8 Órai Ujság, 1922. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1922-12-07 / 280. szám
Bethlen István teljes mértékben érzi át a magyar államférfit mai helyzetét, amelyben éppen a nemzeti érdekeknek hivatott őre alig lehet tolmácsolója a nemzeti érzelmeknek. Ha külpolitikai kérdésekről tárgyalunk, szófukar óvatosságnak kell érvényesülnie a felelős helyeken, hogy valahogyan föl ne ingereljük magunk ellen a külföld bizalmatlanságát. Az országnak viszont hittel és bizaloménál kell viselkednie a férfiú iránt, aki — kezében futván össze a politika összes szálai — többet tud mindannyiunknál. Vajmi könnyű manapság hazafias szólamok büszke áriáival hízelegni a nemzeti fül dobhártyájának! Mert nemzeteket, éppen úgy, mint az egyes embert, narkotikum gyanánt csábít a nagyzoló fantazmagória és a dagályos beszéd, ami — úgy látszik — törvénye a tönk lélektanának. Handabandázó taglejtéssel azonban nemcsak magunknak ártanánk, hanem elszakadt véreinknek is, vagyis: az egész magyarság ügyének. A felelős férfiú, mint a nemzeti becsület letéteményese, az aláírt trianoni szerződés alapján kell, hogy álljon, eltökélten és jóhiszeműen. Most már úgy áll a helyzet, hogy nem mi, hanem a béke diktátorai látják be, mint lehetetlen követelményeket róttak a legyőzött népekre. Ami szívükben mint örök eszmény ég, előbb-utóbb meg fog valósulni, mert úgy kívánja a történelmi fejlődésben érvényesülő magasabb életigazság, amelyet semmiféle politikai erőszak meg nem semmisíthet. A külpolitika azonban a pillanathoz simul, keresvén a pillanat előnyeit a nemzet számára, persze állandó szemmeltartásával a nagy, végső célnak. Diadalmas államok, amelyek nagy hadseregek és hatalmas szövetségesek erejére támaszkodnak, másként intézhetik ügyeiket. Bennünket kötelez a helyzet, de a kötelesség is, amellyel a szebb jövőnek tartozunk. Mi csak arra szorítkozhatunk, legalább egyelőre, hogy a trianoni szerződésben lefektetett jogainkat érvényesítsük, miután az itt reánk szabott kötelességeknek megfelelünk. Aki ezen a ponton a nemzeti önérzet sebeihez nyúl, csak azért, hogy a kormányzatnak kellemetlenségeket okozzon, súlyos bűnt követ el legszentebb érdekeink ellen. Olyan időket élünk, amikor alegridegebb fegyelmezettséget kell tanúsítanunk minden vonalon. Szabó József asi! vádolja Feyer Károlyt. Kpp 1919 ben rablásra izgatta a népet. Nagy kavarodás a Házban egy interpelláció körül. — Peyert nm akarták magba Igalni. Interrrellációk a nemutgyülés mai ülésén. — Saját tudóstónktól. «— A nemzetgyűlés mai ülésén a napirend letárgyalása után egész seres interpelláció hangzot el. A huszperces szünet után félháromkor nyitotta meg ismét az ülést Almásy Lázló alelnök és áttértek az interpellációkra. Szabó József (budapesti) a bányamunkások visszatartott illetményei tárgyában interpellál. A bányászok hetenként 48 órát dolgoznak, ezenkívül még 88 órás pótműszakot is végeztek, mely azt jelenti, hogy a rendes 8 órei munkaidőn kívül hetenként 8 8 óra munkatöbbletet végeznek. A szoc -ldemokraták, akik pedig annak idején fölléptek a pótműszakok ellen, most kívánták, hogy egy negyedik pótműszakot is vegyenek be és ennek jövedelmét vonják le a munkásoktól, amelyet azután a szociáldemokrata szakszervezetbe szállítanak egy bányászotthon létesítésére. Patacsi Dénes: Ebből akarnak megélni! (Nagy zűzs a szociáldemokratáknál.) Peyer Károly: Maga él adományokból, mi dolgozunk! Patacsi Dénes és Sokorópátkai: Tudjuk, tudjuk. Reisinger Ferenc: Mi nem kötünk üzleteket! Szabó József: Egy bányászotthont akarnak létesíteni, abból a 80—100 millió koronából, mely ilyen címen befolynak a szakszervezet pénztárába. Bénárd Ágoston: Szépen bebutorozva! Esztergályos János: Talán öreg fogsorokkal butorozzuk be? Szabó József: Nem tudja, hogyan egyeztetik össze a szociáldemokraták ezt a kívánságukat akkor, amikor ők mindig áfást foglaltak a pótműszakok bevezetése ellen, sőt sztrájkot is rendeztek emiatt. A sztrájkok miatt 100 millió koronát veszítettek el a bányászó és 12.000 vasgon szenet a közönség. Hogy a negyedik pótműszakot a bányászok el tudják végezni, vasárnap is dolgoznak csak azért hogy meg legyen fez otthon. Bogya János: A Conti utcában pers sze! Esztergályos János: Nem is a Sör- ház-utipárban! Szabó József: Nincs kifogása az ellen, hogy bányászothont építsenek, hanem ezt saját pénzükből tegyék, önkéntes adományok ellen sincs kifogása, de ne vonják te. Hiszen vannak a bányászok között, akik keresztényszocialistáik, vagy akik se keresztényszocialistáik, se szociáldemokraták. A bányászotthon létesítése érdekében Peyer Károly elment a miniszterhez, ráki kijelentette, hogy beleegyezik, de csakis abban az esetben, ha csakis azoknak a munkásoknak vonják le erre a célra a munkadíjat, akik önként aláírásukkal is hozzájárulnak az adományozáshoz. Peyer a megállapodás után elment Salgótarjánba gépírásos ívvel és aláírást gyűjtött a munkásotthon létesítésére. Tudjuk mit jelent az, hogyha ezt az ívet valamelyik bányász nem akarja aláírni! Árulónak tartják, kirekesztik. Patacsi Dénes: Ez a jogrend? Gömbös Gyula: Ha megengedik, ám tegyék, de nem fogjuk soká megengedni. Esztergályos János: Nem sokat kérdezzük! Gömbös Gyula: No majd meglátjuk! Reisinger Ferenc: Ez nem Gömbös Gyula elvtárstól függ. Gömbös sem olyan fekete mumus, mint eddig volt. Szabó József: Tagdíjakat a keresztényszocialistáknál sohasem vontak le. Nagy zaj a szociáldemokratáknál. Felkiáltások: Végrehajtó útján szedik be a díjakat! Hogy mondhat ilyet? Szabó József: Nem szakszervezeti kenyéririgyységből mondja, hanem azért, hogy a munkások munkabérükkel rendelkezhessenek. Reisinger Ferenc: A munkásérdekek védelmét nem bízzuk a papokra. Csík József: Bizvást rájuk is bízhatja, megóvják az érdekeit jobban, mint maguk. Folytonos nagy zaj, az elnök figyelmezteti a képviselőket, hogy maradjanak csendben. — Most még csak az interpellációk kezdetén vagyunk, méltóztassék az izgalmakat későbbre tartani. Szabó József: Nem lehet kívánni azt, hogy a munkások a 48 órán kívül még újabb heti 52 órát dolgozzanak. Gömbös Gyula (Peyer felé): Prófetája ön ptg epgy.it dolgost Peyer Károly (Gömböshöz): Én megpróbáltam, ön is próbálja meg! Gömbös Gyula: Én is voltam bányában, elfogadom a versenyt, úgy is ■ngvon jó színben van a képviselő úr, majd le fot fogyni. Nagyon jó üdülőhely lesz az a maga számára. Szabó József: Ez a nemzeti ajándék, amelyet így a munkásoktól kapnának a szociáldemokraták, nagyon jól jönnel Farkas István: Maguknak azért fáj, mert nem tudják ezt megcsinálni. Szabó József: Minden egyes munkás 128 órát adna a szakszervezetnek és az 80, sőt 100 millió koronára rúg. (Fölkiáltás a szociáldemokratáknál: Magyarázza ezt meg Sokorónak és Patacsinak.) Patacsi Dénes: Ilyen emberek nem szolgálhatnak nekem magyarázattal. Reisinger Ferenc: A miniszter és az államtikár: Belepusztulunk, ha még egy ilyen minisztertenyésztést kapunk. Szabó József: A felépítendő otthonban pártállásra való tekintet nélkül otthont kapnának a bányászok, de mi nem kérünk belőle tudjuk mit jelent ez náluk. . Farkas István: Láttuk mi is a munkásbztosítónál, hogy mit jelent ez. Reisinger Ferenc: Sikerült tönkretenni. Benárd Ágoston: Jobban szolgálják a munkások érdekeit mint azelőtt. Szabó József kéri a minisztert, hogy a szénkormánybiztos rendelkezését vonják vissza és a visszatartott munkadíjakat utalják ki azoknak, akiktől elvették. Hivatkozik a munkásoknak tiltakozására, akik népgyűléseket tartottak az összes bányatelepeken és határozati javaslatot fogadtak el, melyben tiltakoztak a pólmaszak díjának levonása ellen. Ezután felolvas egy határozati javaslatot amelyet a bányászok több helyen elfogadtak és amelyben tiltakoznak a szociáldemokratáknak az eljárása ellen. (Zaj, ellentmondások a szélsőbaloldalon. Szabó József: Nem veszít a határozati javaslat értékéből akkor sem, ha ezt a munkásságnak kisebbsége hozta meg. Külön nem kíván foglalkozni a szociáldemokrata szakszervezetek munkájával és nem foglalkozik a bányászszakszervezet vezetőjének működésével sem. Nagy zaj a szélsőbaloldalon: Mondja el amit tud! Azután előterjeszti interpellációját a pénzügyminiszterhez, hogy van-e tudomása arról, hogy 128 óra munkaidő után a munkabéreket egy bányászotthon céljára visszatartotta a szociáldemokrata szakszervezet. Benárd Ágoston: Vörösházi Szabó József: Van-e tudomása arról, hogy itt a keresztény eszmék helyett a világot megváltó szocializmus szellemében akarják nevelni a munkásságot, tudja. a pénzügyminiszter úr azt, hogy mióta a munkabéreket visszatartották, a termelő munka csökkent és hajlandó-e intézkedni, hP ffl • %.̋›öáll» holott .. I Budapest, 1922 december 7. Csütörtök, Vili. évfolyam, SSO.sZc '.^T | i,ee5a®fiBfllFá8aroreS®®SíSRMsl@153R!SlíraeB@#iteS^SC'17';aSS^rs.9AS'''':'r: „„ ,.* o««E^mETÉSI ÍMK SZERKESZTOSEG: VIIL, RŐBK SZILÁRD UTCA 4. Egy híra 200 Kor.na. net,.dérre 560 Kérőn, Telefon^ JIM.Í IM-O*. J. 105-W, J. IW-OZ. Egyes peldanyszám ara IO Korona feleISs SZerftesZtS: Dr. NADANY! EMIL w2nn» « „rw Jugoszláviában egy példány: 3 jugoszláv Korona BIADOHIVATAL* FIN** JOZSEF*KOHUT 5. SZÁM* Ara Bécsben IOOO Korona, Telefon János 43, J. 53, J. 63, J. 27-34.