8 Órai Ujság, 1922. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1922-12-07 / 280. szám

Bethlen István teljes mértékben érzi át a magyar államférfit­ mai helyzetét, amelyben éppen a nemzet­i érdekeknek hiva­tott őre alig lehet tolmácsolója a nemzeti érzelmeknek. Ha külpoliti­kai kérdésekről tárgyalunk, szófukar óvatosságnak kell érvényesülnie a felelős helyeken, hogy valahogyan föl ne ingereljük magunk ellen a külföld bizalmatlanságát. Az or­szágnak viszont hittel és bizalom­énál kell viselkednie a férfiú iránt, aki — kezében futván össze a po­litika összes szálai — többet tud mindannyiunknál. Vajmi könnyű manapság hazafias szólamok büsz­ke áriáival hízelegni a nemzeti fül dobhártyájának! Mert nemzeteket, éppen úgy, mint az egyes embert, narkotikum gyanánt csábít a nagy­­zoló fantazmagória és a dagályos beszéd, ami — úgy látszik — tör­vénye a tönk lélektanának. Handabandázó taglejtéssel azon­ban nemcsak magunknak ártanánk, hanem elszakadt véreinknek is, vagyis: az egész magyarság ügyé­nek. A felelős férfiú, min­t a nem­zeti becsület letéteményese, az alá­írt trianoni szerződés alapján kell, hogy álljon, eltökélten és jóhisze­műen. Most már úgy áll a helyzet, hogy nem mi, hanem a bék­e dik­tátorai látják be, mint lehetetlen követelményeket róttak a legyőzött népekre. Ami szívükben mint örök eszmény ég, előbb-utóbb meg fog valósulni, mert úgy kívánja a tör­ténelmi fejlődésben érvényesülő magasabb életigazság, amelyet sem­miféle politikai erőszak meg nem semmisíthet. A külpolitika azonban a pillanat­hoz simul, keresvén­ a pillanat elő­nyeit a nemzet számára, persze ál­landó szemmeltartásával a nagy, végső célnak. Diadalmas államok, amelyek nagy hadseregek és ha­talmas szövetségesek erejére tá­maszkodnak, másként intézhetik ügyeiket. Bennünket kötelez a helyzet, de a kötelesség is, amellyel a szebb jövőnek tartozunk. Mi csak arra szorítkozhatunk, legalább egyelőre, hogy a trianoni szerző­désben lefektetett jogainkat érvé­nyesítsük, miután az itt reánk sza­bott kötelességeknek megfelelünk. Aki ezen a ponton a nemzeti ön­érzet sebeihez nyúl, csak azért, hogy a kormányzatnak kellemetlensége­ket okozzon, súlyos bűnt követ el legszentebb érdekeink ellen. Olyan időket élünk, amikor a­­legridegebb fegyelmezettséget kell tanúsítanunk­­ m­inden vonalon. Szabó József asi! vádolja Feyer Károlyt. Kpp 1919 ben rablásra izgatta a népet. Nagy kavarodás a Házban egy interpelláció körül. — Peyert nm akarták magba Igalni. Interrrellációk a nemutgyülés mai ülésén. — Saját tudóst­ónktól. «— A nemzetgyűlés mai ülésén a napi­rend letárgyalása után egész seres in­terpelláció hangzot el. A huszperces szünet után félháromkor nyitotta meg ismét az ülést Almásy Lá­zló alelnök és áttértek az interpellációkra. Szabó József (budapesti) a bánya­munkások visszatartott illetmé­nyei tárgyában interpellál. A bányászok hetenként 48 órát dolgoz­nak, ezenkívül még 88 órás pótműsza­­kot is végeztek, mely azt jelenti, hogy a rendes 8 órei munkaidőn kívül he­­tenként 8­ 8 óra munkatöbbletet vé­geznek. A szoc -ldemokraták, akik pedig annak idején fölléptek a pótmű­­szakok ellen, most kívánták, hogy egy negyedik pótműszakot is vegyenek be és ennek jövedelmét vonják le a mun­kásoktól, amelyet azután a szociál­demokrata szakszervezetbe szállítanak egy bányászotthon létesítésére. Patacsi Dénes: Ebből akarnak meg­élni! (Nagy zűzs a szociáldemokra­táknál.) Peyer Károly: Maga él adományok­ból, mi dolgozunk! Patacsi Dénes és Sokorópátkai: Tud­juk, tudjuk. Reisinger Ferenc: Mi nem kötünk üzleteket! Szabó József: Egy bányászotthont akarnak létesíteni, abból a 80—100 millió koronából, mely ilyen címen befolynak a szakszervezet pénztárába. Bénárd Ágoston: Szépen be­butorozva! Esztergályos János: Talán öreg fog­sorokkal bu­torozzuk be? Szabó József: Nem tudja, hogyan egyeztetik össze a szociáldemokraták ezt a kívánságukat akkor, amikor ők­­ mindig áfást foglaltak a pótműszakok bevezetése ellen, sőt sztrájkot is ren­deztek emiatt. A sztrájkok miatt 100 millió ko­ronát veszítettek el a bányászó és 12.000 vasgon szenet a kö­zönség. Hogy a negyedik pótműszakot a bányászok el tudják végezni, vasárnap is dolgoznak csak azért hogy meg le­gyen fez otthon. Bogya János: A Conti­ utcában per­­s sze! Esztergályos János: Nem is a Sör-­ ház-utipárban!­­ Szabó József: Nincs kifogása az el­len, hogy bányászothont építsenek, hanem ezt saját pénzükből tegyék, önkéntes adományok ellen sincs kifo­gása, de ne vonják te. Hiszen vannak a bányászok között, akik ker­es­ztény­­szocialistáik, vagy a­kik se keresztény­­szocialistáik, se szociáldemokraták. A bányászotth­on létesítése érdekében Peyer Károly elment a miniszterhez, ráki kijelentette, hogy beleegyezik, de csakis abban az esetben, h­a csakis azoknak­ a munkásoknak vonják le er­re a célra a munkadíjat, akik önként aláírásukkal is hozzájárulnak az ado­mányozáshoz. Peyer a megállapodás után elment Salgótarjánba gépírásos ívvel és aláírást gyűjtött a munkásott­hon létesítésére. Tudjuk mit jelent az, hogyha ezt az ívet valamelyik bányász nem akarja aláírni! Árulónak tartják, kirekesztik. Patacsi Dénes: Ez a­ jogrend? Gömbös Gyula: Ha megengedik, ám tegyék, de nem fogjuk soká megengedni. Esztergályos János: Nem sokat kér­dezzük! Gömbös Gyula: No majd meg­látjuk! Reisinger Ferenc: Ez nem Gömbös Gyula elvtárstól függ. Gömbös sem olyan fekete mumus, mint eddig volt. Szabó József: Tagdíjakat a keresz­­tényszocialis­táknál sohasem von­tak le. Nagy zaj a szociáldemokratáknál. Felkiáltások: Végrehajtó útján szedik be a díjakat! Hogy mondhat ilyet? Szabó József: Nem szakszerve­zeti kenyéririgyységből mondja, hanem azért, hogy a munkások munkabé­rükkel rendelkezhessenek. Reisinger Ferenc: A munkásérdekek védelmét nem bízzuk a papokra. Csík József: Bizvást rájuk is bíz­hatja, megóvják az érdekeit jobban, mint maguk. Folytonos nagy zaj, az elnök figyelmezteti a képviselőket, hogy maradjanak csendben. — Most még csak az interpellációk kezdetén vagyunk, méltóztassék az izgalmakat későbbre tartani. Szabó József: Nem lehet kívánni azt, hogy a munkások a 48 órán kívül még újabb heti 52 órát dolgozzanak. Gömbös Gyula (Peyer felé): Pró­fetája ön ptg epgy.it dolgost Peyer Károly (Gömböshöz): Én megpróbáltam, ön is próbálja meg! Gömbös Gyula: Én is voltam bá­nyában, elfogadom a versenyt­, úgy is ■ngvon jó színben van a képviselő úr, majd le fo­t fogyni. Nagyon jó üdülő­hely lesz az a maga számára. Szabó József: Ez a nemzeti aján­dék, amelyet így a munkásoktól kap­­nának a szociáldemokraták, nagyon jól jönnel Farkas István: Maguknak azért fáj, mert nem tudják ezt megcsinálni. Szabó József: Minden egyes mun­kás 128 órát adna a szakszervezetnek és az 80, sőt 100 millió koronára rúg. (Fölkiáltás a szociáldemokratáknál: Magyarázza ezt meg Sokorónak és Pa­­tacsinak.) Patacsi Dénes: Ilyen emberek nem szolgálhatnak nekem magyarázattal. Reisinger Ferenc: A miniszter és az államt­ikár: Belepusztulunk, ha még egy ilyen minisztertenyésztést kapunk. Szabó József: A felépítendő otthon­ban pártállásra való tekintet nélkül otthont kapnának a bányászok, de mi nem kérünk belőle tudjuk mit jelent ez náluk. . Farkas István: Láttuk mi is a mun­­kásb­ztosítónál, hogy mit jelent ez. Reisinger Ferenc: Sikerült tönkre­tenni. Benárd Ágoston: Jobban szolgálják a munkások érdekeit mint azelőtt. Szabó József kéri a minisztert, hogy a szénkormánybiztos rendelkezé­sét vonják vissza és a visszatartott munkadíjakat utalják ki azoknak, akiktől elvették. Hivatkozik a munká­soknak tiltakozására, akik népgyűlése­­ket tartottak az összes bányatelepeken és határozati javaslatot fogadtak el, melyben tiltakoztak a pólmaszak­ díjá­­nak levonása ellen. Ezután felolvas egy határozati javaslatot amelyet a bányá­szok több helyen elfogadtak és amely­ben tiltakoznak a szociáldemokraták­nak az eljárása ellen. (Zaj, ellentmon­dások a szélsőbaloldalon. Szabó József: Nem veszít a határo­zati javaslat értékéből akkor sem, ha ezt a munkásságnak kisebbsége hozta meg. Külön nem kíván foglalkozni a szociáldemokrata szakszervezetek munkájával és nem foglalkozik a bá­nyászszakszervezet vezetőjének műkö­désével sem. Nagy zaj a szélső­baloldalon: Mondja el amit tud! Azután előterjeszti interpellációját a pénzügyminiszterhez, hogy van-e tu­domása arról, hogy 128 óra munkaidő után a munkabéreket egy bányász­­otthon céljára visszatartotta a szociál­demokrata szakszervezet. Benárd Ágoston: Vörös­házi Szabó József: Van-e tudomása arról, hogy itt a keresztény eszmék helyett a világot megváltó szocializmus szel­lemében akarjá­k nevelni a munkás­ságot, tudja.­ a pénzügyminiszter úr azt, hogy mióta a munkabéreket visszatartották, a termelő munka csökkent és hajlandó-e intézkedni, hP ffl • %.̋›öáll» holott .. I Budapest, 1922 december 7. Csütörtök, Vili. évfolyam, SSO.sZc '.^T | i,ee5a®fiBfllFá8aroreS®®SíSRMsl@153R!SlíraeB@#iteS^SC'17­­'­;aSS^rs.9AS'''':'r: „„ ,.* o««E^mETÉSI ÍMK SZERKESZTOSEG: VIIL, RŐBK SZILÁRD­ UTCA 4. Egy híra 200 Kor.na. net,.dérre 560 Kérőn, Telefon^ JIM.Í IM-O*. J. 105-W, J. IW-OZ. Egyes peldanyszám ara IO Korona feleISs SZerftesZtS: Dr. NADANY! EMIL w2nn» « „rw Jugoszláviában egy példány: 3 jugoszláv Korona BIADOHIVATAL* FIN­** JOZSEF*KOHUT 5. SZÁM* Ara Bécsben IOOO Korona, Telefon János 43, J. 53, J. 63, J. 27-34.

Next