8 Órai Ujság, 1922. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1922-12-01 / 275. szám

Károly király le akarja leplezni Károlyi K­ig aknamunkáját, u­tasitást küldött a magyar kormánynak. A fi Kincstár kép­­viselője a hűtlenség életfogytiglani fegyh­ázzal büntetes bűn­­tettével vádolja Károlyit. A vagyonhobzási per mai tárgyalása. — Saját tudósítónktól. —­ A magyar királyi kincstárnak Ká­­■ Jolyi Mihály ellen indított vagyon­­elkobzási perében a folytatólagos fő­­tárgyalást ma délelőtt fél 10 órakor nyitóérte meg Osvald István dr. kúriai biró. A tárgyalás megnyitása után Hor­váth Dénes dr., a kincstár képviselője előadta, hogy a Károlyi följegyzéseb­ől felvett fényképírások­at Búza Barna szerint nem alkalmas bizonyíték arra­­vonatkozóan, hogy Károlyi sztrájkra izgatta a munkásságot. Fejtegeti, hogy Károlyinak ez a ténykedése alkalmas volt arra, hogy a munkásságot sztrájkra biztassa, ugyanakkor amikor önvédelmi harcunkat vívtuk. Károlyi­nak ez az uszítása a legnagyobb mér­tékben alkalmas volt arra, hogy e moz­galomnak híre terjedvén a külföldön, az ellenségnek a győzelembe vetett hi­tét megerősítse. Károlyi ahhoz is ra­gaszkodott, hogy a párvezetőség dik­tatórikus hatalmával fokozza e moz­galom horderejét. A bíróságra bízza, hogy a Károlyi lakásán történt meg­beszélés és a másnap kitört sztrájk között megál­lapítsa az összefüggést, mert a munkásság feluszításának a ténye a­ legnagyobb mértékben jellemző Károlyi Mihály működésére. Károlyi Mihálynak ugyanis az volt a célja, hogy a mindenáron való békét a kormány­tól kierőszakolja. Károlyi Mihály fegyverlet­ételi párán. Csat illetően Búza Barna azt hangoz­tatta, hogy Károlyi ilyent nem bocsá­tott ki. Felolvassa erre vonatkozóan a Linder Béla akkori hadügyminiszter által 1918 november 1-én kiadott pa­rancsot, amelyet rádió útján közöltek a bádeni, boseni, bukaresti, odesszai hadseregparancsnokságokkal. A távira­ti parancs úgy szól, hogy az ország belső helyzete képtelenné teszi a háború to­vábbfolytatását és elrendeli a fegyver­­letételt. Utasítja a hadseregparancsnok­­ságokat, hogy lépjenek összeköttetésbe az ellenséggel és intézkedjenek, hogy a magyar csapatok a legrövidebb időn belül hazatérjenek. Linder Béla nem bocsáthatta ki ezt a parancsot Károlyi tudta nélkül, hiszen Linder a Parancs kibocsátása után is miniszter maradt, sőt Károlyi őt küldte ki a begrádi fegyverszüneti szerződés megkötésére ahhoz a generálishoz, aki a legnagyobb mértékben sajnálkozó hangon ezt mondotta: — „Tehát idáig sülyedtek Önök?" Horváth Dénes dr. ezután részlete­ket olvas fel a fővárosi lapok akkori számaiból, amelyekből szintén megál­lapítható, hogy Linder Béla többször kijelentette, hogy a kormány megpa­rancsolta a hadseregparancsnokságok­nak, hogy tegyék le a fegyvert. Károlyinak ez a cselekedete a B. T. K. 144. §-ának 3. pontja sze­rinti hűtlenség minden kritériumát magán viseli, mert a hivatkozott pont szerint hűtlenség bűntettét követi el és életfogytig való fegy­­házzal büntetendő az, aki az ellen­ség kezére juttatja az országot. A harmadik pontba ütköző cselek­mény kereseti kérelmem egyik alap­pillérre. Ha a tekintetes királyi tör­­vényszé­k szükségét találja annak, vagy pedig az alperes tagadni pró­bálná e tényállításom valódiságát, úgy hivatkozom az összes hads­ereg­­parancsnokokra, különösen pedig Kövess Hermann báró nyugalmazott­­ tábornokra, aki akkoriban az összes­­ csapatok főparancsnoka volt. Hallani fogják majd itt a bíróság előtt, hogy az ország határait az akkor meglévő fegyveres erőkkel meg lehetett volna védeni. Hivatkozóan a menekültek szá­zaira és ezreire, akik látták azt, hogyan jöttek be az ellenséges hordák majdnem fegyvertelenül országunkba, amelyet fegyverrel kezünkben soha­sem tudtak volna legyűrni. Hogy ezt a herostratesi tettét leplezze, Károlyi utóbb állandóan az ország területi integritásáról beszélt, erről tett nagy­hangú kijelentéseket, amelyeknek azonban semmiféle súlya nincsen. Károlyi a sokat hangoztatott területi integritást gazdasági érte­­lvben veszi. Ez az a szociáldemokrata ideológia, hogy bizonyos területen a gazdasági élet feltételei meglegyenek a népnek. Példa nélkül, hogy fegyverszüneti tárgyalást egy népkormány nevében politikus folytasson le, ak­i nem ka­tona és semmiféle előkészültsége nin­csen. Érthető ezek után, hogy az­on­hivatkozik Garami Ernőnek „A forradalmi Magyarország” című el­kobzott könyvére, amelyből részlete­ket olvas fel. Elmondja Garami, hogy Károlyi elvitte őt egy beszélgetésre, amelyen jelen voltak Csernyák Imre, Friedrich István és a katonatanács több tagja. Garami megjegyzi, hogy tévedett, amikor ezt a társaságot egé­szen ártalmatlannak tartotta. Károlyi nemcsak előmozdította, hanem lehe­tővé is tette a forradalmi katona­­tanács működését azzal is, hogy­ helyi­séget adott neki tulajdon palotájában. Ezzel az ellenségnek tett szolgálatot és elkövette a büntető törvénykönyv 144. §-ánnak 5. pontja szerinti hűtlenség bűntettét. Ilyen körülmények között jelent meg október 30-án az ismeretes proklamáció, amely felhívta a katoná­kat, követeljék az egész országban a nemzeti tanács elismerését, felnívta a katonákat, hogy amennyiben erre pa­rancsot kapnak, ne lőjjenek testvé­reikre és anyáikra, mert az ő helyük nem a bécsi lakások mellett van, ha­nem a nemzeti tanács oldalán. Ez a proklamáció is nyílt felhívás lázadásra. — A Tisza-per és a népbiztosok pe­rében meghozott ítélet után — foly­tatta Horváth — megnyugvással bí­­­­zom a bíróságra annak a kérdésnek eldöntését, vájjon Károlyi Mihály fe­lelős-e azért, hogy Budapesten és az országban a forradalmi katonai taná­csok megalakulhattak, hogy a helyőr­ség megbízhatósága alá lett ásva és hogy a nemzeti tanács fegyveres erő­vel magához tudta ragadni a hatal­mat. Nagy Vince tír. adta elő ezután a felhozott vádakra ellenérveit. Kéri a bíróságot, hogy tanuképen hallgassa ki K­riedrich Istvánt, Pete Mártont és Fényes Lászlót. Friedrich­­nek valamelyest aktív része is írott a katonatanácsok megszervezésében, a másik két tanú pedig jelen volt azok keletkezésénél. Valamennyien vallani fogják, hogy Károlyi Mihály egyálta­lában nem működött közre a katona­tanács megszervezésében. A háború negyedik évében már minden katona politizált. A felperes által említettek hívás nélkül önként­­mentek a függet­­lennégi pártkörbe és Friedrich közé­p­tant nem tartotta magára kötele­zők­nek azokat a megállapodásokat, ame­lyeket ilyen emberrel kötött meg. Búza Barna dr. reflektál ezután Horváth Dénes dr. felszólalására. Elmondja, hogy a sztrájk január 18-án tört, ki s u­tána pár nappal mun­­kásküldöttség kereste fel Weker­e mi­niszterelnököt Garbai Sándor vezetésé­vel, hogy ihasson oda, hogy mennél előbb megkere­sék a tisztességes békét. Kéri tanuképen kihallgatni Nagy Vincét­, Vass Jánost, akik vallani fog­ják, hogy­ nem Károlyi rendezte a sztrájkot. A fegyverletételre vonatko­zólag fenntartja tegnapi kijelentéseit, hogy katonai értelembe vett fegyver­­letétel, mint például Világosnál, vagy Se­diánnál nem történt. Állítja, hogy a felolvasott és annak idején állítólag elküldött parancsot sohasem hajtották végre Károlyi azt akarta, hogy a nem­zetiségeket gazdasági alapon kell meg­győzni, hogy Magyarország mellett maradjanak és a külfölddel is ezt akar­­ták megértetni, mert jó érdekük volt a nemzetiségeknek, hogy­ Magyarország egységes maradjon. Az elnök felhívására ezután Horváth Dénes tíz­ kincstári fő­igazgató állott fel újból szólásra, hogy megjelölőe Károlyi Mihálynak a katonatanácsok szervezése körüli tevé­kenységét és előadja a bizonyítékokat arról, hogy a katonatanácsok szervezé­sének célja az volt, hogy a tisztikar és a legénység tagadja meg az engedel­mességet, ha a forradalmi tömegekre tüzelést rendelnének el. Hivatkozik arra, hogy a Tisza-gyilkosok perében­­ a katonatanácsok ü­vét széles meder­ben letárgyalták, csoportosulva, tartották összejövete­leiket, akkor meg Károlyi tudta nél­kül. Egy ízben Pete Márton, a párt igazgatója be akart menni a klubba, mire a szolga figyelmeztette: nem le­het ide bemenni, mert Friedrich Ist­ván kültag ur katonatisztekkel tanács­kozik! Furcsának tartja, hogy a felperes Adler osztrák szocialistát, aki gyilkolt, de később császári kegyelemben része­sült, lekicsinyléssel kezeli és ugyan­akkor olyan tanukra hivatkozik e per keretében, mint Kéri Pál és Hüttner Sándor. Ha pedig a felperesnek joga volt egy kitiltott könyvből idézeteket felolvasni, akkor ő is bátor lesz ott folytatni, ahol a felperes elhagyta. Garami könyvéből megállapítható ugyanis, hogy Csernák nagyon agresz­­szív módon viselkedett Károlyival szemben. Amikor Csernák eltávozott, Friedrich István vette át az ő sze­repét és rátámasolt Károlyira, miért habozik, miért kishitű, miért nem akarja, hogy a katonaság rátérjen a forradalom útjára. — Én rám, —­ írja Garami, — na­gyon rossz benyomást tett ez a Fried­rich és rögtön figyelmeztettem Káro­lyit, ne hallgasson rá, mert csak a po­litikai kalandvágy tüzeli ezt az embert. Károlyi hallgatott is rám. — Megállapítható ebből, — folytat­ja Nagy Vince, — hogy Károlyi mér­sékelt és higgadt volt és nem volt haj­landó exaltált katonák követeléseinek teljesítésére. Rátér ezután a katonatanács és nemzeti tanácsok megalakulásának történelmi előzményeire és fejtegeti a bomlási processzus okait. Ismerteti a képviselőháznak azt a zárt tárgya­lását, amelyen Tisza István bejelen­tette, hogy a német hadvezetőség el­határozta a tengeralattjáró-háború megindítását, amelybe a németek az­zal a reménnyel fognak, hogy 4-5 hónap múlva az antant térdre fog esni a központi hatalmak előtt. Tisza, Andrássy és Apponyi helyeselték ezt, egyedül Károlyi Mihály volt az, aki aggodalmának adott kifejezést és han­goztatta, hogy Amerika nem fogja tűrni, hogy üzleti érdekeit ilyen intéz­kedéseivel sértsék. Károlyit kinevet­­ték, de egy hónapra rá Amerika meg­üzente a habon.4. Részletben foglal­kozik azokkal a megbeszélésekkel, a­melyeket a király folytatott 1918. szeptemberében és októberében a cseh és a horvát államférfiakkal. Mihalovics Antal volt, horvát bán is úgy nyilatkozott, hogy IV. Károllyal való beszélgetése során a király azt mondotta neki, hogy Horvátország a hozzákapcsolt ré­szekkel önálló államként a király jogara alatt marad. Október 16-án jelent azután meg a király manifesztuma, mely megadja az önrendelkezési jogot a monarchia te­rületén lakó népeknek és felhívja azo­­kat, hogy nemzeti tanácsuk együttesei vegyen részt az újjáépítés nagy mun­kájában. Meg is alakultak sorrá a nemzeti tanácsok, így a horvát nem­zeti tanács is és Juriga és Vajda-Voj­­voda akkoriban deklarációkat olvas­tak fel a Házban, anélkül, hogy elnöki rendreutasítást kaptak volna, hogy büntetőjogi üldözésnek lettek volna ki­téve, vagy hogy az uralkodó vétót kiál­­tott volna. Szünet után Nagy Vince hosszasan foglalkozott a katonai és polgári front összeomlásának okaival. Tisza István imeretes bejelentése után, hogy a há­borút elvesztettük, egymásután jelent­keztek a hadseregparancsnokok, beszá­molván a fronton uralkodó hangulat­ról. Október 25-én József főherceg, mint hadosztályparancsnok bejelen­tette, hogy­ a hangulat kritikus, a ka­tonák önkéntes elvonulásról beszélnek, egy ezred gépfegyverekkel barikádokat vont maga körül és félő, hogy más ezredek követni fogják a Proldát. Károly király Vilmos császárnak táviratozott, jelentvén, hogy a belső rend veszélyben van és mást nem tehet, minthogy külön békét köt. Rész­leteket olvas fel Karl Novak történet­író könyvéből, majd pedig a felperes kincstár jogi képviselőjéhez fordulva megkérdi, hogy miért nem helyezték vád alá a Károlyi-kabinet minisztereit is Friedrich Istvánnal és nagyatádi Szabó Istvánnal együtt? Horváth Dénes dr. válaszában kije­lenti, hogy ez a nemzetgyűlés hatás­körébe tartozik, tehát erre vonatkozó­an nem nyilatkozhat. Hoffmann ellen azonban indult eljárás. Búza Barna közbevág: Hát Fried­rich ellen i­s csinálta a katonataná­csot, nem Hoffmann. Horváth Dénes ezután a császári manifesztummal foglalkozva, megálla­pítja, hogy annak címe „Hűséges osztrák népeimhez!" és azt felelős osztrák miniszterelnök ellenjegyezte. Itt nem volt szó a magyar szent ko­rona alá tartozó országokról. Csá­szári manifesztum különben sem ad­hatott alapot arra, hogy Budapesten Nemzeti Tanács alakulhasson. El­mondja Horváth Dénes dr., hogy ami­kor a németek tudomására jutott az az aknamunka, amelyet Károlyi Mi­hály folytatott az elégedetlenkedők élén, Károly király 1918 januárjában Wild József vezérkari százados­sal utasítást küldött a magyar miniszterelnökséghez, hogy a Ká­rolyi Mihály vezetése alatt álló folyó aknamunkáról rántsa le a leplet. Ezért nem nevezték ki januárban Károlyit miniszterelnökké. Idézeteket olvas fel Szilassy Pál dr.-nak a Tisza­­pör kapcsán tartott párbeszédéből. Az elnök az előrehaladott időre való tekintettel a tárgyalást félbeszakítja és annak folytatását holnap délelőtt fél 10 órára halasztotta. A nemzet tanács proglam­ációja nyílt felívás a lázadásra. Péntek, 1922 december 1. LIVAY-U. KÖZEPI & JEL. 14-22. BOTT­ás STEINHARDT tel­eptével Aai azt nem látta ... és Dér Mahaladja von I­. opore , kezdete pontban 71/? órakor. 36-ik Rácz Laci a cigányok királya és fia naponta a GRADÓ-KÁVÉHÁZBAN Aréna- út 17. szám alatt muzsikál. Kurucnóta japán h­erodon, Elsőrangú könyita. Házi disznótor, Tel. 14-22.

Next