8 Órai Ujság, 1923. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Budapest. 1923 február 1. ^ CsWrí£lft fX. ivfelsfsnt, 25.« ^^nmmauKa^mmussmammma^maBmaEEmsnsm r** ^ n n-iwiinnrtpniaiii,i mnniiui niiiiOTMWiCTff^^ toM-4oo^S^H»^- •;> , ^^SlfelSlfiS1 ■’•■'■ 2^* Egyes példányszám ára 20 Korona Felelős SZBrljesZtő. Dr. NADXNYI EMIL. ,e * °n r“‘ V Jugoszláviában egy példány: 6 jugoszláv Korona KIADÓHIVATAL: VII­., JÓZSEF-KÖRUT 5. SZAK, Ára Bécsben JOOO Korona. Telefon: József 43, J. 53, J. 63, J. 23—84. wgB —'y­ttí:-‘- • nini—wimrmmiimr -min ' m ..... ■ -­­■ • ■ :■ wbmb A prágai expozé sok mindenről szól, ami nincs és sok mindenről hallgat, ami van. Be­atles külügyminiszter beszédének egyes részleteinél különben is forr­­osabb maga a hangnem, ahogy­an a két államnak egymáshoz való vi­szonyáról nyilatkozik. Hallószer­­intnek érzékenyebb lett a barátság s az ellenséges indulat tónusai iránt, amióta magányosan járunk a kol­dusbot országútján, mint ahogyan a kivert állat füle, valami különös ter­mészetű törvénynél fogva, bizton megérzi a mérföldeken túl fenye­gető veszedelmet, avagy biztos haj­­­­lékot. Ez a jó hallásunk úgy sejteti velünk, mintha Benes beszédéből hiányzanék az átérzett gyűlölet ed­­d­igelé még mindig észlelt mellék­­zöngéje. Nos, Benes sodrat beszélt arról, ami nincs. Egész komolyan fölem­líti a megcáfolt határincidenseket, magyar fegyveres bandák támadá­sát a határmenti laikosság ellen, cseh állampolgárok jogosulatlan le­tartóztatását és fogvatartását Ma­gyarországon, üzelmeket a béke­­szerződés ellen, erőszakos akciókat és bizonyos katonai intézkedéseket, amelyek a trianoni szöveggel és szellemmel ellentétben állanak. Mit mondjunk ezekről a vádakról?! Ki hiszi el Benesnek, hogy ez a védte­len, a­gyonnyomorított ország a maga fegyvertelenségében a béke megbontására törekedhetnék?! Ők provokálnak, ők tartják börtönök­ben testvéreinket. Ők mozgósítot­tak. Ők tehetetlenek a légionáriu­sokkal szemben, amennyiben nin­csenek szövetségben ezekkel a fur­csa alakulatokkal. Benes beszédének másik része ar­ról hallgat, ami van. A trianoni szerződés több pontja, amely más tekintetben is nemzetközi szentesí­tést nyert, a kisebbségek védelmé­ről szól. Magyar véreinknek politi­kai, társadalmi és lelkiismereti sza­badságjogait lábbal tapodja a cseh kormány és Benesnek egy szava sincsen, amikor e jogokat elismer­nie és védelmeznie kellene. Pedig Magyarország és Csehország között csak akkor melegedhetik föl a jó viszony, ha ez a kérdés a jog értel­mében tisztázódott. Hallgassunk ar­ról, ami nincs. Beszéljünk arról, ami van. Akikor rögtön megvalósul­­hat a jó szomszédság reálpolitikája. M­­ M Itatni és süisápi adfuiUril. A pénzérték állandósága nélkül nincs egészséges gazdasági élet. — Belföldi vagy külföldi kölcsön a fenyképzés ntegálii­­tásától függ. — A fedezetlen banklegyek­­bocsátása a lég­­igamg­alantabll adóztatás. — A fogyasztók és ilicfiv vagyonnal rendelkező osztályok aránytalan megtsrtsltatása a termlók javára. — Tereszky válasza Hadik János grófnak. A Pénzügyi Hagyanács sütnike az eddiginél sokkal erslysuila pinzn­yi politikust sürget. — Saját tudósítónktól. — A Közélelmezési Tanács legutóbbi üléséről a sajtóban megjelent hírek szerint a Közélelmezési Tanács­ban új­ból fölmerült az a nézeteltérés, amely­ Hadik János és Tereszky János pénz­ügyi fölfogása között már a múltban is élénk diszkusszió tárgya volt. Hadik János nyilatkozott is ebben az ügy­ben és azzal a szemrehányással illette Tereszky János pénzügyi politikáját, hogy az minden gazdasági érdek figyelembevétele nélkül akarja hely­­reállítani az államháztartás egyensú­lyát. Ebből az alkalomból kérd­ést intéz­tünk Tereszky János volt pénzügy­mi­niszterhez, a Pénzügyi Nagytanács elnökéhez, aki a 8 órai Újság munka­társa előtt tett és alább közölt nyilat­kozatában rendkívül érdekes képet tár az olvasó elé országunk jelen pénz­ügyi és gazdasági helyzetéről. Tereszky János volt p­énzügyminiszternek ez a nyilatkozata felöleli pénzügyi és gaz­da­sági helyzetünk aktuális kérdéseit s a nyilatkozatnak éppen Teleszky Já­nos nagy pénzügyi szaktekintélye ad megkülönböztetett súlyt és jelentő­séget-Tereszky János volt pénzügyminisz­ter, a Pénzügyi Tanács elnöke, gaz­dasági és pénzügyi­­helyzetünkről a kö­vetkező nagyérdekű nyilatkozatot tette a L­orai Újság munkatársa előtt: — Az, hogy Hadik János gróf és köztem ama régi vita, hogy vájjon az-e a helyes gazdasági és pénzügyi poli­tika, ha mielőbb az államháztartás pénzügyi egyensúlyát állítjuk helyre, vagy hogy előbb a gazdasági életet kell megerősíteni és csak azután gondolha­tunk az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, a Közélelmezési Ta­nács legutóbbi ülésén kiújult volna, kissé túlzott beállítása a dolognak. Mert ezt a kérdést a Közélelmezési Ta­nács legutóbbi ülésén mindketten csak futólag érintettük. Az azonban kétség­telen, hogy az a nagy elvi nézeteltérés, hogy e közül a két gazdasági és pénz­ügyi politikai vezérelv közül melyik a helyes, még mindig vitás, sajnos nemcsak Hadik János gróf és én kö­zöttem, hanem az ország közgazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó köreiben is. És sajnos, hogy ez a nézeteltérés még mindig oly nagy a két iskola hívei között, hogy mindig az egyik iskola a másiknak veti szemére, hogy a múlt eseményein okulva nem változtatta meg álláspontját.­­— Hadik János gróf és az ő hívei azt tartják, hogy a mi álláspontunkat cá­folta meg az élet, holott mi sajnálko­zással konstatáljuk azt, hogy az elmúlt három évnek úgy a belföldön, mint a külföldön szerzett tapasztalatai, ame­lyek szerintünk a legékesebben szóla­nak a mi álláspontunk helyessége mellett, nem győzték meg az ellentétes álláspont híveit arról, hogy egészséges gazdasági élet, legalább is a modern kapitalisztikus beren­dezkedés mellett, a pénzérték ál­landósága nélkül, ki nem fejlőd­hetik és hogy a pénz értéke nem állandósítható mindaddig, addig az állam költségvetési hiányát fede­zetlen pénzjegyek­ szaporítása által kénytelen fedezni. Már­pedig, ha ez a tézis áll, ebből föl­tétlenül következik, hogy mindenek előtt az államháztartás egyensúlya állí­tandó helyre, legalább is oly mérték­ben, hogy ha nem is sikerül az állami költségvetésiből a deficitet teljesen ki­küszöbölni, de hogy ez oly mértékre csökkenjen, hogy a hiány normális hitelműveletekkel legyen pótolható. Annak pedig, hogy valamely állam normális hitelművelet útján akár belföldön, akár külföldön kölcsönt vegyen, szintén első és legelemibb föltétele, hogy államháztartása oly helyzetben legyen, hogy a pénzügy­miniszter a bankóprést tovább igénybevennni ne legyen kénytelen. . .— Már a háború előtt is nézetelté­rés volt­ a pénzügyi és közgazdasági politikusok és az érdekelt közönség körében a tekintetben, hogy mi a he­lyes pénzügyi és gazdasági politika.; az, amely elsősorban az állam pénzügyi helyzetét tar­tja szem előtt, vagy pedig az, amely a közgazdasági élet fejlesz­tésére törekszik. A békében azonban ezek a nézeteltérések csak jelszavak voltak. Mert végeredményében bármely iskolához tartozott is valaki, a köz­­gazdasági élet és az állam pénzügyi helyzetének szerves összefüggése elöl el nem zárkózhatott­ és el nem zárkózott. Úgy, hogy a különbség inkább csak­ mennyiségbeli volt s a kérdés a körül forgott, vájjon takarékosabb, vagy ke­vésbé takarékos pénzügyi politika foly­­tattassék-e és hogy az államháztartás­nak főleg beruházási szükségletei in­kább kölcsönökből, vagy inkább adó­bevételekből fedeztessenek-e. Ezek pe­dig oly kérdések, amelyek nem is vol­tak dogmatikusan eldönthetők, hanem mindenkor az adott viszonyoknak kel­lett irányítóknak lenni a tekintetben, ho­gy melyik irányzat követhessék. — Engem a múltban előszeretettel állítottak oda, mint a takarékos pénz­ügyi politikának fanatikus és dogma­tikus hívét. Ez pedig egyszerűen nem áll, hanem igenis áll az, hogy a há­ború előtt, azokban az években, ame­lyekben nekem a magyar pénzügyi po­litika irányának megszabására döntő befolyásom volt, a helyzet olyan volt, hogy sem több kölcsönt az állam tény­leg nem kapott, mint amennyit tényleg felvett, sem az adóbevételek — a saj­nálatos politikai viszonyok folytán —­ emelhetők nem voltak. Ennélfogva szükségképpen és természetsze­rűleg adódott az a pénzügyi poli­tika, amit követtem és amely abból állott, hogy megfelelő taka­rékossággal biztosítsam, hogy az államháztartás szükségletei a ren­delkezésére álló pénzforrásokban fedezetet találjanak. — Sajnos, hogy az a nézeteltérés, amely — mint mondottam — a pénz­ügyi és közgazdasági politika mikénti vitele tekintetében a háború előtt is megvolt, a háború­ után még fokozot­tabb mértékben állott fenn és áll fenn, holott ez a nézeteltérés azokban az államokban, amelyekben a pénz értéke lényegesen sülyedt, most már nemcsak quantitativ, hanem a

Next