8 Órai Ujság, 1921. augusztus (7. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-23 / 185. szám

Budapest, 1921 ammztm 23. Mark Keckl, V8S. etffofrawn­i ferd­sffi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra.... 40 Korona | Fél évre.. 240 Korona 1iegyed évre 320 Korona | Égési évre 480 Korona Jugoszláviában egy példány: 2 jugoszláv Korona Egyes példányszám ára 2 korona SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. MUZEUM-ZÍÖMUT 3. SZ. Telefon: Jéseef 105-00. J. 105-01. J. 105-02. Visszaöleltük keblünkre Pécset, Baranyát és a szegedi­ háromszöget, amaz örök ré­szeit a magyar anyaföldnek, ahol a szívünknek oly tűrhetetlenül hosé£u­­ ideig dúlt a bitor megszállás. Ami­­kor mindenki a máséból köp vala­mit, megtörtént imhol az a csi­fla is, hogy a magunkéból kaptunk vissza valamit. Ami ebben az ese­ményben nekünk fájdalom­­nak örömmel vegyes viszontlátás. Ugyancsak kivételes diadalát jelenti az európai jogrendnek. Mert ne fe­­ledjük el, hogy az összes békeszer­ződések, amelyeket az ántant a le­győzött népekre ráparancsolt, tulaj­donképpen azon az elven alapsza­­na­k, amely szerint mindenki lehe­tőleg minél többet kapjon a másé­ból. Minthogy ilyen módon az új európai konstelláció alapjává a fáj­dalmas elégedetlenséget tették meg, a békeszerződés minden pontozatá­­nak végrehajtásánál a gyűlölet újabb lángja lobban fel mindenütt. Amikor most egyes déli részek visszakapcsolásánál az­ igazság je­gyében a jogrend érvényesül, meg­elégedettséget és kiengesztelődést­ váltván ki mindenütt, szomorúan sóhajtunk fel: milyen boldog lenne ma egész Európa, ha a békeszerző­déseket az egész vonalon ebben a szellemben kötötték volna meg!" Ha mindenki megkapta volna a magáét és nem a másét?! A meg­csonkított Magyarországnak nagy öröm, hogy sok millió elvesztett fia közül imhol hazajött néhány száz­ezer, de különösen nagy, az öröm afölött, ahogyan a viszontlátás meg­történt. Két esztendőn keresztül nem juthatott hít a hazából a megszál­lott területekre, ahol az idegen ha­talom legtevékenyebb támogatása mellett mérget akart önteni a ma­gyar szivekbe a rágalom és a gyű­lölet, — de hiába! Sok mindent vesztettünk el, de a hazaszeretet integritásán, a szívek közösségén nem eshetett kár. Ijedten menekülnek a haza­árulók, akik belgrádi pénzen szov­jetet akartak csinálni Baranyában, megrémülvén nem is első­sorban a közelgő honvédség érclépf­eitől, mint a felszabadult pécsi munkásság fe­nyegető öklétől. Szeretetet, rendet és munkát hozunk visszatérő test­véreinknek, nemzeti alapon egye­sítvén a közös célra polgárságot és munkásságot egyaránt. Teremtsük meg Magyarországot, ahová mindig visszavágyódjanak azok, akik még nincsenek itthon, de akik előbb­­utóbb hazajönni fognak. üli a nyssalfflprajin­yi kdptl. — Bénfty kuliig?miniszter Holnap nyilatkozik a Házban. — Saját tudósítónktól. —­A nyugatmagyarországi helyzetben még­ mindig­ nem történt változás. Az ismeretes 48 órai haladék, melyet Baranya és Pécs kiürítésével kapcsolatban kaptunk, augusztus 31-én jár le. A helyzet ma teljesen stagnál. A kiürítés és átadás iránt újab­b lépések az antant részéről nem történtek. A baranyai és pécsi területek átvétele, valamint a nyu­­gatmagyarországi területek átadása dolgában Bánffy Miklós gróf külügyminiszter holnap nyilatkozik a nemzetgyűlés előtt. A külügyminiszter nyilatkozata elé minden oldalról nagy érdeklődéssel tekintenek. JgP ÜSS Őrt felisül! 3 PÉCS! MM Hali SÍÉI. Baján már müküürít a magyar közigazgatás.­ ­ Seffát tudósítónktól. .—­­. . ^r' A Baranyát és Péc&t megszálló szerbek iküülöttyéb en a kiürítés előt­t hetekben minden esjí&t felhasználtak arra, hogy az ántán­íha almakkal elhitessék, hogy^rbaranyai és pécsi lakosság körében erős magyarellenes hangulat uralkodik. Ezekre a híresztelésekre csattanós válasz, ami a vasár­nap a kiposzulás u­olsó pillanatában történt Pécsett. A pécsi, munkásság egy része, amikor d­r. Raics Szvetiszláv, a megszálott területek szerb kor­mánybiztosa el akarta hagyni a vérest, tüntetést rendezett a szerb kormánybiztos ellen, inzultálni akarta és csak a karhatalom közbelépése mentette meg­ a kormánybiztost a munkások haragjától. _: a tüntetés élénk bizonyítéka annak, hogy a pécsi és baranyai lakos­ság hangula­ttnak magyarellenes színben való feltüntetése csak a szerb polgári hatóságok aknamunkája volt. A lakosság igazi hangulata­­ termé­szetesen csak akkor nyilvánulhatott meg, amikor már nem kellett félniük a megszállóktól s ennek a hangulatnak kifejezése nőtt a szerb kormánybiztos ellen való tüntetés. A kiürített területek átvétele egyébként teljes rendben az előre megha­­tározott programm szerint folyik. Az első zónából szombaton vonultak ki a szerbek, vasárnap pedig Pécsről. Baján már a magyar közhivatalok funkcionálnak. Az alispáni hivatal és az árvaszék tegnap már megkezdte működés­ét. Belgrád, aug. 22. Az itteni lapok, nyilván félhivatalos sugalmazás alapján közük, hogy a nagykövetek tanácsa végleg elutasí­totta a jugoszláv kormány kérését Pécs kiürítésének elhalasztására vonatko­zóan. A szerb hatóságok ennélfogva utasítást kaptak a kiürítés megkezdé­sére. Függetlenül a nagykövetek dön­tésétől, a budapesti antant­ képviselők rövid 48 órai haladékot adtak Baranya és Nyugatmagyar­­ország átadására. Belgrád, aug. 22. A délszláv sajtó behatóan, foglalkozik, Baranya kiürítésével és élesen kriti­zálja az ántánt magatartását. Szemére hányja az ántánt­nak, különösen pedig Angolországnak, hogy csak a magyar érdekeket tartotta szem előtt. Olyan hangok is hallatszanak, hogy a szövet­ségesek ■ ebben a kérdésben cserben­­ hanyták Jugoszláviát és nyíltan Ma­­i­anaraiszán mellett foglaltak állást. ” Hyasasmagyarország magyar astar maratni. Szent István napja Sopronban. ■— Saját tudósítónktól. —, Sopron, aug. 21. Szent István ünnepét úgy Sopron városa, mint Nyu­gatm­agyarországnak magyar, német és horvát községei ed­dig soha nem tapasztalt fénnyel ünne­pelték meg. A soproni Szen­t Mihályi templom hatalmas hajóját zsúfolásig megtöltötte a hazafias közönség. A vidék­­képviseletében maigyarruhás lá­, nyolc hosszú sorozaa vonult az oltár elé s általában a társadalom minden rétegéből olyan tömeg indult meg de­­monstrativje megy zarándoklásban a templom f­elé, hogy a közönség nagy­része kivittetíteuffit. Majd felharsant a Rákóczi-induló és megérkezett a ka­tonaság sisgfkos diszszá­zada. A szent misét Zeherbauer Ottó dr. pápai pre- i­­s. a város plébánosa celebrálta. Mise után a jfcatcn­sag­­ Széchényi­­térre im­m­­r közvetlenül a szövetsé­gesközi katonai misszió palotája elé. Az ünnepl­ő közönség tömör sorokban követte. Amikor a helyőrség díszme­­netben elvonult, a Széchelyi-szobor, talapzatán megjelent egy szónok, aki beszédében pártoskodás és személyes­kedés helyett egységes­ei szerint ma­gyar cselekvést követelt, amely nem nézi tétlenü , hogy élő testünket dara­bokra szedjék. A tömeg harsogó he­lyesléssel és elkeseredett kiáltozással fogadta szavait. Már-már ódái® fajult az elkeseredés, hogy botránytól kel­lett tartani. Időközben az antant­­misszió őrségét megerősítették. A szó­nok ekkor a missziók pa­dlaja felé fordulva, a következőiket mondta: — Az antant idejött és feleletet vár arra a kérdésre, vájjon van-e még ebben a nemzetben önérzet és élni­­akarás. Most tehát megadjuk a­ fele­letet: Ny­ugat ma­gyar országot nem ad­juk ! Kém! Kém! Soha! A nép­gyű­lés hangosan ismételte tiltakozást, majd a Himnusz és Szó­zat eléneklése után rendben szét­­oszlott. A Szent István napot követő va­sárnapon a nyugatm­agyarországi la­kosság újabb tanújelét adta a Ma-­­gyarországhoz való hűségének. Reggel mintegy 400 főből álló küldöttnél ér­kezett Csordáról Sopronba. A vár­megyeház elé vonult, ahol Magyaror­szágot éltette és tiltakozott az össze­­csatolás ellen. Ugyancsak a déli órákban cenki küldöttség érkezett ide, amely Széchényi István grófnak a Széchenyi­­téren álló szobrát megkoszorúzta. A cenkiek és­ az időközben összesereg­­lett soproni lakosság e helyen is hangosan tiltakozott Nyugatmagyar­­országnak­ az országtól való elszakí­­tása ellen.

Next