8 Órai Ujság, 1923. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

nt ­­ rlált gazdasági helyzetnek néztünk elébe és nem meredtek­ a jövőből reánk olyan problémák, mint most. Nem volt előtérben a kidégítetlen tisztvise­­lőkérdés, a különböző kívánságok és törekvések, amelyek a mostani gazda­sági helyzetre jelentékeny befolyást gyakorolnak. Lényeges­­különbség az is, hogy a felmerült deficitet, amely a költségvetésben mutatkozott, akkor le­hetett külföldi kölcsönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn.­ ­ Többször felhangzott az a kí­vánság, hogy a viszonyok konszolidá­lása érdekében térjünk át az armny­­koronaszámításra, amely nincsen ki­téve folytonos változásnak. Ezt nem valósíthatjuk meg addig, amíg nincse­nek meg belső előfeltételei. Nem azért nem térünk át az aranykoronára, mert nem akarnánk, vagy mintha nem tud­nánk egy pillanatra arra visszatérni, hanem azért, mert ezt nem tudnák ál­landóan megtartani. Visszatérésünk csak rázkódtatást idézne elő, anélkül, hogy a viszont­ok stabilizálódnának. — Most pedig szokatlan dolgot je­lentené be­, azt,­­hogy a költségvetéssel annak mostani formájában nem­ azonosítom ana­­t­gamat. — Előterjesztettem a költségvetést azért, mert szükséges, hogy megvitas­sák és minden tétel megbeszélés tárgya legyen. Én ettől a vitától várom, hogy a költségvetés olyan képet öltsön, amely megfelel a mai nehéz közgazda­sági és pénzügyi helyzetnek. Én ezért nem is tartok olyan beszédet, mint korábban szokás volt. Nem azt eme­lem ki a költségvetésből, ami meg­nyugtató és elaltató, hanem azokra a kérdésekre fogok rámutatni, amelyek új megoldást igényelnek ,és azokra a tételekre, amelyek eliminálhatók.­­­­Amikor másfél évvel ezelőtt ide­jöttem és előterjesztettem program­­­momat, azokra a kérdésekre voltam elsősorban figyelemmel, amelyek ab­ban az időben aktuáliak voltak. Be­vételeink akkor nem voltak. Az adó­törvényeink nagyon nehezen voltak végrehajthatók. Hiányzott egy jól működő adóügyi apparátus. Azóta lát­juk, hogy i . bizonyos fejlődés állott be az ipar­ban, bizonyos megerősödés mutat­kozik közgazdasági téren, amit csak az nem lát, aki nem­ akar látni. — Feladatunk volt megteremteni az új adórendszert, amely egyszerűen végrehajtható. Fokozni kellett az adó­bevételeket a gazdasági helyzetnek megfelelően és , , biztosítani kellett bizonyos állan­dóságot a valuta alakulásában, hogy a kilengések ne csapjanak­­át szertelenség­be, azokat lehetőleg eny­híteni kellett, hogy ne idézzenek elő máról holnapra katasztrófákat s arra kellett tekintettel lenni, hogy erősza­kos intézkedések ne akadályozzák meg az ipari fejlődést.­— A forgalmi adóból várható leg­­kiadósabb bevételünk 34 milliárd korona. — Ez az adónem, mely idővel még fokozható lesz. A fogyasztási adó 8— 10 milliárddal szerepel a költségvetés­ben. Megjegyzem, hogy a megadózta­tás mérvénél a közönség vásárló­ké­pességének csökkentését figyelembe kell venni. A cukor és szesz megterhe­lése 8,1 milliárddal marad alatta " a békebeli megterhelésnek. Ami az egye­nes­ adókat illeti, a földadóból 10 mil­liárd van előirányozva, az őszi befize­tések alapján. A házadó, a társulati adó és az egyéb adónemek csak kisebb összegben szerepelnek, mert ezeknek az adóknak csak most folyik a végre­hajtása, hiszen a házbérek jelentékte­lensége miatt a házadóból csak kevés­­ jövedelemre tehetünk szert. 8 milliárdot vettünk fel a jövedelmi adó hozadékaképpen. — Reméljük, hogy egyformán ará­nyosan és igazságosan fogjuk végre­hajtani az adóztatást és nem lesznek nehézségek a behajtásnál. —­ A költségvetés második része fogja biztosítani azt a kivételes jövedelmet, amely az első részbe nem volt felvehető. Ami a dohány jövedé­két és­ a határvámokat illeti, a do­­hányjövedéket 3—1 milliárdban, a ha­tárvámokat 7—9 milliárdban irányoz­­ták elő. Békebeli viszonylatban itt is nehéz elszámolni, de itt is megvan a fejlődési lehetőség, különösen a do­­hányjövedéknél. Éa a legutóbbi ár­megállapítás jelentős jövedelemtöbb­letet fog hozni és a költségvetésbe a dohányáraknak az emelése még nincs belekalkulál­va.­­ Ami a vámokat illeti, itt is azt a reményünket fejezhetjük ki, hogy a gazdasági élet megerősödésével ez a jövedelmi forrás is ki fog bővülni. •­­A földreformból várható jövedel­met 4 milliárdra tesszük, össze­gezve tehát: 80 milliárdot irányoz­tunk elő bevételkép, a bevételünk ezek szerint kétszeres emelkedést mutat. — Szeretnék sokszor úgy feltüntetni, hogy az elért jövedelemtöbblet a kö­zönség újabb megterheltetését jelenti. Ezzel szemben kijelenthetem, hogy a költségvetésben nincsenek olyan intézkedések, amelyek új megter­­heltetés elé állítanák a közönséget. — Most kell meg­állap­hatn­u­n­k azo­­kat a módozatokat, amelyek szerint a jövőben dolgozni kívánunk. Adórend­szerünk teljesen­ ki van építve és befe­jezettnek tekinthető. Rendszerváltoztatásra nincsen szükség, csak programm-m­­unkát kell befejezni, nevezetesen a jövedelmi adótörvény megalkotásával és a többségi adóztatás helyes mederbe való terelésével.­­ Ami az elsőt illeti, nem kívánok róla bővebben nyilatkozni, hiszen erről az adótörvényről már bővebben szó­­lottam­. Ami a másodikat illeti, beje­lenthetem, hogy a mai vagy a h­olnapi nap folyamán át fogok nyújtani egy törvényjavaslatot az érdekelteknek. A mostani költségvetésben huszonöt milliárddal vannak előirányozva a ki­adások. Ez az összeg azonban csak részben­­k­erül kiadásra a mostani­ esz­tendőben. Ami az államadósságok állagát illeti, teljes számszerűséggel nem tilthatok elő, adósságok elosz­tása most folyik csak és több elinté­zetlen kérdés van még. A halom előtti adósságunk három­­milliárd korona békebeli paritás alapján számítva és ugyancsak békebeli paritásra számítva 61,4 milliárd a háború alatti adóssá­gunk­. Összegezve tehát, egy 640 mil­liárdnyi megterhelési szám áll elő. Ez azonban tényleges képet adósságaink­nak összességéről nem ad.­­ A háború előtti állami adóssá­gok terhe a mai koronaértékben négyszázm­illiárdot tesz ki. A béke­­szerződésből eredő terhek és hátra­lékok Angliával, Franciaországgal, Belgiummal és Törökországgal szemben 170 milliárdot képvisel­nek kétségtelen azonban, hogy ez az összeg az időközi barátságos érintkezés és összeköttetés révén csökkeni fog. Másik jelentékeny tétele a költség­vetésnek a közalkalmazottak természetben való ellátása, ami a tisztellátással együtt 24 milliárdot tesz ki.­­ Ebben­­nincs beleszámítva az a haszon, amit erre a célra az export­vámokból és a vám­yairodából képünk. A megterhelés azonban olyan nagy, hogy , ebben az irányban tovább kell folytatnunk a leépítést, amit a múlt esztendőben már meg­egyz olyan törvényjavaslatot, mely mt­­ a községi adóztatás­­kérdésével foglalkozik. A községi adóz­tatásnál eddig az volt a baj, hogy túl­ságosan összekapcsolódott az állam­háztartással. Ennélfogva szertelensé­gekbe és aránytalanságokba vitte a megtertheltetést. Különösen az is baj volt, hogy elhanyagolta a falut és nem biztosította a fejlődés lehetőségét. A benyújtandó törvényjavaslat alapelveit összefoglalva azt mondhatjuk, hogy másodrendűvé kívánjuk süllyesz­teni a pótadókat és új jövedelmi forrásokat kíván megnyitni a köz­ségek előtt. Az illetékeket i1i milliárdban irá­nyoztuk elő, amint látható tehát, a valutaromlás ebbe az előirányzásba még nincsen beleszámítva. Az legyen az elv, hogy új kiadásokat csak ak­kor eszközöltünk, ha új bevételi for­rások megnyitása megengedi ezt.­ A tisztviselőkérdéssel kapcsolatosan el­mondhatjuk, hogy mikor, igen helye­sen szó van a lakások felszabadításá­ról, ez a felszabadítás sok új költ­séggel jár.­­ Hangsúlyozom, hogy a korona stabilizálása megnyugvást hozott a társadalomban. Azt várjuk, hogy a közhangulatba igyekezzen min­denki belevinni más felfogást és más törekvést, mint ami idáig a közgazdasági életben megnyilvá­­nult. Tisztában kell lennünk a trianoni szer­­ződés által teremtett helyzettel. Meg kell tanulnunk lemondani az élet minden vonatkozásában, mert jöhet egy olyan idő, amikor már nem a saját akaratunkból leszünk kénytelenek lemondani. .A takarékosság szellemét kell belevinni a társadalomba, hogy megteremtsük azt az alpot, amelyen 3 jök­e generáció építhet. A mi közgazdaságunkban sok értékes anyag van, ebből a meglevő anyagból kell a jövőnket felépíteni.­­ Elsősörben a parlamentre számí­­tók ennél a munkánál, a parlament­­nére­ kell vezetnie ebben a kérdésben. kezdtünk, amikor a lis­ztelátá­sból ki­vontuk az ipari munkásokat. De még így is nagy száma maradt az igény­­jogosu­laknak. Határozott szabályokat kell felál­lítanunk és a természetbeni ellátásból ki kell zárnunk jóformán mindenkit, ki­véve a tisztviselőket.­­ Természetesen ez abból a szem­pontból fontos, mert nekünk szükség­leteinket nagyrészben vásárlás útján kellett fedeznünk, ami azt jelentette, hogy általános drágulás következett be. Emellett olyan­­­eltételeket kellett teremtenünk é­ppen a természetbeni ellátás terén, ami­­nem fogja előidézni az általános drágulást az állam vá­sárlásai révén. Ami az egyéb termé­szetbeni ellátást illeti, a köztisztviselők részére fenn kell tartanunk, egyrészt azért a ragaszkodásért, amellyel hivatásukat ellátják és azért, mert ez biztosítja élelstandardjuk bi­zonyos­­ stabilitását. Nagyon fontos kérdésről van itt szó, úgy, hogy szám­beli adatokat is fel­ kell tárnom. Ösz­­szesen 280.000 állami alkalmazott van.­ Ebből a természetbeni ellátás szempontjából tízezer, aki állásánál fogva nem jogosult, ellesik,­­leszámí­tandó, továbbá a nyugdíjasok közül szintén tízezer, úgy,­­hogy 260.000 igényjogosult marad. Ebből 42.000 nő elesik, tulajdonképen tehát kétszázezer tiszviselő természet­beni ellátásáról kell gondoskodni.­­ A családi pótlékok megállapítá­sánál is csökkentenün­k kell a kiadá­sokat és csökkenteni kell a községi és városi alkalmazottak ellátásánál, amit vissza kell hárítanunk a községekre és a városokra, mert Whetellen, hogy az állam lássa el az autonóm tisztvi­­selőket.­­ — Más eszközzel is kell gondoskodni a tisztviseőterhek enyhítéséről. Korlátozni kell a magasabb kvali­­fikációjú fogalmazói alkalmazottak számát, akik megmaradnak, azokat felelősségi, teljesebb munkára kell használni, nem pedig olyan munkára, amely messze alatta van kvalifikációjuknak. Most kell vonni a határt, ameddig ezek a­ magasabb kvalifikációrú alkalmazottak munkateljesítményük terén elmehet­­nek, oda kell hatni, hogy a jövőben egyáltalán ne lehessen túllépni a meg­állapított számhatárt.­­ Ezzel a tömeggel nem­ ilyen kis országnak, de egy nagy világbirodal­­omnak adminisztrációját is el lehet végezni. Igen sok intézmény és hivatal van ebben az országban, amely meg­szüntethető volna. /■ : 4 Gaál Gaszton: Az erdészeti hivatal, Kállay Tibor pénzügyminiszter:­ Nem akarja név szerint felsorolni eze­­­ket, hisz kiordítanak az ilyen tételek­ a költségvetésből. Meg kell változtatni­ a tisztviselői státust is. Nem tartható fenn az az állapot, hogy ma már majdnem mindenki minisztert tanácsos ebben az or­szágban. 1 . Egyszerűsíteni kell az illetményesest is összevonással. A természetbeni el­­­látás szükséglete 2—3 milliárdot tesz ki. Ami a nyugdíjazást illeti, az az álláspontja, hogy teljes erőben lévő munkaképes emberek hagyták el az államot és ha ezek meg tudják találni egyébként is elhelyezkedésüket és biz­tosítani tudják megélhetésüket, az ál­lam terhének csökkentése érdekében intézkedéseket kell tenni. — Ami a költségvetés további téte­leit illeti, a békeszerződés végrehajtásából 3­ folyó kötelezettségek teljesítésére 5,8 milliárd korona van előirá-­­á­­nyozva.­­­íi! — Ebben a honfoglaltaknak a nálunk, működő különböző bizottságok költsé­gei, továbbá a Jugoszláviának járói szénszállítás költségei. Rá kell mutat-­ nun­k arra, hogy- különösen az állami­ szállításoknál felvetődött szükségletek-­ közül, amelyeket az adott program­ról ránk diktál. .. - a szolgáltatás alig lesz a megálló- . pitokt határmértékében kielégít- •( hető. — A“ legnagyobb nehézségekkel kisz-­j­­tünk a szükségletek kielégítésénél, , j — Rontja a helyzetünket, hogy állandóan a bankóprésre vagyunk utalva, hogy a szolgáltatásokra­­ fedezetet találjunk. Mindenki előtt ismeretesek azok a­­nem-, kézségek, amelyekkel a külföldi fize­tési eszközök megszerzése a­lka­l­mából­ küzdünk. Mindent meg kell tennünk annak biztosítására, hogy kellő meny­­nyiségben új eszközök álljanak rendel­i késésünkre a külföldi fizetési eszközök.■ megszerzésében, nehogy a most mutat-’ kozó zavarok hosszabb időn át tartsa­nak. Ehhez­­ szükséges kivitelünk fokozása, ’é(1 — E részben elsősorban a m­ező-,: gazdasági terményeket és különösei­ az állatállomány állanak rendelkezé­sünkre, amelyet a gazda a takarmány-­ hiány miatt nem tarthat el, tehát épen"; nem a gazdagságunk, hanem a szó-­­ti­­génységünk folytán kell ennek ki-­e mennie, s azért, hogy idegen valutát kapjunk, hogy ezzel a szolgáltatást éppen a kül­földi hitelezők részére biztosítsuk. Úgy­ látom azonban, hogy az exportra fordítható állatállo­mány igen nagy részét köti le a reparációs szolgáltatás és épp ezért minden esetre oda kell hatni, hogy a szolgáltatások legalább meg­felelő időre kitolassanak.­­ Hiszen a misünk­­ működő KuM­ A kiadásokat minden vonaton apasztanunk kell. Csütörtök, 1923 március .

Next