8 Órai Ujság, 1923. május (9. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-18 / 111. szám
jöttek, 1923 május 16." Kaffka László temetése. KaffcaLászló nyugalmazott belügyi államtitkárt nagy részvét mellett temették el pia délután a Kerepesi-temető halottas házából. A gyászszertartáson nagy számmal jelentek meg politikai és társadalmi életünk notabilitásai. — Új irányelvek a szén és krgazdaságban címmel Szabó János az országos szénbizottság igazgatója május 18-án, pénteken este előadást tart, a Magyar Elektroteknikai Egyesület helyiségében. (Erzsébet-körút 40. II. emeleti. Érdek! )- Sokat szívesen látnak.— Szomadtap lesz az OMGE-ülés a novella ügyében. A földmivelésügyi miiniszter a földreformpovella előadói tervezetet megküldötte az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, azzal a kéréssel, hogy az egyesület nyolc napon belül nyilvánítsa véleményét. Az IÖMGE közgazdasági és pénzügyi bizottságát Hadik János gróf bizottsági elnök a mai napra hívta egybe, de a bizottság vidéken lakó tagjai és a vármegyei gazdasági egyesületek képviselői az idő rövidsége miatt nem érkezhettek meg teljes számmal. Minthogy sz ügy fontosságára való tekintettel ckivánatos, hogy az érdekelt birtokosi és bérlőtársadalom véleménye, minél ■szélesebb körben megnyilvánuljon, s ezért az elnök javaslatára a tárgyalást szombaton, május 19-én délelőtt fél 9órára halasztották. : — Műteremkiáltás. Halló Alajos jómévű acuarellista legifjabb festményeiből “kiállítást rendezett a Markó utcai főreáliskolában, amely megtekinthető mához- hó 2ti—27dg naponkint Itt—2-ig és ezégig. — Holnap tárgyalják a közlekedési útrát. A főváros pénzügyi bizottsága sholnap ülést tart amelynek tárgysorozatán a különböző új adónemekről szóló szabályrendeletek szerepelnek. A ssemegebor és az ásványi-adóról szólótervezetnek az albizottság által történt f letárgyalása után most a pénzügyi bizottság fogja megvitatni az egyes adótételeket és megállapítani a közgyűlés felé terjesztendő adókulcsokat. Sorrakerül a közlekedési adó is, amire vonatkozólag a keresztény községi párt geberében az a felfogás alakult ki, hogy te- magánutak, továbbá a magánhasz- Vnlatra szolgáló kocsik és járművekadóit a lehető legmagasabban kell meg-llapítani. ÍJ *— Halálozás. Dr. Józsa Félix belgyógyász, kórházi főorvos, volt törvényhatósági bizottsági tag 58 éves korában maéjjel váratlanul meghalt. Halála mind idénütt, ahol ismerték őszinte részvétet feltetti —• Új villamos járat. A villamos igazgatóság május 13-ától kezdve szép időben vasár- és ünnepnap délután öt órától üzemzárlatig 29. jelzőszámmal jót viszonylatot rendszeresít. A 29-es kocsik menetiránya a következő: Kál- Jvin-tér, Ferenc József-híd, Gellért-rakspart, Krisztina-körút, Margit-körút, Margit-hid, Vilmos császár-út, Kálvintér ’és az ellenkező irányban. • —■ Kerti párnázott bútort vennék. .Tó sillapotban, használtat is. Cím: Akácfai utca 5. I. 4. ISZHiSSTIiMmiiMtKHulM Budapest, IX. Lónyai ucca 2. Kulturház * Tőzsdei megbízások, értékpapírok vétele és eladása a legelőnyösebb felté- L telek mellett. Telefon : József 32—02 Eli iiil ÉÉ! ii Hl Eüsurendtt mtaSsSg. 11. H Olcsó árak! , Mielőtt cipőszükségletét beszerzi, szíveskedjék olcsó árainkról — ■ vételkényszer nélkül — meggyőződni. »ERY U?EJ»I» CIPŐHÁZ, RÁKÓCZI-UT 1 SíáF©KOM iwasnyaSS a NEMZETI Prima 10 napra 30.000 korona. összegben benfoglaltatik lakás, kiszolgálás ás naponta háromszor elsőrangú vétkezés. —* Felvilágosítás Budapesten is. /Nemzeti Pensió, Károly*körut 2. szám.p.___________Telefon : 178-89. Újjászervezték a Délivasutat. Ma Bécsben jóváhagyták az államközi egyezményt. Bécsi tudósítónk telefonjelentése, v, „ Bécs, máj. 17. A Délivasut-társaág mai közgyűlése, melyen. 406.363 részvénnyel és 3262 élvezeti jegynek megfelelő 9887 szavazat képviseletében 96 részvényes vett részt, egyhangúlag hozzájárult a Délivasútnak az Ausztria, Magyarország, Olaszország, az SHS állam és a Délivasút-társaság közötti egyezmény alapján történt adminisztratív és technikai újjászervezéséhez, valamint ahhoz, hogy a kötelezvények tulajdonosainak bizottsága a társaságba belépjen. (MTI) még, hanem szenvedély. Csak az ilyen színész alkothat meggyőzően és itt fájdalommal gondolok arra a tiszteletlenségre, kiégett blazirtságra, amelyet nem egyszer tapasztalok egyes színészeinknél saját mesterségükkel szemben. Ezeket kellett elmondanom közönségnek és színészeknek egyaránt, amint ma újra fölelevenedett előttem az a zsörtölődő, öreg angol úr, akit Dickens rózsás humorával és Hogarth kegyetlen vonalú rajzával egy életre személyes ismerősömmé varázsolt Pallerberg, aki mester lehetne, ha nem Jenije inkább ezermester. Gergely fefráa I. Philenberg a Vigsgmhásbam, r^ Arckép ui fresco. •— Elképedve egy uj jelenség pazar tékozlásától, fizikailag is ,kimerülten a három óráig tartó nevetéstől, nost már józan distanciát keresek az egykori operettkomikussal szemben. Tehát: ez lett Pullenbergből. Nos, drámai szinész szunnyad minden operettkomikusban, aki attestbaek fölfelé sziporkázó kedvű, lefelé pedig mélységesen gúnyos világában igaz tud lenni. Gondoljunk csak Kassai Vidorra és társaira! De Paltenberg esete egyebet is jelent. És ezen a ponton — nem is annyira a közönséget, most inkább a színészeinket óvst intem az ebódulástól, amellyel külföldi jelenségek mifelénk a megítélést rendszerint megszokták zavarni. Pallenberg szinguláris eset, színészi specialitás, akinek erényei és hibái egyaránt monopóliumot jelentenek. Közönségünk ne keressen Pallenberg csipás színészben. Színészeink — az Isten szerelmére! — ne gondoljanak Pallenberg utánzására. Mert Pallenbergolf csak Pallenberg tud! Egy zsörtölődő, öreg angol úr áll a színpadon, tele szenzilis szokásokkal, idegességgel, türelmetlenséggel, éles ravaszsággal, eltitkolt srontimentalizmussal. (A silány darab elmét már el is felejtettem.) Ez az alak él a színpadon, tessék megérteni: el, függetlenül minden színházi előfeltételtől és hagyománytól. Láttam a realisztikus színjáték klasszikus nemzetének legnagyobb színészeit: Zacconit és A’ovellit, továbbá a hallhatatlan velencei népies vígjátékegyüttest, — de Faltenberg módszerében és eszközeiben más. Az ő emberformálása nem táplálkozik a jellemző fővonalak szintéziséből, hanem távlat nélkül egy síkban való összetétele mély megfigyeléseknek, nüanszoknak, nüanszocskáknak, mókáknak, mókácskáknak, kicsapongó szeszélyeknek, — csupa detail, minden detail egyformán fontos, túlhalmozott miniatűrfestés! Megvan benne a komédiás minden rangfokozata: az alkotó színésztől kezdve a bohócon keresztül a kóklerig. Ahogyan Herczeg Ferenc mondta egyszeri „Minden igazi nagy színészben benne van a ripacs!" De ahhoz, hogy igazi nagy művész legyen, alázatos szolgája a műremeknek, egyebe is hiányzik: a művészi önzetlenség. Már az is gyanús, hogy ekkora képességgel ilyen műsornak, adja oda magát! De miért?! Mert ez az ember csak színész és semmi egyéb! Amit ő nyújt, az már nem alanyiság, hanem perszonalizmus. Itt nincs mit, itt nincsenek partnerek, csak egy ember, aki kiéli magát a színpadon. Belebújik egy más ember lelkébe és testébe, mohó önzéssel, ahogyan az alkoholista a hordóhoz kúszik. Azzal a bornirtsággal, — (lángelmék és gyemekek kizárólagos tulajdonsága) — egyesíti az elbűvölő szuverenitást, amely önmagán kívül mindent fölrúg a világegyetemben, jeles esetben: szerzőt, művét, együttest. Igaz, Rallenberg héze-hóba Moherhez is nyúl, minden hagyománytól eltérőiig, de érdekesen, tehát sikerrel. Budapestet — bizonyára magánszínházi műsoraink nyomán — nem érdemesítette irodalomra. J Solo-jelenetté válik minden darab, amlyben Pallenberg föllép. Már mosttessék elképzelni, mi lenne a színházból, — (ne mosolyogj, óh nyájas olvasó, mert a föltevés abszurditását magas is tudom!) — ha minden színész Pallenberg stílusában játszanék, mindent egyforma fontossággal részletezne?! Szétrepedne a Színpad. Nem a pepecselő detail, hanem a fővonalak szintézise a célja minden művészetnek. Ne feledjük el tehát soha, valahányszor Pallenberg ellenállhatatlan bűvkörébe jutunk, hogy megismételhetetlen és utánozhatatlan egyéniséggel állunk szemközt, aki kivételes csemege mámorító explikumát nyújtja. E speciális esetből ne vonjunk le kötelező szabályokat másokra nézve, akik eszközül adják magukat oda a művészetnek, mint célnak, nem rendelvén önmaguk, mint cél alá a művészetet. — Színészeink igazán tanulhatnának Pökenbergtől!— de sokszor hallottam tegnap este ezt a bárgyú megjegyzést a Vígszínház közönsége körében. A színművészet megnyilatkozása lévén a nemzed temperamentumnak, lényeges dolgokat színész nem is tanulhat idegen színésztől. Csak példát vehet róla! És ezen a ponton aztán vagyok bátor színészeink figyelmét Paltenbergre felhívni. Van tudniillik nekünk is egy specialitásunk- a magyar lángelmék nagyon gyakran nem értenek mesterségbeli eszközeik kezeléséhez. Vannak lángeszű festőink, akik nem tudnak rajzolni. Nagy énekeseink, akik nem tudnak énekelni. Sikeres íróink, akik nem tudnak írni. És vannak nagy színészeink, akik nem tudnak beszélni! Pallenberg sikerének egyik legfontosabb eszköze a nyelv. Bámulatos szerszám, maga a tökély. Ép beszéd. A beszédtechnika Paganinije. Tudás, nem a fizikai erőlködés eredménye az ő dynamikája. Itt nincsenek kidülledt szemek, kidülledt ezek egyegy hangos mondatnál. És minden szó plasztikus, zeneileg tökéletesen meghallod és ugyanilyen tökéllyel visszaadott alkotás. A szuverenitás hetyke örömével játszik a szóval, mint az olasz, bajnok a vitérrel. És még valami! Pallenberg teljesen fölolvadt művészetében. Itt nincs egy üres avagy csak szétmáló helyecske, minden telített, mert a művész szünet nélkül állandóan jelenvaló. Hátnét van ez? Mert neki a komédiázás nem mesteri II. Zása. Főpróba a Városi Színházban. A Városi Színház, amely az idén évadét bemutatónak csak operetteket adott s egyébként az Operaháztól kölcsönvett vagy örökölt operákból él, most megszerezte Leoncarglionak, a termékeny olasz operaszerzőnek egyik — még nálunk nem hallott — újabb dalművét, a Zozát. Nem egészen értjük, miért kellett a külföldi restenteratikánal, éppen a lomtárából válogatni, holott ennél különb kompozíciók feküsznek tehetséges magyar zeneszerzők fiókjaiban. De ha már idegen muzsika kellett, találhattak volna igazi értéket is, olyant, amelynek az előadása nyeresége volna a magyar zenekultúrának. A Zaza muzsikája tipikusan olasz, recitativók és áriák váltakozása, de a recitativók kifejezéstelenek, erőtlenek, az áraik pedig édesen hangzó, digiális melódiák, mind egy, és ugyanazon a kaptafán, az egész partitúra még csak kísérletet sem tesz a dráma zenei aláfestésére. Meg sem kezelik Bopacavalle régebbi operáinak(péld. a Bajazzók, vagy a Bohémek) értékét. A hangszerelés rutinos szerző munkája, de az egész úgy hat, mintha a szerző maga sem fordítottvolna sok gondot erre a művére. Igaz, hogy a szövegkönyv sem ragyogóan érdekes; a darabban alig vakási lelemény, Zaza, amikor rájön, hogy barátjának családja van, amit előtte titkolt, lemond róla, egy heves, jelenet után elkergeti szerelmesét és összeesik. Ez a téma nehezen bírja, a négy felvonás súlyát. Walther Rózsi temperámé mumusán játssza meg a főszerepét, hangja azonban nem elég lágy és ,kiegyenlített ahhoz, hogy a feladat muzikális részét tökéletesen oldhassa meg. Ugyanez, élt a két férfi főszereplője is. Sárossy Andor és Szentmihályi Tibor értékes, szép orgánuma nem való ezekhez az áriákhoz, amelyekben a hangnak tökéletes olasz iskolájára, hajlékony lágyságra és főképpen a belcanto szépen iveit legazoira volna szükségük. A zenekart Ábrányi jobb ügyhöz méltó buzgalommal dirigálja. Ottlik Pálma. 7 * A Maupaassant-film nagy sikere az Urániában, trup de Maupassant, a könnyed francia elbeszélés világhírű nagymestere, az asszonyi lélek nagy ismerője volt. Az ő asszonyai igazi aszszonyok: ragyognak, bájosak, még a hibáikkal is. A parisiemre rafficált művészetű, illatos, pompázó, szellemes alakja benne él Maupassant minden sorában. Most, hogy a film megeleveníti számunkra a nagy író szellemét, igaz gyöönyörűséggel élvezzük azt a tökéletes művészetet, amelyet a film játék színészei nyújtanak. Feltárul előttünk Pária, napfényes boulevardjaival, lüktető életének ragyogó tavaszával. És elénk tárul egy érdekfeszítő regény: Egy asszony vallomása. Ez aeaupassant-film igazi mestermű s a sikere arra készteti az Uránia igazgatóságát, hogy a filmet tovább is műsoron tartja. Az előadások 5. Vol. '1 9 és 10.10 órakor kezdődnek. * Szenes Béla vígjátéka, a „Végállomás“ pénteken kerül színre a He-, naissance-színházban Csorles Gyulával, Simonyi Máriával és Béreznel a főszerepekben.