8 Órai Ujság, 1922. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1922-11-01 / 250. szám

2 Tömeges letartóztatások Munkácsott és a ruthén földön. Ismét üldözik a ruszinszkói magyarokat. — Túsz­ szedés, kémkedés, vagy összeesküvés? — Bécsi tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, okt. 31. Tegnap délután villámszerűen ter­jedt el Munkácsott a hír az egész ■vá­rosban történő tömeges letartóztatá­sokról. Az első letartóztatott a többször meghurcolt ősz Mihajlovics Árpád volt járási főszámvevő, kinek lakásán de­tektívek jelentek meg, házkutatást tartottak, majd annak végeztével le­tartóztat­ták. Alig történt meg Mihaj­­lovics beszállítása, behozták Dirner csehszlovák aktív hadnagyot, ki a mun­kácsi hadkiegészítő parancsnokságnál teljesített szolgálatot. Később azután Beregszászból, ugyancsak behozták Sze­­leczkyt, Sípost és Padi gazdatisztet, akiket ideiglenesen a munkácsi rend­őrségen helyeztek el, később pedig Ungvárra szállítottak. Beregszászi tudósítónk telefon­jelen­­tése szerint, Beregszászban a Mun­­kácsra szállított három letartózta­totton kívül lefogtak még hét embert, köztük Szűk Aladárt, Toldy Ignácot,­­Hunyady záhonyi földbirtokost és szé­kesegyházi tiszttartót. Továbbá letar­tóztatások voltak az egész beregszász­rahói vonalon, amelyek eddig nem kerültek nyilvánosságra. A letartóztatások ügyében Pro­­hászka rendőrfőkapitányhoz fordul­tunk információiért, aki kijelentette, hogy felsőbb utasításra járt el s az okokat nem ismeri. Dirner hadnagy letartóztatása ügyében fölkerestük az illetékes katonai hatóságot, ahol szin­­­tén azt a választ kaptuk, hogy a letar­tóztatás felsőbb utasításra történt. Hivatalos kom­müniké híjján a kö­zönség a legfantasztikusabb módon kommentálja az eseményeket. Egyesek­­ szerint a letartóztatások azért tör­téntek, hogy az esetleges magyar be­törés esetén túszokul szolgáljanak a lefogottak. Mások szerint nagyarányú kémkedés nyomára jöttek volna rá, ismét mások szerint az illetők lengyel­magyar légió toborzásával vannak vá­dolva. Ú­jabb letartóztatások is vár­hatók. Volócon tegnap letartóztatták Fran­­kovich Antal esperest, Szelecsényi Hugó s. jegyzőt, Thám László aler­­dészt és Frankovich Endre rosztokai és Dudinszkij Nesztor laprókai lelké­szeket. Az illetőknél házkutatást is tartotak s összes irataikat lefoglalták. Az új postadíjszab­ás megbénítja az ipart és kereskedelmet. Az érdekeltek közös akcióra készülnek. — Saját tudósítónktól. — A posta- és távirdaigazgatósá­g — amint már jelentettük — két héttel ezelőtt a posta- és távirdadíjak feleme­léséről készített tervezetet, megküldötte az érdekelt kereskedelmi és pénzügyi köröknek, hogy a végleges döntés előtt részletesen áttanulmányozhassák az új tarifát. Akkor az érdekelt körök a Ke­reskedelmi és Iparkamarában ankétot rendeztek, amelyen azon aggályuknak adtak kifejezést, hogy a tervbe vett emelések túl magasak lévén, sokban fogják hátráltatni a kereskedelmi üz­letkötéseket. Az ankét alkalmával a postaigazgatóság megbízottja megnyug­tató kijelentéseket tett s ebből azt kö­vetkeztették az ankéton résztvevők, hogy a miniszter is honorálni fogja aggályaikat s leszállítja a tervezet főbb tételeit. Ez azonban nem történt meg. Ma jelent m­eg a felemelt posta- és távírda díjszabásáról szóló részletes kimutatás s a kereskedelmi és pénz­ügyi körök a legnagyobb meglepetéssel látták, hogy a pár nappal ezelőtt tar­tott ankéton elhangzott felszólalások és az illetékes helyről jött megnyug­tató kijelentések teljesen hiábavalók voltak, mert a most már véglegesen megállapított díjszabásban sokkal ma­gasabban vannak megállapítva a főbb tételek, mint ahogy a tervezetben sze­repeltek. Az emelés nagy konsterzációt kel­tett különösen a kereskedők körében, mert ez a nagy üzleti levelezést erősen megnehezíti. A kereskedők szerint az utóbbi időben a vásárlás amúgy is igen megcsappant s az új postadíj­­szabással megnövekedett költségeket nem tudják áthárítani a közönségre, mert ezzel is csak a drágaságot fokoz­nák. Kénytelenek lesznek tehát,az üz­leti levelezést a minimálisra redukálni s ezzel az üzletkötések egy részét figyelmen kívül hagyni. E­z azért is szükséges, mert a távirat diját a ter­vezett elkészítése óta ötven százalékkal drágították s így a legrövidebb távirat dija a tervbe vett 100 korona helyett 150 koronában állapították meg. Az egyszerű levél portáját a helyközi forgalomban 25 százalékkal emelték. Értesülésünk szerint a kereskedelmi és ipari körök közös akcióra készül­nek s a kereskedelmi miniszterhez egy mem­orandumot akarnak eljuttatni amelyben részletesen rámutatnak a magyar ipart és kereskedelmet fenye­gető sötét helyzetre, a médi* mindaddig nem fog megváltozni, amíg a vasút és posta nem folytat racionálisabb poli­tikát. Éles ttalM a bMtriskcdeii is IgaiosM HM ii Imggrl iisiitg. fiz iparosok tiltakoznak az ausztriai és csehországi bőr- és cipő­import ellen. — A kereskedők nagygyűlésen követelik az import fenntartását.­ ­ Saját tudósitónktól. — Már foglalkoztunk a bőr- és cipő­import kérdésével. A legutóbbi időben ugyanis főleg Csehországból és Auszt­riából nagymennyiségű cipőt és bőr­árut importálnak Magyarországra. Ezek az importáruk jóval olcsóbbak, mint az itthon készült cikkek, úgy hogy az iparosok és gyárosok nem tudják felvenni a versenyt ezekkel az árucik­kekkel, míg viszont a kereskedők öröm­mel vásárolják a csehországi és auszt­riai olcsó árucikkeket. A fogyasztók­nak mindenesetre érdekük, hogy mi­nél olcsóbb bőrhöz és cipőhöz jussa­nak, szem előtt kell tartanunk azon­ban a magyar ipar érdekeit is, amelyet erősen veszélyeztet ez az import. Az­­ iparosok és kereskedők között éles el­lentétek merültek fel ebben a kérdés­ben. A kereskedők ugyanis a fogyasz­tók érdekeire apellálva az import fen­­tartását követelik, míg viszont az ipa­rosok és gyárosok tiltakoznak ez el­len, mert így nem tudják értékesíteni áruikat sem belföldön, sem külföldön. Ebben az ügyben kérdést intéztünk úgy a kereskedők, mint az iparosok érdekképviseletéhez. A kereskedők álláspontját Krausz Vilmos vezérigazgató, a Magyar Cipő Nagykereskedők Egyesületének vezetője következőkben szögezte le: „ A bőripar azért forszírozza az import megszüntetését, hogy egyedül monopolizálhassa az egész piacot és egyedül állapíthassa meg az árakat. A cipőgyárak­ kartellje egyedül akarja diktálni, az árakat és­ azt igyekeznek feh­aryáfii,­ hogy a fogyasztók teljesen­ ki legyenek szolgáltatva a kartellnak. Hiába fogadkoznak, hiába ígérgetik, hogy az árakat nem fogják túlhajtani, mi nem bízunk ezekben az ígéretek­ben, mert már nem egyszer csalód­tunk. — A cipőiparnak természetesen egy az érdeke a bőriparral. Reméljük, hogy az illetékes tényezők nem fogják meg­akadályozni az olcsó bőr­ és cipőáru behozatalát Ausztriából és Csehor­szágból. Az iparosok álláspontjáról Neugebauer igazgató a következőket mondotta munkatársunknak: “ A legerélyesebben követeljük, hogy vegyék le a szabadlistáról a bőrárut és a kész cipőt. Az Ausztriából és Csehországból beözönlő óriási menyiségű áru, amelyeket itt áron alul értékesítene­k, katasztrofális helyzetbe juttatja az égész magyar bőripart. 45.000 kisiparos és 300.000 munkás létérdekérő van itt szó. Ha az import továbbra is fönnmaradna, úgy az ipa­rosok a tönk szélére jutnának és a gyá­rak beszüntethetnék üzemeiket.­­ A mi értesülésünk szerint az­ ille­tékes tényezők teljesen át vannak hatva a magyar bőripar mai súlyos helyzetétől és rövidesen meg fogják szüntetni az importot, amely nem szol­­gálja a fogyasztók érdekeit sem. A cipőkereskedők egyébként holnap délelőtt 11 órakor nagygyűlést tarta­nak, amelyen az import fenntartása mellett foglalnak állást. A gyűlésen­­ foglalkoznak még a vámfelpénzek kér­désével­­ is. Szerda, 1922 november 1- Románia miatt elszalasztotta az ántánt 1916-ban­ a biztos és könnyű győzelmet. Háborús cselszövés^ek­, ijesztő leleplezések és fontos katonai titkok. — Egy angol tábornok szenzációs röpirata, London, okt. 31. (MTI.) Sir Frederick Maurice angol tábornok ,,Háborús cselszövények, ijesztő leleplezések és fontos katonai titkok­”címmel röpiratot irt, amelyben azt írja, hogy a háború során a szövetségesek közt uralkodó egyenetlenség csaknem a központi hatalmak győzelmére vezetett. Chantillyben Joffre elnöklésével 1916 novemberében értekezletre ültek ös­­­sze a szövetséges hadseregek képvise­lői és hadjárat tervét, dolgozták ki, amelyet nagy támadás vezetett volna be a Sommenál. Mindannyian meg­egyeztek abban, hogy ez a támadás még 1917-ben befejezésre juttatja a háborút, mert a német hadsereg akkori helyzete nem engedett meg nagyobb ellen­állást. A terv mégis meghiúsult, még­pedig­ amiatt, mert az angol kormány vona­kodott és azzal a szentimentális okkal hozakodott elő, hogy nem szabad megengedni Románia tönkretételét. Késő volt már ahhoz — írja Maurice tábornok — hogy Romániát ballépé­sének következményeitől megmentsék; az angol miniszterelnök mégis felszó­lította a vezérkart, hogy küldjön segítséget Romániának. (Az illető angol államférfi Asquiri volt, apósa Bilescu hercegnek, Romá­nia akkori londoni diplomáciai képvi­selőjének.) Ilyen módon elszalasztot­ták az alkalmat, amikor feltétlen biz­tos és könnyű győzelmet arathattak volna és amikor később Nivelle táma­dása meghiúsult, a francia hadsereg közel állott a végleges katasztrófához. Lázongások és forrongások törtek ki a francia hadseregben, a hátvidék la­kosságát pánik fogta el és Petain — Nivelle utódja — kénytelen volt meg­kenni Hajg anslol tu parancsnokot, hogy foglalkoztassa kissé a németeket, amíg ő csapatai szellemét újból meg­erősíti. Ehhez járult még az­­ orosz hadsereg összeomlása és a korlátlan búvárnaszádháború hatása. A helyzetet az is súlyosbította, hogy az emberpótlás nem tudott lépést tar­tani a veszteségekkel. Haig 1918 ja­­nuárjában kénytelen volt tizennégy zászlóaljat pótlás hiányában felosz­­latni. Maurice­ tábornok behatóan foglal, köztt azután az angol és francia kor­mány közt dúló áskálódásokkal és el­mondja, hogy milyen körülmények között nevezték ki főparancsnoknak Foch tábornokot. A rophatnak külö­nös nyomatékot kölcsönöz, hogy Chewe márki volt külügyi államtitkár a fü­zethez írt előszavában csatlakozik Maurice állításaihoz, az utószóban pe­dig a northumberlandi herceg megerő­síti az adatok igazságát. Színházak műsora: Kedd: Operaház: Hugenották (7). Nem­­­­zeti Színház: A tolonc (7). Városi Szín­­­­ház: Raguza hercege (7). Vígszínház: A három nővér (%8). Magyar Színház: Tü­zek (%8). Király­ Színház: Offenbach­ (%8). Belvárosi Színház: A gazdag lány (148). Blaha Lujza-Színház: Lili bárónő IV­ S). Várszínház: Csárdáskirálynő (7)s . Andrássy-úti Színház: A negyvenéves­­ lány (­9). Szerda: Operaház: A bibliás ember (7).­­ Nemzeti Színház: Az új rokon (7). Vá­­­­rosi Színház: Raguza hercege (7). Víg­­színház: d. u.: Diákélet (3), este: Csere­bere (VíS). Magyar Színház: d. u.: Szín­ház (3), este: Greteben (148). Király­­ Színház: d. u.: Három a tiió (3), este: Offenbach (148) . Belvárosi Színház: d. u.: A víg halál, Mosolygó asszony (3), este: Kékszakáll nyolcadik, felesége CV4S). Blaha Lujza-Szinház: ti. u.: Fi-Fi (3), este: Lili bárónő (148). Andrássy-úti Színház: d. u. 144 és este $Ø 9 órakor: A* : I. osztály. Várszínház: d. u. é* este ; 1 órakorr (Molnár á*.gyermeke, \

Next