8 Órai Ujság, 1922. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1922-12-01 / 275. szám
Károly király le akarja leplezni Károlyi Kig aknamunkáját, utasitást küldött a magyar kormánynak. A fi Kincstár képviselője a hűtlenség életfogytiglani fegyházzal büntetes bűntettével vádolja Károlyit. A vagyonhobzási per mai tárgyalása. — Saját tudósítónktól. — A magyar királyi kincstárnak Ká■ Jolyi Mihály ellen indított vagyonelkobzási perében a folytatólagos főtárgyalást ma délelőtt fél 10 órakor nyitóérte meg Osvald István dr. kúriai biró. A tárgyalás megnyitása után Horváth Dénes dr., a kincstár képviselője előadta, hogy a Károlyi följegyzéseből felvett fényképírásokat Búza Barna szerint nem alkalmas bizonyíték arravonatkozóan, hogy Károlyi sztrájkra izgatta a munkásságot. Fejtegeti, hogy Károlyinak ez a ténykedése alkalmas volt arra, hogy a munkásságot sztrájkra biztassa, ugyanakkor amikor önvédelmi harcunkat vívtuk. Károlyinak ez az uszítása a legnagyobb mértékben alkalmas volt arra, hogy e mozgalomnak híre terjedvén a külföldön, az ellenségnek a győzelembe vetett hitét megerősítse. Károlyi ahhoz is ragaszkodott, hogy a párvezetőség diktatórikus hatalmával fokozza e mozgalom horderejét. A bíróságra bízza, hogy a Károlyi lakásán történt megbeszélés és a másnap kitört sztrájk között megállapítsa az összefüggést, mert a munkásság feluszításának a ténye a legnagyobb mértékben jellemző Károlyi Mihály működésére. Károlyi Mihálynak ugyanis az volt a célja, hogy a mindenáron való békét a kormánytól kierőszakolja. Károlyi Mihály fegyverletételi párán. Csat illetően Búza Barna azt hangoztatta, hogy Károlyi ilyent nem bocsátott ki. Felolvassa erre vonatkozóan a Linder Béla akkori hadügyminiszter által 1918 november 1-én kiadott parancsot, amelyet rádió útján közöltek a bádeni, boseni, bukaresti, odesszai hadseregparancsnokságokkal. A távirati parancs úgy szól, hogy az ország belső helyzete képtelenné teszi a háború továbbfolytatását és elrendeli a fegyverletételt. Utasítja a hadseregparancsnokságokat, hogy lépjenek összeköttetésbe az ellenséggel és intézkedjenek, hogy a magyar csapatok a legrövidebb időn belül hazatérjenek. Linder Béla nem bocsáthatta ki ezt a parancsot Károlyi tudta nélkül, hiszen Linder a Parancs kibocsátása után is miniszter maradt, sőt Károlyi őt küldte ki a begrádi fegyverszüneti szerződés megkötésére ahhoz a generálishoz, aki a legnagyobb mértékben sajnálkozó hangon ezt mondotta: — „Tehát idáig sülyedtek Önök?" Horváth Dénes dr. ezután részleteket olvas fel a fővárosi lapok akkori számaiból, amelyekből szintén megállapítható, hogy Linder Béla többször kijelentette, hogy a kormány megparancsolta a hadseregparancsnokságoknak, hogy tegyék le a fegyvert. Károlyinak ez a cselekedete a B. T. K. 144. §-ának 3. pontja szerinti hűtlenség minden kritériumát magán viseli, mert a hivatkozott pont szerint hűtlenség bűntettét követi el és életfogytig való fegyházzal büntetendő az, aki az ellenség kezére juttatja az országot. A harmadik pontba ütköző cselekmény kereseti kérelmem egyik alappillérre. Ha a tekintetes királyi törvényszék szükségét találja annak, vagy pedig az alperes tagadni próbálná e tényállításom valódiságát, úgy hivatkozom az összes hadseregparancsnokokra, különösen pedig Kövess Hermann báró nyugalmazott tábornokra, aki akkoriban az összes csapatok főparancsnoka volt. Hallani fogják majd itt a bíróság előtt, hogy az ország határait az akkor meglévő fegyveres erőkkel meg lehetett volna védeni. Hivatkozóan a menekültek százaira és ezreire, akik látták azt, hogyan jöttek be az ellenséges hordák majdnem fegyvertelenül országunkba, amelyet fegyverrel kezünkben sohasem tudtak volna legyűrni. Hogy ezt a herostratesi tettét leplezze, Károlyi utóbb állandóan az ország területi integritásáról beszélt, erről tett nagyhangú kijelentéseket, amelyeknek azonban semmiféle súlya nincsen. Károlyi a sokat hangoztatott területi integritást gazdasági értelvben veszi. Ez az a szociáldemokrata ideológia, hogy bizonyos területen a gazdasági élet feltételei meglegyenek a népnek. Példa nélkül, hogy fegyverszüneti tárgyalást egy népkormány nevében politikus folytasson le, aki nem katona és semmiféle előkészültsége nincsen. Érthető ezek után, hogy azonhivatkozik Garami Ernőnek „A forradalmi Magyarország” című elkobzott könyvére, amelyből részleteket olvas fel. Elmondja Garami, hogy Károlyi elvitte őt egy beszélgetésre, amelyen jelen voltak Csernyák Imre, Friedrich István és a katonatanács több tagja. Garami megjegyzi, hogy tévedett, amikor ezt a társaságot egészen ártalmatlannak tartotta. Károlyi nemcsak előmozdította, hanem lehetővé is tette a forradalmi katonatanács működését azzal is, hogy helyiséget adott neki tulajdon palotájában. Ezzel az ellenségnek tett szolgálatot és elkövette a büntető törvénykönyv 144. §-ánnak 5. pontja szerinti hűtlenség bűntettét. Ilyen körülmények között jelent meg október 30-án az ismeretes proklamáció, amely felhívta a katonákat, követeljék az egész országban a nemzeti tanács elismerését, felnívta a katonákat, hogy amennyiben erre parancsot kapnak, ne lőjjenek testvéreikre és anyáikra, mert az ő helyük nem a bécsi lakások mellett van, hanem a nemzeti tanács oldalán. Ez a proklamáció is nyílt felhívás lázadásra. — A Tisza-per és a népbiztosok perében meghozott ítélet után — folytatta Horváth — megnyugvással bízom a bíróságra annak a kérdésnek eldöntését, vájjon Károlyi Mihály felelős-e azért, hogy Budapesten és az országban a forradalmi katonai tanácsok megalakulhattak, hogy a helyőrség megbízhatósága alá lett ásva és hogy a nemzeti tanács fegyveres erővel magához tudta ragadni a hatalmat. Nagy Vince tír. adta elő ezután a felhozott vádakra ellenérveit. Kéri a bíróságot, hogy tanuképen hallgassa ki Kriedrich Istvánt, Pete Mártont és Fényes Lászlót. Friedrichnek valamelyest aktív része is írott a katonatanácsok megszervezésében, a másik két tanú pedig jelen volt azok keletkezésénél. Valamennyien vallani fogják, hogy Károlyi Mihály egyáltalában nem működött közre a katonatanács megszervezésében. A háború negyedik évében már minden katona politizált. A felperes által említettek hívás nélkül önkéntmentek a függetlennégi pártkörbe és Friedrich középtant nem tartotta magára kötelezőknek azokat a megállapodásokat, amelyeket ilyen emberrel kötött meg. Búza Barna dr. reflektál ezután Horváth Dénes dr. felszólalására. Elmondja, hogy a sztrájk január 18-án tört, ki s utána pár nappal munkásküldöttség kereste fel Wekere miniszterelnököt Garbai Sándor vezetésével, hogy ihasson oda, hogy mennél előbb megkeresék a tisztességes békét. Kéri tanuképen kihallgatni Nagy Vincét, Vass Jánost, akik vallani fogják, hogy nem Károlyi rendezte a sztrájkot. A fegyverletételre vonatkozólag fenntartja tegnapi kijelentéseit, hogy katonai értelembe vett fegyverletétel, mint például Világosnál, vagy Sediánnál nem történt. Állítja, hogy a felolvasott és annak idején állítólag elküldött parancsot sohasem hajtották végre Károlyi azt akarta, hogy a nemzetiségeket gazdasági alapon kell meggyőzni, hogy Magyarország mellett maradjanak és a külfölddel is ezt akarták megértetni, mert jó érdekük volt a nemzetiségeknek, hogy Magyarország egységes maradjon. Az elnök felhívására ezután Horváth Dénes tíz kincstári főigazgató állott fel újból szólásra, hogy megjelölőe Károlyi Mihálynak a katonatanácsok szervezése körüli tevékenységét és előadja a bizonyítékokat arról, hogy a katonatanácsok szervezésének célja az volt, hogy a tisztikar és a legénység tagadja meg az engedelmességet, ha a forradalmi tömegekre tüzelést rendelnének el. Hivatkozik arra, hogy a Tisza-gyilkosok perében a katonatanácsok üvét széles mederben letárgyalták, csoportosulva, tartották összejöveteleiket, akkor meg Károlyi tudta nélkül. Egy ízben Pete Márton, a párt igazgatója be akart menni a klubba, mire a szolga figyelmeztette: nem lehet ide bemenni, mert Friedrich István kültag ur katonatisztekkel tanácskozik! Furcsának tartja, hogy a felperes Adler osztrák szocialistát, aki gyilkolt, de később császári kegyelemben részesült, lekicsinyléssel kezeli és ugyanakkor olyan tanukra hivatkozik e per keretében, mint Kéri Pál és Hüttner Sándor. Ha pedig a felperesnek joga volt egy kitiltott könyvből idézeteket felolvasni, akkor ő is bátor lesz ott folytatni, ahol a felperes elhagyta. Garami könyvéből megállapítható ugyanis, hogy Csernák nagyon agreszszív módon viselkedett Károlyival szemben. Amikor Csernák eltávozott, Friedrich István vette át az ő szerepét és rátámasolt Károlyira, miért habozik, miért kishitű, miért nem akarja, hogy a katonaság rátérjen a forradalom útjára. — Én rám, — írja Garami, — nagyon rossz benyomást tett ez a Friedrich és rögtön figyelmeztettem Károlyit, ne hallgasson rá, mert csak a politikai kalandvágy tüzeli ezt az embert. Károlyi hallgatott is rám. — Megállapítható ebből, — folytatja Nagy Vince, — hogy Károlyi mérsékelt és higgadt volt és nem volt hajlandó exaltált katonák követeléseinek teljesítésére. Rátér ezután a katonatanács és nemzeti tanácsok megalakulásának történelmi előzményeire és fejtegeti a bomlási processzus okait. Ismerteti a képviselőháznak azt a zárt tárgyalását, amelyen Tisza István bejelentette, hogy a német hadvezetőség elhatározta a tengeralattjáró-háború megindítását, amelybe a németek azzal a reménnyel fognak, hogy 4-5 hónap múlva az antant térdre fog esni a központi hatalmak előtt. Tisza, Andrássy és Apponyi helyeselték ezt, egyedül Károlyi Mihály volt az, aki aggodalmának adott kifejezést és hangoztatta, hogy Amerika nem fogja tűrni, hogy üzleti érdekeit ilyen intézkedéseivel sértsék. Károlyit kinevették, de egy hónapra rá Amerika megüzente a habon.4. Részletben foglalkozik azokkal a megbeszélésekkel, amelyeket a király folytatott 1918. szeptemberében és októberében a cseh és a horvát államférfiakkal. Mihalovics Antal volt, horvát bán is úgy nyilatkozott, hogy IV. Károllyal való beszélgetése során a király azt mondotta neki, hogy Horvátország a hozzákapcsolt részekkel önálló államként a király jogara alatt marad. Október 16-án jelent azután meg a király manifesztuma, mely megadja az önrendelkezési jogot a monarchia területén lakó népeknek és felhívja azokat, hogy nemzeti tanácsuk együttesei vegyen részt az újjáépítés nagy munkájában. Meg is alakultak sorrá a nemzeti tanácsok, így a horvát nemzeti tanács is és Juriga és Vajda-Vojvoda akkoriban deklarációkat olvastak fel a Házban, anélkül, hogy elnöki rendreutasítást kaptak volna, hogy büntetőjogi üldözésnek lettek volna kitéve, vagy hogy az uralkodó vétót kiáltott volna. Szünet után Nagy Vince hosszasan foglalkozott a katonai és polgári front összeomlásának okaival. Tisza István imeretes bejelentése után, hogy a háborút elvesztettük, egymásután jelentkeztek a hadseregparancsnokok, beszámolván a fronton uralkodó hangulatról. Október 25-én József főherceg, mint hadosztályparancsnok bejelentette, hogy a hangulat kritikus, a katonák önkéntes elvonulásról beszélnek, egy ezred gépfegyverekkel barikádokat vont maga körül és félő, hogy más ezredek követni fogják a Proldát. Károly király Vilmos császárnak táviratozott, jelentvén, hogy a belső rend veszélyben van és mást nem tehet, minthogy külön békét köt. Részleteket olvas fel Karl Novak történetíró könyvéből, majd pedig a felperes kincstár jogi képviselőjéhez fordulva megkérdi, hogy miért nem helyezték vád alá a Károlyi-kabinet minisztereit is Friedrich Istvánnal és nagyatádi Szabó Istvánnal együtt? Horváth Dénes dr. válaszában kijelenti, hogy ez a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik, tehát erre vonatkozóan nem nyilatkozhat. Hoffmann ellen azonban indult eljárás. Búza Barna közbevág: Hát Friedrich ellen is csinálta a katonatanácsot, nem Hoffmann. Horváth Dénes ezután a császári manifesztummal foglalkozva, megállapítja, hogy annak címe „Hűséges osztrák népeimhez!" és azt felelős osztrák miniszterelnök ellenjegyezte. Itt nem volt szó a magyar szent korona alá tartozó országokról. Császári manifesztum különben sem adhatott alapot arra, hogy Budapesten Nemzeti Tanács alakulhasson. Elmondja Horváth Dénes dr., hogy amikor a németek tudomására jutott az az aknamunka, amelyet Károlyi Mihály folytatott az elégedetlenkedők élén, Károly király 1918 januárjában Wild József vezérkari századossal utasítást küldött a magyar miniszterelnökséghez, hogy a Károlyi Mihály vezetése alatt álló folyó aknamunkáról rántsa le a leplet. Ezért nem nevezték ki januárban Károlyit miniszterelnökké. Idézeteket olvas fel Szilassy Pál dr.-nak a Tiszapör kapcsán tartott párbeszédéből. Az elnök az előrehaladott időre való tekintettel a tárgyalást félbeszakítja és annak folytatását holnap délelőtt fél 10 órára halasztotta. A nemzet tanács proglamációja nyílt felívás a lázadásra. Péntek, 1922 december 1. LIVAY-U. KÖZEPI & JEL. 14-22. BOTTás STEINHARDT teleptével Aai azt nem látta ... és Dér Mahaladja von I. opore , kezdete pontban 71/? órakor. 36-ik Rácz Laci a cigányok királya és fia naponta a GRADÓ-KÁVÉHÁZBAN Aréna- út 17. szám alatt muzsikál. Kurucnóta japán herodon, Elsőrangú könyita. Házi disznótor, Tel. 14-22.