélyt kértek. Először nem mondották azt, hogy meg­gyilkolták, csak hogy megsebesült. Va­­laki akkor a rendőrségen azt mondotta, hogy a közelben úgy is van orvos, meg­­adhatja az első segélyt, nem szükséges az azonnali kiszállás, úgy, hogy a rend­­őri bizottság csak valamivel később ért,­­ amidőn újból jelentés jött, hogy Tisza Ist­ván gróf meghalt — szállt ki autóval a gyilkosság helyszínére. A villában pontos helyszíni szemle jegyzőkönyvet nem vettek föl, de minde­nüvé betekintettek, a csendőrök szobáit is megnézték és a csendőrök nyolc pus­káját, melyet azok otthagytak, magukkal vitték a rendőri bizottság autóján. Bűn­, jeleket a rendőrség nem talált. A bíróság a tanút vallomására meges­kette. Dr. Lur Sándor, a Bethesda-kórház volt segédorvosa a következő tanú, aki az első volt a helyszínen a merénylet elkö­vetése után. Elmondta, hogy Tiszáiknak fiatalabbik inasa szaladt át érette a kór­házba azzal, hogy a kegyelmes ur rosszul van. Útközben közölte, hogy merénylet tör­tént és azóta tán a kegyelmes ur meg is halt. A hátsó kapun és a hátsó csigalép­csőn ment föl és Tiszát csakugyan holtan találta. A szükséges kötéseket elvégezte s ez alatt talált egy killítt patronhüvelyt, amit a hadbírósági tárgyaláson átszolgál­tatott. Almásy Derűse sérüléseit is meg­vizsgálta, azok nyolc napon belül gyó­gyultak. Tisza István sérüléseit ép úgy adja elő, mint a többi orvos. Vallomására esküt tesz. Minnich Károly dr., egyetemi magán­tanár, törvényszéki orvosszakértő a kö­vetkező tanú. Tarmvallomása idejére az elnök Kenyeres Balázs dr. törvényszéki orvosszakértőt a tárgyaló­terem elhagyá­sára kéri fel. Minnich dr. kéri a Hazs­­linszky dr. által a gyilkosság után felvett jegyzőkönyv felolvasását, mire elnök ki­jelenti, hogy az a lelet elveszett, éppen ezért szükséges az ő kihallgatása. Tanú elmondja, hogy a kihallgatott orvosok­­egyértelműen igazolják, hogy egy a mell­kast ért és a mell­ka­st átjárt golyó okozta a halálos lóvést, ő is megerősíti ezt. A jobb hónalj alatti részen ment be a golyó és a bal felső karcsonton keresztül jött ki. Radvánsz­­y dr. és Hazslínszky dr. elő­adása e tekintetben azonos, valamint Lux dr. is ezt bizonyítja. A Vitán felül áll, hogy nemes szerve­ket ért ez a liyvés Dr. Minnich szakvéleményének befeje­zése után dr. Polónyi Dezső kéri az elnö­köt, hogy vllgassák meg a törvényszéki orvost dr. Kovács vizsgálóbíró betegségére vonatkozólag. Gadó elnök kijelenti, hogy ezt külön, későbben fogja foganatosítani, még­pedig úgy, hogy dr. Minnich tanárt a leletre nézve hallgatja meg, a lényeget pedig specialista orvossz­akér­tővel, dr. Németh Ödön professzorral állapíttatja meg. Tiszáék vasalónője, Babitsné fölismeri Gaertnert és Kérit. felapritva, azon­nal házhoz szól­__________ litva, piBeft# iar41». legolcsóbb napi árban. —■ FABESZERZŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG JtfM-ltl!. (TbWIj­ít­s»?*) jj SZÁRAZ TŰZIFA XXXMKtfKMKIHtXXIBCXKMaCXXXXaCXK HMország mégis enged? Amerika nem hagyja jóvá­­a megszállást. (Reuter.) A Times megbízható forrásból arról értesül, hogy a párisi német nagykövetnek tegnap Berlin­ből a jóvátételi bizottsághoz való továbbítás végett táviratilag új né­met ajánlatot küldtek, amely nagy-­­jában megfelelőn párisi határoza­toknak, Berlin, mit. A­T- Amerika magatartásáról az Exchange Office jelenti­­ Washingtonból. Hughes közölte a­ srettei­ nagykövettel, hogy az Egyesült­ Államnok nem hagynak jóvá olyan kényszerrendszabályokat, ame­lyeknek megvalósításával tönkretennék Németország gazdaságát. Az algerikai kormány azonban nem kifogásolja a nemzé­l kikötők tengerészeti ellenőrzé­­sét, de csak azzal a feltétellel, hogy egyetlen amerikai hajót sem akadályoz­nak meg szabad mozgásában.

Next