8 Órai Ujság, 1922. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1922-10-15 / 236. szám

k­ül is«. ’’ aJ** ! Vasárnap, 1922 október 15. #­ ___ | / fjr/T/ Csehov: Három nővér. — ,4 Vígszínház mai főpróbája. — Csehov: Három nővér cím­ű színmű­vének főpróbájáról a legmélységesebb megi­et­t­­­ődött«C!J hangulatával oszlott széjjel a közönség. Pedig nem is mű­remek ez a dramatizált novella, de igazi költő munkája, aki nemzete éle­tében gyökerezvén, alkotás közben nem veszíti el összefüggéseit a valóságokkal. Ez időszerint sűrű fátyol borítja el sze­münk elől az orosz néplelket, amely­nek izgató rejtelmeit Dolsztojevszki, Tolsztoj, Csajkovszki géniusza tárta ki előttünk. Úgy rémlik előttem mintha Csehov az elzüllött és elszegé­nyedett család történetében Oroszország szimbólumát akarná bemutatni, hirdet­vén, hogy csak a munka lehet meg­váltója a szebb jövőnek. Drámai cselekvényről szó sincs, csu­pán lelki élményekről, belső történé­sekről. Meghalt az öreg tábornok és há­rom leánya, a jóságos Olga, a hiszté­riásan érzéki Masa és a kitartás nélkül munkára vágyó Irina árván marad vissza az egyetlen fivérrel, a becsvágyó, erkölcsileg letört, asszonynak szolgáló Andreivel. Imhol a négy gyermekben az orosz jellem jellegzetes négy típusa! Mellékes, hogy mi történik. Letörnek, elzüllenek, boldogtalanok, de a költő az igazság szomorú szépségével és az ir­galmas szeretet glóriájával vonja be ezeket a bűnös, gyönge, szerencsétlen nagy gyermekeket és a darab végén a jóságos Olga ajkairól hangoztatja el föl­emelő próféciáját, amely szerint a je­lenkornak ebből a sok szennyéből és gyalázatából ivadékunk szenvedése egy jobb és boldogabb nemzedék útját ké­szíti elő. Ez a mű szimbolikus része. A kidol­gozás maga az élet és a detailfestés re­meke. A vidéki város korlátozottsága, titkos szenvedése és kevésbé titkos bűnös szenvedélye, az orosz Mucsa vigasztalan bornirtsága és félművelt­­sége kegyetlen vonásokkal rajzolódik elénk. Minden egyes képnek „föld­szaga van“ és a legegyszerűbb esemé­nyek, például egy üres tere-fere, név­napi ebéd, közönséges családi vesze­kedés nagyobb izgalommal tölti el a nézőt, mint akár a legszenzációsabb Bernstein-dráma. Ez az a diadal, ame­lyet a színházi üzlet legelsőrangú szál­lítói sohase tudnak elérni! A Vígszínház kitűnő előadásban tol­mácsolja Csehov színművét, rendezés­ben többnyire Slavjánszky mintáját követve, de ilyen természetű műveket sohase eleveníthet meg kongeniális eredetiséggel az idegen művészet, vala­mint A bort, avagy a Falu rosszát nem adhatják elő tőzsgyökeres igazsággal németek avagy franciák. De a Vígszín­háznak sikerült, ami­ ilyenkor a lényeg: belső sejtelmünkkel megéreztetni az idegen szépséget és igazságot, mint az örök emberinek művészi speciesét. Az előadás realisztikus, színes és meleg, a valóság ritmusával pereg le, az alakok élesen megrajzoltak, anélkül, hogy ke­mények lennének. Más szóval: a kép összehangolt. Egy kifogásunkat azon­ban nem hallgathatjuk el: a színészek sokszor a nézőnek mondják el azt, amit egymásnak kellene elmondatniuk. Erre a hibára itt is, mint legtöbbször, az első felvonás expozíciója csábít. Az ala­kok úgyszólván bemutatkoznak a kö­zönségnek, amire semmi szükség, hi­szen ők ismerik egymást. Ez az intimi­tás adja a Slovjánszky együttes egyik legrealisztikusabb tónusát. A szerep­lőkről a premier után számolok be. Gergely István: * A „Cserebere” a Színházi Életben. A Vígszínház nagysikerű újdonságának, a Csereberének szövegét kezdi közölni új számában Incze Sándor hetilapja, a Szín­házi Élet. A szokottnál is gazdagabb és tartalmasabb e héten a Színházi Élet, sok képen, cikken kívül kotta-mellékletet ad, Móricz Zsigmond regényének folytatását hozza, rengeteg tréfa, intimitás, rajz van benne. Ára 50 korona, negyedévi előfize­tés tsOp korona. Kiadóhivatal:­­ Erzsébet­. Két hadosztály meg Gy­ulafehérvárt környékét A vasárnapi koronázás előkészületei. —■ Saját tudósitónktól.­­— Kolozsvár, o­kt. 14. A gyulafehérvári koronázás előké­születei a mai napon befejeződtek. A kormány szigorú rendelkezéseit az egész országban, de f­őként Erdélyben a legpontosabban­­ végrehajtották s min­den óvóintézkedést megtettek arra, hogy az ünnepséget semmiféle inci­dens se zavarhassa meg. A hadügy­miniszter rendeletére két hadosztály már hetekkel ezelőtt megszállotta Gyu­lafehérvár környekét s a koronázó várost erős kettős kordonnal vette kö­rül. A katonai kordonon csak a fő­parancsnokság igazolványával lehet átjutni, hogy ig­y mindenkit, aki Gyula­­fehérvárra utazik, kellőképpen ellen­őrizhessenek. A városban, ahova Bu­karestből a politikai rendőrség­ nagy részét levitték, nap-nap után nagy raz­ziákat tartanak, mert — állításuk sze­rint — merénylettől féltik a királyi párt. A koronázási ünnepség az eddigi programja szerint vasárnap délben kezdődik. Ferdinánd király családjá­val holnap reggel indul el Bukarestből s Gyulafehérvárra érkezve, az állo­másról a város mellett épített ut uton egyenesen a Várban lévő koronázó térre megy. A király vonatát két ka­tonavonat kiséri s amíg a különvona­tok Bukarest és Gyulafehérvár között megteszik az utat, a fővonalakon min­den forgalmat beszüntetnek. A koro­názási ünnepség az esti órákban fog véget érni, mikor a királyi család azonnal visszautazik Bukarestbe, hogy másnap a fővárosban rendezendő ün­nepségeken megjelenhessen. Jotta Mm Iwmit kezdem a Nemzeti Színházzal, amely­nek a jövő héten a rendes művészi eseményeken kívül külön eseménye is lesz és ez: Gyenes László ünneplése. A kitűnő művész még áprilisban jubi­lált, de kitért minden ünneplés elől s nem engedte meg még azt se, hogy mű­vészi pályájának jelentős stációját, a­ negyvenedik évfordulót akár csak egy komünikével is megünnepelje a színház. Most, hogy a jövő héten a „Rang és mód” felújításán Banay szerepét fogja játszani Gyenes László, az illetékes körök mégis módját fogják ejteni annak, hogy valami­féle formában ünnepeljék őt. És ehhez az ünnepléshez bizonyára teljes szívvel fog hozzájárulni az egész magyar közönség A Nemzeti Sz­inház első ez­ idei újdon­sága — mint már ismételten elmondot­tam, — Csathó Kálmán vígjátéka: „Az új rokon” lesz; azután francia darab, a Mostoha szerelem kerül bemutatásra­, a főszerepekben Márkus Emíliával, Váradi Arankával és Petheő Attilával. Közben sor kerül a Lear király reprizére, amelyet Vörösmarty Mihály születésének évfordulóján tarta­nak meg arra való tekintettel, hogy Vö­rösmarty klasszikus fordításában játssza­tt Nemzeti a Shakespeare tragédiát. Repriz lesz „’A velencei skalmárt-bél is az idén s ez alkalommal Gál Gyula veszi át Iván­yi Jenő örökét, ő fogja Shylockot játszani. Érdekes ujitá® lesz a reprizeknél az, hogy Hevesi Sándor igazgató e klasszikus "da­rabokat is három este játszatja" egymás­után, amint ez a­ modern darabok pre­mierjeinél szokásos. De van más újság is a Nemzetinél, így az, hogy hétfőn az „Ember tragé­diájáéban T. Mátray Erzsi wesai af szippia szerepét­, amelyet évek során át Márkus Emília ját­szott. Mátray Erzsi különben legközelebb­ a pódiumon is megjelenik, mint szavaió művésznő­­ ezúttal régi és uj költők vers­seit mondja el. Nem tudom­, a régiek, vagy az újak közé tartozik-e Beöthy Zsolt, akinek a hagyatékában egy kö­tetnyi verset találta­k s a művésznő ezek közül is elmond estélyén­ egynéhányat... A Nemzeti Színház egy másik művész­nője: ■ Be,ii©p Gizi válik, ■ami «— ugy­e? — sgetbtén­ hozzátartozik megveszi Ivánfi Jenő művészi hagyatékát a Nemzeti Színház múzeuma számára. * [Kisfaludy Kálmán most értesítette erről a művész nővérét.) Azt a gyűrűt pedig, amelyet Iránfi huszonöt éves jubileuma alkalmából kapott a színháztól: Hevesi Sándor elkérte Ivánfi nővérétől s a leg­közelebbi jubiláns kapja meg, vamint az Ujházy jubileumi gyűrűjét is más viseli most... -A Vígszínházban holnap délben lesz az idény első drámai bemutatója: Csehov „A három nővér” című drámájának a pre­mierje. A nagyszerű darab előrelátható nagy sikeréről beszámol a kritikus, én itt csak a próbákról akarok beszélni, elmond­ván, hogy a Csehorajarab próbáin tele volt a Vigisinház nézőtere oroszokkal ■ orosz festők, színészek, katonatisztek —­ a budapesti orosz kolónia tagjai, — néz­ték a próbákat és adtak egy-egy értékes tanácsot, vagy útbaigazítást a rendező­nek. Ez történt délelőttönként, délutánon­ként pedig a Fővárosi Színház művész­gárdája lepte el a Vígszínház színpadát, mert az orfeumi építkezések miatt itt kell próbálnia. A Földes—Bródy—Bottty­­kay-operett különben megkapta végleges címét; ez a cím: —­ Glivia s ez az Olivia természetesen — Kosáry Emma ... A Vígszínház bemutatóinak sorrendje különben­­ez: „A h­árom nővér” után éjjeli előadásban a „Fenevad” következik; azután ítéleti Jenő új vígjátéka; A kis cukrászda Varsányi Irénnel és Gombaszögi indával a főszerepekben; a Heltai-darabot­­viszont Szenes Béla új vígjátéka, a „Végállomás” követi ... A Ma­gyar Színháznak voltaképen ünnepi hete volt most: tizenöt éves év­fordulója annak, hogy Beöthy László igaz­gatója­ lett a színháznak. Ez alkalomból természetesen fölkeresték a vezért a szín­ház művészei és barátai , a házias ünnep keretében — érdekes szám­ak kerültek­­fölszínre, így megállapították, hogy a Magyar Színház első esztendejének össz­bevétele nem volt annyi, mint a legutóbbi vasárnap két előadásának a jövedelme. Érdekes az is, hogy Törzs Jenő évi gá­zsija ezidőszerint háromszor annyi, mint a ss­inhír akkori egész évi jegyiilvétele volt. Ilyen és ehhez hasonló megállapítá­sok, történtek az ünnep nap­ján; a tulaj­donképpeni ünnep azonban csak a tavas­­­­szal lesz, amikor i­­s a Magyar Szinház művészgárdája fogja ünnepeln­ Beöthy Lászlót, aki ötvenedik születése napját és szin-Itt, említem meg, hogy Beöthy a Pál.- 1­mán Péter­-egyetem­i bölcsészettahi hallga­tói számára az Unió minden­­szinházának minden előadására két-két jegyet bocsát rendelkezésre s e jegyeket Siegescu József dr. dékán adja, át nap-nap után az arra érdemes hallgatóknak . . . Még egy kedves hír a Magyar Színház­ból: a Paulini háromfelvonásos szatírá­ját, a „Gyilkos”-t­­ Karinthy Frigyes rendezésében hozza színre a színház. A két humorista ilyetén találkozása érde­kes eseménye lesz a szezonnak . . . Molnár Ferencről és az „Égi és földi szereleméről kellene még írnom és le­hetne is hasábokat írni az érdekes és iz­galmas próbákról, amelyek egy szenzá­ciós sikernek minden előjelét mutatják, de ehelyett Molnár Ferencnéről beszélek, aki a hét elején jött haza a Fel­vidékről s a hét közepén lett az illusztris író feleségévé. Nem az ő legszentebb csa­ládi ügyükről akarok írni­, hanem arról, hogy hogyan készülnek mind a ketten a legközelebbi nagy sikerre, legközelebbi nagy sikerükre. Molnár Ferenc a Magyar Színházban próbál naphosszat; Molnár Ferencné a Király Színház próbáin ké­szül a „Bajadér“-ra. Kétségtelen, hogy Fedik Sári életének és pályájának leg­nagyobb sikere Esz ez az új szerep, ame­lyet már az eddigi próbákon is ezeregy ötlettel cicomázott fel, amelyet gazdag és páratlan tehetségének minden nagyszerű­ségével felruház úgy, hogy­­ Kálmán Imre, aki jelen van minden próbán, a legnagyobb elragadtatással nézi­­prima­donnáját. A világhírű szerző tegnap a következőket mondotta nekem ezekről a próbákról: — Én bejártam már vagy kétszer a vi­lágot s mindenfelé láttam egy-egy új da­rabomnak a próbáit, de azt, amit a Ki­rály Színházban tapasztalok, nem tapasz­taltam sehol. Fedák Sári , , , pardon, Molnár Ferencné, minden képzeletet felül­múl, olyan kedves és ötletes.' Bonthy' Hannánál külömb szubrett nincsen ma egész Európában; Rátkai fölér egymaga , egy nagyszerű ensembléval, Kádár Jenő­ olyan énekes konviváns, hogy keresni kell a párját, Latabár maga a kedvesség és bonbonná; Tihanyi Vilmos, a rendező pedig méltó utódja néhai jóbarátomnak, Stoll Károlynak . . . Kálmán Imre nem az a szerző, aki ha­mar tüzet fog; nagyon jónak kell lennie annak, amit ő megdicsér­­. A Király Színház krónikájához tarto­zik, hogy­­ Somogyi Husi * hazaénekesen­t. (Túráiból, egyhuzamban jött autón) * a színháznál kitörő szeretettel fogadták.,, A Városi Szií­házban nagyban folynak a Haguza hercege próbái a kitűnő Sziklay­ József vezetésével. Szik­­lay nemcsak rendezi az aloperettet, ha­nem játszik is benne: egy­ bűvészt játszik és­­ hetek óta komolyan tanulja is a bűvészkedést egy közismert bűvészmes­­tertől, aki a legmeglepőbb „kunsztokra” tanította meg tehetséges bűvészinasát... A Renaissance Színház hét hét múlva megnyitja a kapuit. A Mandarin nem új darab, de Utáni reprize annyira meglepetést hoz majd a közönségnek, hogy újdonságszámba megy majd. Annyi bizonyos, hogy azelőtt egy évben nem költött semmiféle szúrás semmiféle darabra annyit, mint misé­­t : „Renaisseance” a MandaWnirÉ . ■. F-kzsá 'j -íj :• ! ' ■------------—— . 7 ELEGÁNS, TARTÓS, OLCSÓ* fii­tfery Urell cipláz

Next