8 Órai Ujság, 1922. május (8. évfolyam, 100-123. szám)

1922-05-03 / 100. szám

4 den szavát aláirom. De annál nagyobb sajnálattal állapítom meg, hogy az ő szavát nem minenki követi. Eltekintve attól, hogy nekünk nem a fete?iezeteSa hanem a vallástalanságot • Eteji üldözni, hogy nekünk nem a zsidókat kell öklöz® « Bünki hanem azokat a zsidó® kat, akik istenszetessségeit kő® ítettett el, (Úgy van! Úgy van!) ha ezeket éppen úgy kell üll­dözni, mintha azt kereszté­nyek követték volna el. Mély sajnálattal állapítom meg, hogy egyes emberek, amióta országszerte megindult a választási mozgalom, könnyelműen s vétkes gondatlansággal vagy rosszakarattal tudatosan a fele­kezeti béke­­ben tesznek. Mert mit jelentene egyebet, amikor azt hirdetik, hogy itt egy protesáns kormány ural­kodik? Ez alatt vagy azt értik, hogy a kormányban többségben van­­a protes­táns elem és ezáltal a katolikusok fél­tékenységét akarják felkelteni, vagy pedig azt jelenti,, hogy a kormány nem ke­lő mértékkel mér az egyházak­kal szemben. A kormány egyforma mértékben mér minden felekesetnel­.­ ­ Ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom, mert bár­­ egyházam mel­lett becsülettel kitartok, a magyar kormány minden körülmények­­között minden felekezetnél, egyforma mérték­kel is fog mérni a jövőben is. Mit jelent egyebet, mint felekezeti békét­lenséget, amikor azt hirdetik, hogy mi protestáns királyt akarunk ide­hozni? Mi, protestánsok, tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének, de mit jelent egyebet, mint békétlenséget az, amikor azt mondják, hogy Szent István koronáját sárba rántjuk. Mindenki tudja ebben az országban, hogy mi igenis a nemzetet men­­tettü­k meg és kötelességünk volt megmenteni, amikor vá­lasztanunk kellett a nemzet és a király között és nem saját akaratunkból kellett vá­lasztanunk, hanem erre a puccsisták kényszerítettek bennünket, nekünk a nemzet mellett kellett dönteni. (Élénk éljenzés és taps.) — Mi Szent István koronájának fé­nyét nagyrabecsüljük. A mi törekvé­sünk is az, hogy ebből az országból királyság legyen (Éljenzés), de csak akkor oldjuk meg ezt a kérdést, ami­kor egyenlőségünket a többi nemzet­tel szemben visszanyertük és amikor önszántunkból dönthetünk a kérdés­ben. Akik könnyelműen meg akarják dönteni a felekezeti békét, azok ellen­ségei ennek a nemzetnek, ellenségei a demokráciának és ellenségei saját fe­lekezetüknek is. Ellenségei a nemzet­nek, amelynek van elég baja amúgy is. A felekezeti békétlenség a magyar nép lelkében nincs meg, azt a kül­földről hozták és oltották belé azért, hogy visszavonást szítsanak közöttünk egy harmadik javára. Ellenségei a demokráciának, mert visszavonást szí­tanak a társadalmi osztályok és az egyének között és újból osztályhar­cot készítenek elő. (Úgy van! Úgy van!) Ellenségei saját hitfelekezelők­nek is, mert a hazugság előbb-utóbb kiderül; már­pedig egész felfogásuk merő hazugság, mely veszedelembe hozza azt a tekintélyt, mellyel saját hitfelekezetük előtt bírtak. Ne üljenek fel ilyen jelszavaknak. Mi kezet fogva, egységesen akarjuk ezt a nemzetet megmenteni. Kérem önöket, tegyék ezt lehetővé azáltal, hogy az Egységes Párt zászlaját diadalra viszik. (Élénk éljenzés és taps.) Nagy János program­mibeszéde: Gömbös Gyula felszólalása. Ezután egri Nagy János a kerület volt nemzetgyűlési képviselője mon­dotta el programmbeszé­dét, hangsú­lyozva az egységes kormányzás szük­ségességét, mert a koalíciós kor­mányzás mindig megbeszélta magát. Nagy, János után Gömbös Gyula, az egységes párt ügyvezető alelnö­ke be­szélt. — Csak egy vezéreszme vezethet bennünket, — mondotta — és pedig az, hogy szerencsétlen helyzetünkben integritást keressünk minden oldalon. De amidőn integritást keresünk, első­sorban integritásra van szükségünk itt, Csonkamagyarországon belül. Kö­telességünk minden ellentétet kiküszö­bölni magunk közül- így érhetjük csak el úgy bel-, mint külpolitikai cél­jainkat. Csak harmonikus, egységes munkával tudunk célhoz jutni. Az egységes párt politikájának alapesz­méje a független Magyarország, a faj­­védelem és a magyar testvériség. A gyűlés után Bethlen István gróf miniszterelnök küldöttségeket­­fogadott a városházán, majd déli 1 órakor a Korona-szálló termében bankett volt, melyen Bobory György főispán a kor­mányzóra, Babochay Sándor pártelnök Bethlen István grófra ürítette poha­rát. A miniszterelnök válaszul a követ­kezőket mondotta: A miniszterelnök Kain és Ábel esetéről. — Tisztelt Uraim! Az előttem szóló pártelnök ur Kolumibus Kristófra hi­vatkozott. Én Kolumibus Kristóf szülő­városából Gémából jöttem, ahol igye­keztünk mindent megtenni a magyar nemzetért s ahol úgyszólván a mezte­len lovag volt kénytelen­­felvenni a harcot a páncélos lovaggal szemben és­­i w*Vs.-as nemzetért Ijegytállanl. rA biblia szerint Káin és Ábel áldozatokat mutattak be az Urnák, amikor is Ábel­nek a füstje az ég felé szállott, Káiné pedig a földön elterült. Ez a történet emlékeztet engem arra a küzdelemre, melyet mi a magyar Politikában foly­tatunk. Mi is áldozatokat mutatunk be, reméljük és várjuk, hogy azok a politikai elvek, melyeket hirdetünk, azok a szavak, melyek ajkainkat el­hagyják, megihletik a magyar népet és az áldozat füstje az ég felé száll. De vannak ellenfeleink, akik látva azt, hogy az ő füstjük a földön szétterül, élesztgetik ezt a tüzet és arra törek­szenek, hogy az ő füstjük is az ég­­felé szálljon, azt a tüzet pedig napról­­napra újabb ideákkal élesztgetik. — A legújabb idea a génuai kon­ferencia. A magyar kormány elment Génuába, de őszerin­tük teljes sikerte­­lenségg­el tért haza. Szerintük ugyanis olyan embereket küldött a magyar kormány, akik alkalmatlanok és kép­telenek voltak arra, hogy a magyar ér­dekeket megvédjék, akik nem értenek a mesterségükhöz, akik dilettánsok. Ezen a téren nem bocsátkozom vitába. Amit elértünk, arról becsülettel és őszintém számoltam be a nagy nyil­vánossá­gg előtt Nem­ szépítettünk, de nem is titkoltunk semmit. A mi törek­vésünk az volt, hogy mindent megte­­gyü­nk a magyar nép érd­ekében, ami megtehető. Súlyosan árt az országnál­ a bécsi és a külföldi propaganda . Szóvátettük a kisebbségi kérdést,­­ mely nemzetünknek egy problémája, mert nemcsak Cs­o­rn­­­a - M­agy­a­r­o­r­s­z­ág­ban élnek magyarok, hanem a régi Magyarországiban is, akik velünk lé­lekben, hitben, vénben és a haza sze­­retetében egyek. Mi nem hagyhatjuk cserben testvéreinket, mert őket velünk ezeréves történelmi múltúnk szálai, a magyar kultúrának egysége fűzi egybe. És hogyha most nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel bővebben, ez nem jelenti azt, hogy mi tétlenül néz­tük ellenfeleink munkáj­át. De igenis bűn volna h­t reményeket ébreszteni ebben a nemzetben és ezért csak igaz­ságot hirdetünk.­­ De visszahoztunk sok tapaszta­latot is és ellenfeleinkkel szemben a hangsúlyt ezekre­­kivá­nám fektetni. Visszahoztuk a tapasztalatát annak, hogy milyen cselekvések és nyilatko­zatok ártanak ennek az országnak. (Halljuk! Halljuk!) Résc ittenesetre súlyosan árt az országnak az a propa­ganda, amelyet Bécsijén és a körülöttünk levő többi álla­­mokba­n kifejtessek. Továbbá igen súlyosan ártanak azok a bűntények, amelyeket eb­ben az országban elkövettek. Én ezeket elítélem és ellenük a törvény szigorával eljárok. Ezek ártanak, de még na­gyobb mértékben ártanak az olyan kijelentések, mint hogy­ha a kormány ezekkel szem­­b­en nem akarna vagy nem merne eljárni, mert azt a be­nyomást kelti külföldön, mint­ha itt valóban olyan kormány volna, amely tekintellen­ fél és nem mer a hibákkal szem­­beszállásé.­­ De árt , az ország tekintélyének az is, hogy akkor, amikor mi magyar férfiak ténnátúan mindent elkövet­tünk, hogy ezt a nemzetet méltóan képviseljük, idebenn az országban nyilatkozatokat tettek tisztán pártpo­litikai célzattal és kortesfogásból (Úgy van! Úgy van!) olyan irányban, hogy olyan férfiak tekintélyét, akik a külföldön működnek, lerombolják. Épp így ártalmára­ van a nemzetisek, ha az elkövetett éretlen csí­nyeket még ma is dicsőítik, amikor mindenki tudja a kül­földön, hogy ezek a csínyek nem voltak egyébre, mint arra valók, hogy ezáltal a­ magyar politika egységét meg­bontván, egyes férfiak hata­lomhoz 15SSSH12Sk. — Bele kell kapcsolódnunk a nagy­világ problémájába. Génuában igenis egy új Európa kialakítása folyik. Még­­hosszú és nagy munkára lesz szükség, hogy ez az új Európa kiala­­kuljon, de nekünk magyaroknak arra van szükségünk, hogy azok a férfiak, akik odamennek, a nemzet által nyújt­ható legnagyobb tekintéllyel menjenek oda. Vagy részt veszünk Európa ki­alakításában, vagy hajónk­ felett a hullámok fognak összecsapni. — Nem erőszakra van szükségünk, hanem kultúrára. A kultúra nemcsak a tudománynak kifejezője, hanem a lélek pallérozottságának. A kultúra jelenti az önfegyelmet, a magán- és a közéletben. A közéleti önfegyelmet sajnos nélkülözzük országunkban, pe­dig ez akadályozza meg a hiúság, az önzés és­­hasonló bűnök előtérbe nyo­mulását. Örömmel látom,­ hogy ebben a városban megvan az egység a szí­vekben és megvan a lelkeknek az a pallérozottsága, amelyre a magyar jövő szempontjából szükségünk van. Éltetem ennek a városnak polgár­ságát, és elsősorban Szmrecsányi ér­sek őnagymélóságát, aki e város kul­túrájának élén áll. Felköszöntők. A miniszterelnök beszéde után Széky Péter földbirtokos röviden tilta­kozott az ellen az állítás ellen, hogy az Egy­séges Pártnak nincs talaja és hogy csak a főispánok és szolga­­birák nyomására jött létre. Isaák Gyula alispán pohárköszön­tője után Bethlen István gróf egy másik asztalhoz ült, ahol szintén rövid beszédet mondott. Itt Csöpregi And­rás kisgazda Bethlen István grófra, Gömbös Gyula a magyar faj örök életére, Nagy János képviselőjelölt pedig a magyar kisgazdákra ürítette poharát. Plósz István volt nemze­gy. képviselő felszólalása után a­­ társas­ebéd véget ért. Hazautazás. A lakoma után a miniszterelnök ki­­séretével együtt a várost tekintette meg, majd részt vett a MOVE­ sport­­ünnepélyén s az érseknél tett rövid látogatás után este 7 órakor vissza­utazott Budapestre. Szerda, 1922 május 3. Bécsi követünk tiltakozása magyar okiratoknak Csehország számára való kiszolgáltatása ellen. — Bécsi tudósítónk telefonjelentése. —­ Bécs, máj. 2. Az osztrákok a csehekkel szerződést kötöttek abból a célból, hogy kölcsö­nösen kiszolgáltassák egymásnak az állami okiratokat. Ausztria már ki is szolgáltatta Csehországnak a bécsi le­­véltárban levő úgynevezett bohemicá­­kat, amelyek között igen sok Magyar­­országot is közelről érintő oklevél van. Masirevich bécsi magyar követ tiltako­zását jelentette be és követelte a Ma­gyarországot éritő okleveleknek a ma­gyar kormány rendelkezésére bocsá­­­tását. K. Bv Passzív a német kereskedelmi mérleg. Berlin, máj. 2. Míg február havában a bevitel rend­kívül nagyarányú csökkenése követ­keztében, Németország csekély kivi­teli többletet mutathatott fel, a már­cius havi német kereskedelmi mérleg ismét erős passzívummal zárult. A német birodalmi kormányt egy­előre május 1-től augusztus végéig terjedő érvényességgel a német szén­­válságon­ való enyhítés érdekében el­rendelte a külföldi szén adómentes behozatalát Németországba.­­A kor­mány fenntartotta azonban a szénbe-, hozattal ellenőrzését. Cseheket akarnak a Felvidékre telepíteni. Prága, május 2. rA Bohémia bécsi jelentése szerint a­ cseh kormány nagy erőfeszítést tesz, hogy a Bécsben lakó cseheket a Felvi­dékre­­és az Erdős-Kárpátokba való kivándorlásra bírja. Ennek a törekvés­­nek az a célja, hogy az ott letelepülő csehek egyfelől támaszai legyenek a prágai kormánynak a bensvelött tót, magyar és rutén lakossággal szemben, másfelől pedig a bécsi esetektől ennek az ércekben és egyéb termékekben gaz­dag vidéknek eredményesebb kiakná­zását várja- Lényegesen csökkentek a húsárak. Marhavásár! jelentés. — Saját tudósítónktól. —_ A budapesti vágómarhavásárra teg­nap felhajtottak 45 darab bikát, 1298 ökröt, 468 tehenet és 4 bivalyt. Árak élősúlyban: ökör legjobb minőségű 57—80, közép 40—55, silányabb 28—■ 39, bika jobb 55—75, silányabb 43—• 54; bivaly 30—45; tehén jobb 48—68, silányabb 27—47; kicsontozni való marha 23—26; növendékmarha 25—• 42 korona. A felhajtás túlnyomó részet külföldre is kivihető román marhákból állott, melyek iránt nagyon gyenge kereslet mutatkozott és ezért a román marhák ára lényegesen csökkent. A belföldi származású marhák árirányzata is lanyha volt. A sertésvásáron felhajtottak 2600 darab sertést, melyből eladtak élősúly­ban kilogrammonként: könnyű 78—­ 130, közép 126—140, nehéz príma 136—140, nehéz öreg 128—132 koro­náért. A vásár irányzata lanyha, mert a fogyasztás gyenge. A nagyvágók a vételtől tartózkodtak és a szalonna­­üzlet is stagnált.­­ Féfíl és anS©B ül Üli Is ioll ditfatsz8«effH _ __ . _ , , *néjg 3H2.tarfc.yos­arban 1V» Ker», 71* szám. natív választottbaia

Next