8 Órai Ujság, 1923. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

ELŐFIZETÉSI JUUb |­I^Mn 600 Korona, negyedévre 1700 Kwn» Egyes példánysz­ím ára 30 Korona ‘ JtfttlfHIdl­oli»««©ter*efc. toatt *e»( kétSEMeM) Ara Becsben 1200 Korona. IX. évfolyam^ 6i,s*, flaggE ^*n», 1 Bji­ff 4fl HH» flBHIBft **w@Sp^jgngpt =»•—·=• ”raj=*s2!» iTM"' FeleISs nertiMOtS: D». NADÍNYT EttlL, SZERKESZTŐSÉG: VIII., SOKK SZILÁRD­ UTCA 4 Telefon­­ ,J«nef tOJ—00, J. 105—01, J. 105—02, KIADÓHIVATAL: VIII., JÓZSEF-KORÚT 5. SZÁM. Telefon: Jfinef 43, X 53, J. 03, X 23—34. ! Joggal voiratkozunnk, jobboldali túlzások el­­­­len, kik az éveik­­folyam­án —• nem egyszer veszedelmek köze­­­­pette is — állandó harcban áll­ítunk­­ baloldali szélsőségekkel.­­Bethlen* István zászlója alatt ren­­fidszletlenül támogatjuk a konszoli- Sdél­ás munkáját, ama keresztény ^•nemzeti politika jegyében, ame­­l­­lyet a kormány intencióina­k egye­­s tdüi hivatott tolmácsa hirdet. Irtó-szat­tal gondolunk arra a lehető- s­­égre, hogy ismét edoríthatná az­­ország rendjét a demagógia vala­­­melyik fajtája, — akár vörös, akár fejekette — és mindenképen azon vagyunk, hogy ezt a végzetes csa­pást elhárítsuk a máris eléggé súj­tott országról.­­ Ebben a túlfeszült levegőben­­kla­tasz­trófát jelentene minden szel­­ítőség, jelentkezzék akár„ magában­­a gondolatban, akár a megvalósítás ■módszerében. Maga a keresztény nemzeti politika gondolata nem­­ élhet másutt, csak a kiegyenlítés,­­ az indulatmentes józanság, a viha­­rrókát kerülő óvatosság mérsékelt­ségöve alatt. Aki ezt a gondolatot ,a szélsőséges módszer eszközeivel­­ a­karja megvalósítani, ellenmon­­­dásba kerü­l a saját vilá­gfelfogásá­­ival és ad absurdum vezeti emma­­­gát De a logikai kudarc privát jeh­thstőségű balesete a kisebbik baj, de sokkal nagyobb baj, hogy a ki­felé amúgy is nehéz küzdelmeket folytató vezérnek, és egységes tá­jborának belső akadályokat emel, s belecsempészvén a visszavonás­­ szellemét oda, ahol égető szü­ksé­­­­günk van a l­egz­a­var­talanabb­­harmóniára.­­ Olyan a politika, mint a hűhóra, j~~ katonai mentalitással kell tehát ,hogy bírjon a politikus is. Nem­­elég, hogyha a tisztikar meg a le- I­génység ugyanazt akarja, mint a­­hadvezér, tudniillik: a győzelmei.­­ Szakasztott úgy is kell mindent takarnia, mint ahogyan a vezér t akarja, mert heterogén tervek,­­egymásba ütköző módszerek csú­fos vereségbe kergetnék az egész tábort. Ezért tölt el bennünket aggodalommal, hogy a Bethlen fő­­vezérsége alatt álló egynémely al­­vezérek és tisztek a szélsőséges módszer külön haditervét erőltetik ott, ahol az­­ egyetlen illetékes fó­rum csupán a mérséklet arany­­középül jónak eszközeit tartja cél­ravezetőknek. Csakhogy, hála Is­­­­tennek, Bethlen elegendő erővel ■rendelkezik az ellenséggel szemben és elegendő tekintéllyel hívei előtt. Az ő akarata marad a döntő. Csifláry támadása a rendőrség ellen a nemzetgyűlésen. Sürgös interpeláelók a diántüntetisek tárgyában. — Cstllry András ssennt & renet­én indokolatlanul intézett attatws az íflusag ellen. Saját tudó ajtónktól. ~ .y. 'A­ nemzetgyüljé& mai ülésén a napi­rend tetárgyjasltisa és a Mayer János ügyében kisorsolt összeférhetetlenségi bizottság megalakítása után, a sürgős interpellációkra került a sor. Az ülés eme részeltek befolyásáról következő tudósításunk szól. Háromnegyed 3 órakor nyitotta meg újból az ülést Scitovszki­ Béla elnök. A képviselők rendkívül nagyszámban­­ vannak jelen. A kormány tagjai közül­­ megjelentek: Bethlen István gróf mi­­­­niszterelnök, Rakovszky Iván belügy-­­ miniszter, Daruváry Géza igazságügy-­­ miniszter, Walko­­Lajos kereskedelem-­­ ügyi miniszter és Klebelsberg Kunó­­ gróf közoktatásügyi miniszter. Először­­ az állandó összeférhetetlenségi bizott­ság negyven tagja közül tizenkét ren­des és három póttagot sorsolnak ki Mayer János összeférhetetlenségi ügyé­ben. A sorsolás eredményeként a bi­zottság tagjai lettek: Jankovich-Bésán Endre gróf, Hegyeshalmi­ Lajos, Kenéz Béla, Endre Zsigmond, Orffy Imre, Pörög Tibor (Meskó Zoltán nincs jelen, igazolását az összeférhetetlenségi bi­zottsághoz teszi át igazolás céljából), Haller István, Farkas István, Podma­­niczk­y Endre báró, Barla-Szabó Jó­zsef,­ Honos Miksa gróf és Könyves La­jos. Póttagokul kisorsolták: Berky Gyulát, Huszár Dezsőt és Czettler Je­nőt. Az elnök a sorsolás előtt felolvas­­tatta a házszabályoknak a bizottság működésére vonatkozó rendelkezéseit, majd a kisorsolt bizottsági tagok letet­ték az esküt és kivonultak az ülés­teremből az első számú bizottsági te­rembe, ahol azonnal megkezdődött, a tárgyalás. Az ügy előadójául Futnoky Móricot bízták meg. Ezután a sürgős interpelációkra tér­tek át. Gsibéry András az első interpelláló Azzal kezdi fölszólalhat, hogy foglalkozni akar a március 15-iki­­ünnepség után lezajlott szomorú ese­ményekkel, amikor az' km­-Hig saját vére hullásával pecsételte meg a már­ciusi szent nemzeti ünnepet. A nemzeti közvélemény megbízásából szó­l feles bár nem akar elválasztó vonalat az ifjúság és a rendőrség között, mégis szóvá kell tennie azt, hogy akkor, ami­­kor az ifjúság, amely elvesztette nem­zetét, elvesztette­ hazáját és a nyomora­, sásában is lelkesedik; amikor a saját nyomorúságára gyűjtést indított, a­melyben még Magyarország nagy­asszonya, a kormányzómé is­­telkes­­ éljenzést részt vett, akkor ez az ifjúság nem hihette azt, hogy az ő ünnepi lel­kesedését meg fogja pecsételni saját vére hullásával. Nincs pártkülönbség abban és nem is tehet, hogy mindnyá­junknak az a törekvése, hogy a benső konszolidációt a legteljesebb mérték­ben megóvjuk és akkor bámulja azt a sietséget, amellyel a rendőrség a ha­zafias érzés megnyilatkozását az ifjú­ség részéről vérbefojtotta. Az ifjúság lehet, hogy hibát köve­tett el, de mindenesetre nem lehet rosszasul, hogy akkor, amikor büntetlenül járnak a hazában azok, akik éveken át előkészítették ennek a nemzetnek az összeomlá­sát és amikor azok miatt elvesz­tettük évezredes hazánk határait, hogy h­a az ifjúság ezek ellen kikel, akkor mindenesetre több tapintat­tal és nyugodtsággal kell velük szemben eljárni. Mert nem lehet „Az Estet“ védeni semmi körülmények között, mert an­nak a legtöbb bűne van abban, hogy idáig jutottunk! (Felkiáltások: Bíróság elé kell akkor állítani.) Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés feladata és nem az ifjúságé. Csillért­ András: Ha az ifjúság szen­vedélye ki is lobban, ha m­i túlbecsül­jük is az ifjúság hazafias érzését, de mindenesetre túlbecsülte a rendőrség is akkor, amikor békés és nyugodt fel­vonulásukat megzavarta. Mert elnézés­sel kell lenni az ifjúsággal szemben. Fábián Béla: A felbujtókkal szem­ben nincs elnézés. Közbekiáltások a baloldalon: Hát a jogrend micsoda? Csillér András: Nem kérünk az ilyen jogrendből. Nekünk nincs szük­ségünk ilyen jogrendre. Nekünk ma­gyar és nemzeti jogrend kell. (Taps a jobboldalon■) Pikler Emil: Origoványi jogrend kell maguknak. Csillér András: Március­ 15-én, hogg­ elmondjam az eseményeket, az­­ifjúság katonái zárt sorokba verődve vonult békésen fel az utcán, hogy ki­fejezést adjon szimpátiájának a vele érző sajtó mellett, 'Két-■'csoportra­­ osz­lottak. Az egyik csoport a Rózsa-utca felé indult, a másik pedig A Nép szer­keszt­őségét a­­Szentkirályi-utcában ké­­r­te. De mikor észrevette tévedését, a Nagykörűtől* indult ugyancsak a Rózsa­ utcába és. .ott a két csoport egy­mással találkozott. Sehol rendzavarás nem történt. A rendőrségnek semmi oka nem volt a beavatkozásra. Rendzavarás csak azok részéről történt, akik gyalázó kifejezésekkel, „tányér­­sapkások” kiáltással uszították az ifjúságot, akik természetesen fiatalságuknál fogva sem hallgatták szó nélkül a gyalázko­­­dást és amikor visszafeleltek a provo­­kálóknak, a rendőrség minden indokolás nél­kül attakot vezetett ellenük.­­ De annál súlyosabb a helyzet, mert másnap hasonló körülmények kö­zött megismétlődött ugyanez az eset.­­ A rendőrség emberei is: három, lovasrendőr és három biciklerendőr azt bizonyítják, hogy nem volt ok a­­ beavatkozásra. Miért kellett tehát, mi-­­or a tüntető diákság már az egyetem felé vonult vissza, a rendőrségnek be-­­avatkoznia. A tüntetés csak azoknak a lapoknak szólt, amelyek a diáksá­got védelmükbe vették. A beavatkozás­ban azt a rendszert lát­ja, amely szembe alkarja állítani a diákságot a rendőr­séggel. Propper Sándor: Lesz-e Wolf a mi­niszterelnök vagy sem? (Ezen fordul meg a dolog. Csillér András: Ez a rendszer foly­ton arra uszít, hogy a diákság és a rendőrség szembekerüljön egymással. (Nagy zaj a baloldalon.) Fábián Béla: Maguk uszítanak. Klárik Ferenc: Zsidó rendőrségnek ne­vezik. Csil­ért­ András: Éppen az a sajtó, cselekszi ezt, amely 1919-ben habzó szájjal és véresen uszított, ez a sajtó akar most éket verni azok­ közé, akik a nemzeti konszolidációt szolgál­já­k. — A rendőrség rossz helyzetben van, mert sok enervált ember van közöttük. Erre vezethető vissza, hogy az ehhez hasonló kilengések megtörténhettek. Horváth Zoltán: Rossz foga van a rendőrségnek. (Derültség.) Csilláig András: Szilárd erkölcsi ala­pon csak akkor állhat a rendőrség, h­a. mega® hozzá az anyagi bázisa. Sajnálatos, hogy éppen a rendőrség kerül szembe az ifjúsággal, amely az állami rend helyreállí­tására 1919-ben­­ minden lehetőt elkövetett. A kommu- I nizmus bukása után a rendőrségnek ö­vökt a legnagyobb része abban, hogy­­*!

Next