8 Órai Ujság, 1922. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1922-10-17 / 237. szám

2 4*­­megélhetésen, nem fedezhetők a mi­­termelésünk által, bár gazdasági pro­­p­­ukciónk mégis némi haladást mutat. új. •— Ha megtörténnék az, hogy e szükségletek kielégítésére csak saját víztermelésünket használnánk fel, olyan tr­an­szfeltartás következnék be, mi ka­­r Ansstrófális volna. Ezen felül bizonyos árcikkekben bizonyos vállalatok részére monopolisztikus helyzetet teremte­tnénk s különösképpen az ipari termelés­nél volna ez szembeszökő, ahol­­az összszükségletnek — átlagos szá­mítás szerint — csak 10—15 szá-­­­zaléka volna kielégíthető.­­ — Teljes lehetetlenség tehát, hogy eltekintsünk a behozataltól. A kor­mány természetesen azon az álláspon­ton van, hogy a behozatalt luxuscik­kekre úgyszólván egyáltalán nem tart, egyéb tekintetben pedig a legszigorúbb óvatosság s a legkörültekintőbb meg­gondolás vezeti. Pénzügyi és szociális szempontból egyaránt felelősségteljes az a helyzet, amelyben a kormány az importot illetőleg van, S ha mégis arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a behozataltól el nem zárkózha­tunk, úgy a kormánynak ezt a döntését öt­letszerűen felvetett és radikális voltuknál fogva momentán ered­ményeseknek látszó tervekkel per­­horeszkálni nem lehet, hanem arra kell gondolni, hogy az ilyen radikális fellépés az ideig-óráig tartó javuláson túl minő következmé­nyekkel jár? — Tisztrágban kell lennünk azzal a sokat emlegetett témnyel, hogy a tria­noni béke bennünket fontos ipari termő területektől fosztott meg, ame­lyet pótolni mi mag­unk semmiképpen nem tudunk. Ha tehát ipari termelé­sünk fokozásával csökkenteni is akar­juk a behozatalt, ehhez nyersanyagra van szükségünk. Gazdasági életfeltéte­leinknek ezt a súlyos megtámadtatását a népszövetségnél, a reparációs követe­lések tárgyalásánál egyaránt hangoz­tatjuk, mivel azonban most számí­tásba vehető eredményt alig­ várha­tunk, gondoskodnunk kell a rendelkezé­sünkre álló módon, a termelés folytonosságáról.­­ Csak egy részletre kell rámutat­nunk, amikor a legkézenfekvőbb hiány­­pótlásáról van szó: a puszta megélhe­téshez szükséges sókészlet beszerzésére. De így vagyunk a fával, szénnel és sok más fontos anyaggal is, amiből az kö­vetkezik, hog­y­­ a behozatal még akkor is szüksé­ges, ha esetleg lemondanánk a­­ gyáripari termelésről. .. Az állami gazdálkodásnak tehát elengedhetetlen kelléke az import, ami magával hozza az exportálást. A Sem­miből nem állíthatunk elő idegen va­lutát, a magyar koronát pedig óvnunk kell. Elképzelhetetlen tehát az import­­szükségletek kielégítése megfelelő kö­rültekintéssel folytatott export politika nélkül. Egyszerűen kifejezve ez azt jelenti: nekünk meg kell fizetnünk a kí­vülről jövő szolgáltatást, amire kénytelen-kelletlen rászorulunk. Meg kell fizetnünk s ahol pénzzel azt nem tehetjük, tennünk kell anyaggal. A mii gazdasági­ helyzetünk, évszázados fejlőd­ésünk, geográfiai körülményeink olyanok, hogy másnemű szolgáltatás nem áll rendelkezésünkre. A közvetítő­­kereskedelem ez idő szerint nem jön segítségünkre és nálunk nem képzel­hető olyan teljesítmény, mint például az angoloknál, akik kezükben tartot­ták a hajózást, vagy a belgáknál, akik virágzóvá tudták tenni ugyanilyen mó­don gazdasági életüket. Mi tehát ilyen értékes szolgáltatással nem tu­dunk fizetni, ezért szükséges, hogy az importlehető­ségeket exportunkkal előmoz­dítsuk.­­— Nemzetközi viszonylatokban árut csak áruval lehet megfizetni, s ez alól kivétel csak olyan országokban kép­zelhető, amelyekben — az előbb mon­dottak szerint például Angliában és Belgiumban — a külföld számára más értékes szolgáltatás lehetséges. De ha nemcsak arra gondolunk, hogy együnk és állati bőrökbe öltözködve védekez­zünk az időjárás viszontagságai ellen, akkor még jobban koncedálnunk kell az import-export politika jelenlegi irá­nyát. Kereskedelmi mérlegünk megjaví­tása érdekében az átmeneti időknek megfelelően kell irányítanunk termelési feleslegünk ér­tékesítését és e felesleggel semmi esetre nem szabad a mi helyzetünkben olyan messzemenő és radikális módon ren­delkezni, mint ahogy azt intranzigens közgazdászaink némelyike képzeli. Itt is konkrétumra lehet rámutatni. A textil­áruk kérdése mindnyájunknak sok gondot okoz. Miből ruházkodjunk, ha nem jutunk szövetanyaghoz? Igaz, textil­iparunk némi haladást mutat, ez azonban még korántsem elegendő. A takarékosság pedig keresztülvihető egyes esetekben, de bizonnyal kevesen vannak ma az országban olyanoka­, akik megfelelő ruhatárral rendelkeznek s régi ruháik között válogathatnak. A külföldiek ha bejönnek hozzánk, nyomban konstatálják, hogy Magyar­­országon a ruházkodás általában eléggé gyenge. Lerongyolódtunk, gyerekeink­ről leszakad a ruha, kinőnek belőlük, pótlásra tehát feltétlenül rászorulunk. Textiláru-szükségleteinket tehát a saját termelésünkön túlmenőtig külföldről kell fedeznünk. Angol vagy cseh szövet majdnem egyre megy, mert árdifferencia ide­stova már alig van, viszont az angol szövet tagadhatatlanul tartósabb. Gyen­­gébb minőségű áru behozása nem is lehet érdek, a tisztességes készleteket pedig kompenzációs úton lehet csupán megszerezni.­­ Túlzó határvonalakat tehát az import-export kérdésében felállítani nem szabad, s rossz szolgálatot tesz­nek azok, akik a sajtó útján, vagy a tribünről hirdetik merev elzárkózási gazdaságpolitikájukat. Qteynfllys Kedd, 1922 október 17. Esztergapad golyós prés. használt, jó állapotban, Kreeg«ó?slp© kerestess^. Esztergapad csucsi távolsága 180 cm. Cím a sliadóhivatalban, A ezi­3fcöt, platinát minden hir-OllVtSM. detett árnál, hamisíogat ,­­........_■£___.2 170 la:©2?o2*141já­vosz: WOLF aranyműves, Wesselényi­ u. 14. nemibetegek részére kirendelés egész nap. VII., Rákóczi-út 32.1. em. 1.­­ftókussal szemben ­elő is jár m­­in­d­e­n n­a­p az Eldorádóban­ Az ellenzéki képviselők közül Ras­­say Károly, Pakosi József, Farkas Ist­ván és Berlitz Gyula ma délben meg­jelentek Scitovszky Béla házelnöknél és a múlt hét csütörtökén pótlás végett visszaadott ívei, melyben a Ház össze­hívását kérték, ismét bemutatták az elnöknek. A házelnök átvette az össze­hívást kérő ívet, konstatálta azon a hiányok pótlását és kijelentette a meg­jelent ellenzéki képviselők előtt, hogy a házszabályok értelmében intézkedni fog a nemzetgyűlés összehívása iránt. Az intézkedés ma már meg is tör­tént, amiről az elnökségnek a Magyar Távirati Iroda útján kiadott következő közleménye tanúskodik: Harmincnál több képviselő kéré­sére a­ nemzetgyűlés október 20-án, pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart. Bethlen István gróf miniszterelnök hortobágyi utazásáról visszaérkezett a fővárosba és ma délelőtt fogadta Kál­lai­ Tibor pénzügyminisztert, akivel reszortjába tartozó több nagyfontos­­ságú ügyet beszélt meg. A miniszter­­elnök és a pénzügyminiszter tárgyalá­sai során a jóvátétel kérdésével is be­hatóan foglalkoztak. A déli órákban Bethlen István gróf miniszterelnök fo­gadta a távozó Térfi Béla volt közélel­mezési minisztert, akiinek bucsúlátoga­­tásával egyidejűleg Bod János, az új közélelmezési miniszter is megjelent a miniszterelnöknél. A miniszterelnök több mint egy ór­áig tanácskozott az új közélelmezési miniszterrel és együtt távoztak a miniszterelnökségi palotá­ból. Héderváry Lehel az am­erikai gyűjtésre!. A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr ! Az amerikai gyűjtésről a 8 Órai Újság szombati számában egy cikk jelent meg, amely többek között engem is aposztro­fál. Már több ízben tett nyilatkozatomat kell, hogy ezért újból megismételjem. A hajdani függetlenségi párt részére ösz­­szegyűjtött dollárok annak idején New­­yorkban az Equitable Trust bankjánál lettek elhelyezve és a fölötte való kizáró­lagos rendelkezést Károlyi Mihály magá­nak tartotta fönn, úgy hogy senki más­nak sem joga, sem módja­ nem lehetett ahhoz, hogy akár egy centet is a bankból fölvehessen, kiutaljon, vagy megtarthas­son. Az amerikai magyar lapokban a gyűjtés eredménye nyilvános elszámolást nyert. Az Egyesült­llamok kormánya ezt a letétet az amerikai hadüzenet utá­n le­foglalta, zár alá vette és csak később, Szilágyi Endre amerikai református theo­­lógai tanár és az amerikai magyarság kérelmére engedte meg, hogy az összeg a Szilágyi által megindított és soha meg nem hálálható eredménnyel keresztülvitt magyar hadifogoly-akció céljaira fölhasz­­náltassák. Az amerikai magyarok által összegyűjtött pénz tehát illetéktelen ke­zekbe, hála Istennek, már nem kerülhet? Kiváló tisztelettel Héderváry Lehel. •­­ Péntekre összehívték a Házat. Scsi­n­szky Siáselnik az Összehu­tást Mérő ml — A minisz^relnök tanésszos­sa­béllsy Tib­r és János miniszterekkel. — Saját tudósítónktól. — ­ bicskei Irtimar teifliil egy telelő in­fonmnyal i lelen­ píísiíí. Siáfim súlyos, Vileno Kinnyefije seb­esült. — Megsebesült az egyik mozdony s­ezeléje is. — Az összeütközés? hibás váltóállítás it a höd okozta. — Két gástóört Csízeibe vettek. Saját tudósítónktól. Ma hajnalban vasúti összeütközés történt a kelenfödi pályaudvaron. A bicskei helyi vonat, amely a hajnali órákban indult el Bicskéről, 6 óra 25 perckor érkezett Kelenföldre. A vonat a négyes vágányon futott be a pá­lyaudvarra, ahol egy tolatóm­ozdony dolgozott. A vonat, amely zsúfolásig meg volt telve utasokkal, beleszaladt a tolatómozdonyba és mielőtt a mozdonyvezetők megakadályozhat­ták volna, az összeütközés meg­történt.­­ Az összeütközés következtében óriási pánik támadt a vonaton. Az utasok egymásra estek a kocsikba, óriási lárma és sikoltozás hallatszott a kocsik fülkéiből. Szerencsére azon­ban a veszedelem nem volt olyan nagy, mint aminőnek az első pillanatban látszott. A sebesültek száma elég je­lenős ugyan, azonban súlyosan mind­össze hárman sebesültek meg. A szerencsétlenségről azonnal érte­sítették a pályaudvarról telefonon a mentőket, majd a főkapitányságra te­lefonálták. A mentők két autója né­hány perc alatt kint volt a helyszínen és hozzáláttak az orvosok a sebesültek bekötözéséhez. A három súlyos sebe­sültet: Kuszter Ödönt, a tolatómoz­­d­ony vezetőjét, Végh István 15 éves tanoncot és Kis Julianna bicskei la­kost a fiók­ás­ kórházba szállították. Állapotuk súlyos, de nem életveszé­lyes. Könnyebb sebesült összesen ki­lenc volt: Klehám Mátyásné, Frie­­denham Józsefné, Lamberg György­né, Markovics Béla, Varga Eszter, Simon Sándorné, Schubert Lajos, özv. Féli ( Jágoiné Ajdert, Mariska, A­­mentők a sebesültek sérüléeit bekötözték és valamennyit a helyszínen hagyták. A főkapitányságról Horváth Antal dr. rendőrfőtanácsos és Vincze Károly dr. rendőrtanácsos vezetésével na­gyobb bizottság szállott ki a hely­színre, hogy a szerencsétlenség ügyé­ben a vizsgálatot megindítsák. A bi­zottság vezetői több tanút hallgat­tak ki. A vizsgálat megállapította, hogy a bicskei vonat fordított mozdony­­nyal érkezett a pályaudvarra és ugyancsak, forítva állt a tolató­­m­ozstony is a négyes vágányon. Az összeütközést a hibás váltó­állítás okozta. A bicskei vonatnak ugyanis a négyes vágányra kellett befutni, azonban a tolatómozdonynak nem a négyes vágá­nyon, hanem­ a rendezői vágányon kellett volna dolgoznia. Az összeütkö­zéshez hozzájárult még az is, hogy a hajnali órákban nagy köd volt. A rendőrség­ őrizetbe vette Szabó Ist­ván és Pizsák István váltóőröket, aki­ket behoztak a főkapitányságra és dél­után kezdik meg részletes kihallgatá­sukat. Etessek me&lesgéim Porzsaszony egeket, képe-í ^ i k­et, antik bútorokat,! könyvszekrényeket, v­i­t- I­r­i­n­o­k­a­t, bronztárgyakat, I porpollánokat, értékes és I szép könyveket, ró^i­g arany- ezüst tárgyakat ési egyéb szép műtárgyakat. I Legmagasabb áron értékesíthetők nálam! jj MŰKERESÍtEDÉS (Lukács Gyula) VILL­I Erzsébet-körút 15. sz. Telefon : József 28— 28. |

Next