8 Órai Ujság, 1922. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Budapest, 1922 január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra.... 60 Korona I Fél évre .. 340 Korona Kegyeid évre 170 Korona I Égése évre 660 Korona Jugoszláviában egy példány: 8 jugoszláv Korona Bécsben egy példány ára 80 osztrák Korona. Egyes példánynám ára 3 Korona Vasárnap, VHI. évfolyam, 1. sz. Budapest, 1922 január 1. T|| Vasárnap, Vili. évfolyam, 1. sz. DüsSjsMj SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVái..... BUDAPEST, IV. MUZEUM-KÖRÚT 3. SZ. Telefon : József 105­ 00, J. !! 105 01. Három újév múlt el fejlettünk a végzetes október óta: a forradalmak, ellenforradal­mak és diktatúrák három súlyos esztendeje. A régi Magyarország összeomlása után szágulva rohan­tak keresztül rajtunk a történelmi események s ha visszanézünk erre az elmúlt három évre, meg kell döbbennünk a szörnyű mélységek és örvények láttán, amelyek immár mögöttünk vannak. Mint a hajótö­rött, aki újra biztos talajt érez a lába alatt és visszagondol az átélt rettenetes pillanatokra, és szinte el sem tudja képzelni, hogy mindez órák alatt történ — olyan hihetet­lennek letszil ha visszagondolunk rá, hogy hányt. .-vetettek bennün­ket a' forraléinak és ellentorrai dfimmiai- hullámv I­heletb­ei «’eg nem érezni gom­m I­V-rejtelmes kezet, amely ilyen gyorsan keresz­tül tudta vezetni a nem de t­e ré­mes megrázkódtatásokon és let’e­t­ién nem keresni az okol. ing­ot, tudott Magyarországioránylag ist­en gyorsan kibontakozni abból a kata­­klizmusból, melyet a vesztett há­ború ránk zúdított, hogyan tudott talpra állni az esésből, mikor a többi ország m­ég mindig tovább vergődik a politikai és­ a gazdasági forradalom veszélyei között. A történelmi folytonosság dia­dalmas őseréje az, ami érvényesült. Az ezeréves Magyarország alkotmá­nyossága, amelyet sem a radikalz­­mus, sem a reakció szélsőségei nem tudtak összetörni, mert erősebb volt a tömeghangula­toknál és ha­talmasabb minden zsarnoki fegy­vernél. A magyar nemzet államal­kotó képességének új próbáját je­lentette az elviharzott három év, amelyből diadalmasan került ki. Most mutatkozott meg igazán, mi­lyen építőmunkát végeztek ebben a hazában ezer éven át — külső há­borúk és belső harcok között — azok az államférfiak, akik a ma­gyar államiság gondolatát s a nyu­gati műveltség emberi eszméjét széttörhetetlen kapocsba tudták összekovácsolni. De ha a forradal­mak és ellenforradalmak jelszavai­ból végképpen ki akarjuk emelni az országot, és új ezer év megala­pozásához akarunk kezdeni az új­évben, akkor egy kötelességünk van csak: visszatérni arra a bölcs politikára, amelyet a múlt és je­len tanulsága igazolt. Olyan politika áll tehát, amely a nemzet hagyo­­ányait a jogi és történelmi falá­­tosságon keresztül híven őrzi, de kapcsolja Magyarországot a Nyu­­szabadelvű világszellemébe is. Szilágyi balos interpellációra egy katonai letartóztatás miatt. A helyettes miniszterelnök válasza­ —• Saját tudósítónktól. —­­A nemzetgyűlés mai ülésének végén Szilágyi Lajos interpellációt terjesz­tett elő. — Bethlen miniszterelnök annak­idején azt mondotta, — kezdte az in­terpelláló,­­ hogyha valakinek kato­nai atrocitásokról van tudomása, ak­kor azt először neki jelentsék, mielőtt a nemzetgyűlés elé vinnék. A Korn­­hauser-esetben valóban először őhozzá fordultunk. Sajnos, keservesen csa­lódtunk. Prónay Fát őrnagynak, aki ebben a bűnügyben szerepelt, ki kel­­lett lépnie a hadseregből. . de helyet nem töltöttek be,­­i.-eg u ui­k­iegy to­­­vábbra is fenntartó’ nk számára. Bün­tetését nem töltötte ki, mert láttuk öt utcán, később Nyugatmagyarorszá­­gon láttuk, eh ’ a lajtai bánság főmér­­ló sápi f­ezére lelt. „ S tíva minőségben jegyzéket is intézett a kormányhoz, amelyben su­­verén joggal intézkedett. Később érte­sültünk arról, hogy ezredessé neveztek ki, amit ugyan megcáfoltak, de ebben a cáfolatban nem igen lehet hinni. Később Prónay reflektált egy parla­menti nyilatkozatomra, amiért azután a­ bíróság elé is­­állítottam. Ebben a nyilatkozatában Prónay megrótta a honvédelmi minisztert, hogy nem vé­delmezte meg őt a miniszteri székből. Belicska miniszter néhány nap­­múlva fel is állott itt szólásra és megvédel­mezte Prónayt. Az Ébredő Magyarok is kit elnökükké választották. Mindebből az látszik, hogy Prónay felülmaradt a velünk folytatott küzdelemben. — Már ez maga­­is elegendő ok volna arra, hogy a kormánnyal köz­vetlenül ne tárgyaljunk ilyen katonai kérdésekben, hanem egyenesen, a nyil­vánosság elé vigyük őket. Mégis egy legutóbbi esetben a helyettes minisz­terelnök úrhoz fordultam s­ csak ami­kor panaszomat nem­­ orvosolták, je­­gyeztem be mai interpellációmat­.­ Karácsony hétfőjén délben a bu­dapesti katonai térparancsnokság jo­gosulatlanul letartóztatta a műegye­temi­­filmig vezérét, Hietzinger János Pált, az arany vitézségi érem tulajdo­nosát, aki békében és háborúban gaz­dag érdemeket szerzett ahhoz, hogy polgári jogait tiszteletben tartsák.­­ A letartóztatás jogcíme az, volt, hogy kományzósértést követett el. Legalább igy jelentette fel egy nyomo­­zótiszt aki azt állította, hogy Hietzin­­ger részes­ állapotában sértő kifejezést használt a krományzóra. Nem akarom meg­védelmezni azokat, akik a kor­mányzót megsértik. Ilyen ügyekben a bíróság van hivatva dönteni. De ha polgári egyént katonai ható­ság parancsára ma is le lehet tartóztatni, azt nem lehet szó nélkü­l hányni. Amikor tudomásomra jutott m­­a letar­tóztatás, telefonáltam a miniszterel­nök úrnak. Minthogy azonban a mi­niszterelnök úr ebben az időben vidé­ken tartózkodott Szadeczkey-Kardos Lajos: Hát dol­gozzunk. Az ország fordulósomon áll. Szilágyi Lajos: Ha így állna a do­log, akkor különösen itt kellene tar­tózkodnia. Ercki Károly: Hol van a miniszter­ei­nek? Juhilieb Vidor: A rási­vány­i Sötét erdőben. (Derültség.) Szilágyi Lajos: .Minthogy a minisz­terelnök urat nem találtam, a helyet­tes miniszter urat kérjem fel inter­­veniálásna­k azután telefonon felhívtam a körlorpa­rancsnokot. Sárkány, tábor­nokot, akinél óvást emeltem Hietzin­ger letartóztatása ellen és különösen arra kértem, hogy ha már letartóztat­ták, legalább ne verjék meg. Ezt azért kétlem, mert a budaörsi csata után ugyanezt a Hietzinget­ elfogták és köz­baltákkal megbotoztatták. Félő volt, hogy ha most ismét kezükbe kerül hasonlóan fognak vele elbánni. Úgy értesültem azonban, hogy ezúttal nem volt része bántalmzásb­an csak fogva tartották 26-tól 29-éig. — Ekkor átkisérték az ügyészségre, az ügyészség azonban nem fogadta el, azzal a megokolással, hogy akták nem érkeztek róla s egyébként sem lát okot a további fogvatartásra. Hietzin­­gert visszakisérték a térparancsnok­­ságra, ahonnan elbocsátották azzal, hogy este hat órakor ismét jelentkez­zék, addig dönteni fognak sorsáról, Hietzinger felkeresett engem és el­mondta ügyét. Tagadta, hogy kor­mányzósértést követett el. Este ismét visszament a térparancsnokságra, ahol újra letartóztatták. Éjszaka ott tar­tották, és csak másnap bocs­áj­tót­tok szabadon. Drózdi­ Győző: Gyönyörű jogrend! Szilágyi Lajos: Az ellenzék minden esetben tiltakozott az ellen, hogy pol­gári egyéneket katonai bíráskodás alá vonjanak. Ilyen értelemben elő is ter­jesztett több határozati javaslatot. A kormány némileg szakítetta is a kato­nai bíráskodást polgári egyének felett, de még mindig meghagyott olyan bűn­cselekményeket, amelyet bárkire rá­húzhatnak, ha le akarják tartóztatni.­­ A kormányzósértés nem tartozik azok közé a bűncselekmények közé, amelyért katonai hatóság letartóztat­hatna polgári egyént. A katonai ható­ságoknak, ha tudomásukra jut ha­sonló eset, az államrendőrséget vagy az ügyészséget kell m­i,­dajok. Ami itt történt, súlyos ki­­rucsi s s" ezért kérdem, hajlap­­ormány ezt az esetet megtoro,.., 1 ’^atni, hogy jövőben kato­u­k, pol­gári egyéneket ne tartó­zhassanak le és jogtalanul ne tarthh­t fogva, itass József mi ellnök­helyettes azon v­á­laszait az interpellá­l­t. — Szilágyi Lajo­s .­ót­­ kért fel a­ közbelépésre a,önre megtettem ezt, amennyiben érintkez­é­sbe léptem a honvédelmi miniszterre, és megkér­tem, tegye vizsgálat­a­­ivá ezt az ügyet. Tény az, hogy r. •­i' S­agyi felhozott interpellációjában is: a meg­ejtett viszgálat teljese­n 6­0 1.1 a. De­cember 25-én letartóztatták Slietringer Jánost, aki valószínűen itt, állapotá­ban igen súlyos kifejezés­­t használt a kormányzó ellen. Huzonkilencedikéig tartották le­­t­­artóztatásbait, amíg Szilágyi La­jos közbelépése nem történt meg. A közbelépésre történt intézkedés eredménye az volt, hogy Hietzingert átvitték az ügyészségre. Az ügyészség tényleg nem fogadta el az ügyet, mert szerencsétlen technikai eljárás folytán az aktákat postára tették. Hietzingert visszavitték és azt mondták, ha majd az akták megérkeznek, kísérjék ismét át. Har­mincadikén azután letartóztatásba he­lyezték Hietzingert. — Ami a bánásmódot illeti, sem­miféle panasz nem merült fel, sőt maga a letartóztatott mondott az elő­zékeny bánásmódért köszönetet Zsif­­kovics ezredes úrnak. — Sajnálattal állapítja meg, hogy a katonai hatóság részéről tényleg e­sietés történt a jogszolgáltatás szempontjából. Amennyiben mulasztásról vagy vissza­élésről van szó, a szigorú vizsgálat nem fog­ elmaradni. Polgári egyének­nek katonai egyének részéről való jog­talan letartóztatására vonatkozóan kijelentem a kormány nevében, hogy gondunk van arra, hogy hasonló ese­tek, amennyire lehetséges, ne fordul­janak elő, ha pedig mégis előfordul­nak és tudomásunkra jutnak, hajlan­dók vagyunk a legmesszebbmenő mó­don eljárni. A választ az interpelláló és a Ház tudomásul vette. A színművészeti és zenei tanács Kiss Menyhért a színművészeti és a zeneművészeti tanács megszüntetését javasolja s kéri a kultuszminisztert, hogy intézkedjék, hogy az irodalmi működést kifejtő tanárokat, hivatali főnökeik ne gátolják. Tass József dr. vallás és közoktatás­­ügyi miniszter azt kérte válaszában, hogy a döntés a tekintetben, fenntart­sák-e vagy sem a szín­művésze­ti és a zeneművészeti tanácsokat, bízza a Ház a kultuszminiszter diskrecionális jogára. A nyilvánosság előtt ezeknek

Next