8 Órai Ujság, 1922. május (8. évfolyam, 100-123. szám)
1922-05-16 / 111. szám
2 fi miniszterelnök Eitjelenít, zsoly kormány minden bűncselekményt megtorol. Leleplez findrassyt, hogy az ország érdekében elterülhetetlennek mondta a defronizdeidt — mennyit küifölfel a király pénzából propagandára? — Nftrt nyomorog a királyi család ? — filmaufásilja a forradalmiság vádját . A kormány reálpolitikát akar űzni. Bethlen István szól dunántúli alra. — Kiküldött munkatársunk telefonjelentése. — Bethlen István gróf miniszterelnök a tegnapi vasárnapot a Dunántúl töltötte. Útjára elkísérték dr. Vass József és Hegyeshalmi Lajos miniszterek, Simonyi-Semadam Sándor, Eckhardt Tibor, dr. Rakovszky Iván, Sándor Tivadar, Kassay Farkas Béla és még számos politikus. A miniszterelnök Celdömöil köra. Vasárnap reggel érkezett meg a különvonat a celdömöki pályaudvarra, a körút első állomására. Dr. Maróthíj főispán a vármegye tisztikarának élén fogadta a miniszterelnököt és kíséretét, majd Gyömörey György, a kerület képviselőjelölte üdvözölte a vendégeket. A celldömöki asszonyok, a protestáns nőegylet és a város küldöttsége üdvözölte ezután a miniszterelnököt, aki az üdvözlések után a polgárság sorfalai között, lelkes éljenzés közben hajtatott a városházára, ahol fél kilenc órakor kezdődött a népgyűlés. Dr. Radó Gyula megnyitó szavai után Gyömörey György mondatta el programmbeszédét és tiltakozott az ellen, hogy az ellenzék felekezeti béke megzavarására törekszik. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett szólásra. s — Az egységes párt — mondotta — független Magyarországot, erős Magyarországot akar megteremteni nemzeti királysággal. Szociális és felekezeti békét akar keresztény nemzeti demokráciával. Ki akarja küszöbölni a pártoskodást és erős kormányt akar, amely képes a nemzetet vezetni. Független Magyarországot akarunk. (Éljenzés.) — Nem akarunk közjogi kapcsolatot semmiféle más állammal. Eléggé megsínylettük 400 éven keresztül ezeket a közjogi kapcsolatokat. — Ha már elérkeztünk oda, hogy függetlenek lettünk, ezt meg is akarjuk óvni.. — Nemzeti királyságot akarunk, de ezt a kérdést mindaddig nem oldhatjuk meg, míg ellenségeinkig függetlenül belső viszályoktól is függetlenül intézhetjük ügyeinket. — Szociális és felekezeti békét akarunk. Az osztályok egymás elleni harcának véget kell vetni. — Utolsó kincsünk a felekezeti béke, amely megmaradt és botor kezek azok, amelyek ehhez hozzányúlnak. (Helyeslés.) — Azt a vádat is felhozták ellenünk, — folytatta a miniszterelnök, — hogy Magarországon protestáns kormány van, amely királyt akar a nemzet nyakára ültetni. — Nincs protestáns kormány csak magyar, nincs felekezeti állam csak nemzeti, amely nem akar semmiféle protestáns királyt a nemzet nyakára ültetni. Akik ezt hirdetik, nem ■tesznek mást, mint a vallást korteseszközzé alacsonyítják le. Keresztény nemzeti demokráciát akarunk, ez azonban csak akkor ér valamit, ha a keresztény ideálok megvalósítását szolgálják. Demokratikus alapokra akarjuk az alkotmányt fektetni. Meg kell alkotni a főrendiház reformját, hogy ezzel megszüntessük azt az időt, amikor születési előjogok alapján hoztak törvényt. A megyei reformot is meg kell csinálni, úgy, hogy minden társadalmi osztály megfelelő képviseletet nyerjen. A földbirtokreformról szólott végül a miniszterelnök. Ezt nem azért csinálta meg a kormány, hogy a földbirtokos osztályt szegényebbé tegye, hanem hogy a földnélkülieket, a nincsteleneket földhöz juttassák. De nemcsak föld, hanem munka is kell a népnek, a kormánynak erről is gondoskodnia kell és fog is gondoskodni megfelelő munkaalkalmakról. A miniszterelnök beszédét nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadták, majd Vass József kultuszminiszter a kibékülés politikájáról szólott. — A mostani választói küzdelembe beleviszik a király kérdést és a felekezeti kérdést. Vakmerő és lelkiismeretlen játék ez az ország érdekei ellen, mert a felekezeti harcból csak az országnak lesz kára. Töredékekre bontja ez a viszály a magyar nemzetet, 23-féle párt van eddig is, ez pedig nem jelenti a magyar összefogást, a magyar hazaszeretetet. A kormány politikájában tisztán csendül meg a magyar polgárság védelme és ez a helyes út, melyen minden kormánynak haladnia kell. Hegyeshalmi Lajos ajánlotta ezután a váasztók figyelmébe Gyomori Györgyöt, majd a közönség lelkes éljenzése közben hagyták el a várost, Kőszegen. Délelőtt 11 órakor Kőszegre érkezett a miniszterelnök különvonata, ahol diadalkapuval várták az érkezőket. A város egész polgársága megjelent a miniszterelnök fogadására s kendőlobogtatás és éljenzés közben vonultak a vendégek a gyűlés színhelyére. A népgyűlésen Rakovszky Iván fejtette ki nagy tetszés közben programmját, majd Bethlen István gróf miniszterelnök a hallgatóság viharos éljenzése közben mondott beszédet. Konszolidáció és becsületes sunnifa síell. —• Ezeréves múltúak — kezdte beszédét Bethlen István — rövid néhány hónap alatt összeomlott. Amit három hónap alatt rombolt, azt rövid idő alatt helyreállítani nem lehet, sem ötletekkel, sem huszárvágásokkal, sem pucscsokkal. Csak konszolidációval és becsületes munkával lehet építeni. A társadalmi és felekezeti békéről szólott ezután a miniszterelnök és kifejtette, hogy csak ezekkel lehet felemelni a nemzetet. A trianoni béke — végezte beszédét — nem az utolsó szó és közeledik az idő, amikor majd szebb napokat érhetünk. A miniszterelnök után Patacsy Dénes szólalt fel, majd Szabó Ernő ajánlotta a választók figyelmébe Rakovszky Ivánt. A népgyűlés után bankért volt a mi A miniszterelnök Szombathelyen mi niszterelnök tiszteletére. Szabó Ernő pártviszály és részletesen szólott a leüdvözölte a miniszterelnököt, aki válaszában kérte Kőszeg társadalmát, hogy egyesítse a maga erejét és dolgozzon annak a célnak az érdekében, amely a nemzet megmentésére vezet. Rakovszky Iván köszöntője után Jambrics Lajos polgármester a kormányzóra mondott pohárköszöntőt, majd Simonyi Semadám Sándor a királykérdésről szólott. — Nem igaz, — mondotta — hogy a királyi család helyzete olyan nyomorúságos, ahogy a legitimisták kortesfogásból feltüntetik. — A királyi családnak rengeteg ékszere volt, melyet 5 millió svájci frankért értékesítettek. Mai pénzértékben ez az összeg jóval meghaladja az 500 millió magyar koronát, és ez oly tekintélyes összeg, hogy a királyi család még számos éven át királyi módon meg tudott volna belőle élni, ők azonban nem erre fordították ezt a pénzt (közbekiáltás, propagandára), hanem azt a tanácsot adták a királynak, hogy az ő érdekében propaganda célokra használhassa fel. Ezt maga Andrássy is elismerte. Aki ilyen tanácsot ad a királynak, annak a tanácsából nem kérünk. Patacsi Dénes felköszöntője után Eckhardt Tibor sajtófőnök szólalt fel és a királykérdésről szólott: — Ha becsületesen akarunk eljárni ebben a kérdésben, — mondotta — akkor akár legitimisták, akár szabad királyválasztók vagyunk, ugyanazt akarjuk. Megvan tehát a közös alap arra, hogy becsületesen rendezzük a királykérdést, meg van adva a közös formula, mely nem egyéb, mint a magyar alkotmányosság, mely minden magyar ember előtt kell, hogy szentség legyen. Ezután arról szólott, hogy a közös alap ellenére, miért fajult el annyira a gitimist'’ eg oldalú propagandájától. A különvonat félháromkor futott be a szombathelyi pályaudvarra, ahol nagy lelkesedéssel fogadták az érkezőket. Maróshy László főispán a vármegye nevében, Németh Gyula dr. pedig a Hegyeshalmy-pártnevében üdvözölte a miniszterenököt. A miniszterelnök megköszönte az üdvözléseket és válaszában kifejtette, hogy Szombathelyről és Vas vármegye területéről indult ki a propagandában, a kormány ellen s azért jöttek ide, hogy ennek a propagandának a szemébe nézzenek. — Szembenézünk a propagandával — mondotta — és azt le is fogjuk győzni. A városházán Hercz Géza alispán és Jóódi Endre rendőrtanácsos fogadták a miniszterelnököt, majd Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszterrel együtt a kulturházba hajtatott a kormányelnök, ahol a gyűlést tartották. Németh Gyula pártelnök nyitotta meg a gyűlést s az üdvözlő szavak után Hegyeshalmy Lajos tartotta meg programmbeszédét. Részletes programmal nem adott, mert már két ízben is kifejtette programmját a város lakói előtt, most csak a közalkalmazottak rendkívül súlyos anyagi helyzetéről szólott és kifejtette, hogy a kormány minden igyekezetével iparkodik segíteni a közalkalmazottakon. Amit pillanatnyilag adni tudnak, azt meg is kapják, a törvényhozásnak lesz azonban a feladata, hogy ezt a kérdést véglegesen rendezze. Szombathely speciális óhajairól szólott aztán. Rajta lesz, hogy ezek is mielőbb teljesedjenek. Hegyeshalmy Lajos, kereskedelmi miniszternek zajos tetszéssel fogadott beszéde után Bethlen István gróf szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és taps közepette állt fel szólásra és a következőket mondotta: Ofeitus MTI Kedd, 1922. május 16. * - feTe■ ' s S 'rfi a legmagasabb árban vesz Varjas (WacnsteriPál^?,1?* ÍKKXZ') A miniszterelnök nagy beszéde. — A választási küzdelem rendjén már több alkalommal kifejtetem a kormány programmját, azonban mind a mai napig az ellenzék részéről programmot nem hallottam. Hallottam helyt nem álló vádakat, személyes támadásokat, csak komoly programmot nem hallottam. (Úgy van!) Pedig az ország tudni akarja és tudnia kell, hogy ha az ellenzék többségre jut, mi lesz valódi programmja. (Egy hang: Puccsok!). Nem lehet negavumokkal megelégedni, az ország pozitívumokat vár. Az ellenzék az országban a szerencsétlen háború és a forradalmak okozta, a nyomorúság következtében beállott elégedetlenséget fokozni akarja. Az elégedetlenséget könnyű fokozni és könnyű szervezni, de ez nem komoly programút. Hisz ennek az országnak baja és szerencsétlensége a múltban az volt, hogy az ellenzéki pártok jól meg tudják szervezni az országban az elégedetlenséget és ennek öszszes erejét a maguk vitorláinak duzzasztására használták fel. De ennek a forradalom lett a következménye, mert a közönség nem vette észre, hogy azoknak a bajoknak és hibáknak az oka, amelyek az országban lehetetlen állapotokat teremtettek, a szerencsétlen háború volt és az a sok szenvedés,amely a háború során ránk nehezedett. Mindezt a kormányokra hárítodák. (Egy hang: Hadicsalók!) — A kormány nagyon súlyos örökséget vett át, súlyos örökséget a háború, a forradalmak és az idegen megszállás folytán és ennek következményeit az ország még hosszú éveken át sinyteni fogja, pillanatnyilag segíteni rajtuk nem lehet és csak a nemzetnek vállvetett munkája lesz képes az országot ebből a helyzetből kiemelni. (Úgy van Úgy van.) — Az ország teherviselő képessége a végsőkig meg van feszítve és nem vagyunk képesek az államháztartás rendjét helyreállítani. A drágaság okai. — Azt mondja az ellenzék, tessék takarékoskodni. Helyes. Ebben egyetértünk vele, de ugyanakkor, amikor azt mondja és velünk együtt mondja, a legdrágább reformokat követeli. Ha szükség van az államháztartás egyensúlyára, ha szükséges, hogy pénzünk értékét helyreálltsuk, akkor takarékoskodni kell az egész vonalon és drága reformokkal ne foglalkozzunk. (Közbekiáltás: A zsidóság az oka!) Azt mondják, hogy a drágaságnak az oka az, hogy a kormány helyreállította a szabadforgalmat. Bocsánatot kérek, a mai viszonyok közt sem ez a kormány, sem az ő kormányuk nem tudna vállalkozni arra, hogy újból rekviráljom és maximáljon. Ugyanakkor, amikor azt mondják, hogy a kormány az oka a drágaságnak, egyszersmind azt is mondják, hogy miért van kereskedelmi monopolban és miért nem tettük szabaddá a külkereskedelmi forgalmat. Nézetem szerint ez megint olyan ellenmondás, mely arra törekszik, hogy az elege, dellenséget fokozza és a kormány ebben játssza ki. Mert vagy van szabadforgalom és akkorr nem lehet a másik oldalon szemrehányást tenni azért, mert a belső vonaszkcizásokroan szabad fór"3- ZlMZ ITTMÉUI 8 kitűnő villásreggeli a tó partján* n IDélután uzsonna-hangverseny! Zimmermann karnagy vezetése alatt @9 Esténként TOLL ÁRPÁD hangversenyez! Elsőrangú konyha! Külön termek! jjj